Jó olvasást! 😊

___________________________________

Napokig Hoseokkal voltam haza se mentem azóta. Minek? Ott a klónom a palotában senkinek nem fog feltűni csak a szolgám tudja. Én meg mivel telepatikusan össze vagyok kötve a másik felemel mindenről tudok. De néhány órája meg szakadt a kapcsolat, amit nem tudtam hova tenni sose történt még ilyen. Nyilván mivel nem használtam nem tudhatom, hogy ilyesmi meg történhet. Sietve elbúcsúztam Hoseoktól és visszamentem a palotába, hogy ne tűnjön fel senkinek. Még épp időben értem a szobámba mielőtt a szolgám is csatlakozott hozzám.
- Fiatal úr ez nagyon veszélyes volt. - szid meg kicsit én meg végig nyúlok az ágyamon.
- Kérem ne menjen ki többet rossz vége is lehet. - csak néztem ki a fejemből és mosolyogtam.
- Fiatal úr figyel ön rám? - kérdése közben végig húztam ujjam ajkaimon és visszagondoltam mind egyes csókra meg az együtt létünkre meg úgy nagyjából mindenre, ami abban a pár napban történt.
- Persze. - álmodoztam magamban tovább.

...

- Fiatal úr az apja kéreti. - értesít az egyik palotaőr.
- Megyek. - sóhajtok majd elindulok hozzá.
- Fiam...mostanában nem nagyon találkoztunk történt valami? - kérdezi.
- Nem történt semmi a kivégzések zavartalanul folynak minden rendben van. - válaszolok magabiztosan.
- Rendben. Ezt örömmel hallom. Nem hagyhatjuk, hogy többet higgyenek magukról, mint amik. Semmire kellő parasztok. - nem tetszett, amit mondott már máshogy látom a dolgokat mióta kint jártam.
- Így van apám. - helyesellek mivel nem szeretném, hogy rá jöjjön nem így gondolom.
- Arra gondoltam, hogy tarthatnánk egy falu szemlét tudod csak kicsit rájuk ijeszteni kéne. Rád gondoltam szerintem tökéletes feladat számodra elvégre az én fiam vagy. - teszi vállamra a kezét.
- Igen apám. - hajtok kicsit fejet előtte.
- Adok melléd néhány őrt. - sétál arrébb és közben bejön néhány ember, akik gondolom az örök lennének. Meg hajoltak előttem majd apám utasítására ki mentünk a faluba.

...

Az emberek amint meg láttak jól láthatóan látszott az arcukon a félelem. Volt, aki elbújt és úgy lesett ki az ajtón vagy éppen, ahova bújt. Egyáltalán nem tetszett az, hogy ennyire utálnak, de nem hozhatok szégyent apámra. Így igyekeztem a régi önmagam adni. Az egyik helyen meg láttam Hoseokot úgy tettem mintha nem ismerném, de belül fájt, hogy ezt kell tegyem. Nagyon dühösen nézet rám ezt egyből észrevettem csak úgy, mint mindenki ő is utál. De volt a szemében valami más is a haragon és a dühön kívül. Gyász. Fájó szívvel, de mintha nem történt volna semmi mentem tovább. De néhány perccel később valaki hozzám vágott egy paradicsomot. A környezetembe mindenki lefagyot és remegve figyelték most mi fog történni. Lassan hátra fordultam és meg láttam egy menekülő csuklyás alakot. Hoseok nem lehetett mivel néhány másodperce láttam őt az úton.
- Kapják el. - parancsoltam az öröknek, akikből néhány elindult az alak után. Néhány perc után vissza is jöttek vele és letérdeltették előttem. Meg fogtam a csuklyát és lassan lehúztam róla. Mikor meg láttam kit rejt hirtelen nem hittem el. Hoseok volt az teljesen valójában.

Az egyik őr hozott vissza a meglepettségből mivel mondani akart valamit közelebb hajoltam hozzá, hogy meg hallgassam.
- Most kaptuk a hírt az édesapja nem régiben össze eset azonnal vissza kell mennünk a palotába. - suttogta a fülembe, hogy a falusiak ne hallják.
- Visszamegyünk. - jelentettem ki.
- Öt pedig bevisszük. - mutattam Hoseok felé úgy mintha nem is ismerném. Ha elengedem akkor kérdőre vonnak, ez volt most a legmegfelelőbb lépés ez ügyben. Az örök meg fogták és visszamentünk a palotába.
- Mit csináljunk vele? - kérdezik ahogy vissza értünk.
- Egyelőre zárjátok be majd később foglalkozunk a kivégzéssel. - igazából eszem ágában sincs kivégezni öt csak kell a látszat. Apám szobájába siettem és az ágy szélére ültem.
- Fiam. - néz a szemembe.
- Már nem leszek köztetek sokáig. - kezd köhögni.
- Ne butáskodj rendbe fogsz jönni. - fogom meg a kezét.
- Nem. Ezúttal nem. - ejti ki kisé nehezebben a szavakat. Igaz, hogy voltak napok amikor betegeskedett, de mindig felépült. Hiába nem valóm már a nézeteit még is csak az apám és nem hagyhattam csak úgy, hogy meg haljon.
- Te leszel az új király ne hallgass senkire és tedd azt, amit én tennék. - mondja csak helyeseltem és bólogattam a legtöbbször mindenre, amit mondott. De én nem akarok olyan király lenni, sőt egyáltalán nem akarok semmilyen király lenni.

...

Miután kijöttem édesapám szobájából lementem Hoseok cellájába, de az őr meg állított egy pillanatra.
- Tarts egy kis szünetet, amíg beszélek vele. - nem kellett kétszer mondjam vagy ennyire tisztel, vagy csak fél tőlem és inkább meg teszi, amit mondok. Miután ki ment ki nyitottam a rácsos ajtót és beléptem hozzá. Szörnyű volt látni ahogy ki van láncolva a falhoz és tehetetlenül ki van szolgáltatva.
- Minek köszönhetem, hogy éppen TE látogatsz meg? - néz fel rám és emeli ki a 'te' szócskát. Nem válaszolva nyitottam ki a kezére erősített bilincset csak a lábáról nem vettem le.
- Tudom, hogy egy kegyetlen zsarnoknak tartasz. - sóhajtottam és néztem rá.
- Nem is tudom, hogy hogy találtad el. - dörzsölgeti csuklóját, vagyis a bilincs helyét.
- Úgy, hogy ismerlek. - néztem a szemébe.
- Te max magadat ismered. - köpőt arcon én pedig letöröltem majd levettem a parókám és úgy néztem rá ahogy ő meg ismert.
- Te... - néz rám kisé sokkos állapotban.
- Cs... - még bele se kezdtem a keze csattant az arcomon, amitől oldalra is fordult a fejem.
- Ezt meg érdemeltem. - fordulok vissza felé, ahol szembe találom magam könny áztatta szemeivel.
- Hoseok? - nyúlnék arcához, de ellöki kezem.
- Egy kibaszott gyilkos vagy és én képes voltam egy ilyen emberbe bele szeretni. Hazudtál átvertél és nyilván élvezted, hogy kibaszhatsz velem. - sír egyre jobban.
- Meg ölted...meg ölted az öcsémet. Tűnj a közelemből. - lökött el magától. Abban a pillanatban meg értettem azt az utálatot, amit irántam a király fia iránt érzett. Gyűlöltem magam. Utáltam magam amiért ilyen dolgokat tettem. Akkor ott elhatároztam valamit, amit, ha bele halok is végre hajtom. Egy jobb környezetet fogok teremteni az embereknek és mindent meg teszek, hogy Hoseok megbocsátson nekem. Legyen bármi akár az életem is feláldozom érte.

___________________________________
Na most már jönnek az izgalmas dolgok. Remélem örültök, hogy egyszerre három részt kaptok ma. Remélem még mindig tetszik a könyv. Hamarosan hozom a folytatást. 

2020.05.31