Mind leültünk szétszórtan a padlóra, míg Yuriko elmondta a következő verseny tudnivalóit. Már érkeztek is az ajánlatok a zenére, a duo partnerekre és azoknak a zenéjére is. Yuriko azt is elmondta hogy ezt nem hasraütésszerűen fogjuk eldönteni, hanem minden fiút megnéznek minden lánnyal hogy lássák hogyan mozognak együtt. Erre a duo részre kivételesen a partnerek választhatnak zenét és attól függően találhatnak ki hozzá táncot.

Ez egy elég nagy feladat lesz számunkra. Két hetünk van csapatosan kitalálni egy táncot és betanulni azt. Plusz duo partnereket kell csinálnunk és annak a két személynek mégtöbb feladata lesz. Itt mindenki nagyon tehetséges és tudom hogy mindenki simán megcsinálná, de titkon mégis remélem hogy én leszek az egyik akit megválasztanak. Az a kérdés meg hogy ki lesz a fiú helyén, nyilvánvalóan nem kérdés. Nekem legalábbis.

- Ennyit akartam mára! Ti kezdjétek el kitalálni a táncot ha már van ötletetek. - mondta lezárásként Yuriko, majd kisétált a teremből. Ezzel egy időben az eddig csöndes és megszeppent csapatból akkora káosz lett, mint mielőtt bármit is tudtak volna. Minimum háromféle zenét beraktak egyszerre, olyan free styleokat nyomtak hogy nem is tudtam hova kapjam hirtelen a fejem. Egyedül az a tény nyugtat, hogy van még minimum két hetünk. De azért Yuriko megmondta, örülne ha minnél hamarabb végeznénk hogy az utolsó napokban csak gyakoroljunk.

Megpróbáltam Takival beszélni, hátha szokásához híven nem bírja sokáig tartani a száját és kiböki végre mit titkol előlem. De mikor rá kérdeztem témát váltott, majd oda ment a még mindig nagyon furcsa Rikihez és idegesen kimentek a teremből. Majd megöl a kíváncsiság miért olyan furcsák!

- Min gondolkodsz? - szakította félbe gondolatmenetemet Konon, mikor észre vette hogy csak ülök mellette a földön és bámulok magam elé, miközben ő próbál előre jutni a koreóban.
- Csak Takin és az öcséden. - néztem fel rá, de csak egy értetlen tekintet kaptam válaszul.
- Beszéljünk kint? Úgyis akartam valami italt venni. - mutatott az ajtó felé, majd rögtön fel is pattantam. Tényleg nem itt  a legideálisabb megbeszélnem vele.
Amint oda értünk az ital automatához, megpillantottam a folyosón lévő székeken ülni őket. Ahogy közelebb mentünk Taki pánikolva üdözölt minket.
- Naháát, miről megy a pletyka? - kérdezte Konon mikor megálltunk előttük, mire zavartan tiltakozni kezdtek.
- Pletyka? Nem pletykálunk. Csak most nincs kedvünk táncolni. - mondta "egyszerűen" Riki. Vagyis lazának akart tűnni, de nagyon nem sikerült neki.
- Nincs kedvetek táncolni..miközben itt töltjük minden délutánunk tánccal? - néztem értetlenül a szemébe és kerestem azt a pontot ahol megtöröm. De ez nem történt meg. Kis idő után válaszolt.
- Nagy bent a zsúfoltság. - zárta le ennyivel a témát, majd karon ragadta Takit és elmentek onnan.

- Mostmár látod miről beszélek? - fordultam Kononhoz, aki hitetlenül meredt maga elé.
- Ugyan mit titkolnának? Nincs olyan életük hogy bármit titkolniuk kéne. Nincs mit titkolniuk konkrétabban. - indult meg az automatához. Beütötte a számát egy kis szőlő lének, majd végig néztük ahogy kidobja a gép. Ez mindig csodálásra késztet.
- Te mit kérsz? - fordult felém, majd a kezembe adta az aprót.
- Citromos teát mint mindig. - dobtam be a pénzt, majd folytattuk.
- Szóval szerinted csak átlagosan furcsák? - néztem rá, majd egy korty után válaszolt.
- Persze, Naoki. Miért mire gondoltál? - vont kérdőre, mikor el indultunk vissza a teremhez. Erre nem tudok válaszolni.

Nem tudom mit gondoltam. De annyit tudok hogy rossz érzés van bennem a fiúk viselkedése miatt. Gyanúsan viselkednek mikor együtt vannak, de ha külön akkor meg megmagyarázhatatlanul furcsák. Főleg Riki. Nem tudom hogy miért viselkedik velem mostanában úgy ahogy.. Nem is tudom hogyan viselkedik. Sose volt velem ilyen, mindig is legjobb barátok voltunk akik mindent megbeszéltek. De a parfümömet nem szagolgatta, ez fura. Én sem szagolgatom a dezodorját, nincs is miért.

Este

Elég későn sikerült végeznünk, már este kilenc van és most jövünk ki az épületből. A többiek szét széledtek, vagyis pár embert hátra hagyva indultunk el Rikivel ketten haza. Próbáltam úgy viselkedni mintha minden rendben lenne, de nem sokáig ment. Vele ellentétben én még megosztom vele a gondolataim, bármiről legyen szó.
- Fura vagy mostanában. - bukott ki belőlem hirtelen.
- Tessék? - állt meg egy pillanatra. Najó,talán ezt nem így kellett volna felvezetnem.
- Úgy értem.. - gondolkoztam el egy pillanatra. Na most kéne mindent kimondanom amit gondolok, csak hogy annyira hirtelen akartam erről beszélni hogy nem is tudom mit akartam.
- Szóval? - nézett mélyen a szemembe, válasz után kutatva. Mintha bele lenne írva..
- Látod! Ilyen vagy! Így nézel rám napok óta! - kezdtem magyarázni, a kezemmel majdnem ki is szúrtam a szemét.
- Ezért vagyok fura? Naoki.. - kezdte de belé folytottam a szót.
- Meg a parfümömet is szagolgatod. És arra mi a magyarázat ahogy mostanában viselkedtek Takival? - zúdult ki belőlem minden ami eszembe jutott. Hát igen, lehet ezt nem az utca kellős közepén kellett volna megejtenem este kilenckor de ez van. Most vagyunk olyan helyzetbe hogy megvitassuk ezt a viselkedést.
- Mi nem viselkedünk sehogy. Te viszont szerintem meghibbantál vagy esetleg lázas vagy? - tette kezét homlokomra, majd megállapította hogy nem forró a fejem ezért valószínűbb hogy meghibbantam.
- Komolyan ezt akarod csinálni? Miért nem vagy már őszinte? Régen tudod mikor jutott volna eszedbe terelni a szót.. - sétáltam tovább csalódottan.
- Az régen volt Naoki és nem most! - förmedt rám ő is.
- Mostmár talán nem vagyunk legjobb barátok? - vontam kérdőre és rettegtem a választól. Rikivel soha nem veszekedtem. Vitatkoztunk csomót, de ilyenen soha. A barátságunk nem kérdés. Vagyis egészen eddig ezt gondoltam. - Már válaszra sem méltatsz.. - mondtam utoljára hosszas hallgatás után, majd elindultam a másik irányba. Vagyis indultam volna ha nem ránt vissza.
- Naoki.. - nézett le rám hosszan, de nem szólalt meg. Én türelmesen vártam a folytatásra, bár ezer és egy kérdést tudtam volna még a fejéhez vágni.
- Nem tudsz te semmit. - engedett el és ott hagyott az összes kérdésemmel amik a gondolataimban cikáztak.

Ahhoz képest hogy meg akartam tudni az összes fura dologra a választ, még furcsább beszélgetést folytattam le Rikivel és a kérdések száma is egyre csak megnőtt. Foggalmam sincs mihez kezdjek, tényleg nem tudom. Lehet igaza van Kononnak és csak nagy ügyet csinálok ezekből az apróságokból.

Naoki
Ne haragudj hogy letámadtalak.. Nézd el, el megy az eszem ha közeledik egy verseny

Riki
Minden ok Naoki, nekem is elment az eszem

Naoki
Te miért idegeskedsz a versenyen?

Riki
Nem a verseny miatt.

Naoki
Értelek

Riki
Nem hiszem

Naoki
Hogy érted?

Riki
Én se tudom hidd el..

Naoki
De őrült vagy

Riki
Talán megőrültem

Naoki
Akkor minden jó köztünk?

Riki
Te komolyan azt hitted hogy megharagudtam?

Naoki
Nem tudom

Riki
Nem is kell tudnod. De minden jó köztünk, ettől sose kell félned!

És nekem ennél több nem is kellett ahhoz hogy nyugodtan tudjak aludni. Jut eszembe fel kéne már mennem, ugyanis azóta kint vagyok és sétálgatok a házak között a környéken. Minden esetre kiderült hogy minden jó köztünk! A kérdéseimet meg hagyom inkább, biztos csak beképzelem a furcsaságokat.