5.rész
Jó olvasást! 😊
___________________________________
Reggel mikor felébredtem már nem eset az eső, sőt csiripeltek a madarak. Hoseokra pillantottam, aki még aludt elmosolyodtam ahogy visszagondoltam a tegnap estére. Fel tornáztam magam és elkezdtem az arcát figyelni ahogy aludt.
- Mióta nézel? - szólal meg néhány perccel később.
- Nem olyan régóta. - kinyitotta a szemét és rám nézet.
- Ez a világ legszebb reggele. - mosolyodik el ahogy egymást nézzük.
- Mért? - kérdezem.
- Mert itt vagy mellettem. - húz közelebb egy csókra. Ezután felkeltünk és ki mentünk a levegőre sütött a nap, de elég felhős volt az ég.
- Esni fog. - mutattok fel a felhőkre.
- Az lehet. - pillant fel az égre. Még mielőtt ez meg történt volna csináltunk egy kis tetős részt. Amit összekötöttünk a kis lakókocsival tehát be lehet menni rajta meg kijönni tető alá még, ha esik is. Az egyik oldalt teljesen lezártuk középre pedig csináltunk egy kövekből kirakott tüzelő helyet. Itt tudunk majd főzni meg melegedni, ha hideg van.
- Mit együnk ma? - kérdezem, ahogy leülök és kipakolom a tegnapi szerzeményünket.
- Én nem tudok főzni. - ül le velem szemben.
- Nem olyan nagy ördöngösség. - teszem le a most már üres zsákot.
- Te tudsz főzni? - néz rám csillogó szemekkel.
- Csak néhány dolgot tudok. - pillantok rá majd végig nézek szerzeményünkön.
- Néz csak minden van Tteokbokkihoz, Bibimbaphoz és Kimchihez. - mutogatok végül pedig úgy döntünk mind hármat meg csináljuk. Hoseok az utasításaim segítségével elkezdte a kimchit én pedig a másik kettőt. Először a tteokbokkival kezdtem, amíg az főt összevágtam a zöldségeket a bibimbaphoz. Szerencsénkre voltak edények tányérok és evőeszközök a lakókocsiba szóval ezzel nem volt probléma.
Hoseok mikor végzet elment kezet mosni én addig figyeltem az ételre.
- Nézd mit találtam. - szalad vissza a kezét maga előtt tartva. Mikor meg ált előttem keze közül kibujt egy pici fekete fehér nyávogó szőrmók.
- Meg tarthatjuk? - néz rám nagy szemekkel.
- Nem. - rázom meg a fejem és ülök le.
- Mért? - szomorodik el.
- Szerinted eltudunk tartani egy macskát mikor azt se tudjuk nekünk elég lesz az étel vagy, hogy egyáltalán tudtunk szerezni, ha elfogy. - gondolkozok logikusan. Hoseok letette a pici állatot és szomorúan engedte maga mellé a kezét.
- Pedig olyan aranyos és még hasonlít is rád. - motyogja. A kis picur oda szaladt hozzám és az ölembe foglalt helyet.
- Szed le rólam. - emelem fel a kezem kicsit.
- Kedvel téged. - mosolyog.
- Vidd innen. - nézek rá kicsit ijedt szemekkel.
- Ne félj tőle ő csak szeretettet akar kapni. - néz a szemembe én pedig le pillanatok a picire, aki nagy szemekkel néz rám. Hoseok szerint hasonlít rám talán tényleg külsőleg én nem láttam a hasonlóságot, de én is azt akartam mindig is, hogy szeressenek.
- Simogasd meg. - guggol mellém Hoseok én pedig egy pillanatra felé fordulok majd lassan meg simogatom. Olyan puha és kis pici mintha a kezemben bármikor összetörhetne. De nagyon aranyos ahogy bújik a kezemhez és most már az én arcomon is egy nagy mosoly foglalt helyet.
- Aranyos. - nézek Hoseokra.
- Ugye? Meg tarthatjuk? - kérdezi ismét.
- Meg. - bólintok egy kicsit.
Leültünk enni mivel elkészült az étel.
- Ez nagyon finom. - kóstolja meg az alkotásom Hoseok. A most már új családtagunknak is adtunk miközben ettünk.
- Mi legyen a neve? - néz rám evés közben Hoseok mikor éppen a kis szőrmóknak adtam enni.
- Mit szólsz a Yingyong-hoz? - gondolkozok el és mondom ki az első nevet, ami eszembe jut.
- Yingyong, tetszik jó lesz. - bólint.
Evés után leültem a nagy fa alá, ahova követett Yingyong is. Elhelyezkedet rajtam és kényelembe helyezte magát. Néhányszor meg simogattam majd lehunytam a szemem, de alig tettem ezt meg elkezdet esni. Gyorsan felkaptam Yingyong-ot és bementem a lakókocsiba, ahol ott volt Hoseok.
- Segíts leszedni rólam? - állok Hoseok elé a felsőmbe kapaszkodó Yingyong-al. Szegényke nagyon kapaszkodott még a bőrömbe is eresztette a karmát. Hoseok óvatosan leszedte majd szabadon engedte bent.
- Au. - dörzsöltem a mellkasom, ahol a karmát belém eresztette.
- Mutasd. - húz közelebb magához kicsit lejjebb húzza felsőm és rá simít a kicsi sebre majd add rá egy puszit is.
- Nem fogsz bele halni. - néz mosolyogva a szemembe.
- Tudom. Csak fájt. - nézek a szemébe.
Mivel kint eset bent meg nem tudtunk csinálni semmit így be feküdtünk az ágyba. Fejem mellkasára hajtottam és hallgattam az eső cseppek kopogását. Néhány perccel később láttam ahogy Yingyong elkezdi Hoseok lábán mászni. Mikor felért hasára feküdt és kényelembe helyezte magát. Elkezdtem simogatni mire dorombolni kezdett, amin csak mosolyogtam.
- Remeg a hasam. - kezd el nevetni Hoseok én is felnevettem kicsit és tovább simogattam. Néhány perccel később Hoseok kezével akadt össze az enyém. Összekulcsolta ujjainkat majd felemelte és csak nézte azokat.
- Olyan szép és puha a bőröd. - simogatja kézfejem.
- Köszönöm...azt hiszem. - jövök zavarba és pirulok el. Elengedi kezem és állam alá nyúlva fordít magafelé egy csók erejéig.
___________________________________
Béna elbaszott rövid töltelék rész lett sajnálom, hogy nem volt annyira izgalmas. De a következő részben sokkal több minden fog történni.
2020.05.31
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro