Kellemes Karácsonyi Ünnepeket szeretnék kívánni. Mindenkinek köszönöm a vote-okat és, hogy olvastátok a költeményem

Na de most tenyleg boldog ünnepeket nektek.
Köszönöm nektek!!!

☁☁☁☁☁☁☁
☁☁☁



☁☁
☁☁☁☁
☁☁☁☁☁☁
☁☁☁☁☁☁☁

Este van. A fa körűl állunk mind, amit tegnap fel is díszítettünk Lunnal, a nagyi meg nem tudott segiteni, ugyan is ő még hisz a télapóban, vagy a jézuskában vagy mindkettőben, fogalmam sincs nem kicit fura. Lun, nagyi, az inas és én. Most csöngettek. Gyorsan mentem kinyitottam az ajtót és ahogy megláttam a személyt bele ugrottam a nyakába.

-Te honnan tudtad, hogy itt lakom?

-Utánad nyomoztam egy kicsit- kacsintott rám Micheal

-Gyere beljebb, vagy is gyertek.- ugyan is még egy srác állt mögötte aki engem figyelt. Szőke felzselézett haja van. Tenger kék szeme, pont mint nekem. Arébb álltam, hogy betudjanak jönni. Hoztak sütit.

-Csak nem te csináltad?-néztem Michealre

-Ááá a mézes kalács nem az én műfajom. Inkább Luke-é. - tette fel a kezét

-Úr isten Luuuukkkkyyyyy- jött Lun majd a nyakába ugrott Lukenak

-Luuunnnnyyyy!!- ölelte meg a lányt Luke

-Úr istenem mióta nem láttalak! Hallottam jól megy a banda sorsa. Lehetek az első számú rajongótok?? Mit csináltok itt? Hogy találtatok meg minket?..- és csak kérdezte kérdezte kérdezte

-Nyugi Luna majd elmesélem- mondta mosolyogva Luke, ismerem ezt a mosolyt, az álmaimban csak ezt a mosolygást látom, észrevette, hogy nézem így elkaptam a tekintetem.

-Ti honann ismeritek egymást?- kérdezem

-Te is ismersz.- mondja Luke mire megrázom a fejem

-Ő is az akadémia egyik kiképzője vokt. Nagyon jól kijöttünk. Aztán most ő is egy Dampír örző, Micheal védi.

-Mi te egy vámpír vagy?- néztem Michealra

-Igen. Elakartam mondani, de féltem, hogy elutasítasz.- mondta mire mosolyogva megráztam a fejem és megölelem.

-Jaj Micheal!- suttogom a fülébe

-Csoport ölelés!- mondja Lun majd jön hazzánk, aztánan arra eszmélek fel, hogy fulldoklok ugyan is valaki nagyon megölelt. Annak a valaki öleléséből kibontakozok majd arrébb állok.

-Na gyerekek! Vacsizunk!

-VACSIIIII!- ordítja Luke és Micheal egyszerre majd felrohannak a lépcsőn

-Srácok! A konyha itt van lent!- mondja Lun nevetve. A terített asztalhoz hoztunk még két széket plusz még két terítéket majd kajálni kezdünk. Megettünk a hús levest aztán a mákos gubát majd a karácsonyfa alakú tortát. Teli tömve űltem az asztalnál.

-Hmm Avery, isteni volt!- mondja Luke

-Oh kössz, Lun is sokat segített benne.- aztán beugrik valami
-Te Luke, nem is mondtam el még, hogy mi a nevem.- mondtam mire elmosollyodott

-Mondtam már ismerlek és te is engem, közlebbről mint hinnéd.

-Ezt, hogy érted?

-Mindegy. Menjünk csomagokat bontani. - állt fel

-Nekem nem mindegy Hemmings!- mindtam majd meglepődtem

-Te emlékszel rám?- kérdezi ledöbbenten mire megrázom a fejem

-Csak kicsúszott- mondom döbbenten mire megint mosolyogni kezd. Át mentünk a nappaliba a karácsony fához. Minden színben pompázoik, olyan szép. Lun egyszer csak a kezembe nyomta az egyik dobozt

-Boldog Karit Avery!- ölelt meg mire én is megöleltem, aztán a nagyi adta oda, én meg a nagyinak aki egyből letépte a csomagoló papírt, aztán ahogy meglátta ugrálni kezdett meg puszilgatni, bizar. Aztán az inasank adtam oda aki nekem is adott egy kis zöld masnis csomagot őt is megöleltem. Aztán Micheal jött odaadtam az ajándékom neki, aztán megökeltük egymást.

-Avety, az én ajándékom itt van mellettem- mutatott Lukera, kicsit hülyén nézhettem ki ugyan is Micheal röhögni kezdett.

-Ezt neked hoztam- mondta Luke majd jó szorosan megölelt

-Én nem tudtam, hogy jössz, azt se tudom kivagy, vagy is nagyából csak izé nem vagyok benne biztos vagy is...

-Semmi baj Avery! Csak bods ki!- mondta mosolyogva mire megint megöleltem, de valamire emlékeztet az ölelése, hírtelen emlékek törtek fel bennem. A játszótér ahol egy kisfiúval játszom, akire hasonlítok és vérzik a lábam a kisfiú meg ölelgetve csitít. Aztán a ballagás, ahogyan megölel. Aztán az egyre fiatalabb srác az ajtóban áll bőrönd veszi körűl és én meg neki futásból rá ugrok és megölelem. Aztán hírtelen egy koncerten vagyok, ahol a szinpad mellett drukkolok nekik, Lukéknak, majd amikor végeznek akkor megölelem őt és a többieket is és gratulálok nekik. Aztán sírok egy kanapén, azt hiszem ekkor szakított velem valaki és Luke mellém jön és ölelgetve csitít, ami sikerűl neki. Aztán egy ismeretlen házban vagyunk. Kiabáll egy sráccal, a srácnak az arcát nem látom, de Wessnek hívják, ezt kivettem az ordításból. Aztán Luke elmegy én meg utána megyek majd elsuttogom neki, hogy köszönöm mire elmosolyodik és megölel.

Vissza térve Luke már nem ölel és észre vettem, hogy könnyezek és Luke is. Hozzá futok majd megint jó szorosan megölelem.

-Annyita hiányoztál prücsök- mondta Luke szipogva.

-Nekem is te nyavadék!- mosolygok beke a nyakába mire ő is felnevet majd elengedjük egymást és Michealre ugrok majd elterükünk a földön röhögve.

-Ezt azért kaptad, mert nem mondtad, hogy mivagy.- aztán megöleltem- Ezt pedig azé! Mert idehoztad az ikremet.- majd egy puszit nyomtam volna az arcára de ő elfordúlt és véletlenűl a szájára adtam. Kipirúlva keltem fel a földről, mindenki minket nézett.

-Boldog karácsonyt nekteeek!!- öleltem meg megint mindenkit...