Minden órát azzal kezdtek a tanárok hogy gratuláljanak nekünk, sőt, az egész nap a versenyről szólt. Mint mindig. Ez nagyon jól szokott esni, mikor egy adott verseny után velünk együtt örülnek a nyereségnek vagy részvételnek a suli társaink. Ez plusz energiát és motivációt ad hogy nem hiába küzdünk keményen. Természetesen a tánc akkor is az életem része lenne ha nem lenne eredménye. Legalábbis mi ott a Leadnél így gondolkodunk.

- Eltáncoljátok megint? - kérlelt minket vagy harmadjára Ryoko az ebédszünetbe. Tavaszhoz híven elkezdett egyre jobb idő lenni, így kiültünk az udvaron lévő asztalokhoz ebédelni. Már rég megettük a kaját, de előtte is megkértek hogy táncoljuk el Rikivel és Takival azt a számot amivel felléptünk. Dehát mivel ez megunhatatlan, a fiúkkal egymásra néztünk és már álltunk is be.
- 5,6,7,8..- számoltam, majd a zene ritmusára egyszerre kezdtünk el táncolni. Az osztálytermi ablakok megteltek diákokkal, akik hangos tapsal szurkoltak nekünk. A szám vége felé Riki free styleozott, valami bámulatos volt. De észre vettem hogy amint leérkezett a földre egy nagyobb ugrásból, elfintorodott. Ilyen fejet vág mikor fáj neki valami.
- Jól vagy? - siettem oda hozzá, míg Taki észre sem véve a helyzetet ült vissza szórakozottan az asztalhoz Ryoko mellé.
Ám Riki egyáltalán nem mutatott jelet a helyzet súllyosságáról.
- Persze, csak rosszul érkeztem. - kezdte mozgatni bokáját. Ajaj.. A bokája nem a legjobb hely egy sérüléshez táncosként. Nyilván nem ez az első sérülése mióta.. Hát három éves korunk óta, de azért ez a helyzet picit aggasztóbb így verseny előtt pár héttel.
- Had nézzem! - hajoltam le hogy jól szemügyre vegyem a lábát. Felhúztam a nadrágja szárát, de természetesen nem láttam senki érdekfeszítőt. Maximum a szalagjai nyúltak meg picit, de arra rengeteg krémünk van.
- Na mit lát doktornő? Hány helyen tört el? - hajolt le ő is elém,majd gúnyosan felnevetett. Ezt én is megmosolyogtam.
- Tudod hogy minden kis sérülésért aggódom.. - néztem rá amolyan "ismersz.." tekintettel.
- Persze hogy tudom. Jobban ismerlek mint te magadat. - közölte a kicsit sem új információt mosolyogva. Nem tudtam mit reagálni, pedig szerintem arra várt. Vagy nem tudom mire várt, de másodpercekig térdeltünk egymás szemébe nézve. Ennek véget vetve mosolyogva összeborzolta a hajam, miután felállt és visszament az asztalhoz.

Rajz óra kezdődik, az egyik legutáltabb tantárgyam. Ennek mindössze annyi az oka hogy rajtam kívül majdnem mindenki borzasztóan tehetséges. Csak annyi tartja bennem is a lelket, hogy Taki szintén szerencsétlen amint egy ecset vagy ez ceruza kerül a kezébe. De ő legalább jó osztályzatot szokott belőle kapni. Én szerintem még az alap szintet sem ütöm meg, nemhogy tehetséges vagyok. Riki szokott néha segíteni mikor nem figyel a tanárnő, de hiába. Amint hozzányúlok a vászonhoz, el is rontom Riki segítségét.

- Itt a vászon. - hozott oda nekem is egyet Riki, majd leült mellém és maga elé készítette a festékeket. Felvettük a köpenyeket ami megvédi a ruhánkat és ki is kaptuk a feladatot. Általában ránk bízza a tanárnő hogy mit alkotunk, a lényeg az "önkifejezés" ahogy ő szokta mondani.
Kicsit még gondolkodtam hogy mi lenne a legegyszerűbb, majd neki is láttam a tájképnek. Igen, tájképnek! Nem tudom hogy gondoltam hogy ez egyszerű, de valami csak lesz belőle.
- Hasonlót csinálsz mint én! - mutatott a tényleg egész hasonló részletekre Riki a saját festményén.
- Valóban. Ne másoljál már! - szóltam rá ironikusan, mire csak nevetve megforgatta a szemét. Tisztába van vele hogy jobb mint én.. Ezzel mindenki tisztába van.

Az óra végére teljesen más lett az eredményünk. Ő esti tájképet rajzolt, egy hegyet amin két alak vehető ki. Egy fiú és egy lány. Míg én:
- Ez egy domb. - mutattam a tanárnőnek festémeny alsó részére.
- Mi az a sárga paca ott felül? - hunyorított, így hajolt közelebb. Ha nem lát jól, szemüveget kéne hordania..
- Naplemente. - közöltem, majd amint kimondtam Riki úgy elkezdett röhögni hogy majdnem leesett a székről.
- Jól szórakozol? - kérdeztem gúnyosan barátomat miután elment a tanárnő. Kicsit csillapodott a röhögőgörcse, de újra elkezdte amint rápillantott művemre.
- Ez.. Ez haláli.. - nevetett már szinte könnyes szemmel. - Bocsi csak.. Eddig ez a legjobb amit rajzórán produkáltál és.. - Jó értem, vicces de azért nem olyan vészes. Leállhatsz.- szakítottam félbe sértődötten.
- Tudod hogy szeretlek Naoki. A béna rajztudásoddal együtt. - lökött meg, hátha jobb kedvem lesz. Be is vállt.
- Kösz. Én is olyasmi. - vigyorogtam rá ironikusan.

Végre valahára újra kezdődik a kedvenc részem a táncba. Kitalálni az új koreigráfiát! Természetesen vannak a cégnél tanárok, de nem tanárként tekintünk rájuk hanem mintha ők lennének a vezetők ebben az egészben. Ettől függetlenül mi is ugyanúgy megmutatjuk ha van valami ötletünk egy-egy versenyre. A zenét szokták kiválasztani ők, abba nincs beleszólásunk. Persze meghallgatják a véleményünket, de övék az utolsó szó.

Épp mentem a folyosón komótosan, mikor meghallottam a teremből kiszűrödő zenét. Talán elkezdhették nélkülem? Nem hiszem el hogy nem szóltak! Gyorsan csekkoltam a telómon az időt. Mégcsak négy óra lesz tíz perc múlva, ilyenkor senki nem szokott itt lenni. Direkt korábban jöttem. Minden esetre elkezdtem sprintelni a folyosón és sietősen berontottam a táncterembe. Ahol nagy meglepetésemre és megnyugvásomra csak egy rémült Taki volt odabent.
- A frászt hoztad rám! - sietett lehalkítani a zenét a hangfalon keresztül. - Miért rontottál így be? - kérdezte a hangfallal vacakolva így nem tudott rám nézni.
- Azt hittem már mindenki itt van, mert úgy bömböltetted a zenét. - szúrtam le. Odamentem az ajtó oldalán lévő sarokhoz és lepakoltam a táskám. Ledobtam a pulcsimat és sapkámat, majd nekiálltam nyújtani, amit Taki ivás közbe nézett végig.
- Hogy-hogy ilyen korán itt vagy? - érdeklődtem mikor mellém ült beszélgetni amíg én is nyújtok. Ő gondolom ezzel már megvan és elintézte mielőtt idejöttem.
- Ohm.. Csak a következő verseny előtt mégtöbbet akarok gyakorolni hogy mégjobb legyek! - mosolygott. De ez a mosoly.. Nagyon hamis volt. Tuti nem mond igazat, de majd kiszedem belőle. Taki túlságosan ártatlan ahhoz hogy sokáig hazudjon, ezért még mielőtt bármire is rákérdeznék elmondja az igazat. Aranyos!
- Értem. Ezek szerint tudsz a dologról. - utaltam a duo részre, de csak értetlenül nézett rám. Pedig már azt hittem Riki vagy Konon elmondta neki. Mindegy.
- Milyen dolog? - kérdezte izgatottan. Taki sokszor kíváncsi, ilyenkor a legaranyosabb!
- Nem is mondta Riki? - csodálkoztam, mire megrázta a fejét. - Akkor én sem mondom el. Majd kiderül. - vigyorogtam rá, mivel tudom hogy ez idegesíti. Mármint ha nem tud valamiről.
- Ne csináld már Naoki! Tudod hogy addig megőrülök! - kérlelt, de túl kegyetlen vagyok. Amúgyis ma mondja el szerintem Yuriko, az egyik tánctanárunk.
- Légy türelmes Taki! Nem kell mindent tudnod, mert hamar megöregszel. - mondtam, mire csak puffogott mint egy kisgyerek aki nem kapott nyalókát.

Végre elkezdtünk egyre többen lenni. Már csak pár gyerek hiányzott, addig is a jelenlévők beszélgettek és nyújtottak. Riki nagyon furcsa mióta bejött a terembe, csendes és nyugodt. Engem ez pont hogy nyugtalanná tesz, nagyon nem vall rá ez a viselkedés. Általában be nem áll a szája, állandóan mozog, táncol és viccelődik vagy ilyesztget. De most csak ül a sarokba a cuccaim mellett ahova ő is pakolt, és néz maga elé.
- De most komolyan, te nem vagy totál izgatott a dance duo miatt? - kérdezte felpörögve Konon. De engem most egyáltalán nem ez foglalkoztatott. Csak azon járt az agyam hogy oda kéne menjek Rikihez? Persze hogy oda kéne! De Konont se akarom leignorálni.
- Persze, de annyira mégse. Vagyis most úgy érzem hogy bárki is megy, meg fogjuk nyerni, nem igaz? - erőltettem magamra egy őszinte mosolyt. Bár Konont elhívta Saori valamit megbeszélni, így alkalmam lesz beszélni Rikivel.

Ám mikor indultam felé, észre vettem hogy elkezdett kutatni valamit a táskámba. Közelebb mentem hozzá megkérdezni mit keres, persze nem ellenőrzés céljából. Megbízom benne annyira hogy ne gyanakodjak rá, amint valamihez hozzányúl ami nem az övé.
- Minden rendben? - kérdeztem miután leguggoltam mellé. Nem válaszolt, csak kivette a parfümömet a táskámból.
- Nincs. - adta a rövid bár tömör választ. Leszedte a kupakot a parfümömről és fújt egyet a csuklójára. Összedörzsölte a másikkal, majd mélyet szippantott kezéről. Ezt értetlenül néztem végig.
- És nem mondod el mi nincs rendben? Meg miért fújod be magad a parfümömmel? - tettem fel két kérdést rögtön, azonnali válaszra számítva. Ugyanis nagyon nem tudom mi ütött belé.
- Csak gondolkodok Naoki, ne reagáld túl. - forgatta a szemeit, amit végképp nem értettem. Nem reagáltam túl! - Imádom a parfümödet. - zárta vissza, majd berakta a táskámba. Rákérdeztem volna hogy érti ezeket, tele van kérdőjelekkel a fejem. De Yuriko jelenléte ezt nem engedte, ugyanis mindenki rögtön felállt köszönteni tánctanárunkat. Kíváncsi leszek hogy mit fognak reagálni a többiek ha megtudják a dance duot!