Miközben mély hangod melegséggel árasztja el mellkasom egy pontját, elképzelem magam előtt a tegnap éjjeli álmom. Egy fiatal gyönyörű nő és szintén fiatal férfi ül egymás mellett. Mindkettőjük arcán egy mosoly, s velük egy vidám gyermek. Akaratlanul is somolyog a már kiszáradt szám, könnyeim pedig lassan útnak erednek, hiába próbálom visszatartani azokat. Tudom hogy amit álmodtam, nem csak egyszerű képzelgés. Érzem...
Emlékszem egyszer a veszekedésetekre ébredtem. Nagyon féltem, mindenem reszketett, dobogóm zakatolt míg az ágyban fejemre húztam a takaróm. Mikor a vita végetért s minden elcsendesedett, téged már nem találtalak a házban, csak egy hosszú barna hajú nőt, aki megtörten, sírva állt a nyitott bejárati ajtó előtt.