Averyvel mindent tisztáztunk. Az elején nem értettem a választható lehetőségeket. Azt mondta,hogy a szüleim küldték a megmentésemre. És, hogy nagyom hiányzom nekik. Aztán elgondolkodtam... Alig emlékszem a szüleimre ... Egy néhány folt van meg. Kétségbe estem. Erre Avery felajánlotta,hogy ha nem akarok haza menni akkor lépjek be a szövetségükbe. Azóta 2 hét telt el és a repülő téren várakoztam Averyvel.

-Biztos így akarod?- kérdezte meg 4-szerre is mire megint bólintottam

-El kell mennem a mosdóba.-szólaltam meg

-Menj csak, de érj vissza időben!-mondta majd leült egy kék székre, sietve mentem a mosdóban, véletlenül egy férfibe botlottam és ebben az időben megismerkedhettem a padlóval is

-Áuu..-nyögtem fel

-Bocsánat!-segített fel a férfi és ahogy álltam fel és a szemébe néztem, minden emlék azt hiszem eszembe jutott

Eszembe jutott Luke, mikor a hóban fetrengtünk és egymást agyon dobáltuk hógolyóval, eszembe jutott anya ahogyan leszidta Lukeot, mert arcon talált egy hógolyó.

Aztán 10 évesen mikor Karácsonykor Énekeltük a fa alatt, és anya büszkén apa pedig meghatottan nézett minket..

Eszembe jutott anya ahogyan a ballagásomon sírva sütötte a sütiket, eszembe jutott, hogy  Luke-ék hogyan kerültek a csúcsra, az első 100.000 koncertjük, eszembe jutott, ahogyan a6 hetes turnén én is részt vettem és Calumékkal végig hülyültünk.Eszembe jutott mikor nagyiéknál nyaraltunk és eltört a lábam.Eszembe jutott a második csókom a gimiben még But Tyler-rel az egyik népszerű gyerekkel. Eszembe jutottak a gimnazista barátaim. Eszembe jutottak a tanáraim, osztály kirándulások.Eszembe jutott,hogy mikor le éretségiztem Luke-ék a kertünkben egy nekem írt dallal búcsúztak az 1 éves turnéjukra.

Eszembe jutott,hogy mikor az egyetemre kerültem a repülő gépen találkoztam egy őrűlt emberrel aki mindenkivel lefotózkodott.Emlékszem,hogy Katie várt rám a repülő téren, majd az új lakásba vitt ahol alig voltam egy évet. Emlékszem,hogy hogyan mutatott kőrbe, a maga a lakásra is emlékszem.Emlészem,hogyan mutatkozott be Blake, a cica karmolás, több hétig haragudtam rá. Emlékszem Katie-re, a hülye Blakere és Wessre.Wessre akit nem is udom, hogy tudtam elfelejteni. Emlékszem az első találkozásra...

-Anja de ény ne atajot mennyi Luky nétüj oviba én úd féjek ti fodnak cúfojni.- mondtam anyunak a kocsiban

-Jaj kincsem most Luky most beteg, és nem hinném hogy kicsúfolnának te gyönyörű vagy!.- kacsintott rám anya mire a 4 foggamat megvillantva, elmosolyodtam.
-Szejetjek anyja-mondtam neki mire egy könycsepp kicsordúlt a szeméből.Ugyan is akkor mentem előszőr oviba.
Kiszálltunk a kocsiból az ovi elött a kapuban anya elkezdett egy öreg asszonnyal beszélgetni közben a kezemet fogta. Oldalra néztem és láttam egy fiút aki ugyan úgy az anyukája kezét fogta és közeledtek felénk. Aztán megszólította anyát a fiú annyukája és el kezdtek beszélgetni.

-Szija- mondta a fiú

-Szija- mondtam neki mosolyogva.
És itt kezdődik minden.

1.osztályban

-Gyere Averyyyy!- hallottam Wess hangját

-Megyeek!- mondtam és leszaladtam a lépcsőn a pandás táskámmal.
Megfogtam Wess kezét akinek kocsis táskája volt és én Luke és Wess akinek a kezét fogtam, így mentünk az iskolába. Anya természetesen utánunk jött. Be érve az osztályba anya eltűnt.Én és Wess egymás mellé űltünk, Luke meg mögénk egy szemüveges fiuhoz akivel tök jól kijött. A tanár bejött és magyarázni kezdett. Az óra végén egy fiú megdobott radírral.
-Dagadék- ordította a srác az arcomba én meg könnyezve kiszaladtam az ajtón be egy keskeny kis hejségbe és ott sírtam. Egyszer csak valaki simohatni kezdett.

-Shh nyugi Avery!- mondta Wess nekem mire rögtön megnyugodtam.Kis idő elteltével vissza mentünk az osztályba.

-Bocsi Avery- mondta nekem a fiú aki meg bántott, én csak megrántottam a vállam és vissza űltem a helyemre.

2.osztályban

-Na Avery menni fog!

-Ne-Nem merem- mondtam remegve

-Akarod, hogy veled énekelje?-

-Ahha- mosolyodtam rá

-Na Avery felkészűltél-kérdezte a tanár

-Nem egészen de Wess is vele énekelhet??

-Kizárt drágám- és ekkor boci szemekkel néztem a tanárra

-Ahw jól van nyomás a szinpadra egy kettő!!- mondta a tanár azza kitolt minket a sötét szinpadra és a bemondó bejelentette:

-Kedves vendégeink a 2.b karácsonyi műsora következik! - utána meg felcsendűlt a szám amire én és Wess kezdtünk el énekelni közben a hátunk mögött a többiek játszottak el egy szín darabot aztán Luke is csatlakozott de ő egy másik lánnyal és ők másik szólatomot énekeltek
A végén tombolt a közönség. Meghajoltunk és lementünk a színpadról. Ez volt a 3. Karácsonyom Wessékkel. Wess hugának pont karácsonykór van a szülinapja. Ekkor volt 3 éves.

4.osztályban

- Héj Avery ez a doboz nyűszít!!- mutatott az út szélén lévő dobozra

-Ú nézzük meg- csillantmeg a szemem

-Nem tudom anya azt mondta, hogy...- kezdte de itt nem tudta folytatni ugyan is felsikítottam
Wess ilyedten nézett rám

-Ez egy kis kutyaaa-visítottam örömömben majd felkaptam a kiskutyát és bevittem a házba anyának megmutatni

-Anyaaa-

-Mi-mi történt???

-Megtarthatoooom???-mutattam a kezemben lévő kiskutyára

-Úr isten teszed le! Lehet, hogy beteg és te is el kaphatod!!-erre elszomorodtam

-Anya megtarthatoom??- kérdeztem boci szemmel

-Kizárt!- mondta anya azzal szomorúan mentem kezet mosni a fürdő szobába.

Nyári szünetben.

A kis kutyát mikor megtaláltuk el volt törve a lába és sebes volt a hasa a füle és a feneke, de megműtötték a lábát, a csontja már nagyábbol össze fort és a sebeit felváltva Wessel kenegettük. Végül nálunk volt a kutya ugyan is Wess anyja alergiás a kutyákra. Apa csinált a kiskutyának egy kutya házat. Ezt le kelett festenünk Wessel. Wess festette a tetejét ami kék, én az elejeét meg hátulját ami piros, a kétszélét meg ketten.

-Wess mi legyen a kutyánknak a neve??

-Nem tudom találj ki valamit, neked jó ötleteid szoktak lenni.- és direkt a ruhámra fröcskölte a kék festéket.

-Héj a ruhám!- mondtam mire az arcára húztam egy piros festék csíkot.

-Héj az arcom!- utánzott le lányos hamgon

-Most epkaplak Dundiii!!- erre sikítva felálltam és szaladni kezdtem mint az őrűlt. Anya állított meg.

-Na de kislányom!!Hogy nézelki tán tefogod kimosni a ruháidat??- kérdezte

-Bocsánat Ms. Hemmings én voltam- mondta Wess

-Ah és te, hogy nézelki? Anyád örölni fog neked!- mondta anya

-Bocsánat de akkor megyek is szia Dundi!- köszönt el mire intettem egyet neki és anya be is zavart a házba. ( Wess a szomszédban lakott).

5.osztályban

-Az én hibám az egész - sírt Wess

-Miért lenne az??- kérdeztem értetlenűl

-Ha én is ott lettem volna akkor biztosan nem történik meg ez-

-Jajj ne sírj kérlek- simogattam Wess vállát

-Ez hülyeség tudod?? Nem miattad van. És én örülök, hogy nem voltál ott, mert lehet, hogy te is meghaltál volna- mondtam-vagy sem- mondtam halkan

-De, de meghaltak- bőgött a szobámba. Igen hát a hugát és az anyját elütötte egy kamion, ott a helyszinen meghaltak mindketten. Sírni akartam én is de Wessnek nagy szüksége van rám így tűrtőztettem magam.

-Shh, semmi baj. Gyere mutatok valalamit- azzal kiráncigáltam az ajtón le a kutyához. A labradór már a térdemig ért

-Megvan a kutya neve.- mondtam halkan

-Mi-mi lett?- kérdezte szipogva majd legugolt a kutyához aki ráugrott.

-Lucy. Ha nincs ellene kifogásod!- erre elmosolyodott

- Azért mert rá számíthatsz mint a hugodra és szeret téged szívből mint a hugod- erre megint elkezdett sírni és jó szorosan megölelt

-Köszönöm- suttogta a fülembe

-Na gyere sétáltassuk meg Lucyt- erre mosolyogva bólintott

-Éffélig sétáltattuk az utcában Lucyt és beszélgettünk mindenről osztályról, lányomról, fiukról egyszóval mindenről csak a hugáról és az anyukájáról nem.
Ez az év nagyon nehéz volt neki.

1 évvel késöbb

-Tudod mit leszarom, hogy lecserélsz! Utállak!

-Mi-mi bajod Wess?

-Az, hogy arra a kis buzira több udőt szánsz mint rám de tudod mit szerintem nekünk nem is kelett volna találkozni és ha nem találkoztunk volna akkor talán több időt tölthettem volna a hugommal mi mielött meghal. Gyülöllek Avery Hemmings!!- na igen és itt pofon vágtam

-Tudod mit nem érdekelnek a problémáid. De ne engem hibáztass, hogy kevés időt szántál a hugodra ugyan is én egyszóval sem mondtam, hogy legyél a barátom!- ordítottam a szemébe könnyes szemmel majd kirohantam a teremből. Nem tuddtam mi baja ugyan is csak Bencével szerveztem neki a szülinapi partit.

2 hónapig egy szótsem szóltunk egymáshoz akkor kezdtem el járni erre a verekedős tornára. Wess jól elvolt Sarahval én meg jól elvoltam Lukekkal fura milyen ki stitkok nem derűlnek ki.

Wess szülinapja

Igaz haragszom még rá nagyon nagyon nagyon de nem vagyok képes lemondani a partyjáról. Az osztállyal meg is szerveztük. A szülei meg engedték, hogy a házuk csináljuk a meglepi partit.

-Jó shh jön- hallottam Sarah hangját, nekem nem volt kedvem az egészhez így fogtam magam felmentem a lépcsőn az ajándékot amit vettem neki azt leraktam az ágyára majd fohtam magam és kimásztam az ablakán. Nem egyszer másztam már ki rajta. Néha esténkén ellszöktem otthonról, hogy megnézzek Wessel egy filmet. Ugyan is a szüleim nem engedtek el. Szóval ki másztam az ablakon és futottam az utcán mint az állat mondjuk melletük lakom de nem akartam, hogy meg lásson Wess. Éppe már a ház elött voltam mikor meghalottam a nevem. A szemem könnybe lábadt és gyorsan beszaladtam a házba fel a szobámba. Anyáék nem voltak akkor otthon Luke meg a partin volt amit én rendeztem. De nem érdekelt. Rá ugrottam az ágyamra és álomba sírtam magam.

Nyári szünetben.

- Inentől Bronzosnak foglak hívni- kuncogtam

-Mié?-kancsított

-Kiszőkűltél.- kuncogtam tovább

-Anya is így hívott- mondta szomorúan

-Sa-sajnálom- szomorodtam el

-Nem gond.- simogatta meg a csupasz kezem

-Jaj de jó itt a Balatonnál- mondta miközben a magyar lányok seggét nézte

-Te idióta- bokszoltam bele a karlyába

-Héj én csak Luke példáját követem- mutatott Lukera akit egyre több lány vett körűl

-Na játszunk!!-mondtam vidáman

-Egy feltételell ha te is bikiniben leszel

-Ne már! Tudod jól, hogy nem szeretek benne lenni Wess

-Akkor nem ismerlek

-Kabbe-mondtam mire elnevette magát én meg bementem a szállodába azon belűl a szobába és felvettem a direkt legcsinosabb bikinimet. Ami fekete, sötét kék volt.És ki mentem.

-Nah most örűlsz?- mentem elé

-Ööö khm- utána köhögött egy jópárat

-Ez minden?-kérdeztem tőle

-Sz-szép vagy-dadogta (igen 4. Osztálytól lefogytam úgy, hogy jól is néztem már ki bikiniben!)

-Tudom - nevettem az arcába

-De egoista valaki na játszunk vagy mi lesz??-

-Bocs Bronzos.-mondtam
Igen mondósat játszottunk egész éffélig. És akkor jöttem rá, hogy ez már nem csak barátság ez már egy picit több. De emlékszem ez volt életem legjobb nyara. Mivel Lucyt is vihettük magunkal a Balcsira. Egész nap vele fürödtünk a Balcsiba és a legutolsó nap tábor tüzet gyújtottunk a családdal, igen Wessés az apja a mi családunk részévé vált. A tábortűz körűl énekelgettünk, gitároztunk. Ez volt Életem Legjobb Napja!!

7.osztály Keringő

Karácsonyig 4 nap volt de a suli megint karácsony estét tartott. Természetesen egy csomót gyakoroltunk. Fehér ruhában leszünk ami pont ma érkezett meg. Otthon felpróbáltam és mit is mondjak nekem tetszett. Pántos volt, csipkés fehér volt. A hajamat aznap konytyba fogtam. Természetesen Bronzos volt a párom. Lukenak Sarah.
A szín padon:

-Most pedig a 7. Osztályosok tánca következik, aki a táncot tanította Suzan Brown.

A szinpad két felén jöttünk be az egyiken a lányok a másikon pedig a fiúk. Láttam Bronzoson, hogy elkerekedik a szeme mikor meglát. Mikor ugye a tánc parneremhez léptem elkezdtük a keringőt.

-Gyönyörű vagy- suttogta a fülembe Wess mire görcsbe rándúlt akkor a gyomrom.

-Te is jól nézelki- suttogtam vissza mire ő egy félmosolyt húzott a szájára.
A tánc után a nézők tomboltak. Akkor biztosan jól nézhettünk ki. Mentem volna ki Wess megfogta a csuklóm és vissza rántott.Ott álltunk a színpad közepén miközben a nézők kíváncsian figyeltek.

-Bronzos mi a fenét csinálsz?-sutoggtam neki

-Várj- mondta a szemebe nézve mire annyira dobogott a szivem, hogy alig hallottam mit mond a bemondó nő.

-Köszönjük a 7.b-seknek a gyönyörű prudokciót. Most viszont szomorú hírt közlök önökkel jövő honaptól nem itt fogtanúlni Wess Hilton.- mondta be mire elkerekedett a szemem és épp sírni készűltem
-De utólag szeretne a barátnőjével táncolni- és itt egy zene szám kezdődött ami a kedvencünk volt. Wess megfogta a kezem és keringőzni kezdtünk.

-Ne sírj kérlek

-Miért nem mondtad??- kérdeztem könnyezve

-Tudod ez nem olyan könnyű mint hinnéd. De még itt vagyok és táncolok veled- erre megint elkezdtek hullanni a szememből a könnyek ő pedig letörőlte.

-Sze-szer khm- kezdte

- Szeretlek Avery Hemmings!- mondta erre abba hagytuk a táncolást és elő huzott egy kis dobozt a zsebéből.

-Ezt neked vettem karácsonyi ajándéknak de akkor már nem leszünk itt. Apám talált egy új csajt. Aki Mexikoban él és tegnap elött eljegyezte mikor ment volna haza ugyan is itt volt 3 hónapig valami nem tudom mit csinált itt. Nem ez a lényeg szeretném ha ezt hordanád akkor is ha már nem leszek itt.- vette ki a zsebéből egy nyakláncot amin egy medál lógott, és felakasztotta a nyakamba.

-Most nyisd ki a medált- mondta én kinyitottam, és amint megláttam a képet majdnem elájúltam a képen Életem Egyik Legjobb napja volt, amikor mindenki a tábor tűznél űl.

-Köszönöm- öleltem meg szorosan, aztán tapsviharra lettem figyelmes. Mire mind ketten nagyot nevettünk aztán meghajoltunk.

Wess elmegy.

Utáltam ezt a napot és még utálom is!

-Akkot szia Lucy rohadtul fogsz hiányozni- ölelte meg utolsóként Wess a kutyát.

-Ugye látjuk majd még egymást?- kérdeztem miközben a könnyeimmel küzködtem.

-Igérem mihelyst betöltöm a 18- at vissza jövök érted.- ölelt volna meg de én elfutottam. Ki az utcára az utcán át az embereket majdnem fellökve de nem érdekelt futottam mint még soha. Nem akartam, hogy elmenjen. A suli elött megálltam és mivel nyitva volt beszaladtam és a folyosón a kis keskeny résbe legugoltam neki támaszkodva a falnak és zokogtam. Nem emlékszem meddig voltam ott de egy kézet éreztem a csupasz karomon.

-Sh semmi baj.-nyugtatott Wess

-Úgy fogsz hiányozni! Mit csináljak majd nélküled???- kérdeztem zokogva

-Nyugi tatsuk majd a kapcsolatot! És ott lessz a medál is.- állított fel majd jó szorosan megölellt

-Az nem elég nekem te kelessz- és ekkor olyan dolog történt amit vagy 100000 milliószor megálmodtam ugyan is megcsókolt.Még mindig emlékszem az ajkára ami nagyon puha volt. Tőle volt az első csókom de olyan, szenvedélyesen csókoltuk egymást majd egy khm-t hallottunk.

-Elnézést de az iskola zárva van-mondta a takarító.
Utána kiérve a suliból, haza érve Wess beszállt a kocsiba és integetett...

Emlékszem,hogy utána nagyon jóba lettünk, majd arra a napra is emlékszem, mikor a Dampír Akadémiára kerültem....

-Emlékszem MINDENRE!!- zokogtam fel és Wes vállára borultam.......