Carl szemszöge:

Még mindig sállal kell takargatnom a szívások helyét a nyakamon. Nem bírok megállni a tükör előtt, nem is akarok így inkább ellépek. Folyamatosan érzem ahogy a farkán járt a kezem. Arról nem is beszélve, hogy mintha napról napra lilább lenne a nyakam. Dél körül kimásztam a kapun és lementem a tónál lévő fűzfához kicsit egyedül lenni. Kiborít ami történt, másnak pedig panaszkodni sem nagyon érdemes. A végén csak még többen sérülnének meg, vagy rosszabb. Hirtelen átkarolt valaki, bár az édes illata messziről elárulta.

Mikor megcsókoltam annyira haragudtam magamra. Mi a baj velem annyira szeretem őt és mégis hiába csókolom teljes szeretettel. Azon kattog az agyam, hogy milyen is volt Negan íze. Hogyan csókolt és követelte ki a viszonzást, de nem tudom felidézni.

Enid szemszöge:

Nem volt nehéz kitalálnom, hogy ide jött hiszen ez szokása. Lassan sétálok hozzá és lágyan hozzá bújtam.

-Mi a baj Carl?

Úgysem válaszol vagy mond igazat de muszáj megkérdeznem. Megfordult és át ölelt.

-Semmi csak gyűlölöm ezt az egészet.

Suttogta, homlokon csókolt majd lágyan az ajkaimra tapadt. Olyan máshogy csókol mint általában. Nem szokott énnyire mélyen és sokáig, majd elváltunk. Csendesen leült velem a fűben. Nrm nagyon beszéltünk csak az ajkaink forrtak össze újra és újra. Lassan a polóm alá nyúlt, nem értem mi lelhette.

-Vissza kellene mennünk.

Mondtam, ő pedig beleegyezően bólintottam.

-Ne haragudj Enid. Én csak...

-Nincs baj. Csak ez nem a legjobb hely.
Mikor megérkeztünk a kapunál megtorpantunk.

-Már itt vannak? De miért ilyen hamar?

Nem tudom.

Karoltam szorosan Carl-ba.

-Nem lesz baj.

Súgta majd a kezemet fogva bementünk és elindultunk az én házamba. Mi a családommal itt éltünk már "az előtt" is.

Carl szemszöge:

Lassan elindultunk be a kapun. Reménykedtem benne, hogy nincs itt. Egészen addig amíg nem láttam meg. Nekem háttal állt, a ruhái a beállása messziről rikított. Mikor itt van még a levegő is más. Most pedig majd kiugrik a szívem, de nem értem magamat sem.

Mikor megfordult, megfagyott a vérem ahogyan mosolygott. Minél hamarabb elakartam tűnni Enid-del. Aztán meghallottam ahogy szólít és int. Mi akarhat.

-Carl ne menj, kérlek.

Szorította meg Enid a kezem, megpusziltam.

-Menj haza, utánad megyek.

Mikor Negan elé értem kicsit megtorpantam.

-Mit akarsz?

Kérdeztem kicsit feszülten. Arrogáns mosoly terült el az arcán.

- Csak játszunk kicsit baba.

Nem számít, hogy mit akartam és mit nem. Végül a zongorámon végeztem, szétterülve, ködös tekintettel. Ő mindig megszerzi vagy elveszi amit akar. Engem pedig ez megfogott benne.