
♨ 13 ♨
JiMin - Lee_Min_Young00
JungKook - Nikoow
A helyzetre való tekintettel mindenki nagyon vigyázzon magára, figyeljetek családtagjaitokra, és magatokra is! 😘
Jó olvasást! ❤
~ Pár nappal később ~
JiMin
Egész jól elvagyunk Kookkal a néha rámtörő hisztisség ellenére. Én is megpróbáltam tökéletes párja lenni, habár ez nem volt olyan könnyű feladat, mint ahogyan én azt gondoltam, de nem adom fel. Jövőhéten pedig ballagás, és végre végzős lehetek. Sokáig keresgéltem részmunkaidős állás után, és az egyik állásinterjúm után, - amire nem vettek fel - felfigyelt rám egy kisebb modellügynökség, ami ahhoz képest hogy még nem annyira ismert, egész jól fizet. Szóval megbeszéltük, hogy a nyaralás után kezdhetek, aminek nagyon örültem. Kooknak még nen terveztem megmondani, majd a képeimmel szeretném elmondani.
- Amúgy szerintem Hawaii egy gyönyörű szép hely. Néztem is egy olcsóbb szállodát a repülőtér közelében. - Mutattam felé a laptopom. Amióta elhozott magához, nála csövelek, persze a szüleim úgy tudják, hogy egy barátomnál vagyok.
JungKook
Egészen megszoktam ezt a párkapcsolatosdit. Együtt lefeküdni, és együtt felkelni azt hiszem a legmegnyugtatóbb dolog. Biztonságban érzem magam, hogy tudom, ő otthon vár, és sokkal boldogabban megyek haza. Néha hisztizik egy sort és bár mondtam, hogy ne, ilyenkor mindig a szekrénybe bújik el. Ezt még cukinak is tartanám, ha nem sírna minden egyes alkalommal. Gondolom a történtek miatt lett sokkal érzékenyebb, ezért én is nagyobb figyelmet szentelek a szavaimnak, tetteimnek.
- Nem kell mindenből előre kikeresned a legolcsóbbat. Egyébként a szállást már elintéztem... - néztem rá a laptopom mögül. - Ne nézz rám ilyen szemekkel, nem volt drága. - tettem fel védekezően a kezem. A mérges tekintete mindent elárult, és jobb félni, mint megijedni.
Azt mondta a nyaralást majd ő elintézi, mert sokat költenék, ami nem igaz. Kifejezetten spórolós típus vagyok, ezért is van egy csomó félretett pénzem, amit szívesen feláldoznék. Sajnos hiába mondtam el neki is, ragaszkodott a saját igazához, és megtiltotta, hogy magán akcióba kezdjek.
- Ne haragudj Chim, de biztosra veszem, hogy tetszeni fog. Te is szívesebben szállsz meg a tenger mellett, mint a belvárosban, egy emberekkel tömött, ráadásul lepusztult hotelban. Itt csak mi ketten leszünk, és élvezhetjük a pihenést, és egymást.
JiMin
Már megint nélkülem cselekszik, hát eszem megáll..
- Én is el tudtam volna intézni, Kook. Most komolyan... Csak egyszer kérlek meg rá, hogy hagyd, hogy én csináljak valamit, erre még ezt se tartod be. Lehet hogy szép, hisz' tudom milyen remek ízlésed van, de te is tudod, hogy a pénz véges, így nem akarom hogy bármi károd vagy veszteséged legyen a kicsit sem olcsó nyaralás miatt. - Mondtam még mindig dorgálóan nézve rá.
- Miért nen bízol meg bennem annyira, hogy nekem adj egy ilyen aprócska feladatot? - Kérdeztem meg egy fokkal nyugodtabban.
JungKook
Megeresztettem egy gondterhelt sóhajt, és lecsuktam a laptopom tetejét. Veszekedés közeledik, utána pedig nem lesz energiám dolgozni.
- Befejezted a szemrehányást? - kérdeztem én is kicsit feszültebben. - Csak azt akartam, hogy ha már egyszer végre kimozdulunk, akkor jól érezzük magunkat. Az ár miatt megmondtam, hogy nem kell aggódnod, mert nem volt drága. Ráadásul azért dolgozok ennyit, hogy kényelmes életünk legyen, és neked is mindent meg tudjak adni. - álltam fel, és elindultam a teraszra, de még visszafordultam. - A telefonszámot megtalálod a telefonomba. Nyugodtan lemondhatod, és csinálj mindent úgy, ahogy akarod, engem már nem érdekel. -
Minden egyes nap beleköt valamibe, amit csinálok. Ezeket, és a hisztiket leszámítva viszont jól megvagyunk, de egy fárasztó nap után nincs erőm még ezeket hallgatni.
Egy összebújós estére vágyom, nem pedig kiabálásra és idegeskedésre.
JiMin
Puffogva tettem le én is a laptopot. Komolyan neki áll feljebb? Én csak segíteni akarok neki, hogy ne dolgozzon ennyit, de ezt sem tudja értékelni.
Egyszer tényleg megfordult a fejemben, hogy felhívom és lemondom, mostmár úgy is mindegy, ha már le rendezte akkor maradjon az, de azért egy kicsit bűntudatom is van. Tényleg elég szemrehányó vagyok, pedig nem ezt érdemelné, de egyszerűen nem tudom visszafogni a csípős megjegyzéseim. Pszichológushoz is elkezdtem járni, nem mondhatja, hogy nem teszek meg mindent a régi önmagamért. Felkeltem a kényelmes ülőalkalmatosságról, majd JungKook után menten.
- Komolyan neked áll feljebb? Én csak segíteni akarok, hogy ne hajszold túl magad, de bizonyára azért csinálod meg helyettem, mert nem hiszed, hogy a ház körüli dolgokon kívül bármihez is értenék.
JungKook
Jót tett a friss levegő, egy kicsit megnyugtatott, de nem tartott sokáig. Utánam jött, és folytatta a bent elkezdett dolgot.
- JiMin... - mondtam nyugodt hangon. Nem fogok kiabálni vele, hiába marják a torkom a ki nem mondott szavak. - Mondtam én ilyet? Csak meg akartalak lepni, semmi több, de nyugodtan értelmezd úgy a dolgokat, ahogy szeretnéd. Elvégre mindig én vagyok a szar, mégha nem is csinálok semmit, de tudod mit? Kezdek hozzászokni. És ha most megbocsájtasz, mennék vissza dolgozni. Vagy talán abba is van valami kivetni valód? - tettem fel a kérdést, de választ nem vártam.
Ismét ott hagytam, nem akartam tovább folytatni a veszekedést. Azért is nem emeltem fel a hangom, a másik ok az volt, hogy akkor elsírta volna magát, mint majdnem mindegyik veszekedésünk alkalmával. Válni készülő házasok se veszekszenek ennyit, nem tudom, hogy így hogy fog működni ez a kapcsolat.
JiMin
Folyton csak elmenekül, megszokhattam volna már. Úgy döntöttem nem megyek utána, temetkezzen csak a sok, halaszthatatlan munkájába. Végülis nem kéne megbeszélnünk a dolgokat, á egy kicsit sem. Hangos léptekkel mentem fel Kook hálójába, a laptopom is kezembe véve, majd erősen becsapva az ajtót másztam az ágyára, majd a YouTubera fellépve bekapcsoltam az egyetlen metál zenét, amit szeretek, majd tő hangerőn hallgatni kezdtem... Nesze neked lázadás. Lehet nem is lesz ebből semmi, habár én nem mondtam le a foglalást, csak baromira idegesít, hogy ezt sem meri rám bízni... Szerintem igenis reálisak a meglátásaim, csak ő nem hajlandó beismerni.
JungKook
Szemem összeszorítottam, és ajkamba haraptam. Kénytelen voltam, mivel kiabálni nem akartam. Hogy lehet ilyen, hogy elkezdi ordíttatni a metál zenét? Tudja, hogy dolgozok, és csak azért is..
Nagyon komolyan át kell gondolnom, hogy biztos akarom- e ezt a kapcsolatot. Én egy párt akarok, nem pedig egy lázadó gyereket. Amíg csak hétvégente voltunk együtt, nem is volt semmi baj, de amióta itt van... Szülőnek érzem magam, aki nem bír a tinédzser gyerekével.
Jobb ötlet híján, a Wi - Fihez sétáltam, és kihúztam, és a kábeljét beraktam a fiókba. Egyből csend lett, én pedig visszaültem. Folytatni így én se tudtam, ezért összepakoltam a cuccaim, és elkényelmesedtem a kanapén. Kapcsolgattam a csatornák között, végül egy elég érdekesnek kinéző filmen állapodtam meg; Eleven meleg testek. Felnőtteknek való, erotikus - horror. Ilyet se láttam még, szóval itt az ideje.
Nem is telt bele sok időbe, hallottam JiMin dühös, erőteljes lépteit. Pont mire hozzám ért, elkezdődött egy erotikus jelenet, aminek közzéppontjában két férfi állt, - szó szerint - és kényeztették egymást.
- Ohh ChimChim. Jössz filmezni? - kérdeztem ártatlanul.
JiMin
Azt akartam, hogy Kook foglalkozzon velem, de túl makacs voltam ahhoz, hogy tegyek érte és bocsánatot kérjek vagy valami. Hirtelen leállt a zene, én pedig értetlenül fordítottam a fejem a laptop irányába. Nincs Wi-Fi kapcsolat, jelezte ki a telóm is. Ó, hogy az a...
Legelőször meg akartam csinálni, de elég gerinctelen húzás lenne a saját házában megkövetelni tőle.
Lementem, majd egy igen furcsa látvány fogadott. JungKook ártatlanul nézett felém, miközben a harag kicsi darabját se láttam rajta.
- Mit nézel már megint? Ennyire szeretsz felizgulni? -kérdeztem egy halvány mosoly kíséretében... Ez most olyan, mintha az előbbi rosszul sikerült fél óra meg se történt volna.
JungKook
Mintha az előző JiMin eltűnt volna, visszakaptam az én ártatlan és angyali ChimChimemet.
- Csak tetszett a leírása. - rántottam meg vállam. - Akarod velem nézni? Zombis horror, de nagy részében meleg pornó. Nekem bejön. - fordultam vissza a képernyő felé.
Mindig ez van, miután rendesen összekaptunk. Hisztizik egy sort, én neki állok valamit csinálni, ő pedig csatlakozik, miután lenyugodott. Azért a békülő szex részét nem bánnám, de hát az se jön össze. Nem hibáztatom, de a testemnek nem tudok ilyen értelemben parancsolni, és mikor meglátja, hogy felállt, úgy eltűnik a közelemből, mintha ott se lett volna. Pedig nem próbálkozok semmivel, és még csak hozzá se érek. Tartom a szavam, és várok, de nem is a hiány készít ki, hanem az olyanok, amik az elmúlt egy órában történtek.
JiMin
Nem is értem ki készíthetett egy ilyen filmet. Elég furcsa elképzelni egy horror filmet közösítve meleg pornóval... Végülis... Majd csak jó lesz.
Leültem, elég közel húzódva hozzá. Nem szeretem ha csatatér van közöttünk, de mindig kihozza belőlem a rossz énem.
- Még sosem láttam. Új film? - Kérdeztem. A még életemben hallani se hallottam róla, pedig imádom a filmeket.
JungKook
Egy centi se volt közöttünk, annyira közel ült, mégse bújt hozzám vagy ilyesmi. Gondolom békülni akar, de nem mer annyira közeledni. Én inkább a nyugalom híve vagyok, szóval úgy tettem, mintha meg se történt volna. Mögötte átvezettem a karom, és vállánál fogva közelebb húztam magamhoz.
- Szerintem csak nem mutatták be. Mondjuk azt nem is csodálom, eléggé beteg. - néztem, ahogy a férfi épp ujjazza a fiatal srácot.
Nem tudom mi lesz így, hogy konkrét pornót nézünk együtt, legfeljebb felizgulunk és kiverjük, csak sajnos nem egymásnak.
JiMin
Nem nagyon tudtam a filmre és az onnan kiszűrődő hangokra koncentrálni, csak azon járt az eszem, hogy mindig miattam történik ez. Megérdemelne egy jókora kiengesztelést, de nem tudom hogy mivel kéne. Így, mikor közelebb húzott magához, a vállára hajtottam a fejem. Én tényleg szeretem őt, de ő nem tudom már mennyire engem. Eléggé eljátszom az esélyeim nála, pedig nem szeretném. Jobb lenne, ha úgy tudnánk élni mint a friss szerelmesek, de ehelyett miattam úgy viselkedünk, mint a begyepesedett öreg párok, ezen pedig eléggé változtatnom kéne.
Szia kedves olvasó.
Remélem elnyerte ez a rész a tetszésed. Ha igen, kérlek visszajelzésképp nyomj rá a csillagra, vagy hagyj nekünk commentet. 😊❤
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro