1.7
Beszállva a liftbe,Micheal megnyomta a 13. emeletnek a gombját.
-Miujság veled Avery?- kérdezte
-Velem nem sok. Haza akarok menni, igaz még mindig nem emlékszem csak homályosan a szüleimre.- mondtam szomorúan
-Nyugi nem sokára majd már láthatod őket.- simogatta meg a vállam Micheal és egyszer csak szédülni kezdtem, a tekintetem elhomályosúlt és egyszer csak Aaront láttam,miután őt ott hagytuk a semmi közepén. Ott szenvedett kikötözve,majd hirtelen farkasok jelentek meg akik nem is farkasok voltak,ugyan is sokkal nagyobbak voltak az átlagosnál.
Nem értem, miért látom én ezt?
A farkasok hírtelen emberi alakot vettek fel.
Egyszer már olvastam róluk, alak váltók.
Kiszabadították Aront, majd az egyikük leütötte, ütni kezdték. Ő már félig halott állapodban volt így is, de így még rosszabb volt, éreztem,hogy majdnem meghalt. De ekkor egy srác megharapta az élettelen testet, kiszívta a vérét. Majd felkapva a hátára eltűntek.
A szemem kezdett vissza állni, már nem láttam annyira homályosan, könnyezni kezdtem.
-Micheal Aaron még él!!- mondtam könnyezve, aztán először azt hittem rosszúl látok, de nem. Aaron állt mellettem Micheal helyett.
-Aron?- kérdeztem
-Szia Avery-mondta majd minden elsötétült....
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro