JiMin - Lee_Min_Young00
JungKook -  Nikoow

JiMin

Jópár hét eltelt azóta, hogy JungKook megtudta, hogy gyereket várok. Igazából a negyedik hónap közepén járok, a kis Chun - Chun fejlődése pedig elég szépen látszik a pocakomon. A szüleim is megtudták, hogy ismét együtt vagyok JungKookkal, és gyereket is várok tőle. Mi tagadás, apa eléggé nem örült a hírnek, és meg akarta verni JungKookot, de azóta lenyugodtak a kedélyek, és elfogadták őt is, mint szerelmem, és mint unokájuk másik apja. A munkába is belekezdtem, és őszintén szólva tényleg jól kijövök az ott dolgozókkal. Új ruhákat hozattunk és vezettünk be, ami miatt tényleg nagyobb az érdeklődők száma, ezzel megsokszorosítva a bevételt. Jelenleg úgy érzem minden sínen van, csak kérdéses, hogy meddig tudom tartani ezt az állapotot.

JungKook

Nagyon úgy néz ki, hogy végre helyreállt az életünk. JiMinnel nagyon jól kijövünk, bár mi is szoktunk veszekedni. Nem komolyak, általában csak a hisztije miatt, amit az esetek többségében a kaja okoz. Igen, a kaja. Nevetséges, és miután megkapta, amit megkívánt, mi is nevetünk, de ez így van jól.
Már négy és fél hónapos a kicsi Chun- Chun, és látszik is a pocakon, hogy nagy baba lesz. Az orvos szerint is az átlagnál nagyobb, de ez nem probléma. JiMin egy kicsit jobban aggódik miatta, leginkább a kilók miatt. Igaz, tényleg szedett fel párat, de egységesen oszlik el, nem is feltűnő. Nem győzöm hangoztatni, imádom, hogy van mit fogni rajta. Leginkább a pocakot, amit anélkül is tudna, ha nem mondanám, hisz amikor csak tehetem, megtapizom.
Alvásnál, vagy csak szimpla pihenésnél is a hasán van a kezem, sőt! Chun- Chun is ugyanúgy kap üdvözlőpuszit, mint az apukája. Ez is egy olyan szokássá vált, ami elmaradhatatlan. Először hülyének néztek a stylistok, sminkesek, akik ChimChimmel dolgoznak, hogy miért csókolgatja a főnök az új srác hasát és őt magát is, de felvilágosítottam őket. Egész jól fogadták, és örülölök, hogy emiatt nem rekesztik ki.
Jelenleg felhőtlenül boldognak érzem magam, és semmi nem ronthatja el a kedvem. Legalábbis reggel még azt hittem.

JiMin

Jelenleg nincs semmi munka, így nyugodtan sétálok szerelmem irodája felé. Ma még egyszer sem találkoztunk és már borzasztóan hiányzik. JungKook iroda ajtaján belépve Chae Youngot találom meg a főnök asztalán, széttett lábakkal. Mindketten meglepődve figyeljük egymást, ő pedig lábait összezárva áll fel.
- Mégis mit keresel itt? - kérdezte.
- Ezt én is kérdezhetném... Mit terpeszkedsz a párom asztalán?
- Mostanában elég feszült, amiért a drágalátos ,,szerelme" - mutatott macskakörmöket. - nem képes megadni neki néhány fontos szükségletét. Így gondoltam segítenék egy kicsit neki, hátha végre észhez tér, és ott hagy.
- Na takarodj a picsába! Mégis hogy képzelted ezt? Szállj le JungKookról, mert világosan megmondta, hogy sohasem kellenél neki, ráadásul Ő az én pasim, és a gyerekem apja.
- Oh, tényleg. Az a kis nyomvadék? Én a helyedbe meg sem tartanám... Hát nem fogod fel? Rohadtul természet ellenes vagy, egy pasi nem szülhet gyereket, arra teremtettek minket. Én többet tudnék adni JungKooknak, mint te valaha.

JungKook

Izgatottan lépkedtem az stúdiók felé. Kaptam egy fülest, mi szerint végeztek a munkával, így meglephetem Szerelmem. Kiugrottam neki egy kis jégkrémért, úgyis meleg van, és biztosra veszem, hogy most sem fog nemet mondani egy kis édességre.
Utána olvastam, és elvileg akkor kívánják az édeset, ha fiút várnak. Ez persze nem biztos, de erre lehet következtetni. Az ultrahang vizsgálaton nem derült ki, mindig pont úgy feküdt, hogy nem látszódott mi is van a lába között. Nem is az a lényeg, hanem hogy egészséges legyen.
- Sziasztok. - léptem be a dolgozói konyhába.
- Jó napot főnök! - álltak fel egységesen.
- Üljetek le, csináljátok csak a dolgotokat. JiMin? - kérdeztem rá páromra, akit nem láttam a többiek között. Nem is kellett volna, ha itt lenne, már rám vetette volna magát.
- Magához ment. Pont elkerülték egymást. - világosítottak fel.
- Értem. Ezt be tudnátok tenni addig, amíg vissza nem jön a fagyasztóba? Kicsit megolvadt út közben. - adtam oda a dobozt.
Megköszöntem a segítséget, és visszaindultam az irodámban. Valószínűleg akkor ott fog várakozni, a kanapén hemperegve, ahogy minden alkalommal.
Még fél füllel hallottam, ahogy olyasmiket mondanak az alkalmazottak, hogy "A főnök milyen figyelmes." és hogy "Szerencsés JiMin, hogy ennyire szeretik.".

JiMin

- Te csak ne mond meg nekem mit csináljak. Egy szavamba kerül, és repülsz innen, szóval én a te helyedben megválogatnám a szavaim.
- Ugyan... Ezzel magadnak többet ártanál, mint nekem... Szerintem jobban járnál, ha csendben felszívódnál. Azt hiszed JungKook olyan hűséges? Amíg nem jöttél a képbe, szerinted kihez jött mindig... Egy jó szexpartnert nem lehet olyan könnyen elfelejteni, főleg ha Kooknak szüksége van egy kis törődésre. - húzogatta szemöldökét.
- Ebbe ne keverd bele Kookot. Össze - vissza beszélsz, inkább menj innen, ne idegesíts.
- Oh, ne is törődj velem. A babának nem tesz jót, ha felzaklatod magad... Még a végén ő is olyan idióta lesz, mint aki kihordja...
- Na most lett elegem belőled! - piros fejjel közelítettem meg a csajt, akit a karjánál fogva próbáltam meg kiráncigálni, elvégre ,,nőket nem szabad megütni". Pedig de megérdemelné néhány. Az agyvizem teljesen felforrt ettől a nőszemélytől és tudom, hogy a hirtelen mozgás és az idegesség nem tesz jót, de nem tudok lenyugodni addig, amíg egy légtérben tartózkodom vele. Kook sosem csalna meg, a gyerekem meg ne merje a szájára venni többször... Hogy dolgozhat ilyen emberrel Kook? Egész nap a seggébe van, ki tudja hányszor próbálkozik egy nap... És én nem is tudtam róla.

JungKook

Meglepődve figyeltem fel az irodám felől jövő hangzavarra. Ahogy közelebb értem, csak azt láttam, hogy Chae Young szó szerint kivágódik, majd az ajtó csapódik is mögötte. Mi a fasz?!
- Mi történt? - kérdeztem, mikor mellé értem.
- Mr. Jeon.. ne is mondja.. - túrt bele kisség csapzott hajába. - Az elszámolást vittem be, amit kért, és amikor indultam volna, Park JiMin pont akkor lépett be. Férteértette a helyzetet, amiért ott tartózkodtam. Aggresszív lett, próbáltam megnyugtatni, de ez lett a vége. - hajtotta le a fejét.
- Értem. Helyette is, bocsánat. Beszélek vele, addig szedd össze magad. Ha úgy gondolod, haza mehetsz. Úgyis rád fér egy kis pihenés.
- Köszönöm, Mr, Jeon. - simított végig karomon, de elhúzódtam.
Ő elment, én pedig mély levegőt vettem, és benyitottam.

JiMin

A rohadt ribanc még kapaszkodott is, alig tudtam kirángatni. Viszont nagy nehezen sikerült, én pedig pihegve támaszkodtam neki JungKook asztalának. Kibaszottul ideges voltam, pedig általában nehéz engem ennyire felbosszantani. De az, hogy el akarja venni tőlem a párom, ráadásul ezt nem is fél kimondani, az azért sok. Mégis mi jogon vesz engem és a gyerekem a szájára? Ki kellett volna törni néhány fogát, egyből nem lett volna ennyire magabiztos. Idegességemben a hasam sem segített, ami görcsös fájásokba kezdett. Persze még elviselhető volt, ezért hagytam, majd elmúlik. Csak felidegesítettem magam, nem lesz semmi baj.
Az ajtó kinyitódott, és egy meglepett, mégis kemény tekintetű JungKook állt az ajtóban, majd szép lassan be is engedte magát.

JungKook

Kimért lépésekkel haladtam, egyenesen az asztalon támaszkodó páromhoz.
- Elmondanád, hogy mégis mi történt? - kérdeztem szigorúan. - Elmentem neked jégkrémet, venni, de amikor visszajöttem, nem voltál a többiekkel. Azt mondták hozzám jöttél. Ezzel nem is lenne baj, de hogy az fogad, hogy épp kipenderíted az asszisztensemet, holmi féltékenységi roham miatt, az felháborító. Az mondta azért csináltad, mert félreértetted, hogy miért van bent. Várom a magyarázatot a te szemszögedből is. - raktam keresztbe a kezem.
Úgy fair, ha őt is meghallgatom, csak így tudok igazságot tenni. JiMin tényleg hajlamos a féltékenységre, de eddig csak magában puffogott. Nem lenne jó, ha az összes itt dolgozót kinyírná, aki csak a közelembe jön. Ezt meg kell beszélnünk.

JiMin

- Félreértés? Szerintem nem értettem félre semmit, mikor arra jöttem be, hogy a drágalátos asszisztensed az asztalodon terpeszkedik, várva mikor toppansz be. És ezek után még képes azzal jönni, hogy nem kéne bíznom benned, és kurva gyorsan elmenni, mert nem tudom megadni neked ami kell. Konkrétan nyomvadéknak nevezte Chun - Chunt, ezek után te se várhatnád el, hogy nyugton maradjak... Addig örüljön amíg csak az ajtón baszom ki, mert következőleg az ablakon fogom. - Meséltem el neki kiakadásom okát. Bizonyára nem kezdek csak el így őrjöngeni, ha nem váltsa ki valaki belőlem.

JungKook

Lefagyva hallgattam, amit mesélt. Hogy mit csinált az asztalomon? Minek hívta a gyerekem?
- Mi? - kérdeztem vissza.
Komolyan ez történt?  El sem hiszem... Viszont JiMin nem hazudna. Túlságosan felzaklatta magát, ahhoz, hogy hazugság legyen. Nincs oka ilyet kitalálni, Chun- Chunról meg főleg.
- Ne aggódj Kicsim, próbálj meg lenyugodni. Hiszek neked. Meg is lesz ennek a következménye. - húztam magamhoz, egy szeretetteljes ölelésre. - A terpeszkedéssel meg ne foglalkozz. Soha nem érnék máshoz, hozzá meg végképp. Valahogy nem az esetem. Jobban bukom a pici, pocakos pasikra, akiket ChimChimnek hívnak, és a gyerekemet várják. - kuncogtam, és megsimogattam a hátát.

JiMin

Próbáltam nagy levegőket venni, hogy lenyugtassam még mindig hevesen verdeső szívem, ami nem igazán akart összejönni. Hasam görcsös érzése nem akart múlni, így szemöldököm összehúzva simítottam végig hasamon. Muszáj volt leülnöm, hátha segít egy kicsit, mert még nem tapasztaltam a terhességem alatt hasonlót, és ez egy kicsit megijesztett.
- Az lenne a legjobb, ha kirúgnád. Nem akarok minden percben azon agyalni, vajon mikor próbálkozik be nálad. Nem attól félek, hogy megcsalsz, de nem szeretném, hogy a közeledben legyen. Azt meg főként, hogy az én közelembe, mert még a fogait is kiverem. - Morogtam orrom alatt, hasam simogatva, fájdalmas pillantásokat vetve rá.

JungKook

- Jó ki fogom, csak nyugodj meg. - néztem rá aggodalmasan, fájdalmas arckifejezését fürkészve.
Ennyire felidegesítette vagát, vagy tényleg rosszul van?
- Rosszul vagy? Fáj valamid? - kérdeztem.
Hasát simogatta folyamatosan, így én is ezt tettem, miután elé guggoltam. Nem akartam, hogy bármi baja is legyen, főleg nem miattam. Bűnösnek éreztem magam a történtek miatt. Be kellett volna zárnom az ajtót, hogy ne jöjjön be olyan, akinek nem kellene. Ezek után nem lesz ez, JiMin kap egy kulcsot, és kész.
Ő is nyugodtabb lenne, ha tudná, neki van bejárása hozzám. Bár ezek után nem nagyon kellene dolgoznia. Elég szépen látszik már a pocakja, a munka pedig egyre megterhelőbb lesz számára.
- Szerelmem.. Mi a baj? - kérdeztem újra, mikor nem válaszolt.

Szia kedves olvasó!
Reméljük elnyerte ez a rész a tetszésed. Ha igen, kérlek visszajelzésképp nyomj rá a csillagra, vagy hagyj nekünk kommentet. 😊❤