-Mi az, hogy nem beszélhetek vele?! - Kelek ki magamból teljesen, ordibálva már az előttem lévővel. -Ő az egyetlen, aki tudja hol van, Taehyung! - Mondom tovább a magamét, körbe-körbe járkálva a folyosón, alig pár centire a gyanúsított kórtermétől.  

Megtiltották, hogy beszéljek a Jimin nevű fiúval, sőt még a szobájába se mehetek be. Jó! Az elején kissé agresszívan környékeztem meg, kicsit talán meg is rángattam, de nem tehetek róla, mérges voltam. Most is falat tudnék kaparni, amiért eltűnt az az átkozott srác! 

-Hiába örjöngsz, akkor sem mehetsz be oda. Az előbbi kis kirohanásod miatt, nem engedhetlek a közelébe. -Makacskodik Hoseok, fejét rázva rosszallóan. 

-Nem fogok hozzáérni, ígérem! - Csapom össze tenyereimet, könyörgően nézve a szemeibe. Úgy érzem a debil fiú mellett, én is sokat változtam, átvettem a hülye szokásait. Kételkedve néz rám, mégis bizonytalanná vált szilárd testtartása, így tudom nyert ügyem van. 

-Legyen, de csak tíz perced van, utána bemegyek és kirángatlak onnan, értve vagyok? -Szigorúan meglengeti az ujját, amire elmosolyodok és bólintok egyet. - Nem kell az, hogy testi sértés miatt elővegyenek téged. - Morogja az orra alatt, gondterhelten túrva tincsei közé. 

-Értettem!

Gyors mondatom után már libbenek is be a fiú szobájába, aki meglepetésemre az ágyon üldögél, míg teste köré van tekerve a takaró. 

Nagy szemekkel nézek rá, ő pedig engem figyel nyugodt tekintettel. És én még azt hittem Taehyung  a gyerekes...hát nem. 

-Kopogni luxus? - Vonja fel egyik szemöldökét, szemre hányóan nézve végig rajtam, majdhogynem köpve a szavakat. Már első beszélgetésünknél is rájöttem, milyen tiszteletlen, dehogy ennyire az, azért meglep. 

-Ha jól tudom nem egy ötcsillagos szállodában vagy, hogy kopogni keljen. - Megvillantom mérges íriszeimet, majd lassan közelebb megyek hozzá. - Utoljára kérdezem, hol van Taehyung? 

Megforgassa a szemeit kérdésem után, miközben kihámozza magát a takaró alól. Lábait törökülésbe rendezi, míg testével enyhén előre hajol, mélyen a szemeimbe nézve. Nem tudom miért, de ez a fiú sokkalta másabb, mint Taehyung. Veszélyesebb.

-Téged nem érdekel TaTa. - Billenti oldalra fejét, érdeklődve nézve rám. - Téged az érdekel, hol van Jackson. Én elmondhatom neked. 

-Ez valamiféle csapda? - Vágok szavába, hitetlenkedve lépve hozzá még egy lépést. - Egyáltalán te miért maradtál itt, miért nem mentél a többiekkel? -Kérdésemre nem válaszol rögtön, inkább gondolkodva méreget tovább. Valamin nagyon törheti a kis fejét, mert tisztára látom, ahogyan mozognak azok a kerekek. 

-Azért maradtam, mert feladatom van. - Szólal meg végre, sóhajtva túrva szőke tincsei közé. - Jackson szerint nagyon sok mindent tudsz, így muszáj vagyunk félre állítani az útból.  Az a terv, hogy én egy gyönyörű mesét összehozva hülyítelek, utána pedig elviszlek magammal. Ugyan ez fog történni, csak kicsit máshogyan.  

-Mi? - Nézek rá összezavarodva, kicsit hátrébb is lépve tőle, mivel elég ijesztően csillognak a szemei. 

-Te őt akarod, én pedig kiakarok szabadulni a maffiából. Mi lenne, ha kötnénk egy alkut? Én elviszlek oda, persze úgy, hogy be vagy poloskázva, utána szépen hagyod, hogy elkapjanak téged. A rendőrség elfogja lepni a rejtek helyet, elkapják Jacksont, te pedig szabadon engedsz minket. 

-Minket? 

-Engem és Taehyung-ot. 

Nem tetszik az ötlet, egyáltalán nem tetszik. Nem akarok két ilyen veszélyes bűnözőt szabadon engedni és hagyni, hogy ne talán megöljenek valakit. Taehyung rendkívül veszélyes, sok embert megölt, megcsonkított, és ki tudja mit csinált még.  Jiminről nem tudok semmit, de ahogyan őt figyelem, ő se lehet valami kis hal. Túlságosan is magabiztos, és borzasztóan okos. Taehyung is az, de ő inkább ravasz, akár egy róka. Ezek ketten biztosan tökéletes  csapatott alkothatnak.

-Miért akarod ezt? - Kíváncsian emelem fel egyik szemöldököm, de csak egy frusztrált sóhajt kapok, mintha fárasztanám őt. 

-Mert elegem van a maffiából. Elegem van, hogy egy feláldozható gyalogot kell játszanom.  Élni akarom a saját életemet, anélkül, hogy valaki megszabná, hogyan is tegyem azt. - Lassan kimászik az ágyból és elém sétálva kinyújtsa az egyik kezét. - Benne vagy? 

Nagyon szeretném elkapni Jacksont, kibaszottul akarom, mégis...aggódok. Mi van, akkor ha átver? Megéri ez az egész nekem, hogy feláldozzam az életemet? Talán, igen. Jackson túlságosan is kártékony egy féreg, ahhoz, hogy tovább szívja a levegőt. Na meg...ha megteszem, Taehyung szabad lehet. Ő is kitörhet a maffia karmai közül és talán normális életet élhet. Szeretném, ha ezt történne. Sőt! Bízok abban, hogy ez fog történni...bízni akarok. 

-Legyen. - Megfogom kezét és egy kézrázással megkössük az alkut. - De ha ez egy átverés, hidd el, ha túlélem, te nem fogod. 

-Rendben. - Vigyorodik el gyermekiesen, majd kezét elvéve az enyémtől, hajamba simítsa ujjait. - Ide rejtsd a poloskát, nehogy meglássák, mert akkor a tervünknek annyi. Szólj egy társadnak erről az egészről, hogy valaki tudja hova mész. De, az alkunkról egy szót sem. - Emeli fel apró ujját, meglegyintve előttem. 

Csak most látom, milyen alacsony hozzám képest. Akár egy tizenöt éves, pedig ha jól tudom, annyi idős mint Taehyung. Törpeterrorista. 

Magamban nevetek egy pár kört, de utána gyorsan összeszedem magam és egy bólintás után magára hagyom. Jobb lesz, ha felkészülök az akcióra, elmondom Hoseoknak mi fog következi nem sokára. Utána pedig végre találkozhatok Jacksonnal.

Láthatom Taehyungot, és megnyugodhatok, hogy minden rendben van vele.