Tizenharmadik fejezet
• Men's Health •
▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃

A C E   B L A K E

– Nem vagyok kíváncsi a fejére – eltökélten a többiekre pillantok akik hevesen bólogatnak. Felsóhajtva hátra dőlők és veszek egy nagy kortyot a sörömből.

– Két napot adok neki – mondja Dean elgondolkozva. Sean egyetértően bólint míg Nihan láthatóan gondolkozik.

– Biztosan megtudta, hogy jól megy a szekerem – hang leejtésem gúnyos és gonosz. Nihan felkuncog.

– Nem lenne új. Végülis anno is csak a pénzedre hajtott! – emlékszik vissza. Fintorognom kell a gondolattól.

Alexis Montes — a lány aki tetőtől talpig kihasznált, majd elhúzott úgy, hogy semmit nem tudtam róla — eddig.

– Én adok neki egy hetet – szól közbe nevetve Nihan. Alexis párszor bepróbálkozott Deannel is, de Dean kinevette és elküldte egy melegebb éghajlatra.

– Én a holnapra fogadok! – emeli fel a kezét Sean.

– Minél előbb – morgom. A többiek meglepve néznek rám.

– Szerintem nem éri meg vele foglalkozni – dől előre Dean és fürkészi az arcom.

Nem hát...

– Nem is foglalkozok vele! – védem meg magam. Nihan rám néz a "ezt nem vesszük be neked", fejjel.

Összepréselem az ajkaim.

Ennél az asztalnál mindenki tudja, hogy milyen érzéseket táplálok — bocsátani, tápláltam Alexis iránt.

– Ace, ő egy igazi Gold Digger, nem éri meg – rázza meg hevesen a fejét Sean. Szemeim összeszűkülnek.

– Erre én is rájöttem miután eltűnt ötezer dollárommal – emlékeztetem barátom. Dean újra felnevet.

– Egy hülyegyerek voltál. Jézusom, de utálom azt a logyót! – néz fel Dean. Nihan sokatmondóan öcsémre pillant.

– Nem is tudom ki követi minden léptét Lucának... – jegyzi meg nyomatékosan. Dean tekintet rögtön rá száll.

– Hé, Luca teljesen más tészta! Ne hasonlítsad össze ezzel az Alexissel! – mutat rá ujjával, mire Nihan elröhögi magát.

– Egy beteg állat vagy. Szegény csaj, nem csodálkozom, hogy nem áll veled szóba – teszi hozzá Sean vigyorogva. Dean tátott szájjal néz rájuk, majd rám. Én csak vigyorogva megvonogatom vállaim.

– Nem hagyhatod, hogy így beszéljenek velem! – játssza meg magát.

– Igazuk van. Kicsit tényleg túlzásba estél az utóbbi hetekben. Szerintem lassíts egy picit – hadonászok a kezeimmel. Dean először szótlan, majd furcsán néz rám. Rögtön tudom, hogy valami nem stimmel.

– Mit csináltál? – kérdezzük egyszerre a többiekkel. Dean kicsit behúzza a fejét.

– Ne akadjatok ki, kérlek – teszi fel a kezeit.

– Jézusom, te gyerek! Köpd már ki! – szólok rá kissé hangosan. Öcsém beleharap szájába.

– Kirúgattam a munkahelyéről... – vallja be halkan. Nihan az első aki reagál. Meglendíti a kezét, majd ad Deannek a tarkójára egy taslit.

– Hogy mit csináltál? – hunyom be a szemeim, mert meg kell nyugodnom.

– Haver, eddig bírtam a fejed, de az tényleg pszichó... – jegyzi meg sokkolva Sean is.

– Annyira hülye vagy! Komolyan megverlek – nyitom ki újra a szemeim és nézek csúnyán Deanre.

– Legalább hadd meséljem el a tervemet! – lesz hangos. Egy kézmozdulattal jelzem, hogy tegye ezt. Öcsém erre megköszörüli
a torkát.

– Szóval. Luca eléggé le van égve és az egyetlen jövedelme a munkahelye ahol dolgozik. A csaj alig bírja fizeti a rezsit és én arra gondoltam, hogy kirúgatom a munkahelyéről. Így arra kényszerül majd, hogy feltegyen egy hirdetést, ahol egy lakótársat keres. Beszéltem is pár csajjal akik majd adják alá a lovat. Aztán jövő én a képbe, jelentkezem lakótársnak. Akármennyire is utál, muszáj lesz elfogadnia, mert én vagyok a megmentője. Mellettem nem kell aggódnia az anyagi gondok miatt – meséli el büszkén. A fejemet fogva figyelem a retaldált öcsém.

– Mit csinálod ilyen bonyolultra? Miért nem hívod el simán egy randira ahol bevallod neki, hogy kedveled? – nézek rá komoly fejjel. Ekkor hirtelen mindenki rám néz.

– Te ne okoskodj, jó? Te se vagy semmivel se jobb. Blair fal fehér volt, míg ti hárman fent beszélgetettek – Nihan kék szemei szikrákat szórnak felém.

– Igaza van – motyogja Sean. Dean bólogat.

– Nem értem mire célozol – nyomom el az érzéseim.

– Ace, egy kurva nagy pöcs vagy. Majd megveszel a csajért, de túl büszke vagy bevallani neki, hogy szerelmes vagy belé! Mondjuk Blair is hülye, de ő is oda van érted... – Nihan hangja komoly. Úgy beszél velem mintha egy kisgyerekkel beszélne.

– Ez nem igaz. Egyáltalán nem vagyok szerelmes Blairbe, értsétek már meg. Kurvára fel basszátok ezzel a agyamat. Igen, jóban vagyunk, nagyon szép és okos nő, de mi nem illünk össze. És még ott van az a tény is, hogy a csaj mint egy hülye még mindig szerelmes abba az idióta Jakebe, aki a háta mögött csalta. Ennyit erről, szép estét még nektek. Utoljára, szálljatok le erről a témáról, mert nem állok jót magamért. Kurvára semmi közötök a kapcsomhoz Blairrel – a levegő felforrósodik, a testemben forr a düh, szemeim szikrákat szórnak az asztalnál ülőkre.

Szavaimat egy hangos és gyors mozdulattal teszem nyomatékosabbá, amint az öklömmel az asztalra csapok.

Nihan ijedten összerezzen és nagyokat pislog, Sean kerüli a tekintetem, Dean... hát ő pedig magabiztosan a szemembe néz.

Dean nem fél tőlem és senkitől se. Habár, nem mintha lenne mitől félnie.

Egy utolsó pillantást vetve rájuk kiviharzok a bárból. A levegőt gyorsan veszem. Idegese, dühös és megfélemült vagyok.

A kocsimhoz érve szitkozódva elő halászom a kulcsaim, amikor valaki erősen megfog a vállamnál és maga felé ránt.

– Mi a fasz bajod van!? – ordít rám Dean. Kék szemei dühösen az enyémbe néznek. Fintorogva ellökőm magamtól, talán túl erősen, mert öcsém pár lépést hátra lépked.

Dean agya eldől és gyorsan felém lép újra és meglendíti a kezét. Tenyere hangosan az arcomon csattan.

– Térj már magadhoz! – az arca vörös a dühtől, míg az enyém az ütéstől. Sokkolva pislognom kell párat. Kezem lassan a sajogó arcomra teszem, bőröm forró.

– Hatalmas nagy szerencséd van, hogy az öcsém vagy, Dean. Ezt vésd az eszedbe – hajolok hozzá és suttogom veszélyesen. Dean provokatívan felhúzza a szemöldökét.

– Ez ne tartson vissza téged – mondja ugyanolyan hangnemben mint én az imént. Gúnyosan felnevetek.

– Öcsi, akkor az arcodból semmi nem maradna. Szállj le rólam. Tudom nekem mi a jó, ne üsd bele a orrod az ügyeimbe. Holnap találkozunk! – erősen belemarkolok a vállába, mielőtt megfordulnák és beszállnák az autómban. Ekkor Dean még hozzám szól, immáron hanga nyugodtabb.

– Sok szerencsét holnap, vigyázz az úton – motyogja, bólintok majd hangosan becsapom az ajtót. Beindítom a kocsit és gyorsan kihajthatok a parkolóból.

× × ×

Este fél tíz van amikor végre álmosan, dühösen és feldúltan beesek a lakásomba. Miután becsuktam és bezártam kulcsra az ajtót neki dőlők és hagyom magam lassan levezetni a földre. Karjaim a térdeimre teszem, arcom a kezeimbe eltemetem.

Perceken keresztül lassan be és ki fújom a levegőt míg meg nem nyugszom. Fogaimat összeszorítom, mert a gondolataim újra behoznak. Blair újra behoz. Újra úrnője lesz minden gondolatomnak, minden porcikámnak és minden levegővételemnek.

Tekintetem lassan felszegezem. A lakásban fúl sötét van, de nem bánom. Megnyugtat a sötétség és a csend. A szívem a mellkasomba megfájdul, amikor visszagondolok az arckifejezésére miután közöltem vele, hogy nem kedvelem.

Baromság.

Hazugság.

Hazudtam neki, mert félek.

Fájdalmasan behunyom a szemeim. Legszívesebben felpofoznám magamat ezért. Senki sem értheti meg az érzéseimet, a félelmeimet és a aggodalmam.

A semmibe bámulva ülök perceken keresztül és jár az agyam egy megoldás reményében. A legutolsó amit szeretnék az az, hogy megbántsam Blairt. Soha nem tudnám magamnak megbocsájtani. Csak azt szeretném, hogy boldog legyen, azonban én nem tudnám azzá tenni. Meg ő amúgy is Jaket szeretni, szóval részemről semmi esély. Jake az első és egyetlen szerelme, amit az az idióta nem becsült.

Fejemet megrázva állok fel és terelem el a figyelmem azzal, hogy tárcsázom Nathaniel Stones számát. A férfi három kicsengés után fel is veszi.

– Éppen hívni akartalak, Ace! – szól bele jókedvűen. Neki van oka jó kedvűnek lennie. Végülis, kőgazdag, van egy gyönyörű és szép felesége, akit mindennél jobban szeret, egy édes kislánya, aki most született öt hónapja és Amerika egyik leghíresebb menedzsere apámmal konkurenciálva.

– Akkor jókor hívtalak – jegyzem meg ironikusan. Nathaniel felsóhajt.

– Tökéletes időpont arra, hogy megmondjam neked, menj aludni kisfiú. Holnapra a top formádnál is jobban kell hogy fess. Nyolcra jövünk apáddal – mondja komolyan. Felsóhajtok.

Men's Health

– Ideges vagyok – vallom be őszintén.

– Az első nagy lépés a karriered felé.

– Mit meg nem kell tegyek majd – gondolkozom el. Apám sokat mesélt a hírnév ronda arcáról.

– Mindenkit el kell taposni, Ace. Soha ne kételkedj magadban, mert... – mosolyogva félbeszakítom.

– ...mert a végén csakis magamra számíthatok – fejezem be helyette a mondatot. Egész életemben ezt a mondatot mondogatták nekem.

Merd elkezdeni.

Harcolj keményen.

Legyél egoista, mert a végén csakis magadra számíthatsz.

– Tudod te, hogyan megy ez. Holnap találkozunk, aludj jól – hallom, hogy mosolyog. Elköszönök én is tőle és végül leteszem, azonban a kezem megdermed amikor látom ki írt nekem üzenetet.

Gyorsan zakatoló szívvel megnyitom és elolvasom.

Blair: Sok sikert holnap! Én leszek az első, aki megveszi az újságot és kitapétázza vele a szobáját. Puszi, B.

Felmosolyodom, míg mellkasomba a melegség lesz úrrá. Sokáig filozóm, hogy válaszoljak-e neki, de végül úgy döntök, hogy inkább nem írok neki vissza.

Bármennyire is kedvelem és fontos nekem Blair, most utoljára egy egoista idiótának kell legyek, mielőtt harca állok érte.

× × ×

Nathaniel pontban hét óra ötvenötkor ír, hogy megérkeztek. Idegesen veszek egy utolsó pillantást a tükörbe, és vigyorogva rá kell jönnöm — ellenállhatatlanul nézek ki.

Igaz fekete, most kicsit rövidebbre vágott hajam, kócos, azonban napbarnította bőröm szépen ragyog. Arcomon egy mosoly húzódik végig, mert büszke vagyok magamra.

Tíz évvel ezelőtt egy ronda gyereknek hittem magam. Ha valaki akkor azt mondta volna nekem, hogy a húszas éveimben így fogok kinézni, kinevettem volna.

Nem titok, tudom milyen jól nézek ki, és néha ki is használom, de a kinézet nem minden. A legjobb példa Alexis.

A gondolattól kiráz a hideg. A lány a városban van, tudom, hogy nem kell már sok és találkozok vele. Fogalmam sincsen mi lesz akkor, de nem is szeretnék vele most foglalkozni. Teljesen magába bolondított, majd leejtett a földre, hogy utána lelépjen.

A mobilom csörrenése szakítja félbe gondolataimat. Felsóhajtok és kinyomom Nathaniel számát.

Végül gyors léptekkel elhagyom a lakásom. Az utca szélén egy fekete Audi áll, aminek hátul le van húzva a sötétített ablaka. Egy vigyorral intek Nathanielnek, aki kissé dühösen néz rám vissza.

Nathaniel ilyenkor sokkal idősebbnek néz ki mint amennyi. Sötét barna haját már évek óta egy modern, oldalt rövid, fent hosszabb frizurában hordja. Szürke szemeit egy sötétkék napszemüveg mögé bújtatta, míg magas, atlétikus testét egy sima fehér golf pólóban.

– Már jövök! – lépkedem le a lépcsőn a kocsihoz. Egy nagy lendülettel kinyitom az ajtót és beülök az autóba. Nathanielen kívül ül még pár ismerős személy is bent.

– Szevasztok – köszönök az egész csapatomnak. Nathaniel mellettem felmordul.

– Késtél – jegyzi meg. Az órámra pillantok, majd bólintok.

– Igazad van, egy percet és három másodpercet – forgatom el a szemeim. A sofőr beindítja a kocsit, mi pedig elhajtunk, be Los Angeles Downtown-jába.

– Nem szeretek késni – ír be valamit a mobiljába. Felnevetek.

– Pedig a menők mindig késnek – mondom vigyorogva. Régen volt már ennyire jó kedvem.

– Neked nem menőnek kell lenned, hanem professzionálisnak – szűri ki a fogai közül. Erre csak szótlanul megrázom a fejem és a többiekre nézek. Csak ekkor veszem észre, hogy a kocsiban mégis ül egy olyan személy akit nem ismerek. Összehúzom a szemöldököm, mert nem tudom eldönteni, hogy ez most ki és mit akar itt. A lány észreveszi, hogy nézem amiért elpirul.

– Hát te? – kérdem és kinyújtom neki a kezem. Az ismeretlen lány idegesen hátra simít egy kusza hajtincset a füle mögé.

– Taylor vagyok – keze remeg amikor kinyújtja nekem. Amikor megfogom a kezét észreveszem mennyire izzadt. El kell mosolyodnom.

Ideges — miattam.

– Jaj, tényleg. Taylor, tanonc. Pár hétig náluk csinál gyakorlatot. Ma ő fog téged kisminkelni a fotózásra. Persze ott lesz Vanessa is, hogy figyelje mit csinál az arcoddal – nevet fel Nathaniel.

Vanessa párszor már sminkelt ki ha volt valamilyen fontos fellépésem. Benne megbízok, mert tudom, hogy a végén ugyanúgy nézek ki mint előtt, csak kevesebb karikákkal a szemeim alatt és mattabb bőrrel.

– Áh, értem. Hát akkor üdv a csapatban, Taylor – ajkam egy felvigyorral húzódik. A lány ismét totálisan vörös lesz, amitől jobban nő az egom.

Taylor idegesen kezeit az ölében elkezdi gyúrni. Többször is nagyokat nyel és végig harapdálja az alsó ajkát.

Blair is mindig ezt csinálja ha ideges, fél vagy be van indulva.

Tekintettemmel jobban megnézem a lányt. Nem lehet tizenhétnél idősebb. Hosszú és egyenes eperszőke haja van, amit egy rendetlen copfba gumizta. Arcát apró és halvány szeplők fedik le. Arca kerek és kicsit felpuffadtnak tűnik. Bőre világos és puhának tűnik. Alakjából nem veszek ki sokat, de látom, hogy magas és vékony.

Amikor tekintetem újra az arcához siklik, ő ijedten rám mered hatalmas zöld szemeivel. Gondolom nincsen hozzá szokva, hogy megbámulják.

Csinos fiatal lány, de határozottan nem a zsánérem. Nekem a magabiztos, eltökélt és nagyszájú nők jönnek be. Olyanok mint Blair. Csakis olyanok mint Blair. Igazából csak Blair.

– Sminkes akarsz lenni? – dőlők hátra az ülésben. Taylor dadogva válaszol nekem.

– I..igen – újra beleharap szájába.

– Ennyi? Lehet ezzel egyáltalán jól keresni? – húzom össze a szemöldököm és nézek rá hihetetlenkedve. Taylor megvonja a vállait.

– Azt szeretném csinálni, amit szeretek. Sok olyan sminkmester van, aki Oszkár is nyert. Például azok akik a Gyűrűk urában sminkelték a színészeket – meglep, hogy hirtelen ennyit mondott. Elgondolkozom, végülis igaza van.

– Nem olyan "divat munka" ez? Manapság minden kiscsaj sminkes akar lenni! – többet ki szeretnék húzni belőle. Kíváncsi vagyok mennyire tudja magát megvédeni. Már csak azért, hogy lássam, kitudja-e nyitva a csinos kis száját.

– De, divat munka. Viszont ezt tudom csinálni hetven évesen is. Focizni már nem – jegyzi meg. És hoppá, kitudja nyitni a száját. Ezt mindenki hallotta, Nathaniel is.

– Teljes méretekben igazad van Taylor. A Fociból az ember kiöregszik, max negyvenig bírja az ember. De tudod mit? Addig is gennyesre keresi magát – teszem hozzá. Taylor összepréseli a száját.

– Ha jó az ember a fociban – emeli fel az állát. Ezt akartam kihozni belőle. Felnevetek.

– Szerintem akkor nem ülnék a kocsiban és mennék a Men's Health-hez huszonkét évesen – mutatok rá az ujjammal.

– Nem is magára értettem, Blake – köszörüli meg a torkát. A többiek jót mulatva figyelnek minket.

– Nem is vettem magamra, csak gondoltam megosztom veled ezt a tényt. Kevesen voltak fiatalabbak mint huszonöt, amikor felkerültek a borítóképre – most én emelem fel az állam.

Igen, büszke vagyok magamra.

– Ace, felfogta mindenki, hogy jó vagy a fociban, de tudod, ez nem elég. Jól el kell magad adni is hozzá – szól közbe Nathaniel.

– Nem emlékszem, hogy ezzel valaha volt bajom – nézek rá komolyan. A menedzserem bólogat.

– Soha nem volt. Köszönd meg a szép kis pofidnak és a szexepilednek – neveti el magát.

× × ×

Az idegesség lassan feljön bennem. Dermedten bámulok a tükörbe. A háttérben hallom Nathaniel és a fotós pasinak a hangját amint éppen megbeszélik a pózokat. Eközben Vanessa a kávéját issza, míg Taylor — meglepődésemre, elég nyugodtan és átgondolva kipakolja a sminkes táskáját.

Több ember van itt mint hittem. Három fotós van, egy csomó ember akik a jó fényekért felelősek, két ember akik a számítógép előtt ülnek, egy fodrász, egy stylist, a két sminkesem, egy újságíró és egy kamerás. A kamerás felveszi a Behind The Scene-ket ami majd később felkerül a Men's Health YouTube oldalára.

Röviden, az ízlésemnek túl sok ember sürög-forog körülöttem.

– Okés – csapja össze a tenyerét Taylor és nézi meg az arcom.

– Néha száraz a bőre, főleg az álla a borotválkozás miatt – figyelmezteti Vanessa Taylort. A lány hálásan megköszönni neki.

– Készen áll? – néz le rám a lány. Bólintok, így Taylor elkezdi bekenni az arcom egy krémmel.

– Kékes fényt fognak használni, amitől jobban ragyogni fog a bőröd a képen. Ezért nekem egy kissé sárgás alapú alapozót és korrektort kell használnom – miközben egy pink, tojás formájú valamivel elkezdi a bőrömbe dolgozni a sminket, mindent érhetően elmagyaráz nekem.

Gyorsan rájövök, a lány tudja mit csinál. Férfiként elég jól felfogom, hogy mit, miért csinál.

– Látom van egy kis heg az álladon. Szeretné ha elfedném, vagy látszódjon a képeken? – kérdi halkan. Nyelek egy nagyot.

Nagyon apró ez a heg, sokan nem is veszik észre. Taylor várakozóan néz le rám.

– Hagyd így, nem baj ha látszódik – legyintek. Ez a heget az egyik verekedésem közben szereztem tizennyolc évesen.

– Okés – mosolyodik el és a szemöldökömmel folytatja, amit csak egy átlátszó géllel rendbe fésül.

– Bocsánatot szeretnék kérni. Bunkó voltam a kocsiban – motyogja. Elmosolyodom.

– Én se voltam valami kedves veled – vallom be. Taylor végre elmosolyodik. Ettől a mosolytól még fiatalabbnak mutat.

– Gratulálok a fotózás miatt. Az öcsém nagy ragyogója. Szombaton ő is elmegy a nagy meccsre – a kezébe veszi a púdert és lágy mozdulatokkal bepúderezi a homlokom.

– Igazán? – felhúzom egyik szemöldököm. Taylor bólint.

– Egy nap ő is focista szeretne lenni, de be kell vallanom, nem valami jó – vág grimaszt.

– Még bele jöhet. Hány éves? – kérdem kíváncsian.

– Justin a neve, most lett pár napja tizenöt – meséli el nekem.

– Akkor még fiatal. Sokat fog még tanulni és hibázni – eközben a fodrász is megjött. Egy negyvenes éveiben járó nő áll mögém.

– Cassandra vagyok, ma én állítom be a hajad, Ace – néz rám a tükörben. Elmosolyodom.

– Semmi akadálya – a nő rám kacsint és a kezébe vesz egy vizes palackot amivel benedvesíti a hajam, hogy utána egy hajszárítóval megállítsa. Taylor pedig az utolsó simításokat végzi arcomon.

Amikor készen vagyok, csodálkozva pillantok a tükörbe. Ugyanúgy nézek ki mint máskor, mégis az arcom frissebb, a hajam pedig maga minden nő álma. Szóval, a szokásos, jól ismert Ace Blake külső.

– Tetszik? – kérdezik egyszerre.

– Aha, köszönöm – felállok a székből és elindulok megkeresni Nathaniel.

– Ace! – megfordulok, előttem egy velem egyidős pasas áll.

– Igen? – teljesen el vagyok veszve.

– John vagyok, a stylist. Velem jönnél egy pillanatra? – mutat maga mögé ahol egy tolós ruha akasztó van.

– Persze – követem a John nevű férfit, míg meg nem állunk a ruhák előtt. Rögtön elém tart egy világos Diesel farmert.

– Ezt kérlek vedd fel, a pólódat pedig le – nyomja a kezembe.

– Oké – motyogom, John int mögöttem valakinek.

– Csináld meg a felsőtestét – és el is tűnik. Mellemet Taylor jelenik meg, egy újabb kis táskával a kezében.

– Szóljon ha átvette a nadrágot – mondja nekem. Elnevetem magam. Nem vagyok prűd, fogom magam és letolom a fekete farmerom és felveszem a világos Dieselt. Taylor elpirulva mindenhová néz csak nem felém.

Nem értem mi a baja. Még nem látott pasit boxerban és pólóban?

Egy vigyorral le veszem a sötétkék pólómat is. Taylor szemei nagyok lesznek.

– Készen vagy, Ace? – hallom meg a stúdión át Nathaniel hangját.

– Öt perc és igen – szólok vissza. Taylor kihúzza a táska cipzárját és elővesz egy sötétebb alapozót.

– Hát, nem mintha kéne itt valamit alapozni és kontúrozni – jegyzi meg. Ismét felnevetek.

– Majd a Photoshop elintézi.

– Kétlem, hogy szükséged lenne rá – most először tegezett.

– Hát, igazad van. És kérlek tegezz, nem vagyok én olyan öreg – kacsintok rá, amitől a lány újra elvörösödik.

– Tényleg nem vagy az – észreveszem, hogy ezt elég nyomatékosan mondja. Kezei kicsit több ideig érintik a mellem mint kéne, azért rögtön cselekszem. Lágyan megfogom a csuklóját, Taylor erre nagy szemekkel felnéz rám.

– De túl öreg hozzád. Amúgy is, van egy barátnőm akit szeretek – mondom neki komolyan. Taylor hevesen bólogat.

– Persze, persze. Semmi baj, csak... – kezd bele, de én félbeszakítom.

– Sajnálom, Taylor. Készen vagy? – nézek le magamon.

– Igen.

× × ×

Délután négy órát üt az óra. Túl vagyok a fotózáson és az interjú nagyán is. Előttem Elisabeth ül egy tollal és egy füzettel a kezében.

– Rendben, akkor az utolsó kérdés, Ace – mosolyog. Veszek egy nagy kortyot a vizemből, közben biccentek, hogy tegye fel a kérdést nekem.

– Szingli vagy foglalt? – néz rám a szemüvege mögül.

Elgondolkozom.

Jól meggondolom mit válaszoljak.

Amit mondok örökre bevési magát az újságban.

– Nem muszáj megválaszolni, de sok olvasó kérte tőlem, hogy kérdezzelek meg – hadarja le.

Oldalra döntöm a fejem.

Tudom, hogy nem kéne megválaszolnom a kérdést, de nem bírok magammal.

– Foglalt vagyok két és fél hónapja – válaszolom. Elisabeth felírja a válaszom.

– Semmi akadálya, ha bekerül az újságban? – bizonyosodik meg utoljára.

– Semmi akadálya – túrok bele a hajamba.

– Hát, akkor köszönöm szépen, hogy eljöttél ma hozzánk. Lora mindjárt odaadja neked a képeket. Az első kiadást postán elküldjük neked. Az újság Augusztus negyedikén lesz majd kapható mindenhol. A bevétel hatvan százalékát pedig szeptember elején megkapod – mind a ketten felállunk és kezet fogunk.

– Én köszönöm, hogy eljöhettem.

– Sok sikert kívánok a szombati meccshez – együtt elhagyjuk a szobát és kimegyünk a stúdióba, ahol a többiek fáradtan egy nagy asztalnál ülnek és beszélgetnek.

Nathaniel a fotóssal megint a képeket nézi.

– A képek – áll meg előttem Lora. Hálásan elvesztem tőle a mappát és Nathanielhez sétálok.

– Megvagyunk, mehetünk?

– Persze, egy pillanat!

× × ×

Öt óra múlt amikor előre dőlők a sofőrhöz.

– Eltudnál vinni Holmby Hillbe? – kérdem. A férfi bólint.

– Persze, hová pontosan?

– A Holmby Avenue Diákházhoz.

– Ki lakik ott? – lesz kíváncsi Nathaniel.

– Egy ismerősöm – dünnyögőm. Menedzserem sokat tudóan biccent.

Az ölemben szorongatom a mappát a képeimmel, amikor befordulunk Blair utcájába. Rögtön kiszúrom, hogy a ház előtt egy ismeretlen sötétkék autó parkol.

Rosszallóan összehúzom a szemöldököm. A rendszám NS 98.

Amikor megállunk a kocsival szinte kiugrom belőle.

– Hazajutsz majd? – szól utánam Nathaniel.

– Lehet haza se megyek! – kacsintok rá és becsapom az ajtót. Hallom még Nathanielt nevetni mielőtt a kocsi elhajtana.

Gyors léptekkel felmegyek a lépcsőn a lépcsőházban. Már itt hallom a hangos nevetgéléseket amik Rachel lakásából szűrődnek ki. És a legnyugtalanítóbb az az, hogy hallok férfi hangokat is.

Fogaim erősen összeszorítom amikor csengetek. Türelmetlenül várok, de az ajtó nem nyílik ki, így még kétszer megnyomom a csengőt amikor végre kitárul az ajtó.

Előttem egy barna hajú srác áll. Arca vörös a nevetéstől ami most megfagy a torkában.

– Helló? – néz rám érthetetlenül. Ekkor egy ismerős alak jelenik meg mellette nevetgélve.

Blair megfogja a srác vállát.

– Ki az? – amikor megpillant megdermed és neki is lefagy a vigyor az arcáról.

Provokatívan felhúzom az egyik szemöldököm és az ismeretlen srácra utalok. Blair vörös lesz.

– Ace, gyere be! – nyúl utánam Blair, azonban én hátrálok.

Ilyen gyorsan halászott magának valakit?

– Igazán nem szeretnék zavarni – szűrőm ki fogaim között. Blair elforgatja a szemeit.

– Noah ő itt Ace. Ace ő itt Noah, Rachel pasija – a Rachel pasija szavakat extra hangosan kihangsúlyozta. Egy kő esik le a szívemről.

Szerencsétlen Noah.

– Ja... – dünnyögőm és végül belépek a lakásba, ahol hangos zene szól.

Ezek kedden, kora este buliznak?

Rachel a konyhában áll és éppen valamilyen italt kever amikor megpillant.

– Áh, csak te hiányoztál! Kérsz piát? – nyújt felém egy kék színű löttyöt.

– Nem, köszi – legyintek. Blair mellém áll és beleiszik a pohárba.

– Miért jöttél? – néz végül rám. Egy büszke vigyorral az arcába tolom a mappát.

– Ezt neked hoztam – a nő zavarodottan elveszi tőlem a fekete bőr mappát és lassan kinyitja.

Először meg se szólal. Barna szemei kitágulnak, arca ragyogni kezd miközben egy fülig érő mosoly húzódik végig ajkán.

– Egy mestermű vagy! – becsukja a mappát és leteszi a konyhaszigetre, mielőtt megölelne.

Hihetetlenül jól esik az ölelése. Rachel kíváncsian megnézi a mappát Noahval.

– Milyen volt? Mesélj el mindent! Jézusom, nem hiszem el, hogy a borítón leszel, Ace! Annyira büszke vagyok rád! – Blair fel és le ugrál. Jobban örül nekem mint én magamnak.

– Köszönöm – nevetek fel idegesen. Blair megáll és hirtelen a csuklómnál megfog és berángat a nappaliba ahol leültet a kanapéra.

– Éhes vagy? Kell inni? – kérdi, megrázom a fejem.

– Biztos? Főztem ma egy kis csirkés, zöldséges rizses ízét – meséli el nekem.

– Te főztél? – tudom pontosan, hogy nem tud főzni, ezért meglep ez a tény.

– Megpróbáltam, a többiek szerint jó lett – ekkor Rachel és Noah jelennek meg Blair mögött, akik jelzik nekem, hogy hazudtak neki. Rachel egyik ujját a szájába teszi, jelezve nekem, hogy nem lett túlságosan finom Blair főztje.

Elröhögöm magam.

– Aha – utalok Blairnek, hogy üljön le mellém, amit ő meg is tesz.

– Mesélj már! Egész nap rád gondoltam! – érinti meg a térdem. A testem libabőrös lesz. Rachel és Noah is leülnek a kanapéra.

– Jójó, szóval... – kezdek bele. Blair ragyogó tekintettel hallgatja minden szavam.

Ez a lány gyémántot ér.

Hey ✌🏽

What's uuuup!?

Tudjátok, hogy ma reggel mire keltem? Egy aranyos kis üzenetre, ahol egy kedves emberke lehordott és szó szerint egy kalap szarnak nevezte az írásomat! Neki üzenem: Kiss my 🍑!

Nem ismersz, HOGY JÖSSZ AHHOZ, HOGY ILYET MERJ ÍRNI?

Naaaaa, de mindegy. Itt van az új fejezet! 😏

Megvolt a Men's Health-es fotózás is. A következő nagy dolog pedig a meccs lesz.

Jaaah és mivel az elmúlt hetekben többször is jelölve lettem díjakra, arra gondoltam, hogy most ide leírok magamról tíz tényt. 😊

1. A kedvenc ételeim a Spenót, Kínai édes-savanyú csirke zöldségekkel és rizzsel végül pedig a tintahalkarikák.
2. Nagyon rendetlen ember vagyok.
3. Nagyon lányos lány vagyok.
4. Magassarkú és smink mániás vagyok. Akárhányszor a városba megyek, veszek egy pár magassarkút és valamilyen sminket.
5. Egyáltalán nem vagyok prűd vagy ilyesmi. Nagyon nyitott és magabiztos személyiség vagyok.
6. Leggyakrabban Rappet, Soult és R&B-t hallgatok.
7. A szerelemi életem nagyooooon komplikált.
8. Négy nyelven beszélek.
9. Sokat "dolgozom" a karrieremen, hogy egy nap eljussak oda ahová szeretnék.
10. Külföldön élek már lassan több mint tíz éve.

•°•°•°•

- 2018. 07. 15.