JiMin - Lee_Min_Young00
JungKook -  Nikoow

JiMin

Szerettem JungKookal az ilyen gyerekes játékokat, csak jobban felcsigázott vele. Nem is egyből kell rátérni a lényegre, egymásra is kell időt szánni, hogy szórakoztassuk egymást. A kicsi miatt eléggé elhanyagoltam szegényt, és nem szeretném, ha emiatt megromlana a kapcsolatunk... Az nagyon rossz lenne.
- Ha kolbász kell, menj le a boltba, és vegyél. - Sóhajtottam egy hangosabbat, mikor erősebben simított rá nemességemre. Édes Istenem, hogy én milyen rég nem éreztem ezt az érzést. Eddig úgy voltam vele, nem is hiányzik, ugyanis a terhességem alatt nem is kívántam. De most, hogy Kook feleleveníti milyen jó érzés, kedvet kaptam hozzá, nagyon is. - Vagy te másra gondoltál, Daddy? - mondtam ki az ezer éve nem használt ,,becenevét". Tényleg borzasztó rég volt használva, és nem is fogom annyira hangoztatni. Nincs is már rá szükség, és SeMi lehet félre értené, ha egy kicsit nagyobb lesz.

JungKook

- Miért mennék, ha itt van egy szép nagy házi nálam? Vastag, hosszú, és pont olyan, ahogy szereted. Na, egy kis kóstolót? - csókoltam meg a nyakát.
Farkam szinte megrándult, ahogy kiejtette a régi megszólítást. Abban az időben imádtam, amikor így hívott. Nagyon felizgatott, hogy ezzel is kifejezi, én vagyok a domináns, és ez most is ugyanazt a reakciót váltja ki belőlem.
- Most már tényleg apuci vagyok, de nem a tiéd, és más jellegű. Kár, ugye? Sajnálod, hogy már nem úgy foglalkozok veled? Hm? - kezdtem el felfelé húzni a pulcsiját.
Még nem láttam meztelen, mióta megszületett Chun- Chun. Izgulok, hogy vajon mennyit változott a teste. Az miatt nem aggódok, hogy nem kívánnám, mert JiMin mindenhogy gyönyörű, és bárhogy is néz ki, nem érdekel. Mindennél jobban szeretem, és nem az fog érdekelni, hogy van- e rajta felesleg, vagy mekkora heg húzódik a hasán. Tudom, hogy ez mind annak a következménye, hogy terhes volt. Megajándékozott egy csodás kisfiúval, és mindennél hálásabb vagyok neki. Nem hagynám el azért, amilyen, főleg azért mert miattam tette.

JiMin

Oda meg vissza vagyok érte, mikor a nyakam kényezteti. Egyszerűen túl jól csinálja, és ezzel eléri, hogy minden egyes porcikám érte esedezzen.
- Nem, nem sajnálom, hogy nem úgy bánsz velem, mint egy kisbabával. - nevettem fel. - Én sokkal különlegesebb bánásmódot kapok. - haraptam be ajkaim, mikor felfelé kezdte húzni a pólóm. Hát igen... Egy másik kényes témám, a testem... A terhesség alatt visszahíztam, és habár az ápolók azt mondták, hogy pont tökéletes vagyok, és hogy alig látszik meg valami, tudom, hogy eléggé hájas lettem. Szeretnék még mindig tetszeni Kooknak, de nem hiszem, hogy túlsúlyosan ez menne... Alacsony vagyok, jelenleg pedig 63 kg, ami kurva sok.
Végül lekerült rólam a pulcsi, de nem mertem megfordulni. A terhességi hegem még nem a legszebb, és még két hét, mire kiszedik a varratot. Biztos, hogy jó ötlet most ez? Én nem akarom, hogy undorodjon tőlem.

JungKook

Láttam, hogy rosszul érezte magát a lekerült felső miatt. El is fordult, ami rosszul esett, hisz pont előttem nem kellene szégyenkeznie.
- Ne csináld ezt JiMin.. - simítottam végig a vállán. - Gyönyörű vagy, nekem mindenhogy tetszel, és ne érezd magad rosszul semmi miatt. - fordítottam szembe magammal.
Végignéztem a felsőtestén, és tüzetesen átvizsgáltam minden porcikáját. Egyáltalán nem váltott ki belőlem negatív érzelmeket, sőt! Ha nem tudnám, hogy alig egy hete lett babája, és hogy mi is az a heg, el se hinném. Rengeteget evett egész idő alatt, és mégsincs rajta rengeteg felesleg. Egy minimális van, de annyi bőven elfér, egyáltalán nem zavar.
Letérdeltem elé, és óvatosan végigsimítottam a hegén, majd egy puszit nyomtam a hasára.
- Ez annak a nyoma, hogy a világ legboldogabb emberévé tettél. Hála neked, annak ellenére is kaptam egy saját gyereket, hogy egy férfit szeretek, téged. Nem érdekel, hogy nézel ki, én mindenhogy szeretlek, és ez akkor se változna, ha száz kiló lennél.

JiMin

Jól esett minden egyes felém intézett szava. A szemeibe pedig azt láttam, hogy minden egyes kimondott szava őszinte volt, ami csak mégjobban medobogtatta a szívem. Felállt a térdelésből, nem gondolkoztam tovább.
- Annyira nagyon szeretlek! - hajoltam rá ajkaira, testemmel a lehető legközelebb bújva hozzá. Mohón csókoltam, ezzel is kifejezve, hogy ő csakis az enyém. Az a férfi aki már több mint négy éve folyamatosan dobogtatja szívem, és bármennyit képes lennék várni érte. Csókunk eléggé szenvedélyesre sikeredett, amit nem bántam, végtére is JungKook eléggé kanos, és szerelmesen nem lehet leszopni az embert, max szenvedélyesen. Én is levettem róla fekete ingjét, és jó messzire dobtam, úgy is nekem kell összeszedni, kimosni és kivasalni.

JungKook

Alig tudtam betelni vele, annyira kívántam. Viszont ez így nem helyes, és cselekednem kellett, mielőtt még elborult volna az agyam.
- Chimh.. - toltam el magamtól. - Nem a gyerek előtt kellene. Menjünk a vendégszobába.
Bár a kicsi alszik, de akkor sem kellene. Szegény Chun- Chun, mit gondolna mit csinálnak az apukái? Nem értené, viszont jobb megóvni a kellemetlen dolgoktól.
Megfogtam a kezét, és áthúztam az említett helységbe. Óvatosan döntöttem le az ágyra. Annak ellenére, hogy mennyire kívánom, nem akartam neki fájdalmat, vagy kellemetlenséget okozni, ezért vigyáztam rá. A szenvedélyes, vad együttlétre még várnunk kell, most a szerelmeskedésnek van itt az ideje.
Végigcsókoltam a nyakától kezdve az egész felsőtestét, külön figyelmet szentelve az érzékenyebb részekre. Azt akartam, hogy az első alkalom, amit sok idő eltelte után együtt töltünk, tökéletes legyen, mégha nem is fogunk szexelni.

JiMin

Minden egyes érintése feltüzelt, de nem abban az őrült módban. Ez lágy volt, bizsergető, és nem utolsó sorban lassú. Nem is kell elsietnünk semmit, most csak egymásnak vagyunk, és nem aggódok miatta, hogy SeMi idő előtt felkelne. Mellkasom is kidomborítom, amikor mellbimbóimmal kezd foglalkozni, és szapora levegővételem biztosíthatta arról, hogy milyen jól is végzi a dolgát.
- Annyira jóh vagy.. Mmh.. - haraptam be ajkaim, mikor belenézett a szemembe. Igazán izgató látványt nyújtott sötét, elködösült szembogarai. Szinte a lelkemig hatoltak, végül pedig én szakítottam meg a szemkontaktust, és pirral az arcomon fordítottam másféle, csak ne nézzek rá. Lehet most úgy viselkedek, mint egy kis szende szűz az első együttléte előtt, de régen voltunk együtt, és eléggé zavarban vagyok.

JungKook

Elmosolyodtam a reakcióján. Mintha csak a kapcsolatunk legeslegelején járnánk, amikor még nem feküdtünk le. Az első együttlétek alatt viselkedett így, ilyen kis szendén.
- Édes vagy. - pusziltam meg arcát.
Végigsimítottam felsőtestén, majd nadrágja korcánál állapodott meg a kezem. Könnyű szerrel vedtem le róla a melegítőjét, és száműztem a szoba valamelyik sarkába. Még jó, hogy nem kellett övvel, gombbal és cipzárral szenvednem, megkönnyítette a dolgom, hogy ezt vette fel. Más nem is lett volna kényelmes neki.
Boxerek keresztül kezdtem el simogatni férfiasságát, figyelve minden reakcióját. Tetszett, hogy ennyire érzékeny, és minden apróbb cselekedetemre reagál.

JiMin

A kezdeti szégyenlősség kezdett eltűnni, és már csak a jó érzésekre tudtam koncentrálni. Ahogy JungKook egyre jobban belejött, én is úgy engedtem szabadjára hangom.
- Vedh le.. - az alsóm már teljesen átázott, de még véletlenül se szabadított volna meg tőle, nekem pedig minden vágyam az volt, hogy végre testközelből foglalkozzon velem. Ne takarjon minket semmilyen textil, legyünk teljesen egymásé. A testem minden érintésére kétszeresen reagál, ami eléggé szenvedtető. Talán mert még nem állt vissza teljesen a hormon háztartásom.

JungKook

Tettem, amit kért, és megszabadítottam a felesleges ruhadarabtól. Nem akartam annyira felhúzni, annak vadulás lett volna a részéről, és egy kiéhezett JiMin.. Hogy is mondjam.. Annak más vége lett volna, mint amit terveztem.
Először csak kezemmel kényeztettem, addig belsőcombját hintettem be csókjaimmal. Néhol meg- megszívtam, vagy egy kicsit megharaptam, de végül rátértem a lényegre. Nem siettem el semmit, azt szerettem volna, ha kiélvezzük egymás testét, ehhez viszont a lassabb tempó volt a megfelelő.
Végignyaltam egész hosszán, majd teljesen elnyeltem, ameddig tudtam. Egyenletes tempót diktáltam, és mindenhol simogattam, ahol csak értem.

JiMin

Az engem erő ingerektől meg tudtam volna örülni. Vagy a haját, vagy a lepedőt markolgattam, de valamivel muszáj volt levezetnem a mennyei érzést, amivel megajándékozott. Nem volt de nem gyors, se nem lassú, és épp ez tudott az őrületbe kergeti. Habár nem követelőztem, hisz nem akartam elrontani a pillanatot a nyafogásommal. Amúgy is, a kínzó gyönyör semmihez sem fogható. Hangom se féltem kiengedni, ugyanis az összes szoba hangszigetelt, nem úgy mint a családom otthonában. Végülis a pénz sok mindenre képes, és igen hasznos, de ezt szerintem mindenki tudja.
- JungKooookhh.. Ahh.. - nyögtem, mikor erősebben szívott rá péniszemre, én pedig a fejem hátravetve élveztem ki minden ingert, ami csak érte a testem.

JungKook

Továbbra is számmal, illetve nyelvemmel kényeztetem, de szeretnék még nagyobb örömet nyújtani. Bár a szex tilos, mert felszakadhatnak a varratok, de attól még az ujjaim ugyanúgy használhatók.
Amikor Chim előnedve a számba lövell, a farkát elengedem, és az ujjaim helyezem a helyére, hogy benedvesítsem azokat. Szerelmem tátott szájjal figyeli a műveletet, és pedig próbálom a legerotikusabban csinálni. Pár perc után elégnek éreztem, így visszatértem eddigi tevékenységemhez. Közben egyik ujjam a bejáratához illesztettem, és benedvesítettem azt, és izgatni kezdtem.

JiMin

Őszintén szólva kezdek kifáradni a folyamatos nyögéseimtől, és hogy a testem az orgazmus közelettével egyre többször vonaglik meg... Még végül Kook ennek esélyét lecsökkenti azzal, hogy abbahagy minden tevékenységet rajtam, én pedig kelletlenül nyögök fel, mert habár a látvány rohadtul imponáló, semmi ingert nem kap a testem, így csak vágyban úszó szemekkel figyeltem, hogy végignyal ujjain, majd szájába engedve jól benyálazza. A gondolkodás igen nehezemre esett már, így inkább meg sem kérdeztem mi a terve, úgy se nagyon jutott volna el az agyamig. Mikor újból elkezdte, még egy pluszt is adott hozzá, én pedig nagyobbra nyitottam a szám egy hangosabb nyögésnek. Ánuszom kezdte simogatni, miközben ajkaival visszatért előző tevékenységéhez.
Ujjai hegyét kezdte bedugdosni, én pedig azt éreztem meg fogok bolondulni ettől az édes kíntól. Borzasztó érzékeny vagyok, ő pedig inkább elhúzza, hadd lássak csillagokat a kielégületlenségtől.
- Istenemh! - nyögtem, mikor mélyebbre engedte ujját.

JungKook

Én is egyre izgatottabb lettem, ahogy sokasodtak sóhajai, és nyögései. Mindig is imádtam a hangját, és képes volt csak azzal felizgatni. Zene füleimnek, ahogy kiejti a nevem, de ebben a felhúzott állapotban, egyre kellemetlenebb, ahogy miatta egyre csak feszülök, readásul már alig férek a nadrágomban.
Fokozatosan merítettem el benne az ujjaim, mindegyikkel jó sokat várva, hogy biztosan ne okozzak neki fájdalmat. Hónapok óta nem értem így hozzá, és érződött is, hogy mennyire szűk. Jobb is, hogy most kimarad az aktus része, mert rettentően fájna neki. Majd szép lassan ismét hozzászokik, és akkor mehet az egésznek a legjobb része, de egyenlőre bőven elég ez is.

JiMin

Idegesített, hogy nem tudtam elmenni. JungKook talán nem a legjobb időpontot választotta hozzá, hogy elhúzza az én kényeztetésem. Az idő múlásával egyre nyűgösebb leszek, és szemöldököm összehúzva mocorgok alatta, hogy egy kicsit több inger érjen, ami segíthet a beteljesülésben.
- JungKoookh.. El akarokh menniiih. - fejemet jobbra - balra dobáltam, és már tökre a végén jártam, már csak egy kicsi kellett volna, amit nem kaptam meg, így elmenni se tudtam. Istenem ha végre elsülök, JungKooknak sem lesz kegyelem. Olyan kegyetlenül lassan fogok mindent csinálni, hogy eszébe sem jut máskor ennyi ideig szenvedtetni a gyönyörtől. Mondjunk ez lehet nem a legjobb megfogalmazás, hiszen nem szenvedek... Vagyis nem úgy, mint ahogy a szenvedés általában ismertebb. Néhány könnycsepp is kicsordult a szememből... A fene ezt a hülye hormon változást!

JungKook

Amikor megláttam könnyes szemeit, bevallom, megijedtem. Eddig is tudtam, hogy érzékenyebb, alapból is az. Volt már, hogy az élvezettől legördült pár könnycsepp, de nem patakokban folyt, mint most.
- Jó, oké. Hagylak, csak ne sírj ennyire. - hajoltam fel hozzá, és csókot nyomtam lebiggyesztett ajkaira.
Visszahajoltam az öléhez, és ismét számba vettem férfiasságát, és ujjaim is elmerítettem benne. Nem húztam az időt, mindent úgy csináltam, hogy a lehető leggyorsabban a csúcsra juttassam. Nem is tartott sokáig, pár perc után, hatalmas sikítással, és ívbefeszülő háttal robbant a számba. Készségesen lenyeltem szerelmem örömnedvét, már csak az előbbi produkciója miatt aggódtam. Remélem nem fájdult meg a hasa a feszüléstől.

JiMin

Nem akartam megijeszteni vagy hasonlók, de nem tudtam kontrollálni magam, így a késleltetett gyönyörtől majdhogynem bőgtem. De végülis megértette, aminek nagyon örültem, hisz így pár perc múlva egy jó nagyot élveztem. A lábaim is beleremegtek az érzésbe, számat pedig egy nagy sikítás hagyta el, ahogy átléptem a gyönyör kapuit.
Hangosan pihegtem, miközben becsuktam szemeim. Ez most nagyon oda vágott a hormonjaimnak, de kezdek megnyugodni végre.
- Miért kellett ennyire elnyújtani? - néztem rá, miközben megtöröltem a szemeim.

JungKook

- Mintha nem élvezted volna így is. - másztam fel mellé. - A franc se gondolta volna, hogy sírni fogsz. Legközelebb majd jobban figyelek. Sajnálom. - csókoltam meg.
Miután elválltunk, elővettem a nadrágzsebemből egy zsebkendőt, és megtörölgettem vele a szemét, és az arcát. Bűntudatom lett, hogy megrígattam, mégha nem is rossz értelemben. Nem kellene felzaklatnia magát, valahogy megérzi SeMi is, és akkor kő kövön nem marad.
Mintha megérezte volna, hogy rá gondolok, fel is kelt. Hallottam, ahogy sír, és már tudtam, hogy az én részem ma kimarad, jobb esetben estére halasszuk.
- Pihenj nyugodtan, megyek én. - nyomtam egy puszit az arcára, majd felkeltem, és átmentem a hálószobába.
- Mi a baja apa pici Chun- Chunjának? - gügyögtem neki, miközben kivettem a kiságyból.
Nagy nehezen felügyeskedtem magamra egy pólót, majd lefeküdtem az ágyra, a kicsit pedig a mellkasomra fektettem. Csak az lehetett a baja, hogy felébredt, és nem volt vele senki. Eddig JiMin mindig körülötte volt, most viszont egyedül maradt, és megijedt.
Nem sokára el is aludt, én pedig már nem raktam vissza a helyére. Tudom, nem kellene ideszoktatni, de hát na. Olyan édesen alszik, hogy nem lehet neki ellenállni.
Mellém fektettem, nyomtam egy puszit az arcára, majd én is elhelyezkedtem. Nem sokkal később el is nyomott az álom.

Szia kedves olvasó!
Reméljük elnyerte ez a rész a tetszésed. Ha igen, kérlek visszajelzésképp nyomj rá a csillagra, vagy hagyj nekünk kommentet. 😊❤