JiMin - Lee_Min_Young00
JungKook - Nikoow

JiMin

Ahogy feltette a kérdést, majdnem elnevettem magam. Mostmár biztosra megy a dolgokkal.
- Igen, szívesen leszek a párod, és a gyereked apja is. - Mondtam mosolyogva, majd újra megcsókoltam. Nagyon boldognak éreztem magam, és ezer wattos vigyorom se tudtam volna eltakarni, de nem is volt szükség rá. Ki gondolná, hogy a három éve nem látott exével egyszer újra összefut, érzelmeket vált majd ki belőle, szeretkeznek, és egy gyerek fogja őket ismét összehozni. Még meg sem született, de már most sok mindent köszönhetek neki.
- Akkor áll még, hogy hozzád költözzek? - húztam fel a szemöldököm, de szerintem tökéletesen tudom rá a választ.

JungKook

- Nincs is más választásod. - nevettem el magam. - Természetesen. Majd beszéld meg a szüleiddel. Vagy beszéljük meg együtt? Nem ártana bejelenteni nekik. Mit gondolsz? Mikor mondjuk el? Halogassuk egy kicsit még, vagy csapjunk a közepébe?
Igazából eléggé paráztam ettől az egésztől. Konkrétan felcsináltam a fiukat, nem tudom ez mennyire lesz rájuk hatással. Én személy szerint nem örülnék a helyükben, szóval nem is számítok semmi jóra. Bizonyára nem leszünk puszipajtások, de kénytelenek lesznek elfogadni, elvégre az unokájuk apja, és gyerekük párja vagyok. El nem tilthatnak, hisz már felnőttek vagyunk. Meglátjuk, hogy mi lesz ebből.

JiMin

Bevallom egy kicsit én is féltem, hisz arról sem tudnak, hogy találkoztam Kookkal, most meg beállítunk azzal, hogy gyereket várok tőle és hozzá költözök. Szerintem a szülők nem éppen a legjobban élik meg ezeket. Viszont kénytelenek lesznek elfogadni, végtére is egy felnőtt, kereső ember ember vagyok, nyugodtan kiszállhatok a családi fészekből. Meg nem örökre megyek el, én is, meg ők is jöhetnek látogatóba.
- Lehet jobb lenne minél hamarabb túlesni ezen... Itt alszol? Úgy tudom holnap egész nap szabadnaposak lesznek, de úgyis olyan dél körül kelnek fel, mert sokáig dolgoznak ma. - vetettem fel az ötletet.

JungKook

- Szeretnék, de nem tudok. Dolgoznom kell, és még otthon van egy csomó papír, amit össze kell szednem. Viszont holnap, munka után az első dolgom az lesz, hogy eljövök hozzád. Vagy inkább nálam aludhatnál, ha szeretnél. - simítottam ki egy tincset a szeméből. Annyira gyönyörű... - Rendelnénk valamit, kicsit romantikáznánk, beszélgetnénk rólunk, és a babáról. - simítottam hasára mosolyogva.
Bár még egyáltalán nem érződik semmi, az lehetetlen lenne, de jó érzéssel töltött el ez a cselekedet.
Igazság szerint, nem akartam egyedül hagyni. Szeretném biztonságban tudni, és ebbe az is beletartozik, hogy mindig van mellette valaki. Ha tehetném, azt se engedném neki, hogy dolgozzon, nehogy valami baj történjen, de azt nem hagyná. Túlságosan akaratos, és buzgómócsing, nem mondana föl. Azt meg végképp nem hagyná, hogy én tartsam el. Pedig jól megélnénk úgyis, elegendőt keresek én egyedül is.

JiMin

Egy kicsit elszomorodtam, hogy ilyen sok munkája van, de végülis ha én vagyok Kooknál, akkor még kényelmesebben tudok menni dolgozni is. Nem is értem miért nem jutott eszembe hamarabb, Kook teljesen kitölti minden gondolatom.
- Rendben. Csak akkor írnom kell a szüleimnek, meg szedek össze ruhát. - Mondtam mosolyogva, majd a hálószobám felé vettem az irányt, hogy be dobáljak egy táskába pizsamát, meg a holnapi ruhám. Szerencsére most elég könnyen ment a választás, így egy füzetlapot kitépve írtam egy üzenetet hollétemről, és hogy délután jövünk. Az üzenetet az ágyukra tettem, majd visszasétáltam a várakozó Kookhoz.
- Itt vagyok, siettem. - mondtam mosolyogva. Innentől nem csak akarni, de tenni is fogok az ellen, hogy bárki szétválasszon minket. A pocakomban növekvő kis lény pedig a szerelmünk jelképe, akit már most imádok, pedig semmit nem tudok róla, még nem is érzem... Csak szarul vagyok tőle, de lesz ez még rosszabb is, szóval inkább nem is gondolok erre.

JungKook

Amíg vártam rá körülnéztem a lakásban. Nem nagy, de otthonos. A legjobban a családi fotók kötöttek le, amik a nappaliban voltak. JiMin rettentő aranyos kisfiú volt. Kis pufók arca, és csücsöri szája volt. Sokat változott azóta, amikor megismerkedtünk jobban hasonlított a képen lévő gyerekre. Akkor még husisabb volt, de úgyis imádtam. Remélem a mi babánk is ilyen édes kis csöppség lesz, és nagy részt rá fog ütni.
Ahogy meghallottam a hangját mellé csapódtam. Megvártam, amíg bezárta az ajtót, majd kocsiba ülve indultunk haza. Chim egész úton arról beszélt, mennyire izgult az eredmények miatt, és hogy mennyire meglepődött, mikor az orvos elmondta mi a baja. Na igen, engem is meglepett, az biztos.
Amint hazaértünk, én egyből a kanapéra dőltem, és ingem első pár gombját gomboltam ki, JiMin pedig lerakta a cuccait, és mellém ült, fejét a mellkasomnak döntötte.
Jó volt egy kicsit a meghitt csendet élvezni, de valami megtörte; a mellettem lévő korgó gyomra, amit én nem bírtam ki nevetés nélkül. Eldöntöttem párom a kanapén, majd lába közé furakodtam, kivételesen nem perverz céllal.
- Éhes az én pici babám? - húztam fel a pólóját, és a hasára raktam a fejem. - Az vagy Chun- Chun? Mond meg apunak mit szeretnél. - gügyögtem, pedig nem voltam benne biztos, hogy ilyen piciként érti- e.
Mindenesetre, egy becenevet már kapott, amíg ki nem derül a neve.

JiMin

A kocsi út kellemesen telt, az egész utat átbeszéltük... Vagyis inkább csak én, de ő is hozzászólt néha. A lakáshoz érve JungKook leparkolt, aztán kiszálltunk a járműből. Esteledett már, eléggé el ment az idő náluk. Mindig is szerettem ezt a házat, valahogy tetszett, hogy sokkal nagyobb mint a miénk, és kényelmesebben el lehet férni. Sőt, a ház kisugárzása is jobban vonzott. Habár egy kicsivel többet kellett takarítani, de ez volt a legkisebb problémám.
A kényelmes kanapén helyezkedtünk el, amit régen is annyira szerettem. Olyan jó kényelmes volt, hogy sokszor kedvem se volt kiszállni belőle. Már épp meg akartam törni a csendet, mikor a hasam törte meg helyettem, én pedig szégyenkezve pirultam el, mikor nevetve eldöntött a kanapén. Az én szám is mosolyra húzódott, mikor felhúzta a pólóm, és gügyögni kezdett a kicsinek.
- Chun - Chun? - kuncogtam. Igazán aranyos kis becenév, annyi szent. Boldog voltam, hogy ennyire örül a picinek, és hogy ennyire beleéli magát. Biztos vagyok benne, hogy tökéletes apa lesz, aki mellett tömény szeretetben részesül a kis Chun - Chun.

JungKook

- Te ChimChim vagy, ő meg Chun- Chun. Valahogy hívni kell, amíg ki nem derül, hogy mi a neme. - pusziltam meg a hasát, majd feltápászkodtam róla, és visszaültem az eddigi helyemre.
JiMint az ölembe húztam, mire elpirult, én pedig perverzen elmosolyodtam. Milyen kár, hogy egy jó darabig nem lesz szex. Pedig most valahogy még az eddiginél is csábítóbbnak látom. Talán azért, mert az a tipikus rózsaszín köd elborít, ami a szerelmeseknél van.
- Ugye tudod, hogy rendesen kell enned? Nincs koplalás, fogyókúra, semmi. Hízókúra, arra foglak majd. - mosolyogtam rá. - Növesztjük a pocakot, meg a popsit. Mit szólsz. - simogattam az utóbb említett testrészét.
Szokták mondani, hogy a terhes nők kiéhezettebbek, vajon igaz? Az ölemben ülő személy is az lesz? Én nem bánnám. Még ha nem is lesz szex, egy kis játék még bele fog férni, ugye?

JiMin

- Eddig is rendesen ettem. - húztam fel az orrom, sértettséget játszva. - Meg majd nőni fog a hasam, úgy is ragad majd rám egy kis plusz súly. - érveltem. Még hogy hízó kúra. Így is olyan leszek mint egy malac, nem kell, hogy utána is az maradjak. - De jelenleg tényleg éhesek vagyunk, szóval van valami kajád? - kérdeztem meg csillogó szemekkel. - Úgy ennék most egy kis palacsintát. - Mondtam elgondolkodva. - Meg tortát is... Igazából mindegy, csak valami édes legyen. - beszéltem magamban hangosan. Valamiért jól esett megbeszélni magammal a dolgokat.
JungKook öléből kimászva indultam el a konyhába, hogy feltérképezzem mit rejteget Kook hűtője. Ám nem ér meglepetésként, hogy hűtő kong az ürességtől.
- Miért nincs itt semmi?! Én édeset akarok enni. - Dobbantottam egyet bekönnyezve. Nem tudom mi ütött belém, sose szoktam így viselkedni. Nem tesz jót nekem ez a terhesség.

JungKook

Meglepődtem kirohanásán. Tágra nyílt szemekkel néztem a jelenetet, ahogy mindjárt ki fog robbanni a harmadik világháború, egy kis édesség miatt.
- Úristen... - pattantam fel, és megöleltem, mielőtt elsírná magát, de ellökött. - Oké.. Akkor öt perc és itt vagyok. Hozok neked palacsintát meg tortát, meg.. Igazából mindent, ami csak édes. Addig nyugodj meg, nézz tévét, vagy laptopozz, csak foglald el magad. Sietek.
Ennyire kétségbeesetten se rohantam még le a sarki boltba. Hihetetlen gyorsasággal szeltem a sorokat, és mindent dobáltam a kosárba, ami a kezem ügyébe akadt. Nem tudtam pontosan mit is szeretne, szóval biztosra mentem.
Ha a terhesség ilyenné teszi JiMint, van egy olyan érzésem, hogy a Daddy imidzsem eldobhatom, és egy papucs leszek. Annyi baj legyen, ennyit megtehetek érte, elvégre szeretem.

JiMin

Miután JungKook elszaladt, mégjobban hisztizni kezdtem. Két párnát a bejárati ajtónak dobdam, majd a konyhában lévő szekrénybe bújtam, hogy kisírhassam magam. Bár magam sem tudtam már, miért sírok, de jó volt kiereszteni az egész napi feszültséget. Nem is értem minek van itt ez a szekrény, ha nincs benne semmi, de végülis jól jön néha napján. Régebben is ide bújtam, és úgy látszik a tudatalattim emlékezett a helyre. Itt nyugi van, habár egy kicsit sötét, de ez nem is baj. Kookot szeretném, de ő nincs itt... Magamhoz akarom ölelni, és a végtelenségig puszilgatni... Ijesztő ez a folyamat, ami végigzajlik bennem.

JungKook

Mindkét kezemben szatyrok tömkelegével igyekeztem vissza a lakásomba.
A nappaliba nem találtam senkit. Körbenéztem a hàlószobába, és a fürdőbe is, de JiMint sehol sem találtam. Utolsó lehetőségként a konyhába mentem, és csendben maradtam. Halk szipogásra lettem figyelmes, ami az egyik szekrényfelől jött. Sóhajtottam, kinyitottam az ajtót, és elé guggoltam.
- Annyi idő után, ezt a szokásod még mindig megtartottad? Szerencséd, hogy ilyen pici vagy, és hogy nem pakoltam be ide semmit. - húztam ki, majd felkaptam és az ebédlőasztalra ültettem le. - Hoztam neked mindenféle finomságot, szóval ne sírj. - pusziltam meg, és elkezdtem kipakolni a szatyrokból.

JiMin

- Hiányoztál. - ugrottam le az asztalról, majd JungKook mögé lépve hátulról átöleltem. Most, hogy újra visszakaptam nem akarok tőle sokat távol lenni. Minél közelebb érezhetem magamhoz, annál jobb. Ha velem van, képes két mondattal elfeledtetni minden rossz dolgot, hogy csak a jókra koncentráljak. Persze tudom, hogy nem lehetünk együtt egész nap, ezért is szeretném kiélvezni minden percét, amíg megtehetem.
- Sütiiik! - kiáltottam, mikor megláttam a szent édességeket. Egyből elszakadtam Kooktól, és csillogó szemekkel kezdtem figyelni. Több fajta volt, és mindegyik nagyon ínycsiklandóan nézett ki.

JungKook

Gyorsan elvettem előle az édességet, mielőtt rávethette volna magát.
- A- a. Hoztam szendvicsnek valót. Normális kaja után ehetsz sütit. - mondtam ellentmondást nem tűrően, mire egy nagyon csúnya nézést kaptam. - Oké, hogy hízlalni akarlak, de normális kajával. Nem akarom, hogy cukorbeteg legyen a gyerek, vagy te a sok édesség miatt, szóval ha megkívánod, akkor csak mértékkel. - simogattam meg a buksiját.
Csináltam neki két szendvicset, és beküldtem a nappaliba. Szerencsére nem hisztizett, ezért volt időm elpakolni a dolgokat. Ideje volt bevásárolni, de nem kellett volna annyi nasi. Na mindegy, úgyis elfogy.
Pár sütit kiraktam egy tányérra, a többit pedig beraktam a hűtőbe. Öntöttem egy kis gyümölcslét mindkettőnknek, majd a poharakkal és az édességgel együtt mentem a kanapén ücsörgő páromhoz.
- Tessék. - raktam elé a neki szánt termékeket.

JiMin

Egy kicsit duzzogva ültem le a kanapéra a két szendviccsel az ölemben. Még hogy cukorbeteg. Oda figyelek magamra, de most mindent megadnék egy kis édesért. A szendvicseket szó nélkül eszem meg, ugyanis ma még csak reggeliztem, és már hat óra... Szóval igen, ezt nem kell tudnia JungKooknak, de már nagyon éhes voltam. Mikor ő is leült, az utolsó falat szendvicset majszoltam, majd mikor lenyeltem, a gyümölcslével le is öblítettem. Ezután a sütikre vándorolt a szemem, amiből nyomban vettem is egyet, hogy azt kezdjem el majszolgatni. Jól esett végre az édes íz, ami kényeztette ízlelőbimbóim. Mindig is jobban szerettem a sós dolgokat, most meg egyből az édességhez nyúlok... Mi tagadás, ez a gyerek teljesen kifordít magamból.
- Amúgy... Neked van ötleted, hogy tudnám megoldani a munkát? Csak addig tudnék menni, amíg nem kezd el látszani a hasam, utána meg ha meg lesz a baba, nem nagyon tudnék bejárni... Ahjj, miért ilyen bonyolult minden? - a végét már inkább magamnak mondtam, de az elejét tényleg fogalmam sincs, hogy hogy fogom elintézni. A főnököm nem éppen egy elfogadó ember, épp ahogy a társadalom nagy része se... Mit szólnának hozzá, hogy én nagy hassal, - amiből bárki megmondja, hogy babát várok és nem vagyok ennyire hájas - járom a várost meg a munkát? És ha megszületik a gyerek? Nem hagyhatom itt, mert Kook is dolgozik, vele kell lennem, figyelnem és törődnöm vele, nem lenne időm dolgozni.

JungKook

Teljes testtel JiMin felé fordultam, és mosolyogva néztem, ahogy eszik. Jó látni, hogy rendesen van étvágya, és nem azon kattog, hogy az adott ételben mennyi kalória van.
- Igazából.. Jobban örülnék, ha otthagynád a munkát, és inkább pihennél. Az anyagiak miatt nem kell aggódnod, semmiben nem szenvednél hiányt. Ráadásul ha tudnám, hogy biztonságban vagy, én is sokkal nyugodtabb lennék. Az ottani munka az elmondottak alapján stresszes, az pedig se neked, se a picinek nem tesz jót. Hagyd, hogy elkényeztesselek. - simítottam rá combjára.
Tudom, hogy ebbe semmiképp se fog belemenni, de egy próbát megér. Más ötletem is van, de ezt akartam bevetni először, mivel ennek örülnék a legjobban. Morcos tekintetéből ítélve viszont azt szűrtem le, hogy nem jön be neki az ötletem.
- Vagy dolgozhatsz nálam. - tettem hozzá a másik ötletem is. - Ott aztán tényleg mindenféle ember megfordul, még a pocakod miatt se szólnának le. Én is tudnám, hogy nincs baj, vagy ha mégis, veled lennék.

JiMin

Mérgesen néztem rá, ahogy felvetette a munkanélküliség ötletét. Nem várhatnám el tőle, hogy életünk végéig tartson el minket, ezt ő se gondolhatja komolyan. Lehet hogy jól keres, de egy gyermek borzasztó sok pénzbe kerül, a ő keresete se engedheti meg annyira magának a túlzott túlköltekezést.
De az, hogy dolgozzak Kooknál, nem is rossz ötlet. A közelében vagyok, ráadásul segítek is neki ezzel, hisz plusz munkaerő, jobban eloszlik a munka... Mondjuk tudom, hogy úgyse adna nekem olyan hű de nagy feladatokat, figyelembe véve várandósságom.
- Ez nem rossz ötlet. Viszont a baba születése után azzal se tudnék foglalkozni. És... Mit szólnának, ha kiderül, hogy te vagy a baba másik apukája? Hisz azért egy ilyen kapcsolat igen ritka, és furcsa is lehet nekik, hogy egy férfi hordja ki a főnökük gyerekét. - Mosolyodtam el, sok meglepett arcot képzelve magam elé. Nekem is furcsa lenne feldolgozni, de végülis érthető lenne miért ezt az utat választottuk. Igazából én mindenhol szívesen dolgozok, ahol Kook ott van, és tudom ha ő azt mondja minden rendben lesz, akkor az úgy is lesz.

JungKook

- Enyém az egész cég, szerinted merne bárki is szólni valamit?
Ez nagyképűen hangzott, de ez az igazság. Viszont Chim ebbe bele se gondolt. Tőlem fogja kapni a fizetését, szóval így is, úgy is én gondoskodok róla. Neki ez eszébe se jutott, de nem is baj.
- Na és melyik részlegen szeretnél dolgozni? Oda foglak helyezni, ahová szeretnél menni. Vagyis nem egészen. Ha nehéz a munka nem mehetsz.

JiMin

- Hát hangosan lehet hogy nem, de attól még mindenki gondol valamit. És... Nem tudom pontosan milyen munkák vannak ott, de segíthetnék neked a papírmunkába, mint egy jobb kéz vagy asszisztens... Vagy csak szimplán segítek ahol tudok. - szeretnék minél közelebb lenni Kookhoz, hisz akkor ő is jobban tud rám figyelni. Meg ha elmondja mit hogyan kell kitölteni, szívesen megcsinálom. De akár segíthetek ahol csak tudod. Irat összefűzés, kávé csinálás, vagy ha valakinek kaja kell, lemegyek a boltba. Ezt még én is meg tudom csinálni.

JungKook

- Az ilyesmiket megcsinálja a helyettesem, Chae Young. Túl sok munkával jár, nem szeretnélek ilyen szinten fárasztani. - mondtam el, amit gondoltam.
Chae Young mindent megcsinál. Nem véletlen lett előléptetve a helyettesemmé. JiMin egyébként sem az ilyen munkához való, olyan helyre szeretném, ahol tényleg jól érzi magát.
- Arra gondoltam, hogy... Jó stílusod van, és szeretsz vásárolni, meg öltözködni, szóval mi lenne, ha stylist lennél? Kiélheted a kreativitásod, és nem is megterhelő. Tudom, hogy pár percen belül úgyis lekerül az emberekről a ruha, de fontos a megjelenés, ami a fotózásoknál meg elengedhetetlen. Lazább munkájuk van, rendesek a csajok, meg az a pár fiú is, akik azon a részlegen vannak. Ilyen korodbeliek, biztos jobban kijönnél velük. - vetettem fel az ötletem.

JiMin

Egy kicsit elszontyolodtam, mikor elmondta az ötletét. Igen, szeretek divatos lenni, jól kinézni, viszont Kook mellett szerettem volna lenni, de végülis legalább itt is csinálok valamit.
- Rendben, nekem megfelel. Biztos jól be fogok illeszkedni hozzájuk. - mosolyodtam el. Mindenhez pozitívan kell hozzáálni nem? Meg végülis... Nem is annyira rossz. Csak jó szexi összeállítások kellenek, és egyből megnő majd az oda látogatók száma, ezzel máris több pénzt hozva a kasszához. Gondolom milyen emberek fordulhatnak meg ott, szóval nem lesz nehéz a kedvükben járni.
- De azért majd néha átnézhetek hozzád? - kérdeztem boci szemeket meresztve rá. Akár egy öt percre, de jól esne ha láthatnám.

JungKook

- Akkor jössz, amikor csak akarsz. Neked megengedem a lazsálást. - kuncogtam, majd odahajoltam egy csókért.
Nyilvánvaló lesz az ott dolgozóknak is, hogy kivételezni fogok vele. Biztosra veszem, hogy sokan lesznek fellázadva, igazságtalannak fogják gondolni, de ez van. Az legyen már a legkisebb gond, hogy minek hordanak el a hátam mögött, amíg a szemembe nem merik mondani, addig nem érdekel. Mondjuk utána se, csak tudni fogom, hogy ki az őszinte, és ki kétszínűsködik.
- Azt nem mondta az orvos, hogy ilyenkor lehet- e szexelni? - kérdeztem, mikor elszakadtam ajkaitól szenvedélyes csókunk után. - Nem szeretném megbökni a fejét vagy ilyesmi. Neki se lenne jó emlék, ha az apja farkával találkozna először a külvilágból. - nevettem saját hülyeségemen.

JiMin

Örültem, hogy hasznos lehetek, és segíthetem Kook munkáját. Csak előtte fel kell mondanom a jelenlegi munkahelyemen, ami őszintén szólva, nem fog szíven ütni. Csakis a pénzért dolgoztam ott. Minden alkalmazott egy talpnyaló, akik a hátuk mögött kibeszélik az embereket. Egyátalán nem fog hiányozni, viszont nem akarok itthon se tétlenkedni, Kook úgy se engedné, hogy házimunkát végezzek, úgy pedig unalmas lenne.
Hangosan felnevettem, amint meghallottam kérdését. Még hogy megbökni... Behalok.
- Mi van Kookie, csak nem kanosak vagyunk? - hajoltam közelebb hozzá, ujjaimmal végigszántva mellkasát.
- Viszont kérdésedre válaszolva a hasam növekedéséig ajánlott. Vagyis amikor már látszik, hogy kezd dudorodni a hasam. De most még a magzat nagyon kicsi, még feje sincs. - nevettem el magam, visszagondolva a pocakon belüli fejlődésről szóló videóra, amit még a neten láttam, mikor haza jöttem és utána néztem egy két dolognak. A csikóhaltól az űrlény hasonmásig minden volt szerencsétlen gyerek, mire elkezdett embernek kinézni.

JungKook

- Kanos? Én? Pff.. ugyan. Elvégre nem két hete feküdtünk le, és nem vagy kibaszott kívánatos, én meg felizgult állandóan. Mit is gondolsz? - mondtam szarkasztikusan, de elnevettem a végét.
Megnyugtatott, hogy egy ideig még nyugodtan csinálhatunk ezt- azt, anélkül, hogy bármi baja is lenne a csöppünknek. Király, így csak a hátralévő idő háromnegyedében leszek kiéhezett.
- Akkor mit szólna a kedves apuka, ha kihasználnák azt a kis időt, amíg a pocaklakó nem rondít bele a szexuális életünkbe? - mosolyodtam el perverzen, amit ő is viszonzott. Túlságosan összhangba kerültünk, amit bizonyított az is, hogy egyszerre martunk a másik ajkára.
Egyáltalán nem sajnálom, hogy így alakultak a dolgok. Hogy ismét találkoztunk, hogy lefeküdtünk, és hogy teherbe esett. Nem mindennapi dolog, de ez hozott minket ismét össze. Ha azt nézzük, milyen balfaszok vagyunk, simán leéltük volna az életünket csak barátként, mikor nyilvánvaló, hogy őrülten szeretjük a másikat.
Hálás vagyok, hogy végre lesz egy normális családom, és boldog lehetek a szerelmemmel, és a gyerekünkkel.

Szia kedves olvasó!
Reméljük elnyerte ez a rész a tetszésed. Ha igen, kérlek visszajelzésképp nyomj rá a csillagra, vagy hagyj nekünk kommentet. 😊❤