Ásítva dőlök el a kanapén, sunyiban oldalra pillantva, hogy lássam a kis bűnözőmet. A reggel odadobott díszpárnámat ölelgetve alszik, remélem ez így is marad. Elszeretnék menni fürdeni, mert kezdek nagyon büdös lenni. Taehyungot még délelőtt elengedtem, hogy lefürödjön, de addig én nem mertem elmenni, míg ébren volt. Nem akarom, hogy bajt csináljon, amíg én nem figyelek. 

Csöndben odamegyek az ágy melletti szekrényhez, megnézve mi is lapul benne. Hátha van benne váltás ruha, mert az enyém véres és szakadt, Taenak meg csak egy pólója van, itt pedig elég hűvös van. Nem akarom, hogy vérveszteség helyet, tüdőgyulladásban hunyón el. Még a végén lecsuknának, emiatt a görcs miatt. 

Szerencsémre találok benne tiszta ruhákat, ami meglep, mert ezt a helyet már ezer éve nem használta senki. Bár elég tisztaság van, így valaki biztosan jár ide takarítani. Kiveszek magamnak egy váltás ruhát, meg pluszba egy pulcsit és rádobom az alvó fiúra. Jobb mint a semmi. 

Halkan megyek a fürdőbe és megeresztem a vizét a kádba. Nem túl meleg a víz, sőt még langyosnak sem mondhatom, de nem is akartam órákig áztatni magam. A terv az, hogy gyorsan megfürdők, felöltözök, utána pedig megpróbálok aludni egy kicsit. Ha egyáltalán sikerülni fog, mert a kanapé, olyan szinten kényelmetlen, hogy ahhoz képest a föld pihe-puha. Az ágy biztosan kényelmesebb, melegebb, nagyobb.

Sóhajtva, kicsit nyűgösen veszem le a ruháimat, amitől rögtön megcsap a hideg levegő. Mi a francé ilyen rohadt hideg ez a szar ház?! Nyár van az istenért! Morogva beleülök vízbe, gyorsan már mosva is le magamról a mocskot, meg az alvadt véremet. Ez is azért a hülye miatt van. Leszedem a kötést a karomról és megpróbálom a sebet is megtisztítani, hátha segítek valamit a helyzeten, mivel még azóta is vérzik. Nem azt mondom, hogy ömlik a vér, de elég szépen vérzik. Varrni kéne, de se tűm, se cérnám, a kötszer pedig nagyon híján van. Sokat nem tehetek érte. 

Dideregve kimászok a kádból és leengedem a vizet, de mikor törölközőé nyúlnék, észreveszem, hogy az nincs is. Nem hoztam be, elfelejtettem és most már baszhatom, mert én biztos nem megyek innen ki pucéran, mikor az az ízé is kint van. Nem azért, mert kárt tenne bennem, hisz előbb töröm ki a nyakát, mint ahogyan hozzám érhetne. Egyszerűen, csak kiráz tőle a hideg, mikor megjegyzéseket fűz hozzám. Mondjuk azt nem mondom, hogy ő nem néz ki jól, mert ott van a pályán, de elég sokat ront rajta az a tudat, hogy egy pszichopata. 

Vizes testemre felkapom a kiválasztott ruhákat, kezembe veszem a nadrágom és a fegyverem, majd végül visszamegyek az alvó fiúhoz, aki szerencsére ugyan úgy fekszik, ahogyan hagytam. Felveszem gyorsba a pulcsim, mert eléggé fagyos a helyzet, utána leülök a kanapéra és megnézem mit rejt a nadrágom zsebe. Még benne van a törött mobilom, Taehyung mobilja és a hülye drogja. A hatalmas sietségben ezek szerint zsebre vágtam, utána el is felejtkeztem róla. 

Mivel nem tudok még aludni megnézem mit rejt az idiótának a telefonja. A hívás listát átfutom, de semmi ismerős számot nem tudok kivenni, így hagyom is. Belemegyek a galériába, hátha van képe a társairól, Jacksonról, hisz őt még egyszer sem láttam. A nevén kívül mást nem tudtam kideríteni róla, sajnos nagyon profin eltünteti a nyomait. Kis keresgélés után nem járok sikerrel, nem találok róla képet, de a Jimin nevű fiúról igen, sőt, majdhogynem róla vannak csak képek és V-ről.  

Átlagos képek, mint két normális srác, akik nem épp a maffiának dolgoznak és nyírják ki az embereket. V is tök másképpen néz ki, nem úgy, mint mikor elsőnek találkoztunk. Nincs rajta vér, nincs az a beteg tekintet, se pedig az az idióta fölényes vigyor a képén. Mondhatni...aranyos. 

-Remélem tudod, hogy ezzel személyi jogokat sértesz. - A hirtelen jövő hangtól, úgy megijedek, hogy eldobom a kezemben lévő telefont. Odakapom a fejem az ágyon ülő fiúra, akik elég álmos fejjel figyel engem. 

-Miért nem alszol? - Sziszegem, miközben visszaszerzem a földön lévő telefont. 

-És te miért nem alszol? Kárt teszel a szépségedben. - Vigyorodik el huncutul, amire fintorogva elnézek róla. 

-A tiédben fogok mindjárt kárt tenni, ha nem fogod be és fekszel vissza. - Morgom az orrom alatt és elfekszem a kanapén, pisztolyomat magam mellé téve, hogyha baj van kéznél legyen. 

-Szerinted szép vagyok? - Izgatottan mocorogni kezd, amitől az ágy nyikorgó hangokat ad ki. Úgy érzem megfogta a mondatomban a lényeget. 

-Aludj már! - Elfordulok tőle, de nyikorgó hangtól nem tudok elaludni. 

-Fázom, Gukk! - Hisztizik be pillanatok alatt, jobban ugrálva azon a szaron. - Segíts felvenni a pulcsit! Vagy...- Halkul egy hirtelen, amire visszanézek rá, látva kipirosodott arcát. - Aludj velem. 

-Aludjon veled a halál. - Vágom oda neki habozás nélkül, bár azért jó lenne a kényelmes ágyon aludni, de biztos nem fekszem mellé. Inkább megfagyok. 

-Ne már...- Lebiggyeszti az ajkait és megáll minden féle mozgásban. - Egymásra vagyunk utalva, ha mik nem segítünk egymásnak, akkor kifog? Nem lenne jó, ha megfáznál, főleg, hogy vizes a hajad is. Nem fogok tenni semmit, nem is tudnék, az egyik kezemet nem tudom használni a bilincs miatt, másik pedig fáj. Annak akinek félni kéne, én vagyok... teljesen kivagyok szolgáltatva. 

Lehet hülye vagyok, sőt biztosan, de elgondolkozok azon amit mond. Tényleg hideg van, ő is fázik látom rajta. Nem, túlságosan is kockázatos. Bármit tehet, amíg én alszom, meg is fojthat álmomban, vagy elveheti a fegyveremet. Nem biztonságos...de tennem kéne egy próbát. Megnézem mennyire is mond igazat. 

-Oké. - Válaszom meglepi, el is nyitja ajkait, ami megmosolyogtat. Lassan felállok a helyemről és átfekszem hozzá az ágyba, persze a fegyveremmel együtt, amit a földre teszek magam mellé. Elfekszik az ágyban és csöndben szégyenlősen velem szemez.  

-Akkor most...közelebb mehetek? - Számát húzva bólintok, amire közelebb kúszik hozzám, akár egy giliszta. Karjával átakar karolni, de ezt már nem engem. 

-Nincs tapi! - Figyelmeztetem, de nem adja fel olyan könnyen a próbálkozást, mert újra megpróbál átkarolni. - Hallottad mit ugattam az előbb? 

-Fázom! Megfagyok, Hyung! - Rinyálja mocorogva, akár egy hisztis kölyök. - Hogyan melegedjek fel, ha ilyen messze vagy tőlem? Így nem tudok aludni. 

-Én tudok, szóval maradj csendben. - Megigazítom rajta a pulcsit, ami jelen pillanatban takaróként funkciónál. Hátha abbahagyja a hisztit, de sajnos  tévednem kellett. 

-A csuklom is fáj a bilincs miatt! - Hisztizik tovább, amiből már nagyon kezd elegem lenni. Nem is volt olyan rossz az a kanapé, legalább nem vergődött senki sem mellettem. 

-Viszlát. - Mászok ki az ágyból, hogy inkább visszamenjek a kényelmetlen, mégis ennél sokkal jobb fekvő helyemhez. Persze ezt nem engedi, olyan könnyen mert utánam kap és megragadja a kezem. 

-Csöndben leszek! - Kételkedve pillantok szemeibe, de nagyon fáradt vagyok, ezért visszadőlök mellé. 

Vele szembe fordulok, figyelve ahogyan gyorsan lecsukja a szemeit és majdnem a fejére is felhúzza a pulcsit. Hosszú ideig figyelem, hátha tesz valami gyanús mozdulatot, de már kezdenek ragadni a szemeim. Még fázok, de sokkal kényelmesebb az ágy, mint a kanapé. 

A szemhéjaim ólom súlya miatt leragadnak, ebben az időben meg is érzek egy kart derekam körré fonódni, míg egy buksit a mellkasomnak simulni. Késztetést érzek, hogy ellökjem, de annyira álmos vagyok és a belőle áradó melegség miatt semmi erőm nincsen. Meleg és puha.