Éden
Csókokba bele is haltam
sebeim magamon hagytam
Szép vagy, a szívedbe lestem
lágyan ölel a testem
Énekelj valami szépet
fülembe bűvös igéket
Gyere repülj, hogy láthasd
akkora vagy mint a szárnyad
Fentről most minden más
édenbe kóstoltál
egyszer ha ott voltál
a földre már miért vágynál?
Lassan az ajkadhoz érek
árad a lélek de félek
Gurul az idő az égen
mézvirág illat a szélben
Tenyered mutasd, hogy lássam
sorsunk tán összefort mára
Nevemet ráírom nagyban
ne veszíts el majd a bajban
Fentről most minden más
édenbe kóstoltál
egyszer ha ott voltál
a földre már miért vágynál?
Édenben ébredtünk
egymásban szabadok lettünk
édenben ébredtünk hirtelen
Ooooooh
Fentről most minden más
édenbe kóstoltál
egyszer ha ott voltál
a földre már miért vágynál?
Fentről most minden más......
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro