- Köszönjük kedves nézőinket, ez itt a Dancing With The Stars második évada Magyarországon! - üvöltött Stohl, mire automatikusan megdobbant a szívem.

Idegesen ránéztem a mellettem álló táncos társaimra, akik szintén majd szét robbantak az idegtől. Mindegyikük mellett ott állt partnerük, és látszólag tökéletes volt az összhang. Félve pillantottam körbe, a saját páromat keresve.

Mögöttem állt, de a fejem fölött tökéletesen rálátott a színpadra. Ránéztem, és mikor észrevette, hogy bámulom, rám emelte a tekintetét. Finoman megérintette a kezemet - gondolom nyugtató szándékkal. Ez be is jött volna, ha közben a tekintetéből nem áradt volna a mérhetetlen gyűlölet.

Magamra erőltettem egy mosolyt, amit várt, majd a számat rágva fordultam vissza.

- Most pedig köszöntsék sok szeretettel az idei mezőny versenyzőit! - üvöltötte a megszokott intenzitással Stohl, mire a sor elején lévő exatlonista Bálint el is indult, oldalán a legjobb barátnőmmel, Annával. Hangos üdvrivalgás tört ki, Rami pedig folytatta mondandójukat.

- Herczeg-Kis Bálint, az Exatlon 3. Évadának férfi győztese, és párja, a háromszoros euróba bajnok showtáncos Rigó Anna!

Átsiettek a színpadon, majd a számukra kijelölt helyen meg is álltak, várva a többieket. A többiek következtek. Lassan fogyott előttünk a sor, de végül csak el kellett indulnunk. Ennyi volt, nincs vissza út...

Kiléptünk a takarásból, és tized másodperceken belül akkora üvöltés hangzott fel, hogy nem is hallottam, Rami miket mondott rólunk. Ugyan, mit is mondhatna. Minket senkinek sem kell bemutatni. Senkit sem érdekel, hogy ki ez a fruska egy ilyen tehetséges ember mellett, csupán egy kiegészítő volnék.