♪¸¸.•*¨*•.♪¸¸.•*¨*•.Renesmee.•*¨*•.¸¸♪.•*¨*•.¸¸♪

A leány szíve hevesen vert a mellkasában, ahogy az izgalom lépésről, lépésre egyre jobban elöntötte a testét.
Ott volt.
Megint ott volt az írországi kisvárosban és ettől melegség járta át a testét. Már látta maga előtt, ahogy itt fog élni a barátaival és azt csinálhatja, amit szeret: Liammel lehet és taníthatja a kisgyerekeket.
Az édesapja hiánya folyamatosan jelen volt a mellkasában, de tudta, hogy ha ott maradt volna, akkor sosem lett volna igazán boldog. Liam nélkül nem lett volna ugyanaz az élete.
-És mi lenne, ha kitartanánk a végét?-Hallotta meg Zayn hangját a szobából.
Lady Horan még mindig nem mondta meg a fiúknak, hogy Renesmee csatlakozik hozzájuk, így a hercegnő ragaszkodott hozzá, hogy meglepje őket, amint letette a holmiját a szobában, amit kapott. Az asszony azt mondta, hogy a muzsikusok reggel óta gyakorolnak, mert fellépnek a hétvégi városi összejövetelen, ahol mindig, mindenki ott van. Amikor ezt Nessi meghallotta, nagyon megörült és szerette volna hallani a próbát, így Niall anyukája elmondta, hogy hol találja őket, majd magára hagyta a hercegnő kérésére.
-Szerintem jobb lenne, ha Zayn kiénekelné a magas hangot és mi meg közben ismételnénk a refrén utolsó sorát-ingatta a fejé Louis.
-Talán megkérdezhetnénk Williamet, mint külső szemlélőt, hogy melyik lenne a jobb-elmélkedett Niall is a lapokat nézve.
-Vagy megkérdezhetnétek a legnagyobb rajongótokat-lépett be a szobába Renesmee, mire mind az öten felkapták a fejüket, aztán lemerevedtek, mint akik nem biztosak abban, hogy jól látnak.
Liam kapcsolt legelőször, s átszelve a szobát a karjaiba zárta a lányt, s megpörgette.
-Komolyan itt vagy? Nem álmodom?
-Nem álmodsz-rázta a fejét hevesen a hercegnő és eleredtek a könnyei.-Itt vagyok, komolyan és nem is megyek el. Mostantól mindig itt leszek veletek, veled.

❦Vége❦

***

Sziasztok!

Hát, tudom, hogy nem ez volt a legolvasottabb történetem. Tisztában vagyok azzal is, hogy ez nem egy hagyományos One Direction történet volt. Nem volt szó mafiáról, nem a huszonegyedik században játszódott és az emberrablás sem a wattpadnak "megszokott" módon zajlott. Nem fogok hazudni, olykor nagyon nehezen kezdtem el ennek az írását, de a végére meg legalább olyan nehezen hagytam abba az írását. Így visszanézve, örülök, hogy megírtam. Egy kicsit úgy éreztem, hogy egy tündérmesében lettem volna és remélem, hogy ezt az érzést nektek is átadtam.
A reménykedés mellett, szeretnék köszönetet is mondani mindazoknak, akik itt maradtak velem a végéig. Most is szeretném kiemelni kiscicus02-t, aki minden fejezet alatt hagyott nekem egy kis biztató kommentet, megmosolyogtatva engem ezzel.❤
De komolyan köszönöm mindannyiótoknak. Csodálatosak vagytok.❤

Ha pedig van, aki szereti a 5SoS-t, akkor várom szeretettel az új sztorimban, ahol már kint is van a prológus.