JiMin - Lee_Min_Young00
JungKook -  Nikoow

JiMin

Pontosan egy hét telt el SeMi megszületése óta, és ma jöhetünk ki a kórházból. Hamarabb is ki jöhettünk volna, de az állapotom miatt Dr. Kim itt tartott még egy ideig. SeMi már most nagyon eleven kisgyerek, nagyon szereti rúgdosni az orsó és sing csontom, amikor pelenkázom. Habár JungKook nem nagyon szereti, hogy már járok- kelek, de muszáj, hisz nekem is vannak szükségleteim, meg a kicsinek is, ő pedig nem mindig van velünk. Épp az utolsó dolgokat pakoltam be a táskámba, SeMi pedig a babahordozóban szunyókál, jól felöltöztetve és betakarva. Már csak JungKookot várjuk, én pedig addig is gyönyörködöm kis csöppségem nyugodt arcát nézve. A mindenem lett, és boldog vagyok, hogy megműtettem magam annó. Hálás vagyok az akkori magamnak, mert hogyha nem tettem volna, bizonyára most nem tartanánk itt. A szüleim minden másnap bejöttek egy vagy két órára, a társaságnak pedig nagyon örültem. Csak hát elkezdődött mindenkinek a meló, már nincs lazsálás, vissza kell rázódni az unalmas hétköznapokba.

JungKook

Előbb eljöttem a melóból, hogy haza tudjam fuvarozni a pici családom.
Amikor beléptem a szobába, már minden készen állt a hazaútra, csak rám vártak.
- Szia. - köszöntöttem szerelmes csókkal páromat. - Szia apuci édes kis Chun- Chunja. - gügyögtem a kisbabának, aki vigyorogva figyelt.
Szerencsére nem hisztis, az esetek többségében csak mosolyog, vagy nevetgél. Csak akkor sír, mikor tényleg szüksége van valamire, és Chim elmondása szerint, éjszaka is csak egyszer kel fel, de miután el lett látva, visszaalszik. Remélem otthon is ilyen lesz.
- Indulhatunk? - kérdeztem, mire bólintott.
Egyik kezembe a babahordozót vettem, a másikba az utazótáskát. JiMinnek nem szabad emelgetni, nekem pedig nem megterhelő, legalább hasznomat veszi.

JiMin

Dr. Kimhez még beugrottunk megköszönni mindent, amit értünk tett, majd mentünk is a kocsihoz. Nem szeretem a kórházat, borzasztó jó lesz végre ismét az otthoni, puha ágyban feküdni a szerelmem mellett, vagy esetleg a napközben a babámmal. Anyám karácsonyra kapott kis báránya eddig a kedvenc plüsse. Ha nem a cumisüveg, a cumi, vagy az ökle van a szájában, akkor általában a bárány. Persze kíváncsi leszek, mikor elsőnek fekhet a saját puha, plüssökkel teli kiságyában. Mindenre olyan kíváncsian tud nézni, hogy hiába vagy tisztában azzal, hogy még nem érti meg miről hablatyolsz neki, akkor is elmagyarázod mi miért van. JungKook meg szó szerint oda van érte. A kukucska a kedvenc játékuk, én pedig örömmel hallgatom párom kuncogását, és kisbabám hangos nevetését. SeMivel együtt hátul foglaltam helyet az autóban, és örültem, hogy hátrahagyhatjuk végre ezt a helyet. JungKook szerint a munkahelyen is sokan érdeklődnek a babáról, szóval a napokban meg ejtünk oda is egy kitérőt, mert nem elégszenek meg egy képpel az ott dolgozók. Persze ezt örömmel hallom, de egy pár napig még csak a miénk lesz, mielőtt a szüleimen és Kookon kívül bárkinek is oda adom.
- Jut eszembe. Beszéltél anyukáddal karácsony óta? Mondtad, hogy szeretné majd látni az unokáját, és eljönne. Kérdeztem rá, hisz annyira lekötötte minden figyelmem a mérhetetlen nagy boldogságom, hogy teljesen kiment a fejemből erről érdeklődni.

JungKook

Szép lassan vezettem, nehogy valami baj történjen. JiMin eddig mindig rámszólt, hogy olyan gyorsan vezetem, mint valami őrült, és akkor lassítottam is. Most viszont tényleg vigyázok. Nem élném túl, ha miattam bármi baja a lenne az életem értelmeinek.
- Igen, miután megszületett Chun- Chun. Mondtam, hogy várjunk még a látogatással, amíg megerősödik. Túl pici ő még annyi idegen emberhez. És még meg kell szoknia az otthoni környezetet. Bár nem hiszem, hogy gond lenne vele, esetleg azzal, hogy elkényeztetem. De ha már az apukája nem hagyja, akkor őt fogom elhalmozni mindennel. - mosolyogtam.
Már el is terveztem mindent. Neki lesz a legtökéletesebb gyerekkora, mindent meg fog kapni, de nem lesz nagyképű. Oké, én az vagyok, de őt JiMin vissza fogja fogni. Remélem a természete tekintetében, inkább az ő szerénységét fogja birtokolni. Ha rá fog hasonlítani, tökéletes baba lesz.

JiMin

SeMit szórakoztattam szinte egész úton, így ez a röpke negyed óra hamar eltelt, és otthon is lehettünk már.. Belegondolni is ijesztő, hogy a szülésnél ezt az utat kábé öt perc alatt tettük meg. Nagyon jó volt végre itthon lenni, a családommal. Sosem gondoltam volna, hogy valamikor is eljön az a pillanat, mikor a vőlegényemmel, és a kisbabánkal a kezemben léphetek be csodás otthonunkba. Túl mesebelinek tűnt az egész, olyan volt, mintha egy álomba csöppentem volna. Viszont élveztem minden egyes percét, és senkivel sem cserélnék, mert megszenvedtem érte. Igen, rohadt sokat szoptam azért, hogy egyszer itt kössek ki. SeMi szobájába érve lepakolunk, én pedig kiveszem csöppségem a hordozóból, és letettem a sok játék és plüss közé nézelődni. JungKook a szobába tette azt a kis tárgyat, amit én tej melegítőnek nevezek, ezzel is megkönnyítve ezzel a dolgomat az etetés szempontjából. SeMi egyre többet eszik, aminek nagyon örülök, mert az első pár napban eléggé húzta a száját. Amúgy hogyha nem mondjuk, meg se látszódik rajta, hogy ő alapjáraton egy nagy baba, az átlag méretekhez képest. Szerintem teljesen átlagos, láttam már nála is nagyobb csecsemőket is. A tápszert elkészítem neki mert ma elég kicsiket evett, és szinte tudom, hogy egy fél órán belül sírni fog az ételért.
- Szeretnéd most te etetni SeMit? - kérdeztem JungKookot. Eddig mindig meghúzta magát, mert félt, hogy esetleg megfullad a kicsi. Pedig tudom, hogy nagyon ügyes lenne, és amúgyis a gyakorlat teszi a mestert

JungKook

- Hát nem is tudom. - ültem le a földre, és elkezdtem játszani a babával. - Nem akarom, hogy valami baja legyen.
SeMinek nagyon tetszett, ahogy bohóckodtam neki. Folyamatosan vigyorgott a kis fogatlan, közben a nyála is kifolyt, de még így is aranyos volt. Nem bírtam ki, hogy ne vegyem fel. Egy nagy, cuppanós puszit nyomtam pufi arcára.
- Inkább rád hagyom. Addig kicserélem a pelust, mert valami itt nagyon bűzlik. Csak nem te vagy az? - kérdeztem meg a kezemben tatott csöppségtől. - Dehogy. A mi kis Chun- Chununk rózsa illatú, sose büdi. - gügyögtem neki.
Sose gondoltam azt, hogy én is ilyen szülő leszek, de hát ennek a kis picúrnak ki tudna ellenállni?

JiMin

Borzasztóan szeretem nézni, ahogy gyügyög SeMinek. Jó látni, hogy mennyire törődik vele, és hogy milyen jó apa. Habár még csak most csöppentünk bele a gyermekvállalás rejtelmeibe, szerintem nagyon ügyesen megoldtunk eddig mindent, ami csak szóba jött. Persze lesznek még nagyobb megpróbáltatásaink, úgy hiszem, hogy közös erővel mindent képesek vagyunk megoldani.
- Rendben, de remélem tudod, hogy nem etethetem mindig én. Lesz, amikor nem leszek itt. Ne félj, neki is tökéletesek a nyelési reflexei, semmi baj nem lesz. - vettem ki a melegítőből az ételt, hogy hűljön egy kicsit. Kook habár egy kicsit fintorogva és ügyetlenkedve, de kicserélte SeMi pelenkáját, én pedig mosolyogva figyeltem, milyen ügyesen próbálkozik. Hát igen, itt is gyakorlat teszi a mestert, de számtalan lehetősége lesz még rá, hogy gyakoroljon.
- Na gyere Bébim - vettem el apjától, majd a nekem vett karos székbe ültem a tápszerrel. Igen, sokkal kényelmesebb benne ülni, mint mikor még nagy hasam volt... Egyszer ültem bele, akkor se tudtam kiszállni, és JungKooknak kellett kimentenie. SeMit elhelyeztem egy számára és számomra is kényelmes pózba, majd a cumisüveget a kis szájához emelve kezdtem el etetni. Szeretem az etetést, ilyenkor mindig SeMi gyönyörű arcát, és hatalmas szemeit nézem, és csak gyönyörködöm benne.
- Látod édes? Tök egyszerű. - Mosolyodtam el, mikor JungKookra néztem.

JungKook

- Neked sincs baj a nyeléssel, ugye? - vigyorodtam el perverzen. - Elég nagy dolgokat engedsz mélyre. - folytattam.
Nem volt semmi perverz a mondanivalójában, mégis félreértettem. Nem tehettem róla, túl régen feküdtünk le. Mostanában kezd ez egyre jobban feltűnő lenni, állandóan kanos vagyok. Viszont az orvos azt mondta, hat hétig még nincs szex.
Az orálra nem tért ki, szóval azt lehet.. Bepróbálkozzak? Egy kis sztresszlevezetés egyikünknek sem árt, SeMi pedig evés után aludni szokott. Sok kapcsolatot az tesz tönkre a gyerekvállalás után, hogy nincs idejük egymásra. Nem akarom, hogy nálunk is ez legyen, szóval most foglalkozunk egy kicsit a másikkal.
JiMin mögé sétáltam, és elkezdtem simogatni a nyakát, - Még mindig az a gyengéje- majd lehajoltam és apró csókokkal hintettem be az érzékeny területet.

JiMin

Utálom, hogy ennyire nyeregben érzi magát néha.
- Remélem tudod, hogy egy jó ideig még nincs szex. - Mondtam, miközben oldalra döntöttem a fejem, hogy Kook jobban hozzáférjen. Tagadhatatlanul jól esett a rég nem érzett kellemes érintés, és hiába parancsoltam magamra, hogy nem szabad, akkor se tett volna a tesem semmit, túlságosan is jól esett az, amit JungKook tett vele. Próbáltam SeMi etetésére koncentrálni, de nagyokat szuszogtam, amire a pici is felfigylet, és engem kezdett el figyelni.
- SeMi, ezt ne tanuld el apádtól. - mondtam enyhe pirral az arcomon.

JungKook

- Más módon is meg tudjuk szeretgetni egymást. - suttogtam a fülébe, majd belanyaltam, és megharaptam azt.
Elmosolyodtam azon, amit a kisfiunknak mondott, és nem bírtam ki, hogy ne szóljak valamit.
- Legalább tudja, hogy apukája, mennyire szereti a másik apukáját. Na meg neki is lesz majd valakije, addigra fontos dolgokat les el, és profi lesz. Ugye Chun- Chun? - kérdeztem vigyorogva, mire kiköpte a cumit, és felvisított.
Nem tudom, hogy ő ennyire szeret- e, hogy ilyen jó kedve lesz tőlem, vagy csak nevetségesnek tart. A lényeg, hogy ő boldog. Én akkor lennék, ha JiMinnie belemenne a játékba.

JiMin

- Neki még sok ideje van megtapasztalni a felnőtt dolgokat... És úgy látom, már ebből se lesz nagyon semmi. - értettem arra, hogy befejezte a cumizást, és inkább apján nevet. SeMinél ez úgy megy, hogy addig, amíg nem zökkentik ki az evésből, táplálkozik rendesen, de ha kizökkentették, akkor már nem tudod tovább etetni. Egy rongyot a vállamra tettem, és felkelve a kényelmes székből büfiztetni kezdtem. Tagom nem volt valami nyugodt állapotban, amitől eléggé kényelmetlenül éreztem magam.
- Amúgy meg... Már nem tetszik a jobb kezed? - húztam fel a szemöldököm, egy csintalan mosoly kíséretében. Felkeltette az érdeklődésem, mikor arról beszélt, hogy van más mód, hogy örömet okozzunk egymásnak. Persze van több féle módszer, és JungKook mindig tud meglepetést okozni.

JungKook

Amíg JiMin büfiztette SeMit, én tovább bohóckodtam neki. Mikor végzett, átvettem, és úgy helyeztem a karomba, hogy neki a lehető legkényelmesebb legyen. Mivel párom etette, ezért úgy igazságos, hogy én altatok.
- De. Most, hogy így mondod, fel is keresem. Rég találkoztunk már, és kurvára hiányzik. Főleg a kicsi Kooknak. Nagyon érti a dolgát. Igazi profi, irigylésre méltó. - kacsintottam rá.
Bár ott bújkált a szája sarkában az a csíntalan mosoly, és a szemében az az izgatott csillogás, kicsit aggódtam. Kinézném belőle, hogy tényleg magamra hagy, nem egyszer volt már ilyen, viszont nem erőltetek rá semmit.

JiMin

Majdnem el röhögtem magam, mikor az egekig dicsérte jobb kezét.
- Ugyan, szerintem a ,,kis" Kook másra vágyik. Képes lennél megcsalni azt a mást? Pedig azt hittem hűséges vagy. Elvégre hamarosan lesz egy gyönyörű férjed, aki bármit meg tud neked adni, amit csak szeretnél. Ilyen könnyen túl lépsz rajta a jobb kezed miatt? - kérdeztem, bőven eltúlozva. Figyeltem, ahogy SeMi lassan álomba szenderül, és JungKook átviszi a hálószobánkba. Mindenhova vettünk egy olyan szerkentyűt, ahol halljuk, ha SeMi sír, vagy bármi hangot is kiad, amíg nincs a közelünkben. Igen csak hasznos cucc, és én se félek, hogy bármi baj történik, amíg egyikünk  tud figyelni rá.
A táskából kiszedtem azokat a kis ruhákat, amiket nem hordott amíg a kórházba voltunk, és azokat kezdtem a szekrénybe bepakolni, hogy ezzel is kész legyek, míg JungKook is betakarja a picit.

JungKook

- Ugyan, a kezem miatt? Simán. Sok nehéz helyzeten átsegített, kitartok mellette.
Ahogy végeztem SeMi altatásával, JiMin mögé osontam. Ahogy pakolt, muszáj volt lehajolnia, én pedig kihasználtam az alkalmat, és egy jó nagyon csaptam a fenekére. Akkorát csattant, hogy féltem felkel a gyerek, és nem is bírtam ki, hogy ne nevessem el magam.
- Ez igen Chim. Ez a dinnye már nagyon érett, csak úgy kong. - nevettem el magam, de szám elé tettem a kezem.
Túl jó kedvem lett.

Jimin

Nem is kellett sokat sokat várnom, párom vissza is tért hozzám. Az utazás eléggé lefáraszthatta SeMit, meg az este túl meleg volt a kórházi szobában, és nem is aludt valami jól.
- Au.. Tudod ez mennyire fáj? - néztem rá mérgesen. Tényleg bizsergett a fenekem az előbbi csapástól.
- El foglak mondani anyának, hogy bántod a fiát. - mosolyodtam el negédesen. Ugyan tudom, hogy JungKook is hülyült, és ő is tudja, hogy nem mondanék ilyet anyámnak, hiszen ő képes lenne eljönni, és eléggé elbánni a párommal... És mivel nőket nem lehet bántani, - próbálna csak kezet emelni anyámra, le is rágná az egészet - eléggé meg lenne kötve a keze... Ha marad.
- És amúgy is... Ebből a dinnyéből te meg JÓ SOK ideig nem kaphatsz. - ráztam meg fenekem, kiemelve a mondatból a lényeget, miszerint még mindig én vagyok nyeregbe.

JungKook

- Úgysem mondanál el. Megfosztana attól, amit annyira szeretsz, és olyan örömben részesít, amiben más nem. - mondtam pimasz mosollyal.
Közel húztam magamhoz, és átkaroltam. Nyakába hajtottam a fejem, és a kezeimet lejjebb csúsztattam a derekáról.
- Tudom, a jó dolgokra várni kell. - kezdtem el simogatni a kezem alatt lévő felületet. - Épp ezért, tarthatnánk egy kis kolbász kóstolást. Mit szólsz? - utaltam egy kis huncutkodásra.
Tudom, hogy benne van, akkor nem sóhajtozna a fülembe ilyen erotikusan, mert ezzel csak mégjobban felhúz.

Szia kedves olvasó!
Reméljük elnyerte ez a rész a tetszésed. Ha igen, kérlek visszajelzésképp nyomj rá a csillagra, vagy hagyj nekünk kommentet. 😊❤