♪¸¸.•*¨*•.♪¸¸.•*¨*•.Renesmee.•*¨*•.¸¸♪.•*¨*•.¸¸♪

A király válaszára való várakozás okozta feszültség beköltözött a Horan kastély minden egyes falába és teljesen lelassította az időt. Legalábbis eleinte csak lelassította, de ahogy araszolva teltek az órák a palotában élő emberek úgy érezték, mintha teljesen megállt volna. Talán nem is mindenki, de a Horan család és Niall barátai mindenképpen.
Nem is volt véletlen, hogy a hercegnő inkább elvonult. Nem azért, mert nem akart a fiúkkal lenni, vagy Liam ölelésébe bújni, de amikor társaságban volt úgy érezte, hogy megfullad. Valamiért magát hibáztatta már előre az atyja válaszáért, pedig újonnan szerzett barátai nem egyszer elmondták, hogy bármit is hoz vissza a postagalamb, bármilyen válasz is áll majd a levélben, az nem az ő felelőssége. Hogy nem felelhet a király habitusa és reakciója miatt. Sőt, Niall édesapja azt is elmondta, hogy amennyiben indulatos és számukra negatív üzenet érkezik az is érthető miután a fiúk elrabolták őt.
Hiába voltak vele kedvesek, megértőek és befogadók, Renesmee így is tartott attól, hogy ez az egész csak negatív kimenetelű lehet, így muszáj volt valamivel lefoglalnia magát, hogy ne magában tegyen kárt idegességében. Éppen ezért döntött végül úgy, hogy inkább elvonul kicsit. Elment a palota könyvtárába, s kiválasztott egy a számára kedvesnek tűnő könyvet, majd elvonult a kertbe, ahol Lady Horan szerint az édesanyja annyira szeretett lenni. Csak ült egy fa alatt és dúdolva Liamék egyik dalát olvasott. Vagyis csak próbált olvasni, de általában olyan öt mondatonként folyamatosan elterelődött a gondolata. És olyankor mindig hazafelé terelődött. Haza a legjobb barátnőjéhez, a dadusához és atyjához, akikért minden este intézett pár kedves szót, mielőtt elaludt volna még úgyis, hogy tudta, hogy nem hallhatják őt. Valamint haza a fiúhoz, aki segített neki és barátainak megszökni a hajóról, ahol fogvatartották őket. Nessi csak reménykedett abban, hogy Elizabeth szerelme nem veszett oda a kalózok elleni harcban, vagy szerzett komolyabb sebeket. Ezért is furdalta a lelkiismeret. Gyakorlatilag mindig ez volt, amikor a király túl szigorú volt és baj lett ebből. Minden ilyen alkalommal Renesmee érezte magát rosszul. Pontosan úgy, ahogy William ítélethozatalánál is szomorú volt, hogy nem tudta a fiút megmenetni a száműzetéstől. Úgy érezte, hogy minden élet, amit az apja elítélt a bírósággal az az ő lelkén is szárad. És abban biztos volt, hogy nem bírta volna elviselni, ha Niallt nem sikerül megmenteni. Tudta, hogy beleroppanna a gondolatba, hogy a fiú, akit szeret az ő apja miatt veszti el az életét. És ez csak egy pont volt Niall mellett. Több volt ő, mint Liam egy barátja. Niall két hihetetlenül kedves ember fia volt. Egy védelmező fiú öccse. Négy barát-szinte testvér-fontos, már-már családtagja. Fiatal fiú volt, tele álmokkal és célokkal. Egy muzsikus, aki rengeteg ember napjába hozott jó kedvet a hangjával. Elmondások szerint kedves volt, tisztelettudó és törődő. Ezt be is bizonyította azzal, hogy az árva, szegény gyerekeknek lopott ételt. Márpedig Renesmee tudta, hogy egy ilyen rendes embert nem lehet halálra ítélni. Nem ezt érdemelte és a lány csak reménykedni tudott olyan messze az otthonától, hogy ezt a király is belátja majd. Ahogy Harryék tettében sem majd a rosszat látja, hanem a szeretetet, amit Niall iránt tápláltak és arra késztette őket, hogy elhozzák a hercegnőt a palotából.
-Szomorú a könyv?-Szakította ki gondolataiból a lányt William hangja, amivel emlékeztette őt, hogy megint elkalandozott.
Ez a gondolat bosszantotta, de a fiú kérdése összezavarta annyira, hogy ne a saját maga iránt táplált haragra koncentráljon.
A királylány felkapta a fejét és értetlenül összevonta a szemöldökét, miközben William szemeibe nézett.
-Tessék?-Kérdezte teljesen elveszítve a fonalat.
Valójában már arra sem emlékezett, hogy milyen könyvet szorongat a kezében.
Pontosan ennyire figyelt már a könyvtárban is...
Ez viszont csak jobban elkeserítette.

-A könyv-bökött William ujjával az említett tárgy felé, s lassan lépdelni kezdett Renesmee felé.-Szomorú?
-Miből gondolod?-Rázta meg a fejét Ness, bár nem tudott volna őszintén válaszolni erre a kérdésre.
William ahelyett, hogy választ adott volna a hercegnő kérdésére inkább a mellette lévő helyre mutatott.
-Leülhetek?
Renesmee lehajtva a fejét bólintott, de amikor William az arcához nyúlt ismét felkapta a fejét.
-Ebből-szólalt meg ismét a volt kalóz megmutatva az ujját, amin egy könnycsepp pihent.
Először Renesmee ismét kérdezni akart, hogy ezt mire mondta, de aztán rájött, hogy melyik kérdésre kapott választ.
Nem volt kérdés: a hercegnő annyira emésztette magát, hogy teljesen szétcsúszott fejben. És ettől megint visszatért a bosszankodás. Nem szerette, ha nincs tisztában a körülötte történő dolgokkal, de ezúttal saját maga elméjének és túlgondolásának foglya volt.
Nessi szóra nyitotta a száját, hogy válaszoljon, tagadjon, vagy valamilyen magyarázatot adjon az ő arcát fürkésző fiúnak, de azon nem jött ki semmilyen hang. Nem tudott mit mondani, hiszen máshol járt fejben és amúgysem emlékezett azokra a sorokra sem, amiket elolvasott. Igazából gőze sem volt arról, hogy miről szól az a nyamvadt könyv. És mivel nem akart úgy tátogni, mint egy buta hal, ezért inkább visszazárta ajkait. William egy darabig még fürkészte a lány arcát, de aztán csak kerek perec rákérdezett:
-A várakozás a baja? Vagy valami más nyomasztja?
A királylány az idegességtől remegő kezeire vezette a tekintetét, s beharapta az alsó ajkát, hogy egy kicsit összeszedje magát, aztán szóra nyitotta ajkait, s ezúttal tényleg beszélni is kezdett:
-A várakozás is. Mindig megvisel, amikor tárgyalás lesz, mert sosem tudom, hogy apa hogyan fog dönteni. Tudom, hogy nem lehet mindenkit megmenteni és, hogy van, aki nem is érdemli meg a második esélyt. Például egy hidegvérű gyilkost, egy gyermeket ölőt, vagy egy erőszakos embert én sem mentenék fel, de ott van most Niall, vagy anno te-nézett fel William szemébe.-Ártatlanok, akiket olyan dologért ítélnek el, amiért nem kéne. Mármint, persze...értem én, hogy nem lehet hagyni a lopást sem, mert akkor elszabadul a pokol, de Niall kisgyerekeknek lopott. Olyanoknak, akik nem engedhették meg maguknak az ételt, mert nincs pénzük. Árvák és szegények és Niall csak segíteni akart nekik. Tudom, hogy nem feltétlenül így kellett volna intéznie, de akkor sem érdemel halált-rázta meg a fejét és újabb könnycsepp gördült le az arcán.-Márpedig a törvények szerint azt fog kapni, mert túl nagy mennyiségben lopott. És én itt ülök és nem tehetek semmit az igazságtalan döntés ellen-emelte égnek kék íriszeit, s nagyon küzdött az ellen, hogy a sírás maga alá ne gyűrje.-Ne értsd félre, az apám nem rossz ember és ezt tudom jól. Több ezer ember élete van a kezében és hatalmas nyomás van rajta. Amíg anya mellettünk volt, addig ő tudott rá hatni, tudott neki segíteni, de mióta meghalt nincs, aki visszahozhatná a józanság talajára, amikor a tanács megpróbálja befolyásolni. Én is csak alig, alig tudok hatni rá és ennek ártatlan emberek isszák meg a levét.
-Kegyed jó ember-szólalt meg William nagyon figyelve arra, hogy a hangja ne úgy tűnjön, mint aki érzéketlen-, de nem menthet meg mindenkit. És nem hibáztathatja magát valami olyanért, amit nem Ön követett el. Tudom, hogy szörnyű, de vannak dolgok, amikbe nincs beleszólásunk és ez egy ilyen helyzet. Kegyed minden Öntől telhetőt megtesz. Hiszen megmentette az életem. Igen, el kellett hagynom az otthonom, de életben vagyok.
-Ugyan, William-kezdte Nessi és már nem is próbált rászólni a fiúra, hogy engedje el a formalitásokat, mert tudta, hogy ez vele jár-, távol kell élned az otthonodtól és nem teheted a lábad arra a földre, ahol felnőttél. Azért minden tőlem telhetőt messze nem tettem meg.
-De igen-bólogatott hevesen William, de a hercegnő legalább ennyire hevesen rázta a fejét.
-Nem, egyáltalán nem.
William elhúzta a száját és felsóhajtott. Renesmee azt kívánta, hogy bár a fiú fejébe látna, de aztán az megszólalt:
-Van egy ötletem-vette fel a királylánnyal a szemkontaktust újra.
-Mégpedig?-Törölgette a szemeit és az arcát Nessi, hogy eltűntesse a sírás jeleit.
-Kegyed nem igazán járt az otthonán kívül, igaz?
-Nem-rázta meg a fejét a lány.-Atyám nem engedett nagyon a palota falain túlra, csak nagyon ritka esetekben. Azon kívül csak akkor voltam kint, amikor kiszöktem.
William körbenézett a kertben, majd halványan elmosolyodott. Aztán szép lassan az a mosoly egyre szélesebbé vált és csibészessé, a hercegnő pedig nagyon hálás volt, hogy nem erőltette a vitatkozást és a korábbi témát.
-Idebent elég fojtogató a légkör ebben a nagy várakozásban. Talán megbeszélhetnénk Lady Horannel és a férjével, hogy vehessünk egy kis sétát a palotán túl.
-Én fogoly vagyok, William-ejtette ki bizonytalanul a szavakat Renesmee, bár ő maga is tudta, hogy ezek igazán nagy túlzások.
És ezt a volt kalóz is tudta.
-Egy pillanatig sem kezelték Önt fogolyként-rázta meg a fejét még mindig mosolyogva.-Szólok a fiúknak is és Niall bátyjának. Nem fog rosszat tenni az a séta. Szerintem mindannyiunkra ránk fér. Kimerítő napok állnak előttünk és mögöttünk is.
-Dehát Niall egy cellában raboskodik-tiltakozott ismét Renesmee, ugyanis a hirtelen ötlet kicsit megrémítette a kalandvágya ellenére.
-Tudom-szorította össze ajkait a legény.-De Niall sajnos akkor is egy cellában fog raboskodni, ha mi itt ülünk és siránkozva várjuk a király válaszát. Csaképp ebben az esetben Kegyed kikészíti önmagát. A séta esetében viszont...egy kicsit elterelődik a figyelme és láthat valami újat. Az írországi kilátás és levegő teljesen más, mint a londoni. Csak az Ön beleegyezése kell.
Renesmee elgondolkozott. Tudta, hogy a fiúnak sajnos, vagy nem, de igaza van. Éppen ezért végül csak bólintott.

♪¸¸.•*¨*•.♪¸¸.•*¨*•.Liam.•*¨*•.¸¸♪.•*¨*•.¸¸♪

-Még mindig nem repesek az örömtől, ha erre az ötletre gondolok-szólalt meg Zayn Liam mellett, ahogy haladtak a palota folyosóin.
Valójában teljesen Liam sem tette. Amikor William felhozta az ötletet miszerint tegyenek egy sétát a városban először fel tudott volna robbanni. Az első gondolata az volt, hogy William érzéketlen tuskó, aki nem fogta fel igazán, hogy a fejleményekre való várakozás mennyi kárt okoz nekik és Niall családjának. Azonban aztán átgondolta a dolgot és egy másik látószöget vett figyelembe. Főképp azért, mert William kifejtette a véleményét arról, hogy Niall helyzete akkor sem változik, ha ők a szobáikban gubbasztanak, meg akkor sem, ha vesznek egy jó nagy sétát, hogy kiszellőzzessék a fejüket és eltereljék a figyelmüket. És sajnos Liamnek be kellett látnia, hogy a volt kalóznak ebben igaza van. Nem szívesen tette, de muszáj volt. Ráadásul látta, hogy William kedvessége mennyire jó hatással van Renesmee szomorú hangulatára. Nem volt titok, hogy Liamet zavarta a fiú közeledése a hercegnő felé, mert a testét minden ilyen alkalommal elöntötte a féltékenység, de mióta kimondták egymásnak Nessivel a varázsszót, azóta már nem volt teljesen elviselhetetlen ez az érzés. Hitt abban, hogy a szerelem érzetét nem rombolhatja le az sem, hogy William és Renesmee barátok. Tetejében a fiú tartotta a határokat. Nem tett semmilyen lépést a hercegnő felé, ami bármilyen érzelmi, vagy testi közeledést is jelentett volna és veszélybe sodorta volna Renesmee a muzsikussal való kapcsolatát.
És éppen ezek miatt a tényezők miatt tudott Liam egy kicsit hidegebb fejjel gondolkozni. Amikor barátjára nézett igyekezett nem jobban feltüzelni, hanem sokkal inkább lenyugtatni. Lehűteni őt, amennyire magát sikerült.
-Tudom, de valamilyen szinten igaza van-nézett Zaynre megállva a folyosó végén, ahova a találkozót megbeszélték.-Tényleg nem változik semmi attól, hogy elmegyünk sétálni. Tök mindegy, hogy itt, vagy ott vagyunk. Niall helyzetén innen már nem tudunk változtatni. Csak reménykedhetünk, hogy a király kicsit megenyhül és helyre tudjuk hozni a dolgokat. Hogy lesz időnk megmenteni Niallt és hazahozni.
-És, ha nem akar majd hazajönni?-Dőlt a falnak Zayn sóhajtva, s idegesen a hajába túrt.
-Niall szereti a családját-nézett mélyen a szemeibe Liam.-Nagyon is és nem csak Londonban lehet énekelni és zenélni, hanem itt is.
-És velünk mi lesz?
-Hát-sóhajtott fel ezúttal Liam-, ha ezt az egészet meg is ússzuk, akkor sem mehetünk majd haza. Legalábbis gondolom. Szóval el kell jönnünk. Akár ide, akár máshova, nem tudom. Egyelőre a lényeg, hogy Niall biztonságban legyen. Aztán, hogy ti.
-Miért érzem azt, hogy oda akarsz kilyukadni, hogy te nem jössz velünk? Bárhova is megyünk majd ez után.
Liam lehajtotta a fejét és egy újabb sóhajt hallatot. Egy része rávágta volna, hogy azért, mert tényleg így van. Hogy nem akarja elhagyni a hercegnőt és ezért inkább tényleg hajlandó lenne a halált választani, de nem akarta ezt mondani Zaynnek, mert tudta, hogy azzal csak még jobban kiborítaná. Hogy abból csak újabb konfliktus lenne, ami kicsit sem hiányzott nekik azon a napon. Éppen ezért összeszorította ajkait, s egy mély levegőt véve kényszerítette magát, hogy felnézzen földről.
-Liam-szólalt meg újra Zayn, s a hangjából hallatszott a riadalom-, mi van a fejedben? Mire készülsz? Mi ez az egész?-Hadarta a kérdéseit, s látványosan elsápadt.
-Semmi-felelte végül Liam a lehető legnyugodtabban.-Semmi, de nem tudhatjuk, hogy ez az egész pontosan milyen befejezést kap. Hogy mi lesz a vége ennek a történetnek. Niall és a mi történetünknek.
-Hazudsz-vágta rá Zayn fürkésző pillantással.-Hazudsz, Liam, mondd, hogy...
A hercegnő szobájának ajatja kinyílt, s kilépett rajta a leány. A ruha, amely ezúttal halványrózsaszín színben pompázott kecsesen ölelte körbe testét és követte minden mozdulatát. A vállait szabadon hagyva adott még gyönyörűbb látványt a fiúknak, akik azonnal befejezték a beszélgetést, ahogy meglátták őt. Liam szemei megcsillantak és a mellkasában a szíve zakatolni kezdett. Hatalmasat kellett nyelnie, ahogy végigvezette a királylányon a tekintetét.
-A többiek?-Lépett oda a két fiúhoz Renesmee a vállára terítve egy a ruhához illő kendőt.
-Még a szobáinkban-felelte Liam nagyokat pislogva.-Gyönyörű vagy-túrt a hajába, s nagyot nyelt, hogy eltűntesse a gombócot a torkából, amit Nessi látványa varázsolt oda.
-Köszönöm-mosolyodott el elpirulva, s végignézett magán.-Niall anyukája adta a ruhát-nézett újra fel, de ahogy Zaynre pillantott le is hervadt a mosoly a szájáról.-Valami baj van?-Kezdte kapkodni a tekintetét kettőjük között.
-Dehogy-pillantott Zayn Liamre, de a feszültség kézzel tapintható volt a két fiú között.-Csak beszélgettünk, ennyi az egész. Igaz, Liam? Pusztán arról volt szó, hogy mit fogunk csinálni miután Niall megmenekült-köszörülte meg a torkát, majd ellökte magát a faltól.-Megyek és szólok a többieknek, hogy ideje lenne indulnunk-felelte mereven vetve még egy komoly pillantást Liamre, aztán távozott.
-Liam?-Pillantott fel a muzsikusra aggodalmasan Renesmee, s fürkészni kezdte az arcát.-Mi a baj? És ne mondd, hogy semmi, mert ennyire már ismerlek titeket. Különösen Zaynt. Akkor volt ennyire komoly és merev, amikor engem szabadon engedtél a hajón. Szóval mi történt?
-Tényleg csak beszélgettünk-simított Renesmee arcára finoman Liam, s cirógatni kezdte azt.-Zayn kiborult emiatt a séta miatt. Megnyugtattam. Legalábbis próbáltam, de aztán feljött, hogy mi lesz, ha megmentettünk Niallt és...
-Azt mondtad neki, amit nekem mondtál?-Remegett meg Renesmee alsó ajka, ahogy a szemébe nézett a fiúnak.-Azt mondtad, hogy inkább meghalsz, minthogy elmenj valahova, ahol nem vagyok?
-Nem-rázta meg a fejét Liam.-Azt mondtam, hogy nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap. Nem mondtam semmi konkrétumot, de...
-Liam, ezt át kell gondolnod-szakította félbe Renesmee a fiút remegő hanggal.-Nem áldozhatsz fel mindent értem. Nem halhatsz meg értem, miattam-ingatta meg a fejét a hercegnő.-Azt nem bírnám ki.
-Akkor kitalálunk valamit-vette két keze közé az arcát.-Ezen nincs mit átgondolni. Szeretlek és nem akarlak elveszíteni.
-Én sem téged-bújt hozzá, Liam pedig rátette a fejét a lányéra, s kiélvezte, hogy a karjaiban tarthatja.
Hiányolta már ezt a forróságot nagyon. Egész nap nem látta a királylányt és folyamatosan aggódott érte, de Niall édesanyja azt tanácsolta neki, hogy adjon egy kis teret Nessinek. Azonban azt nem mondta, hogy nem kérdezheti meg, hogy miért került szinte mindenkit.
-Na és-kezdte kicsit zavarban-, neked mi a baj? Egész nap nem láttunk, mert szinte teljesen eltűntél. Utánad akartam menni, de Lady Horan azt mondta, hogy jobb, ha adok neked egy kis teret. Hogy sok mindenen mentél át mostanában és ez nem volt könnyű neked. Sok volt az inger és a rossz dolog. Azt mondta, hogy hagyjuk, hogy feldolgozd, pedig Harryék is utánad akartak menni megkeresni.
-Tényleg kellett egy kis magány-bólintott Renesmee elhúzva a száját.-Elmentem a könyvtárba és fogtam egy könyvet, hogy kiüljek a kertbe olvasni, de őszintén nem tudnám megmondani, hogy mi volt abban a könyvben. Semmire nem emlékszem belőle. Szinte fel sem fogtam a szavakat, mert teljesen máshol jártam fejben. Tudom, hogy azt mondtátok, hogy ez nem az én felelősségem, de akkor is folyton azon pörgök, hogy mi lesz apa válasza és Niall sorsa. Muszáj voltam kicsit elvonulni. Csak William megtalált egy gyenge pillanatomban és aztán feldobta a séta ötletét, én pedig jó ötletnek találtam. Vagyis....másodszorra annak találtam. Először két kifogást is találtam, hogy miért rossz ötlet, de be kellett látnom, hogy mindannyiunknak jobb, ha kicsit eltereljük valahogy a gondolatainkat és kitisztítjuk a fejünket.
-Nessi-nyúlt az álla alá a hercegnőnek, hogy magára tudja irányítani a tekintetét-, komolyan nem a te felelősséged. Nem emésztheted magad emiatt.
-Tudom, de nem tudok ellene tenni.
-Istenem, gyere ide-sóhajtott Liam aggodalmasan, majd magához húzta a leányt.-Már nem kell egyedül megoldanod a gondjaidat. Itt vagyok és segítek, bármi van.
-Elhiszem és köszönöm, csak tényleg kellett egy kis magány-fúrta a fejét Liam mellkasába, de mielőtt Liam válaszolhatott volna, Louis hangja felharsant mellettük.
-Valami baj van?
-Nem-vált el Nessi Liamtől, majd megfogta a fiú kezét és látványosan erőltetett magára mosolyt.-Csak beszélgettünk.
Liam nem volt olyan biztos abban, hogy annyira egyértelmű, hogy nem őszinte a mosoly, de számára Renesmee szemei elárulták az igazi érzéseit.
-Zayn nem volt jó kedvében, amikor levadászott minket, hogy induljunk-lépett Louis mellé a göndör hajú fiú.-Valami baj van?
-Úgy néz ki, hogy ez lesz a nap kérdése-szólalt meg Liam sóhajtva.-Csak beszéltünk és feszült lett a pillanat. A Niall miatti várakozás sem segít.
-Az egyikünknek sem-húzta el a száját Louis a hajába túrva.
-Egyébként ő hol van most? Zayn? Merre van?-Kapkodta a tekintetét a két fiú között Renesmee aggodalmasan.
-Elment szólni Williamnek és Gregnek. Azt mondta, hogy mindjárt jön.
-Talán megvárhatnánk őket kint a kapunál. Hátha a friss levegő jót tesz kicsit a hangulatunknak-csapta össze kezeit Harry egy kedves mosollyal.
-Én támogatom-bólintott Liam, majd elindult kifelé Renesmee kezét szorongatva.
-Na és, Hercegnő-lépett melléjük a két muzsikus-, izgulsz, hogy láthatod a külvilágot?-Mosolyodott el Louis kisfiúsan, amivel Renesmee ajkaira is mosolyt csalt.
Ez tetszett Liamnek. Örült, hogy jobb kedve lett a lánynak és egy kicsit a fiúk lekötötték a figyelmét. Ez határozottan ráfért. És bár kicsit fájt beismernie, de tudta, hogy Williamnek igaza van azzal kapcsolatban, hogy mindannyiukra ráfér a kimozdulás annyi rossz dolog és nehézség után.
-Őszinte választ akartok?-Kérdezett vissza Nessi, bólintásra kéztetve Harryéket.-Akkor határozottan igen-bólintott ő is, s az arcát elöntötte a pír.