Egy szokásos, hosszú nap után értem haza. Fáradtan vánszorogtam végig az előkertünkön, és nyitottam be az ajtón. Csörgetve a kulcsaimat, susogóan a táskámat tettem az előszoba szekrényre, majd az emeletre sietve beléptem a fürdőszobámba. Megnyitottam a kád csapját, és szinte égetően forró vizet kezdtem sistergetni.

- Pont jó! - mosolyodtam el elégedetten. Kikészítettem egy friss törülközőt, majd átsietve a szobámba, gyorsan ledobtam ruháimat, telefonomat az ágyra rakva, mondván, úgy sem lesz rá szükségem.

Először csak a lábam értettem bele a tűzforró fürdőbe, majd egész testemmel belemerültem. Az izzó víz szinte végig perzselte barna bőrömet, égnek meresztve minden apró szőrszálat, egyébként csupasz testemen. Bármennyire égetett is, nagyon jól esett. Arcommal is belemélyedtem a fürdőbe, nem bántam, hogy vizes lett a hajam, úgy is hajat kellett volna mosnom. Ahogy körbevett a meleg vízburok, úgy éreztem, másik világban járok, agyam teljesen kikapcsolt.

Hamar végeztem, rövid, vékonyszálú vállig érő szőke hajam hamar száradó típus volt, alig kellett hajszárítót használnom, elég volt törölközővel megdörzsölnöm. A másik textilt magam köré tekerve, papucsomban klaffogva tértem vissza kuckómba, s tekintetem villogó képernyőjű készülékemre tévedt. Úgy látszik, keresett valaki.

Felemeltem, végigsimítottam a védőfóliás plexin, a képernyőzár feloldott egy halk kattanással. Ismeretlen üzent:

Ism: Szia Katy! Ugye, tudod, ki vagyok?

Én: Hát persze, hogy nem...

Ism: Akkor épp itt az ideje megismerkednünk...😏

Azonnal elaltattam a mobilom, majd gyorsan felöltöztem. Leszaladtam a lépcsőn, még dzsekit sem vettem, bár a meleg májusi idő nem fenyegetett hideggel, így nem is volt rá szükség. Felkaptam a Renaultunk kulcsát, kirontottam a kiskapunkon, s bepattantam a kocsiba. Mekkora mázli, hogy anya kölcsönadja néha. És hogy apa tanított vezetni.

Néhány baleset közeli élménnyel gazdagodva parkoltam le egy nagy, fehér épület előtt, majd remegni kezdő kézzel léptem be a főkapun. A portás leültetett, hogy várjam meg ott, akit keresek. Időközben újabb üzeneteket kaptam:

Ism: Na mi van, cica? Hova lettél?
     Arra gondoltam, szólíthatnál apucinak...😏

Egyre csak idegesebb lettem, de nem válaszoltam. Nem akartam még egy ilyen ügybe belekeveredni.

- Szervusz Katy! Miben segíthetek? - köszöntek rám. Végre! Azt hittem, sosem jön ide!

- Jó napot kívánok, rendőrfőnök úr! Egy zaklatást szeretnék bejelenteni. - a bajszos, és kissé pocakos úr felé nyújtottam a mobilom, képernyőn az üzenetekkel.

A rendőrfőnök értően vette el, majd megkért, hogy várjak egy kicsit, menten vissza jön. Körül-belül tíz percet tölthettem várakozással, Mr Horn hozta is vissza a telefonom.

- Lenyomoztuk a számot, már küldtem is két járőrt, hogy letartóztassák. Ügyes vagy, hogy időben szóltál, és köszönöm is. Egyel kevesebb bűnöző császkál szabadon, hála neked. Meg szeretnéd várni, amíg behozzák?

- Én köszönöm, Mr Horn, hogy elkapták azt a disznót. Igen, megvárnám.

Nem telt bele túl sok idő, két kék egyenruhás rendőr behozott egy bilincsbe vert egyént, akinek nagyon is ismerős volt a mellénye. Mikor felém fordult, akkor ért a megdöbbenés, hogy a magyartanárom, Mr Goldenblash az. Sokkoltan álltam, de hamar összeszedvén magamat, hazaindultam.

Belépve az ajtón anyám ismerős levendula illata fogadott. Mosolyogva felém fordult, és adott egy puszit a homlokomra, habár alig érte fel a 185 centiméterem.

- Történt ma valami, szívem? Dolgozat, jegy? Nem szívattak meg a tanárok, ugye? - mindezt oly gondtalanul kérdezte, nem tudván a mögöttes jelentést. Elgondolkodtam, megterheljem-e őt a mai eseményekkel, de úgy döntöttem, inkább magamban tartom. Nem hinném, hogy most hogyan viselné.

- Semmi érdekes. Csak elmentem kicsit kocsikázni. Remélem nem baj. - elhaló mosollyal hagytam ott, meg sem várva válaszát.

Felmentem a szobámba, és mivel eleg fárasztó napom volt, kikapcsoltam a mobilom, és korán aludni mentem.

Vége