A váratlan zajra szemeim villámsebességgel pattannak ki majd miután realizálom a helyzetet, unott pofával nyúlok be puha párnám alá, hogy kikapcsoljam az átkozott ébresztőm, aminek egyébként hálásnak kéne lennem. Kómásan kikászálódok az ágyból és nekilátok a készülődésnek.
Emlékszem mikor még kicsi voltam, mindig anya vagy te keltettetek. Onnan tudtam ki kicsoda, hogy édesanyám puszikkal halmozta el arcom, te pedig a hajammal játszadoztál mindig, s közben édesen a fülembe sutyorogtál. Jó lenne, legalább még egyszer így kelni...