Sziasztok! Nagyon furcsa visszatérni ide! Ez volt az első wattpad profilom, majd létrehoztam a másikat, ami a milkshake nevet kapta. Mindkét profil megélt rengeteg fanfictiont, történetet és most újra itt vagyok, hogy megosszam veletek a régi és új sztorijaimat. Először a Damien című történetem újraírt változatát olvashatjátok majd, ami elég nagy ráncfelvarrást kapott. 

Remélem szeretni fogjátok ezt a történetet! Jó olvasást nektek!

PROLÓGUS

Chris bácsi a legjobb! Néha elgondolkodtam azon, hogy talán ő jobban szeret, mint a szüleim. Anyának és apának rengeteg szabálya volt, amiket, ha nem tartottam be mindig ordibáltak velem. A bátyám Cameron pedig állandóan csak a hülye haverjaival lógott, mintha elfelejtette volna, hogy mennyire szeretett velem hercegnősdit játszani. Bezzeg Chris bácsi! Neki mindennél fontosabb voltam.

Mennyire szeretek itt lenni!

Itt bármikor ehetek fagylaltot, akár reggelire, ebédre, vagy vacsorára szeretném. A fagyasztóban mindig volt a kedvenc pisztáciás fagyimból legalább két darab, pedig anyáék mindig azt mondták, hogy nagyon drága és egy hónapban, csak egy dobozzal engedhetünk meg magunknak.

De a kedvencem talán az, hogy nem volt tilos futkározni a házban, sőt a lépcső korlátján való csúszkálás miatt sem szidott meg soha. Anya mindig a sarokba állított, amikor ilyet csináltam otthon és egy hétig nem ehettem édességet.

Chris bácsi viszont mindig velem mókázott. Amikor a szüleim nem voltak itt, egyszer sem kellett lesétálnom azon a lépcsőn. Chris bácsi mindig felültetett a fehérre festet fa korlátra és adott egy puszit a számra mielőtt elindultam lefelé.

A csúszás része volt a legizgalmasabb! Először csak lassan csúsztam, de aztán pár pillanatra olyan gyorsan száguldottam lefelé, mintha hullámvasúton ültem volna. A gyomrom minden alkalommal liftezett, de amint leértem és megfogott az ütköző, rögtön megnyugodtam, hiszen Chris bácsi mosolyogva ott várt és újabb puszit adott.

Az udvaron volt egy hatalmas medence, ami sokkal nagyobb, mint a szomszédjainké! Egyszer el is dicsekedtem vele nekik, hogy Chris bácsi medencéje mellett az övéké csak egy kis fürdőkád. Azután nem engedték, hogy átmenjek a lányukhoz játszani. Chris bácsi szerint mind felfuvalkodott paraszt.

A csillogó, kék vizű medence partján egy nyugágyban élveztem a texasi nyár fullasztó melegét. Csakis Chris bácsinál tudtam elviselni ezt az időjárást, a szokásos színes napernyő alatt ejtőzve, fagylaltot majszolva. Ebéd időben.

Mennyire király már ez!

Chris bácsi félmeztelenül közelített felém, a kezében egy kancsó limonádét hozott. Lerakta a mellettem lévő asztalra és leült a lábam mellé a nyugágyra. Simogatni kezdte a vádlimat, keze egyre fentebb csúszott. Megrángatta a kedvenc rózsaszín, csíkos ruhám alját.

- Nagyon meleg van, nem veszed le a ruhádat? – kérdezte és töltött nekem a limonádéból.

- Nincs nálam fürdőruha.

Olyan nagy pohár innivalót nyújtott felém, hogy szinte meg se bírtam fogni. Belekortyoltam és felsóhajtottam.

Mennyire finom! Pont olyan volt, ahogy szerettem.

- Nyugodtan leveheted! Nyár van és nagyon meleg!

Felállt és lehúzta a fürdőnadrágját.

- Chris bácsi! – rögtön a szemem elé kaptam a kezemet. – Ilyet nem szabad!

Anyával már beszélgettünk arról, hogy a fiúk kicsit másak testileg, mint a lányok. Nekünk meg fog nőni a mellünk, míg a fiúknak kicsi marad, viszont a fiúknak a lábuk között kuki van, nekünk lányoknak meg punci.

Megtanította nekem, hogy a fiúk előtt, nem illendő ruha nélkül mászkálni, a különböző testrészek miatt. Azt nem tudom, hogy miért mondta, de attól a naptól kezdve, szót fogadtam neki és soha többé nem szaladgáltam pucéran a házban.

- Drága, Yoyo! – érdes, meleg kezét az enyémre tette és elhúzta a szemem elől. – Te is tudod, hogy az én házam a móka palotája. Itt mindent szabad!

Chris bácsi hátat fordított nekem és beugrott a medencébe. A víz a ruhámra fröccsent. Felvisítottam és azzal a lendülettel felpattantam és levettem magamról a ruhát. Ledobtam a földre és kibújtam a Hello Kittys bugyimból.

Anya mindig szigorú volt velem és örültem, hogy Chris bácsinál nem kötöttek szabályok, hiszen én nagyon szerettem meztelenül szaladgálni.

Nagy mosolyra húzódott a szája, én pedig vihorászva futottam a medence felé. Egy nagy ugrással elrugaszkodtam a partról.

Nem tudtam úszni, de biztos voltam abban, hogy amint elmerülök a vízben, Chris bácsi jön és rögtön megment. Pár pillanatig csak lebegtem, aztán erős kezek ragadtak meg a hónom alatt és kiemeltek a vízből. Klóros vizet köptem, miközben a nyakába emelt.

Lábamközéhez simult nedves haja. Kirázott a hideg a furcsa érzéstől és kicsit csikizett is. Meginogtam, de belekapaszkodtam Chris bácsi fejébe, hogy ne essek le. Persze ő rögtön reagált és megfogta a combomat, hogy biztosítsa a helyemet.

Mindig vigyáz rám!

Keze a fenekemre vándorolt és kicsit megemelt, hogy szembe fordíthasson magával. Lecsúsztatott nedves testén, egészen a hasa aljáig. Valami kemény ért a fenekemhez, de nem nagyon érdekelt, mert abban a pillanatban Chris bácsi a levegőbe dobott. A gyönyörű kék ég felé repültem, mint egy kismadár. Kitártam a karomat és élveztem a repülést, amíg tartott.

Annyira boldog volt az a pillanat.

A gyomrom újra liftezett, akárcsak akkor a lépcsőn lefelé csúszva, de egyik pillanatról a másikra a gyönyörteli boldogság elillant és csak a mindent elsöprő félelem és undor maradt utána. És egy jó adag hányás a kollégium vécéjében.

Rodger aggódva állt felettem és a hajamat fogta hátra, miközben még egyszer összegörnyedtem a vécé felett.

- Újra a rémálmok? – kérdezte és mellém térdelt. A hátamat kezdte simogatni és belepuszilt a nyakamba. Megborzongtam. Ezerszer elmondtam neki, hogy ne érjen hozzá a nyakamhoz. Utáltam. Nem bírtam elviselni.

Eltoltam a fejét és a vécére támaszkodva felálltam. A csapnál kiöblítettem a számat és ittam pár korty vizet.

- Igen. Azok.