JiMin - Lee_Min_Young00
JungKook - Nikoow

Most egy kicsit hamarabb hoztunk részt ajándékként, remélem nem baj😇
Jó olvasást! 😘

JiMin

- Én... Bocsánatot szeretnék kérni. Végülis teljesen reális az, amit mondtál. Nem szeretnéd egyedül, csak kölcsönösen. Én lennék a legboldogabb, ha viszonozni tudnám ezeket. Én próbálkozom, de egyszerűen nem megy. Viszont a legelső pillanatban szólni fogok, amint változik a hozzáállásom. Nem szeretnék emiatt haragban lenni veled, főleg nem itt. Hiszem, hogy felnőttek módjára meg tudjuk oldani a problémáinkat, és utána ismét boldogan folytathatjuk tovább a dolgokat. - mondtam ki a bocsánat kérésnek szánt gondolataim, de nem kerülte el a figyelmem JungKook szomorúan csillogó szemei.
- Valami baj baj? - kérdeztem meg, hangom pedig tele volt aggodalommal. Nem akarom, hogy bármi miatt is szomorúnak kelljen látnom, hiszen az számomra is egy szörnyű dolog. Főleg ha ő csinálja, eléggé nagy dolognak kell lennie ahhoz, hogy így megingassa szegényt.

JungKook

Neki sem kellene bocsánatot kérnie, hisz' nem veszekedtünk. Még csak fel se emeltük a hangunk.
- Nem kell JiMin, nem veszekedtünk. Szimplán szarul esik, hogy ellöksz magadtól. Még ha hátsó szándék nélkül is simogatlak, de te tovább gondolod, eltaszítasz. Undorodsz tőlem? Mert nagyon úgy néz ki. Csodálkozok, hogy megcsókolsz, és nem hányod el magad tőlem. - motyogtam.
Én is undorítónak tartom magam, akkor ő mit élhet át? Sajnálom, hogy egy ilyen emberbe szeretett bele...
- Csak a szokásos. Küldjek pénzt, de legalább most elmondta mire kell. - sóhajtottam. - A hugom megkettyintette valami idősebb férfi, de az a barom nem védekezett. Még csak az abortuszt se állja. Legalább anyámék tisztában vannak vele, hogy úgy lenne a legjobb a gyereknek, ha meg se születne. Ott csak szenvedne. Viszont... - elgondolkodtam. Hogy kellene megfogalmaznom? Nagyjából összeszedtem a gondolataim, és belefogtam. - Sajnálom. Az ilyeneknek akaratlanul is becsúszik egy baba, más viszont éveken át szenved, de mégse jön neki össze. Az a kisgyerek is megérdemelné az életet, joga van hozzá. Igazából... Én is szeretnék saját gyereket, de ahhoz meg nő kell, hiába vagyok már abban a korban. Tudod JiMin, én nagyon szeretnék egy családot. Nem olyan elbaszottat, mint az enyém, hanem egy normálisat, de nem fog összejönni. - hajtottam le a fejem. - Az is megfordult a fejemben, hogy nem adok nekik pénzt, és a gyereket elhozom. Szerintem fel tudnám nevelni, de bizonytalan vagyok.

JiMin

- Dehogy undorodom tőled! Mindenhogy imádlak, ahogy csak el tudod képzelni. Csak nem szeretném, hogy beleéld magad abba, hogy hagyom magam. Annál rosszabb lenne, ha nem adnám meg neked azt, amit szeretnél. - Mondtam ki a teljes igazságot. Komolyan azt hiszi undorodom tőle? Jézusom mit csináltam?!
- Uram atyám... Sosem értettem azokat, akik felelőtlenül nemzenek gyereket. A gyermek a világ legcsodálatosabb dolga, én sosem lennék képes az abortuszra. - Nem is értem hogy lehet valaki ilyen felelőtlen férfi és nő létére. Viszont amit mondott, igazán elgondolkodtató. Még sosem említette, hogy szeretne gyereket, és eléggé szomorú lettem, hogy úgy gondolja neki nem is lehet. Hát saját nem nagyon, de több lehetőség is van már.
- Te egy csodálatos apa lennél, Kook. Én is szeretnék majd gyereket, és mindent meg is tennék azért, hogy a dolgok úgy valósuljanak meg, ahogy te azt szeretnéd, de gyereket nem tudok nemzeni neked. - Hajtottam le a fejem. Annyira szar, hogy én nem tudom megadni neki azt, amit igazán szeretne. Ő mindig annyit dolgozott az én boldogságom miatt.. Én meg ilyen könnyen feladnám?

JungKook

Én csak azt akarom, hogy tökéletes legyen minden. Nem erőltetem rá magam, csak szeretném, ha nem taszítana el egyre jobban.
- Hagyjuk inkább ezt a témát. - zártam le ennyivel a mai feszültség okát.
Valóban az lennék? Mindent megtennék érte, nem hagynám, hogy bármiben is hiányt szenvedjen.
- Én saját gyereket akarok... Nem lennék képes más gyerekét nevelni, de ebben a helyzetben menne. A testvérem, családi kötelék lenne köztünk a gyerekkel, így azért más a helyzet. - ötleteltem tovább. - Még ha meg is „menteném", félő, hogy a mi kapcsolatunkat tönkretenné. Nem tudom, hogy mit kellene tennem... - vallottam be.
Szeretném, ha JiMinnel minden rendbe jönne, és akár együtt nevelnénk a gyereket. De.. Még fiatal, nem várhatok el tőle ilyet. Readásul nem úgy néz ki, mintha mi egymásnak lettünk volna teremtve... Fáj bevallani, de ez nem igazán működik. Szeretjük egymást, de mindig közénk áll valaki, vagy valami. Még a kapcsolatunk elején vagyunk, ilyenkor mindent rózsaszín ködnek kellene beborítania, nem pedig a veszekedéseink közben elhullajtott könnyeknek. Ha magamhoz venném azt a csöppséget, azzal elveszteném a szerelmem... Vagy már talán el is vesztettem...

JiMin

Teljesen átéreztem min mehet keresztül. Összejött egy számára még kisfiúval, aki nem jó semmire, hisz nem csak hogy nem tud neki gyereket szülni, csak a problémákat hozza magával.
- Én melletted vagyok, JungKook. Eddig pedig minden problémát megoldottuk, ami közöttünk volt. És tudod nem csak az örökbefogadás lehetősége van már a mai világban. Lehet saját gyereked is, csak az már macerásabb. - mondtam.
Habár még nekem nagyon korán lenne egy gyerek, mindent megtennék azért, hogy boldognak lássam őt. Az is könnyen meglehet, hogy a gyerek nem tovább rombolná, hanem épp ellenkezőleg, helyrerakná a kapcsolatunk. Mostmár tudom mi a problémája, és igenis tenni fogok ellene. Jobban engedni fogok neki, ennél is jobban visszafogom magam. Nem utolsó sorban pedig gyakrabban kérni fogom, hogy beszéljen a problémáiról. Mindent rendbe lehet hozni, csak akarni kell.

JungKook

- Kár, hogy nem tudsz szülni.. - sóhajtottam, de nem bírtam sokáig, elnevettem magam.
Kicsit oldódott a hangulat, és nem éreztem azt a fullasztó feszültséget.
- Alszunk? - kérdeztem, mire bólogatni kezdett.
Segítettem neki felállni, majd az ajtót is kinyitottam előtte.
Úgy, ahogy voltam bedőltem az ágyba, és magamra húztam a takarót. Ügyeltem ara, hogy JiMinnek is maradjon elég, aki élt is a lehetőséggel, és bebújt mellém. Hátamon feküdtem, és nem akartam megmozdulni, ezért Chim intézkedni kezdett. Úgy rakta a kezem, hogy neki kényelmes legyen, majd ráfeküdt. A másik kezemhez nyúlt, és azt is átrakta magán, így kénytelen voltam oldalamra fordulni. Elmosolyodtam akaratosságán, és egy puszit nyomtam feje tetejére, mivel fejét mellkasomba fúrta, és csak azt értem el. Tudom, hogy ez a kedvenc póza, és így alszik a legjobban. Mesélte, hogy ha átkarolom, akkor biztonságba érzi magát. Ilyenkor van, hogy folyik a nyála, és jobb esetben a pólóm is olyan lesz. Rosszabb eset, amikor nincs rajtam textília. Aranyos, és szerintem ma is ez fog történni. Ha nem lenne elég, hogy dög melegben úgy betakarózunk, mint az öregasszonyok a nagy dunnával, és reggelre csurom vizesen kelünk, egy kicsit nyálasak is leszük. Csupa testnedv.
- Aludj jól. Szeretlek. - mondtam és én is lehunytam szemeim. Nem sokkal később elnyomott az álom.

JiMin

Emlékszem, hogy van egy olyan lehetőségünk, hogy én is teherbe tudjak esni. De ahhoz orvosi beavatkozás szükséges. Mivel még nem vagyok tizennyolc, a szüleimnek bele kéne egyezniük, de ez nem hiszem hogy megtörténne, főleg ha tudják mit is akarok. Kook pedig nem engedné, túlságosan is féltene a beavatkozástól... Meg ez amúgy se menne egyik pillanatról a másikra, jól át kell gondolni, én pedig jelenleg nagyon félnék tőle. Végülis két év. Azalatt összeszedem magam, és rendbeteszem a kapcsolatom Kookkal. Utána pedig bele lehet vágni a baba projektbe, ami... Hát nem tudom hogy érintené JungKookot, meg abban se vagyok biztos, hogy én akarom. JungKookért mindent!
Olyan közel mentem hozzá, amennyire csak tudtam, és karjai közt kényelmesedtem el, amit szerencsére ő se bánt a nagy meleg ellenére se.
- Én is szeretlek. Jó éjt. - Motyogtam, majd mellkahásoz hajtva a fejem aludtam, el JungKook kellemes illatával az orromban.

~ Időugrás ~

JungKook

A nyaralásunk a kezdeti kellemetlenség ellenére csodás volt. Mindketten jól éreztük magunkat, és közelebb is kerültünk egymáshoz. Nem fizikailag, azóta még csak szóba se jöttek a olyasfajta dolgok, hanem sokkal jobban kötődtünk egymáshoz.
Próbáltunk a másik kedvére tenni, és ez is sokat segített a helyzeten. Ő visszafogta magát, még ha hisztirohama is volt, én pedig elmondtam a gondjaim, hogy együtt meg tudjuk oldani. Ilyen volt az is, mikor megtudtam, hogy a húgom elvetélt. Megverte a pasija miután megtudta, hogy terhes és nem veteti el, de az okát már nem hallgatta meg. A baba elment, a testvérem kórházba került, anyám pedig ismét pénzt kunyerált.
Eléggé magam alatt voltam, túlságosan beleéltem magam ebbe a gyerek dologba, de JiMin sokat segített. Egy teljes hétig haza sem ment, ami miatt össze is veszett a szüleivel, de kimagyarázta magát, hogy egy barátjánál van, ami igaz is. Azért nem bánnám, ha felvállalnánk egymást, de nem erőltetek rá semmit.
- Édesem! Megjöttem! - rúgtam le a cipőm.

JiMin

Az első napi vita után nem veszekedtünk tovább, sőt, nagyon is jól éreztük magunk egymás társaságában. Imádtam minden egyes percét, és Kooknak úgy kellett kirángatnia a házból, hogy siessünk mert késésben vagyunk, és elmegy nélkülünk a repülő... Amit nem bántam volna. Féltem, hogy újra elkezdődnek a problémák, ha haza megyünk. Azóta már több mint három hete, hogy itthon vagyok, és szó ami szó, velünk egyáltalán nem történt semmi baj. Habár JungKook a családja miatt eléggé rossz kedvű és lehangolt mostanában, de végülis ezért is vagyok mellette. Rászoktam arra, hogy néha csak leülünk, és babusgatom órákon keresztül.
A fotózás is elkezdődött, habár most én itthon vagyok, mert már csak igazítanak rajta. Bevallom nem ilyen képekre számítottam, de végülis jók lettek, és amint megkapom őket, remélem Kooknak is tetszeni fognak.
Amint meghallottam JungKook hangját, egyből kisiettem hozzá, úgy ahogy voltam, csupa lisztesen. Épp egy új süti receptet próbáltam ki, de hát nem úgy akart összejönni, ahogy azt én szerettem volna.
- Milyen napod volt életem? - húztam le magamhoz nyakánál fogva, majd lágy csókot adtam puha ajkaira.

JungKook

Rettentően aranyosan festett ma. Egy rövidnadrágot viselt, egy ujjatlan felsővel, valamint egy kis köténnyel. Mindenét beborította a liszt, arcától kezdve mindenéig.
Ahogy lehúzott egy csókra, biztosra vettem, hogy sötétkék ingemen is megjelent a fehér por, ami nem érdekelt abban a helyzetben.
- Volt egy kis nézeteltérésem az egyik színésszel, de megoldottam. Ettől függetlenül csak a szokásos. Neked? - mentünk be a konyhába.
JiMin folytatta a dolgát, én pedig élelem után néztem. Mint mindennap, most is főzött. Belekóstoltam mindenbe, és nem csalódtam, isteni volt. Egyre jobban főz, és kezdek félni az elhízástól.
Egy nagyobb edénybe szedtem magamnak az ételből, majd felültem a pultra, és enni kezdtem. Közben néztem, ahogy ügyeskedett, és apró kezeivel formázgatta a tésztát.
- Szerintem fel akarsz hízlalni. - tömtem magamba a kaját. - És mit sütsz? Jól néz ki... De te jobban. Jól áll a konyha. És a kevés ruha. Meg az a sok fehér valami az arcodon. - ettem tovább.
Nem éltünk ugyan szexuális kapcsolatot, de a perverzkedés nagyon ment. Chim egyre kajánabbul viselkedik, és mond dolgokat, ami tetszik. Nem tudom mi történhetett, amióta visszajöttünk, de örülök, hogy kezd feloldódni.

JiMin

- Eléggé érdekes neve van, de nem nagyon akar összejönni. - Húztam el a szám. - Egy kis újdonságot szerettem volna csinálni, de az enyém nem úgy néz ki, mint ahogy kéne. Azért remélem ehető lesz. - vallotam be. Mindig mondogatja, hogy mennyire jól főzök, de most nem vagyok megelégedve a teljesítményemmel.
- Jól áll a fehér valami az arcomom? Szerintem más fehér valami mégjobban tudna állni. - kacsintottam egyet, majd felnevettem, mikor JungKook száján kifolyt a bekapott leves.
- Holnap elmehetnénk mi is valahova. A szüleim előadásra mennek, és kitudja mikor jönnek haza, mi is elüthetnénk az időt. Na mit szólsz? - kérdeztem meg, izgatottsággal a hangomban.

JungKook

- Ha nem hagyod abba, valami tényleg állni fog. - töröltem le a pólómra folyt levest.
- Nekem oké. Mit szeretnél csinálni? Romantikus vacsi? Vagy inkább szórakozni mennél? - tettem fel a kérdést.
Nekem teljesen mindegy mit is csinálunk, elég, ha együtt vagyunk. Mondjuk együtt alvás az nem lesz, ahogy a mondandójából kivettem. Ha felhozta a szüleit, akkor haza fog menni, nála pedig nem maradhatok, nehogy lebukjunk. Azt mondta nem túl elfogadóak a szülei, így még halogatjuk egy darabig.
- Most az lesz, amit szeretnél. Én túl lusta vagyok ilyeneken gondolkozni. - ásítottam.
Leszálltam a pultról, majd elmostam azt az egy edényt, amit bepiszkoltam. A hűtőhöz sétáltam, és kivettem egy citromos sört. Megkívántam, de Chim kizárólag alkoholmenteset enged. Abból is az ízesítettet, mert nem szereti a sör ízét, még csók közben sem viseli el. Nem baj, a tudat is elég, hogy én most ezt iszok.
Továbbra is figyeltem serényen dolgozó párom, majd egyet gondolva átöleltem, ezzel hátráltatva a tevékenységében.
- Sokára lesz kész? Szeretethiányom van. - puszilgattam a tarkóját.

JiMin

Jó helyet szerettem volna választani, amit mind a ketten élvezünk, és jól szórakozhatunk.
- Mit szólnál a vidámparkhoz? Már nagyon régen voltam ott, és remek kapcsolatépítő tréning is. - meséltem neki teljes beleéléssel.
- És mindjárt rakom be a sütőbe, onnan pedig lesz egy szabad óránk. - Mondtam, miközben előre billentettem a fejem. Imádom, mikor a nyakamnál kényeztet, az utóbbi időben egyszer hagytam is neki, hogy kiszívja a nyakam, amit nem mondom, hogy nem élveztem. Teljesen transzba esek tőle, és egy bújós macskává válok, aminek nem feltétlen örülök.

JungKook

Nem sok kedvem van ahhoz, hogy munka után sipákoló kölykök közt töltsem az időm. Rég kinőttem már az ilyesmiből, de tiszteletben is kell tartanom, hogy Chim még nem. Kifogok bírni pár órát, ha ez boldoggá teszi.
- Oké. De Chim... Te nem félsz a magas helyeken, a gyors dolgokon és a sötétben is? - incselkedtem vele.
- Akkor azt megvárom és segítek itt helyre hozni a dolgokat. Utána csak az enyém vagy. Mondjuk így is hozzám tartozol. - gondolkodtam el, és még egy puszit nyomtam tarkójára, majd elengedtem.
Úgy döntöttem, hogy én fogok mosogatni. Összeszedtem a használt eszközöket, közben vizet engedtem a mosogatóba. JiMin közbe berakta a sütit sülni, én pedig hozzáfogtam a dolgomhoz. Főzni nem tudok, de a mosogatás az megy. Legalább hasznomat veszi.

JiMin

- Én aztán nem félek egyiktől sem! - mondtam magabiztosan - A túl magas helyektől, a borzasztó gyors dolgoktól, és a sötétben lévő szörnyektől félek. - válaszoltam teljes komolysággal. Még hogy ilyen buta dolgoktól rettegni... Pfff.
- Amúgy mikor megyünk? Mert tudom, hogy neked még holnap munka. Igazából nem is holnap szerettem volna menni, de ez pont kapóra jött. - magyaráztam el neki.
Ha olyan, még be is tudna jönni egy kicsit. Hamarosan pedig tényleg színt kéne vallanunk, mert már egyre rosszabbul esik, hogy titkolóznom kell, és a szüleimnek is feltűnt, hogy alig vagyok otthon.

JungKook

- Mintha nem ugyanaz lenne. - forgattam meg szemem.
Leengedtem a vizet, amint végeztem a tányérok megtisztításával, és Chim is befejezte a maradék munkát.
Végignéztem magamon, és rá kellett jönnöm, hogy csupa dzsuva lettem. A liszttől kezdve a zsíros vízig minden volt rajtam. Utálom, ha piszkos vagyok...
Levettem az ingem, majd a nappaliba indultam.
- Szokásosan négyig dolgozok, de hazajövök hamarabb, ha tudok. - válaszoltam kérdésére.
A kezemben lévő ruhadarabot csak ledobtam a fotelba, lusta voltam elvinni a szennyeskosárig. Ledőltem a kanapéra úgy, hogy a hasamon feküdtem, arcom pedig az egyik párnába fúrtam.
Jól esett végre pihenni, elfáradtam. Már csak egy jó kis masszázs hiányzik, és az én JiMinniem közelsége.

JiMin

Letöröltem a lisztet a pultról és az üres zacskókat a szemetesbe dobtam. Kook után mentem, de még nem ültem le.
- Mennyi ideig tartana hét métert arrébb menned a szennyes kosárért? - mondtam, miközben felkaptam a piszkos ingjét, és a mosó szobába érve bedobtam a többi piszkos textilia közé. Ezután visszamentem Kookhoz, és szorosan mellé ültem.
- Te gondolkoztál már azon, hogy fel vállaljuk a kapcsolatunkat a szüleink előtt? Apa már kezd sejteni valamit, amiért alig vagyok otthon, és egyre rosszabbul érzem magam attól, hogy hazudnom kell nekik. - A szüleim nem így neveltek.
Sosem hazudtam még akkorát nekik, mint jelenleg. Mindig is minta gyereknek számítottam, kitűnő átlaggal, hisz' mindig a szüleim kedvében akartam járni, de ők évről évre egyre jobban leszartak. Aztán hogy rájöttek, hogy kezd elveszni a mintagyerek státusz, egyből foglalkozni kezdtek velem.

JungKook

- Sokáig. - motyogtam.
Éreztem, hogy besüppedt mellettem a kanapé, ezért arrébb húzódtam, hogy ő is kényelmesen elférjen.
Oldalra fordítottam a fejem, hogy rálátásom nyíljon JiMin arcára. Látszott rajta, hogy tényleg foglalkoztatja a dolog, és aggódik miatta.
- Persze, hogy gondolkoztam. Engem személy szerint nem foglalkoztat annyira, hogy mit gondolnak. Amíg pénzelem őket, nekik mindegy. - rántottam meg vállam. - Mit szoktál mondani, amikor nálam vagy? Haver? Barátnő? - kérdeztem, és elkezdtem combját simogatni. Látszott, hogy felzaklatta ez a dolog,és próbáltam megnyugtatni. - Akkor mondjuk el, amikor te akarod. Ne aggódj, nem lesz baj. Kénytelenek lesznek elfogadni. A koromba és a nemembe tudnak csak belekötni. Maximum egy kicsit megvesztegetem őket. - kuncogtam. - Ha meg nem egyeznek bele, akkor megszöktetlek. Mit szólsz?

JiMin

- Hát a barátnőt nem, mert képesek félreérteni. - Mosolyodtam el szüleim értetlenségén. - Amúgy meg... Elég gáz lenne ha meg kellene őket vesztegetni azért, hogy együtt maradhassunk. - JungKooknak már tök könnyű. Van egy teljesen különálló élete a családjától, így nem nagyon szólhatnak bele az ő dolgába. De én még kiskorúnak számítok, így a szüleimnek nagy befolyása van az életemben. Akár még fel is jelenthetik JungKookot pedofília miatt. Mondjuk azt úgy sem hagynám, vagy ha mégis megtörténne, mélységesen megutálnám a szüleim.
- Ezt nem nagyon akartam felhozni, de hogy van a húgod? Jobban érzi már magát? - kérdeztem meg. Nem nagyon akarom zaklatni ehhez hasonló kérdésekkel, hisz' tudom, nem könnyű neki ez a téma. Viszont tényleg érdekel hogy van a húga, mennyire tette túl magát a dolgokon.

JungKook

- Nem valami fényes az anyagi helyzetük, csak nem utasítanák vissza. - jegyeztem meg.
Nem rosszindulatú megszólalásnak szántam, szimplán tisztában vagyok a dolgokkal. Ha rajtuk múlna Chim nem kaphatna meg mindent. Általában együtt szoktunk bevásárolni, természetesen neki is. Nem hagyom, hogy hiányt szenvedjen, legyen szó ruháról vagy akár törődésről.
- Visszament a pasashoz. Ő is a pénzre hajt, hülye lenne kihagyni a lehetőséget, hogy valaki eltartja a picsáját. - morogtam.
Mintha nem küldenék haza elég pénzt, neki minden faszra rá kell ugrania egy kis plusszért. - Igazából kezdem megunni, hogy rajtam élősködnek. A családom, de ez túlzás. Anyámnak küldök annyit, hogy kihúzzák a hónapot. Nem lesz több kunyerálás.

JiMin

- Az szerintem is jó ötlet. Ha nem törődnek veled, nem érdemlik meg a támogatásod. Igazságtalannak érzem, hogy amíg te mindenben segítesz nekik, addig ők semmit se tesznek érted. - Mondtam el a véleményem. Nem érdemlik meg, hogy Kook ennyire szeresse őket.
- Mit szólsz a modellekhez? - tértem rá egy másik témára. - Szerinted imponáló, ha valaki azt kezdi el csinálni? - kérdeztem. - Mármint nem az ilyen éheztetett, agyon sminkelt nőkre gondolok, hanem a normálisakra. - érdekel a válasza, hisz' ehhez tudom kötni a reakcióját, ha megjönnek a képek és megmutatom neki. Mondjuk Instagramon is megtalálható lesz, de az igazi, megfogható képek mégis csak személyesebbek. Nekem végülis tetszik. Nincs vele baj, habár kép szempontjából nem ezekre számítottam. Azt gondoltam, hogy majd csak sima, egész alakos, pózolós képek lesznek... De ehelyett elég akt képek lettek... Habár nem mutatnak annyira sokat, mégis félek a körülöttem lévők reakcióitól.

JungKook

- Nekem nincs is szükségem rájuk. - jelentettem ki.
Nem tudtam mire vélni a hirtelen témaváltást, de Chim kiszámíthatatlan, így nem lepett meg.
- Ha megfelel modellnek, akkor nyilván jól néz ki, egy jó kinézet pedig nyilván imponáló. Mondjuk ennek is vannak fajtái. Vannak a reklámarcok, ruha modellek, meg ilyesmik. Szerintem nincs velük gond. - jelentettem ki. Jobban átgondoltam a dolgokat, és még hozzáfűztem a véleményem. - Gondolom tudod, hogy nálam is vannak modellek. Az már egy másabb jelleg, ami már kevésbé vonzó szerintem. Az, hogy nyuszi meg macskafarkas dildókat dugdosnak fel neki, meg azt fotózzák, ahogy valaki épp dugja, az már sok. Főleg akkor, ha valakinek párja is van. Nem is tudom, hogy képesek ezt elviselni. Én még azt is nehezen bírom, ha valaki rád néz, nem hogy még olyan pozíciókba. - puffogtam. Akaratlanul is felhúztam magam a gondolatra, pedig csak egy egyszerű kérdést tett fel.

JiMin

Türelmesen halgattam szavait. Végülis nekem nem dugdostak fel semmit, csak... Megfogtak itt - ott, de az nem jelent semmit... Ugye? Az csak egy kép, nem is jelent végülis semmit.
- Értem... - Mondtam ki az egyetlen érmes szót, amit ki tudtam nyögni. Nem gondoltam, hogy ennyire a szívén viseli már azt is, ha csak rám néznek. De már legalább tudom, hogy nem fog repdesni az örömtől, ha meglátja a képeket.
- Na... és az akt képek? Mármint nem a teljesen azok, csak például az ilyen visszafogottabbak? - kérdeztem, megmutatva egy képet a telómon. Ez szerintem ez eléggé elfogadható, habár én messze túl léptem ezt a határt

JungKook

Most már tényleg fúrta az oldalam a kíváncsiság. Túlságosan sokat kérdez. Talán érdekli a modellkedés, és kíváncsi meddig mehet el? Ha rákérdezne, és rajtam múlna, akkor semeddig.
- Szerintem ez még belefér. Nem sok látszik, nincs túlzásba véve a tapizás, de ennél több már ne.. - ültem fel, hogy jobban szemügyre vehessem a képet.
Ez egy olyan fotó, amin még nincs rajta a korhatáros karika. Ez az a határ, amit még JiMin is megenged nekem, szóval még nem lépte túl a határt. Több már nem elfogadott. Nap, mint nap látok ennél durvábbakat, és nekem már sok. Nyilván sok embernek tetszenek ezek, de én nem tartozok közéjük.

JiMin

- Értem. Szóval ha én például modellnek állnék, és ennél egy kicsivel is karikásabb képeket készítenének rólam, mérges lennél? - Lehet egy kicsit sokat kérdezek, de nem tudom máshogy kitapogatni a véleményét. Olyan, mintha egy teljesen ismeretlen szobában, full sötétben keresnék egy kontaktlencsét. Főleg JungKooknál. Nagyon okos, így nem könnyű elsumákolni előle a dolgokat.
- Például egy ilyen? - mutatam neki még egy képet, amin pont én voltam. Ez az egyetlen kép, amit megkaptam még, ilyen ízelítőnek.

JungKook

Elvettem a telefonját, hogy jobban megnézhessem a képet. Nem igazán látszottak ki olyan dolgok, amiknek nem kellett volna, inkább egy kicsit perverz párokhoz tudtam volna kötni.
- Nem annyira vészes. Mondjuk konkrétan a farkát fogdossa, de legalább nem látszik ki semmi. És igen, valószínűleg mérges lennék. - adtam vissza a telefonját. Elhelyezkedtem mögötte, és átkaroltam. - De miért is készülnének rólad ilyenek? Nekem se engeded, hogy hozzád érjek, nem hogy egy idegen embernek. Egyébként se hinném, hogy képes lennél megcsalni. Ez viszont nálam annak számít. Mondtam már, hogy nem vagyok képes elviselni, mégha azt se, ha úgy néznek rád. Az érintésről akkor már ne is beszéljünk, főleg olyan helyeken, ahová nem nyúlhat akárki. Na, de most már jöhet a szeretgetésem. Csókot akarok... nyelveset. - dörmögtem a fülébe, a végére elmélyített hanngal. Szereti a szexi mély hangom.

JiMin

Eléggé elfehéredtem szavai hatására. Háát... Eléggé elszúrtam... Igaz?
Vissza csókoltam, de nem éreztem magam tisztának. Úgy érzem magam, mint amikor megtörtént az az eset... Mocskosnak érzem magam... Csak akkor amiatt, amit velem tettek, most meg amiatt, amit én teszek. A pszichológus mondta, hogy próbáljak ki valami újdonságot, de azt hittem más lesz a végkimenetele. Habár nem tudom mikor kerülnek ki a képek, nem hallgathatom tovább. Holnap el kéne mondanom, és vállalnom a következményeket. Majd... A vidámpark után beülünk hozzám, és elmagyarázom neki. Igen, ez lesz.
- Sajnálom. - mondtam, mikor elvált ajkaimtól, és érdeklődve figyelte sápadt valóm. - Csak leeshetett a vércukrom, mindjárt jobb lesz, és úgy megszeretgetlek, hogy egy hétig menekülni fogsz előlem. - öleltem mosolyogva magamhoz. Sajnálom Kook. Sajnálom, hogy mindíg hülyeségekbe keverem magam.

Szia kedves olvasó.
Remélem elnyerte ez a rész a tetszésed. Ha igen, kérlek visszajelzésképp nyomj rá a csillagra, vagy hagyj nekünk commentet. 😊❤