Mély álmomból egy idegesítő hang szakít ki, amitől falat tudnék kaparni. A szar, ezer éves rozoga ágy folyton nyikorog és recseg. Ingerülten, még félálmosan kinyitom a szemeimet, rögtön meglátva az ágy szélén előre-hátra billegő fiút. Már megint ezt a furcsa szokását csinálja, amitől agyvérzést tudnék kapni. 

Tegnap nagyon nehezen tudtam elaludni. Nagyon fájt a karomon lévő seb, na meg az agyam is folyton forgott. Vagy Hoseokra gondoltam, vagy arra mikor fognak kirúgni, aminek igazság szerint örülnék is. Még túl fiatal vagyok ehhez a melóhoz, túl nagy falat a számomra, így nem is szabadna erőltetnem. Jobb időben feladni, mint utólag, mikor már minden elbaszódik. 

-Fejezd már be! - Szólók a hintázóra, mert már tényleg elég idegesítő az ágynak a hangja. V nem reagál a hangomra, tovább hintázik, figyelve egy pontot maga előtt. - Hé! - Próbálkozok újra, de semmi haszna sincs. Nem figyel, túlságosan is elvan bambulva. 

Megragadom a fejem alatti dísz párnát és hozzávágom, hátha így kitudom zökkenteni a gondolatai közül, de meglepetésemre elkapja a hozzá közelítő párnát. Nagy szemekkel nézem, ahogyan beleteszi az ölébe, majd szépen eldől az oldalán, miközben a puhaságot öleli magához. Mi a fene? Ilyet is tud? 

Kicsit még lesokkolva állok fel és megyek a konyhába. Vagyis teszek négy lépést hozzá, mert itt van a számban. Kinyitom a hűtőt, amiben mondhatni semmi sincs, pár konzerves kaján kívül. Nem mehetek ki a sarki boltba egy kiló kenyérért, így megpróbálok kezdeni valamit a konzervekkel. 

Ki is veszem és beállok a gáztűzhelyhez, de ott le is fagyok. Mi a francot kéne nekem csinálnom ezekből? Tudok készíteni pár dolgot, de nem vagyok szakács! Gondolkodok, átrágom a dolgot, de végül kettő babkonzervet kinyitok és belevágom a fazékba, jól van az úgy, módszerrel. 

Kavarom, keverem, majd mikor úgy érzem, hogy kész, lezárom a tüzet és szépen kitálalom két tányérra. Az illata jó, bár az ízét nem tudom...bár gondolom meleg bab íze van. Leteszem az étkező asztalra és odamegyek a fura gyerekhez, aki még mindig a párnát ölelgeti. 

-Gyere, kész a reggeli. - Rám vezeti a szemeit és fintorogva megrázza a fejét. 

-Nem vagyok éhes. 

-Ne legyél finnyás! - Szigorúan felemelem a mutatóujjam, amire felkuncog és felül. - Ne próbálkozz semmivel sem. - Nagyot bólint és kicsit arrébb dől, hogy kitudjam nyitni a bilincset. 

Sóhajtva kinyitom, ő pedig mint egy pillangó kireppen az ágyból és nyújtózkodik egyet. Jól megdörzsölgeti a csuklóját és kérés nélkül leül az asztalhoz. Én is helyet foglalok mellette és mielőtt hozzálátnék a kajához, megvárom őt, mert ha nagyon szar lett, akkor inkább hozzá se kezdek. Engem bámul egy kis ideig, de utána ajkai közé vesz egy kevés babot, amit jól meg is rág, fintorgás nélkül. Lehet mégsem olyan szar? Egy nagy adaggal én is a számba veszek, mivel nagyon éhes vagyok, de mikor megérzem az ízét majdhogynem visszaköpöm. 

-Fincsi, igaz Gukk? - Szemtelenül felvonja az egyik szemöldökét, míg huncut mosoly jelen meg ajkain. 

-Mekkora egy színész vagy. -Nézek rajta végig, amire feláll és színpadiasan meghajol.  

Megforgatom a szemeimet és tovább eszem a moslékomat, amit időközben V is elkezdett fogyasztani. Hiába nem öt csillagos kaja, mindet megesszük, mivel éhesek vagyunk és ennél jobbat úgysem találnánk. Leteszem a kanalam és hátradőlve a székben a mellettem lévőre nézek. A csuklója nagyon csúnyán kivan sebesedve a bilincs miatt, az arcán pár ponton lilás folt színezi bőrét, ott ahol tegnap sikeresen megütöttem. 

-Mond, nem félsz? - Kérdezek rá hirtelen, megszakítva a kialakult csöndet. 

-Kéne? - Néz rám szeme sarkából, felhúzva egyik szemöldökét. - Talán megakarsz ölni? - Elgondolkodva elnézek róla, amire meghallom halk nevetését. - Ne játszadozz, te rendőr vagy, nem ölnél meg. Bár, ha legutóbbi zsarut nézem, akkor lehet tévedek.  Tőle megijedtem. 

-Arra gondolsz, akit megöltél, mielőtt elfogtak volna? -Kíváncsian előrébb hajolok, míg ő beharapja alsó ajkat és lesüti a szemeit. - Mi történt ott? - Megfogom kezét és noszogatás képen, hogy beszéljen húzogatni kezdem. Tétován sóhajt és hajába fúrja szabad kezét. 

-Oké, elmondom, de csak azért, mert olyan szomorúnak tűntél tegnap. Sokkal jobban tetszel, mikor vidámabb vagy. - Mosolyogva arcom felé nyúl, de elhúzódok tőle. 

-Nem fogsz hazudni? - Húzom fel az egyik szemöldököm kételkedve. Egyáltalán nem bízok benne, nem bízhatok benne, mert újra átfog verni. 

-Nem fogok. - Rázza meg fejét, megtáncoltatva tincseit. - Jackson küldött minket abba a házba. - Kezd neki Tae, felém fordulva. - Nem mondta, miért kell odamennünk, nem mintha magyarázatot vártunk volna tőle. Ő a főnök, ő parancsol. Na mindegy is, szóval odamentünk és akkor megláttuk azt a lányt a saját vérében fürdeni. Én gondolkodás nélkül odamentem és a sebre szorítottam a kezemet, hátha eltudom állítani nagyjából a vérzést, közben a társam hívni akarta a mentőket, de ekkor! - Emeli fel mutatóujját, hatásszünetet hagyva, majd újra neki kezd hatalmas átéléssel mesélni a történetét. - Megjelent az a rendőr és ránk fogta a fegyvert, de  közben kiabált is, amitől totálisan beszartam. Képzeld, még a nyála is fröcsögött, ahogyan beszélt. Egy kicsi rám is fröccsent. Tök undi volt. 

- A lényeget. - Mondom ingerülten, mert már teljesen máshol járt. 

-Igen, szóval, hogyan is volt? - Gondolkodik el, majd hirtelen rácsap a combjaira és megvilágosodva előrébb hajol. - Azt mondta tegyük fel a kezünket, de mivel én a lány sebén tartottam az enyémet, nem tudtam feltenni őket. A barátom mondta neki, hogyha elengedem a csajszi meghal,  de ő csak odament a társamhoz és fejbe verte a fegyverével! Érted te ezt?! Szó nélkül lecsapta a francba!  - Teljesen elképedve csapkod a karjaival, ami nagyon vicces látvány. Még sosem láttam senkit sem ennyire lelkesen mesélni bármiről is, mint most őt. Esküszöm, mint egy gyerek. 

-És utána? 

-Utána odajött hozzám és a fejemhez nyomta a fegyvert! Basszameg! Gondoltam ezt magamban, miközben azt hittem magam alá piszkítok. Rám ordított, így megijedtem és elengedtem a lányt, majd feltettem a kezem, de ekkor hatalmas BUMM!! - Az ujjaival robbanás szerű effekteket csinál és még hangokat is add hozzá. - Ez után rám esett a pasas, teljesen össze kenve a mocskával. 

-A barátod lőtte le? 

-Aha, szegény nagyon pánikolt utána. Nem akarta megölni, de megijedt. 

-Őt miért nem találták a helyszínen? - Hajolok én is közelebb hozzá kíváncsian, bár egy szavát nem tudtam elhinni az elmúlt pár percben. Túlságosan is hülyeségnek éreztem a dolgot, vagyis inkább furának. 

-Egyikünk sem volt még priusza, de a rendőrség már megérkezett, én pedig úgyis tiszta vér voltam. Nem tudtam volna fényes nappal úgy elmenekülni, hogy folyik belőlem két ember vére is. Dönteni kellett és én úgy döntöttem, hogy magamra vállalok mindent. Így mikor engem elhurcoltak, ő gond nélkül eltudott menekülni. 

-Utolsó kérdés. - Sóhajtva hátra dőlök a székben és szomorkás szemeibe nézek. - Aki veled volt, az Jimin volt? - Csöndben bólint egyet, míg beharapja alsó ajkát. Kezét idegesen tördeli ölében, míg szemeit lesüti. 

Tegyük fel, hogy igazat mondott és nem mesélt nekem egy tök hülye mesét, ami kipattant a fejéből. Jackson elküldte őket oda, ahol tudta, hogy ott van a lány, sőt a rendőrről is tudott. Itt felötlik az a kérdés, hogy miért küldte az embereit csapdába? Mit akart ezzel az egésszel? Egyszerűen nem értem...

Jackson összedolgozott azzal a rendőrrel? Mert így érthető, honnan is tudta azt, hogy ők odafognak menni. De ez azt is jelenti, hogy az a rendőr ölte meg azt a lányt is, csakhogy rájuk tudja kenni az egészet. Miért akarhatta Jackson, hogy lecsukják az emberét? Mit nyer ezzel az egésszel? Annyi kérdésem lenne, annyi megválaszolatlan kérdés, amitől megtudnék őrülni. 

Mégsem adhatom oda az ügyet másnak. Túlságosan is beleástam magam ebbe, hogy most feladjam. 

Kinek, hogyan tetszik Taehyung személyisége? Remélem nem túl sok.