Bevallom, pár pillanatra azt hittem hogy csak álmodom mind azt, ami velem történik. De nem. Ez a valóság. Itt ülök veled szemben és hosszasan beszélgetünk míg utunk ketté nem választ minket egymástól. Aranyosnak, kedvesnek találom ahogyan próbálsz felvidítani arra a néhány percre mit együtt tölthetünk. Megteszel mindent azért hogy könnycseppek hullajtása helyett, vigyorogjon szám, s olykor még fel is nevessek. Képzelődöm, vagy tényleg aggodalom csillan fel a szemeidben?
Boldogan hallgatom hangod, figyellek közben, alaposan megvizsgálom tökéletes arcod, tanulmányozom mint a gyermekkornak egy olyan édes problémáját, amelynek áldását csak nagyon ritkán érzi meg a világ. Jó újra látni téged... Jó újra látni apa, mégha nem is tudod ki vagyok valójában.