Lejárt a két hét, amire oly régóta vártunk...

Tegnap (07. 27.) elindul a busz haza, velem, és Will ott maradt a táborban. Azt sem tudom, mikor láthatom ismét.

Aztán hazajöttem. Persze, az első dolog az volt, hogy írtam az én Death Boyomnak. Legszívesebben a táborról áradoznék itt nektek.
A lényeg az, hogy mostantól próbálunk újra naponta üzenetet írni egymásnak, hogy ennyivel is könnyebb legyen a távolság eltűrése, valamint reméljük, hogy nektek is tetszeni fog a folytatás.

De semmi sem leányálom, és - most nem viccelek - nagyon sok szart kapunk mindketten. Próbáljuk egymást támogatni, mert végül is, ez az, ami a szereteten kívül összetart minket. Az, hogy megfogjuk egymás fejét, nehogy a víz alá bukjon. (Haha. Percy.)
A tábor amúgy a PT tábor volt. People Team, Kecskemét. Esetleg valaki?

Szóval visszatértünk! 😊☀️