Tizedik fejezet
• Tagadások és érzelmek között •
▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃

A C E   B L A K E

Egy hangos sóhajjal beülök a kocsimba, és a visszapillantó tükörben figyelem, ahogyan az a nyomorék kihajt Blairrel a kocsijában a parkolóból.

A csajnak az én kocsimban a helye!

Ökölbe szorítom a kezeim és összepréselem a szám.

Irritál, egyszerű irritál ez a Jake gyerek, és az is, hogy Blair ennyire naiv és még mindig utána szalad, mintha a kiskutyája lenne annak a fasznak.

Nem állítom magamról, hogy szent vagyok, de én nem csalok meg senkit se, bár kit is? Nincs is csajom.

Kínomban elröhögöm magam, holott az okát én sem tudom.

Féltékeny lennék? Kétlem.

Nem vagyok beleesve Blairbe, de az alku az alku. Ő pedig nagyon azon van, hogy vége legyen, és ez az utolsó amit akarok.

Blair minden amit eddig elvártam egy nőtől, de ő mintha nem becsülne engem.

Amióta megkötöttük az alkut én nem nyúltam más lányhoz. A lelkiismeretem nem hagy, pedig a hétvégén lett is volna több mint egy tucat csaj, akit meghúzhattam volna, viszont én képtelen voltam. Amint a lány hozzám közeledett, én megláttam Blair arcát előttem.

Elforgatom a szemem, mert ismét túl sokat agyalok ezen a lányom.

Nem hazudtam neki, amikor tegnap azt mondtam, hogy szépen belelopta magát a mindennapjaimba — persze csak mint barát.

Akármennyire is akarom, nem tudom magam egy nő mellett elképzelni. Akárhányszor megpróbáltam egy lánnyal, egy mélyebben egy fájdalmasabban tört szívvel végeztem.

Nem gondoltad volna, hogy nekem is vannak érzéseim, jól gondolom?

Hát tévedtél, nagyon is vannak, csak az évek alatt megtanultam őket kontrollálni.

Nem állítom, hogy Blair nem fogott volna meg, mert akkor hazudnék, de Blairrel mi csak a sötét út végén végeznének... egyedül.

Egy újabb sóhajjal kiveszem a kesztyűtartóból a mobilom, és felhívom Seant.

Legjobb barátom öt kicsengés után felveszi.

– Mi a pálya? – viccelődik, mert tudja, hogy most végeztem az edzéssel.

Nem kell sok, hogy tudjam a parton van.

Sean Malibu-ban üzemeltetője egy szörf-oktatási-intézménynek. Sean picit idősebb mint én, pontosabban huszonnégy éves. Összesen másfél év van köztünk.

– Szerinted? – indítom be a kocsim és tolatok ki egy kézzel.

– Mit csinált a csajod? – kacag fel.

– Nem a csajom – jegyzem meg rosszallóan.

– Bocs, a szexpartnered – Sean hallhatóan jót mulat.

– Idióta, merre vagy pontosan? – kérdem, miközben kikanyarodom a főútra.

– Az északi részén. Nincsen előadásod?

– De, de majd csak egykor – válaszolok kérdésére.

– Ja vágom, akkor elugrasz megnézni idős barátod? – próbál öreg hangon beszélni.

– Idióta. Negyedóra és ott vagyok. Valami jó csajjal várj rám – viccelek.

– Egy hármas, erre fáj a fogad? – tudom, hogy most fülig vigyorog.

– Veled nem – nevetek most én is fel.

– Megsértettél, kedves Ace. Na leteszem, majd találkozunk. Ne üss el senkit! – és le is teszi a telefont.

Mosolyogva megrázom a fejem, majd bekapcsolom a rádiót.

Hogy gyorsabban oda jussak felmegyek az autópályára, ahol rögtön beletaposok és másodperceken belül 140km/h száguldom.

Tudom, hogy veszélyes, azonban ismerem a kocsim és persze sokszor is csináltam már.

Néha illegálisan.

Mai napig meg tudnám magam verni, azért amiket műveltem a 16-20as éveimben.

Négy éven keresztül totális ki voltam magamból fordulva. Azonban amióta az egyetemre járok, lehet mondani, hogy clean vagyok.

Csak annyi a baj, hogy az öcsém — Dean túlságosan is fel néz rám, és ugyanazokat a hibákat követi el, amiket én. Talán ő még rosszabb is, mint én voltam.

A srác nagyon azon az úton van, hogy elbassza a jövőjét.

Bármit csinálunk a szüleimmel, megállíthatatlan.

Hát, olyan mint apám. Tőle örököltük a domináns karaktert, de rajta anyánk segített, pont jókor.

És lám, mi lett belőle? Fényéveiben Amerika egyik legjobb focistája, később legjobb Sport Managere. És én? Követem a példáját.

A Foci világában mindenki ismeri apám nevét, és én is jó úton vagyok azon, hogy engem is mindenhol ismerjenek.

Büszkén viselem a Blake vezetéknevet, úgy ahogyan öcsém is, bár ő kicsit más vizeket lovagol meg.

Ő építésznek tanul.

Összességében, kifogástalan életem van. Szerető családom, barátok és egy fényűző karrier vár rám.

Voltak nagyon rossz döntéseim. A szerelmi életem egy nagy romhalmaz, amiről inkább nem is beszélek. Túlságosan mélyek a sebek.

Annyira elmerültem, hogy észre se veszem, hogy már fordulok le az autópályáról. Innen a kilátás a vízre tökéletes.

A kocsival lelassítok, a nadrágom zsebébe csúsztatom a mobilom és kiszállok a kocsiból.

A nap majdnem kisüti a szemeim, amiért felveszem a napszemüvegem és Baseball sapkám. Leveszem a cipőm és a zoknim, berakom a csomagtartóba, majd lezárom a kocsit és mezítláb elindulok a homokban.

Rögtön észrevesz pár csaj, és próbálnak lenyűgözni, hogy szexin felállnak vagy elmennek előttem, azonban én udvariasan rájuk mosolygok és elmegyek mellettük.

Nem kell sokáig keresnem barátom. A kaszanova egyszerre három csajjal nevetgél.

A kis huncut, te...ch...ch.

Sean minden csajt felszed, mindegy, hogy szőke, barna vagy éppen vörös. Kicsi, nagy, vékony vagy húsosabb, ő mindenre nyitott. Minden értelemben, ha érted mire gondolok.

Néha, kételkedem benne, de aztán mindig rájövök milyen jó ember is, szóval ennyi a szerencséje.

– Aceeeeee, te hotabb vagy mint a nap! – visítja női hangnemben.

Újra megjegyzem, a férfi elmúlt huszonnégy.

– Hülyegyerek – állok meg előtte és a három csaj előtt, akik — Blair ne verj meg, de kurva jól néznek ki. Főleg a fekete középen.

– Lányok, ő itt Ace Blake – mutat be nekik. Amire elkezdenek kuncogni.

Egy nyomi tini filmben érzem magam.

Utálom, ha egy nő vihorászik vagy műn kuncog. Vagy nevess egy jóízűt, vagy hagyja a picsába.

– Helló – mégis rájuk villantok egy szívdöglesztő mosolyt.

Egy született úriember vagyok. Ha nem is tetszik a nő, akkor se érdemli meg a bunkóságot. A szépség mindenkinek mást jelent.

– Na, gyere haver. Öntesd ki a szívecskéd nekem. Lányok, majd várjatok...hm...ott – mutat mögém Sean, majd int, hogy kövessem a kis fából készült kuckóba.

Miután beértünk becsukja az ajtót és leül az íróasztal mögé. Csak most nézem meg legjobb barátom.

Sean a nagy könyvekben megírt Sunnyboy.

Hosszú haja van, magas és szálkás teste van, azonban nem rossz értelemben — sportos.

Seanen csak a szörf ruha van, de azt is már félig levette magáról, így a víztől meztelen felsőteste csillog.

Na nő lennék, asszem nedves lenne tőlem a bugyim.

– Na, foglalj helyet. Kérsz inni? – csap az asztalra. Bólintok.

– Ja, egy pohár vizet elfogadok – mondom, mire Sean mögém biccent.

– Tudod, hol van a helye – mondja faarccal. Én ránézek a "most komoly" arckifejezésemmel, és állnék fel, de ő erre hangosan felnevet.

– Hát ez jó volt, maradj ülve. Majd én öntök, addig mesélj. Van egy húsz perces szünetem míg jön a ultra szexi fogorvos nőci. Hallod, akkora mellei vannak...isten bizony ma este meghúzom – áradozik amikor leteszi elém a hideg vizet. Hálásan bólintok és beleiszom.

– Most már fogorvosokra is buksz? – húzom fel a szemöldököm.

– Majdnem elájultam, amikor bejött az irodába azzal, hogy ő meg akar tanulni szörfözni. Már majdnem mondtam neki, hogy én még másra is megtanítanálak – ül vissza a helyére.

– Az igen, ennyire jó nő? – a kérdésem komoly.

– Hát, szerintem nála kevés jobb van. Fekete a haj és kék szemű, basszus olyan mellei vannak, elájulnál tőle haver, de stipi-stopi! Az enyém, lekésted a vonatot. Ja, bocs már van csajod! – vált okosan témát Sean.

– Pff, Sean elpofáztam már, hogy nem a barátnőm, szakadj le a témáról – mondom kissé dühösen.

– Akkor te miért nem szállsz le a témáról? – húzza fel az egyik szemöldökét.

– Tessék? – zavarodott vagyok. Sean elforgatja szürke szemeit.

– Te magad nem tudsz a témáról leszállni. Végig Blair a téma. Elhiszem, hogy jó vele a szex, de szerintem ti már nem csak a " szex érzelmek nélkül" vagytok – dől előre a székben.

– Mit akarsz ezzel mondani, Sean? – hangom óvatos.

– Mondd meg te nekem – Sean mindig is nagyon jól tudott kontrázni.

– Ne bazd te is fel az agyamat! – csattanok fel. Sean elvigyorodik.

– Nem lehet, hogy te bele habarodtál a csajba? – néz a szemembe. Elkap a röhögés.

_ Jézusom... hahaha...Sean...hahaha. Hol álmodtad ezt? – nevetek, azonban Sean csak homlokát ráncolja.

– Egy kicsit se? – mutat az ujjával. Megrázom a fejem.

– Neeem – húzom el játékosan a szót. Sean elgondolkozik.

– Akkor mutasd be nekem – szólal meg pár pillanat múlva. Most én ráncolom a homlokom.

– Minek? – erre Sean elvigyorodik.

– Hátha megtetszem neki. Az exe is szőke volt, nem? Tuti bejönnék neki – túr bele hajába. Szemeim összeszűkülnek.

– Itt vége a viccnek, erősen ajánlom, hogy még ne is gondolj ilyenekre. Ott van neked a fogorvos – jegyzem meg nyomatékosan. Barátom erre csak jóízűen felkacag.

– Ennyit arról, hogy nem fontos neked – mutat rám mutatóujjával. Felhorkanok.

– Soha nem állítottam, hogy nem lenne az nekem, de irritál ez a Jake pasas. Szerintem neki se esne jól, ha végig Jessel találkoznék – hadarom le.

– Jessel te csak párszor lefeküdtél. Nem voltál vele éveken keresztül együtt. Tudod te is, hogy milyen nehezen lehet elfelejteni valakit – emlékeztet.

– De nálam nem jött senki aki felajánlkozott volna, hogy segít elfelejteni Alexist! – csattanok fel. Sean komoly arckifejezéssel figyel.

– Nem értelek téged. Mitől félsz? – hangja tudatosan kemény. Összepréselem a szám.

– Tudod pontosan mitől félek... – duruzsolom. Sean széttárja a kezeit.

– Egy reménytelen esett vagy. Áldásom arra a nőre, akinek egy nap sikerül megkaparintania – áll lassan fel.

– Erre még várhatsz haverom – követem a példáját. Ideje mennem, még ma nem is ettem semmit.

– Szerintem meg nem – kacsint rám. Megrázom a fejem és kilépek az ajtón.

– Sok sikert a dokihoz – intek neki, Sean elvigyorodik.

– Elleszek vele – bólint elköszönésként.

– Majd beszélünk – mondom végül és lesietek a lépcsőn.

A talpam ég a forró homokon, amiért kocogni kezdek a kocsimhoz.

Miután levettem a cipőm, beülök a kocsimba és elindulok haza.

Van még pár órám míg kezdődik az első előadásom.

Félóra múlva már a garázsba parkolok a másik kocsim mellé. Mikor kiszállok eljátszadozom a gondolattal, hogy mégis Blair utána kéne mennem, azonban a makacsságom gőz.

Legyen csak azzal a nyomorékkal, de utána ne jöjjön hozzám sírva.

Egy sóhajjal a lifttel felmegyek a lakásomba, ahol az az első dolgom, hogy lezuhanyzom, majd rendesen felöltözöm.

Egy fehér pólót és egy világoskék rövidnadrágot veszek fel. A kampuszra általában ilyeneket hordok.

Miután készen vagyok, lemegyek a konyhába, hogy csináljak magamnak valami reggelit.

Szinte magamba tömőm a Pancake-eket és a három bögre kávét, mielőtt leülnék egy órát tanulni.

A jó jegyek nem maguktól jönnek. Szépen leülök és megtanulom az anyagot. Sokan azt hiszik, hogy apám pénze miatt vannak jó jegyeim, azonban ez nem igaz. Mindent magamtól tanultam meg.
Igaz már a High Schoolban jó jegyeim voltak, pedig akkoriban elégé komplikált volt az életem, mégis leültem esténként tanulni.

Az idő annyira el megy, hogy arra leszek figyelmes, hogy a telefonom jelez, ideje indulni. Mindig beállítom a telefonom, hogy csörögjön nekem. Elég feledékeny tudok lenni, de így biztos, hogy nem kések el sehonnan.

Gyorsan a fekete hátizsákomba söpröm a cuccaim, iszok még egy pohár vizet, majd elhagyom a lakásom.

Az út a UCLA-hoz tőlem egy jó harmincöt perc, így nem kell sietnem. Ma a BMW-el megyek és nem a Jeep-el.

Amikor beparkolok megpillantok egy ismerős személyt, ahogyan kiszáll ő is a kocsijából.

Rachel először nem vesz észre, csak akkor amikor behozom, és mellette sétálok.

– Helló nagyfiú – vigyorog rám. Rachel a Stereotyp Amerikai lány.

Világos szőke haj, kék szemek, normális magasság és alak.

– Rachel – bólintok neki. A lány egy ideig figyel, míg újra meg nem szólal.

– Blair nem veled van? – kérdi kíváncsian, és erősebben megszorítja a táskáját, ami az egyik vállán lóg.

– Miért lenne velem? – kérdem vissza. Rachel megrázza a fejét.

– Máskor egymás seggében lógtok – jegyzi meg, amire felnevetek.

– Hát, most nem. Jakeel ment el – mesélem el neki. Rachel szemei nagyok lesznek.

– Jakeel? De hát nekem a reggel panaszkodott, hogy milyen bunkó volt vele a bálon – ráncolja a homlokát.

Tessék? Remélem félre hallottam Rachelt, mert ha nem, Jake ma egy kék szemmel megy haza.

– Nem mesélte neked? – kérdi. Megrázom a fejem.

– Nem, nekem azt mondta, hogy kellemes volt az este – válaszolom. Rachel felsóhajt.

– Valamelyikünken hazudott – motyogja. Nyelek egy nagyot. Nem néztem volna ki Blairből, hogy hazudós lenne.

– Szerinted melyik verzió az igaz? – megyünk fel a lépcsőn, sok diák jön velünk szembe, mert most van szünetük. Pár lány rám kacsint vagy próbál szexin mosolyogni, de én nem foglalkozok velük.

– Tegnap amikor hazaértem elég szar kedve volt, és ma reggel se volt jobb neki. Szerintem tényleg Jake csinált valamit, de akkor nem értem miért van most vele. Az istenért sem tudja már elfelejteni azt a nyomorékot! – csattan fel Rachel, amitől elmosolyodom.

Úgy látszik nem én vagyok az egyetlen aki utálja azt a férget.

– Emlegetett szamár – néz előre Rachel. Kék szemeim követik Rachel tekintetét. Megpillantom Blairt, aki háttal áll nekünk és azzal a Elijah nevű sráccal nevetgél.

Rachel összepréseli az ajkát és megindul feléjük. Bevallom, habozok, hogy én is oda menjek-e, de végül a kíváncsiságom győz.

– Igen, hallottam már róla. Nagyon durva. Ilyenkor teljesen átalakul az idegrendszer a fiúknál. Olyan furcsa, mert a lányoknál csak hét éves kortól lehet észrevenni – elmosolyodom. Blair hihetetlenül okos, már irigységre méltóan.

Elijah egyetértően bólogat.

– Pontosan, direkt utána is néztem a nagy könyvben... – elhalkul amikor Rachelel megállunk mellettük.

Blair rám néz hatalmas bambi szemeivel. Kezében három vastag könyvet szorongat. Látom, hogy elvörösödik. Örülök neki, tudja, hogy nem volt helyes elmennie Jakeel, de ezt nem most beszélem meg vele. Inkább egy mosolyt varázsolok a számra.

– Hellóka, mizzu? – néz rájuk Rachel. Elijah vett egy furcsa pillantást Blairre majd rám.

Hát igen, ritkán járok az épület ennek a részében.

– Semmi különös, most végeztünk – válaszolja Blair. Barátnője bólint.

– Áh, reggel amúgy hová siettél ennyire? – húzza fel egyik szemöldökét. Blair nyel egy nagyot. Pánikba esetten rám néz, azonban én alig láthatóan megrázom a fejem, nem mondhatja, hogy velem volt, mert Rachel tudja, hogy nem velem töltötte a reggelt.

– Öhm, a könyvtárba voltam – nyögi ki, amiért fel kell nevetnem.

Istenem, ezért nem szoktam hazudni. Mindig kiderül az igazság.

– Aha, értem – szűkülnek össze Rachel szemei. Elijah zavarodottan rám néz, viszont én csak megvonom a vállaim.

– Na, akkor menjünk. Mindjárt kezdődik a Latin. Ace – biccent nekem Rachel, Blair pedig... hát ő a barna szemeivel engem bámul.

Sajnálatot olvasok ki belőle, és rögtön meglágyul a szívem.

Nem tudok rá mérges lenni. Blair egy született rosszlány egy hatalmas szívvel.

× × ×

B L A I R   R O M

Rachel erősen megfogja a csuklóm én pedig vettek egy utolsó pillantást Acere, aki rám mosolyog és biccent.

A szívem nagyot ugrik. Van egyáltalán olyan, hogy ennek a pasasnak rossz a kedve?

Barátnőm szinte elráncigál, majd dühösen maga felé fordít, amikor már elég messze vagyunk Elijah és Acetől.

– Blair, mi a francot csináltál Jakeel együtt!? – csattan fel hangosan. Nagy szemekkel nézek rá.

Honnan tudja...

A düh forr bennem.

Ace egy fasz.

– Ace mesélte, ugye? – húzom fel a szemöldököm. Rachel bólint.

– Igen, majdnem szívrohamot kaptam amikor mesélte. Szóval, mesélj! – szűkülnek össze kék szemei.

Hangosan felsóhajtok.

– Az igazat akarod tudni?

– Naná!

– Okés. Jakenek semmi köze nem volt a rossz kedvemhez. Tegnap Ace teljesen kiborult, amikor a kapcsolatairól kérdeztem. Röviden, összevesztünk. Ezért volt rossz a kedvem, és valamiért nem akartam elmondani, hogy Ace miatt van, ezért inkább Jakere fogtam. Ma reggel elakartam menni Acehez edzés után, de ekkor láttam, hogy apu Jakeel beszélget, amiért muszáj voltam oda menni és játszani a szerelemes barátnőt, a vége az lett, hogy Jake meghívott egy reggelire. Semmi nem történt és még mindig utálom. Ennyi! – mesélem el neki. Rachel arca megváltozik.

– Ja... értem – néz rám megbocsátóan. Összevonom a karom.

– Remélem most lenyugodtál – mondom kissé mérgesen.

_ Sajnálom, Blair – húzza el a száját. Megrázom a fejem és vettek egy sokatmondó pillantást Acere. A férfi vigyorogva engem néz.

– Utállak – tátogom, erre ő csak küld nekem egy puszit.

Ezt nem ússza meg.

× × ×

Dühösen és gyorsan kiszállok a kocsimból. Már elmúlt fél kilenc, és nagyon ajánlom Acenek, hogy otthon legyen.

Összeszorított fogakkal felmegyek a lépcsőn és bemegyek a bejárati ajtón, ahol rögtön a lifthez sietek. A liftben megnyomon a kilencediket és türelmetlenül várom, hogy felérjen Ace emeletére a lift.

Mikor kinyílnak az ajtók szinte futva megyek végig a hosszú világos folyosón és állok meg a férfi ajtaja előtt.

Most kapsz a pofádra!

Agresszívan megnyomom a csengőt, nem egyszer, nem kétszer hanem rögtön ötször.

– Jézusom, jövök már! – hallom a tompa hangját az ajtó mögül. Másodperceken belül lassan kinyílik előttem az ajtó, és előttem egy boxerban lévő Ace áll.

Ne néz az izmos felsőtestére. És hoppá...meg ne próbáld..., figyelmeztet a belső hang, azonban már késő. Szemeim lesiklanak a boxerére.

– Blair, te itt? – jót mulat rajtam. Én erre szinte kicsapom az ajtót és belépek luxuslakásába.

– Semmi közöd nincsen az életemhez! – visítom idegesen. Ace gyorsan becsukja az ajtót.

– Előjött a vadmacska – viccelődik, amitől még mérgesebb leszek.

– Miért kellett elmondanod Rachelnek!? – csattanok fel és lépek egy lépést hozzá. Ace csak mosolyogva megvonja erős vállait.

– Így alakult. Miért, tán nem én vagyok az egyetlen aki nem csípi Jaket? – ráncolja a homlokát.

– Figyelj... – kezdek bele, azonban Ace félbeszakít.

– Most az egyszer kérdem meg tőled, Blair. Jake, aki megcsalt, vagy én aki életed legjobb orgazmusait adja neked? Elegem van. Egy alku van köztünk. Megmondtam, ha velem akarsz lenni, akkor nincsenek más pasik. Én eddig egyszer se szegtem meg a szabályokat, te viszont folyamatosan. Értem én, hogy szüleid miatt nem akarod — bár nem tudom, hogy miért nem lehet nekik elmondani, de ez így nem megy. Lassan úgy érzem magam mint egy kapcsolatban, akkor fejezzük be, lépjünk túl. Te menj vissza a tökéletes Jakehez, én pedig tovább dugom az összes csajt a kampuszon. Mit gondolsz? – Ace mostanra komoly és eltökélt lett. Arca keménynek tűnik érzelmek nélkül.

– Ez nem így működik – dadogom. Ace a plafonra emeli a tekintetét.

– Mit vársz tőlem? Mindent megadtam neked amit eddig szerettél, ennél többet nem tudok adni – mondja és lép közelebb hozzám.

– Én... én nem is akarok többet, annál amik most vagyunk – mintha egy kést szúrtam volna Ace szívébe. A férfi arca sápadt lesz. Kell neki pár másodperc mire felfogja amit mondtam, holott nekem is kell.

Szavaim nem voltak a legőszintébbek.

– Oh – mondja szinte élettelenül, majd lassan az ajtóhoz lép és kitárja az nekem.

– Ha megkérhetlek – nyújtja ki a kezét. Valamiért előjönnek a könnyeim.

– Ace... én nem így gondoltam. Én... félek. Jake után nem bízok meg senkiben – sírdogálok.

– Nem mondom el még egyszer. Én.Nem.Jake.Vagyok! Fogd már fel! Lehet, hogy sok nőm volt, de sosem tartottam két vasat a tűzbe. Megértem, hogy nem bízol meg bennem, de nem is adsz esélyt.

– Miért, te egy esélyt akarsz? – hangom remeg. Ace beleharap a szájába.

– Nem úgy ahogyan te gondolod. Te nem veszed észre, hogy mennyire feszült vagy akárhányszor együtt vagyunk. Így nem is tudom megmutatni neked, hogy... – Ace mintha keresné a szavakat. – Hogy milyen jó is lehet velem. Érted? Mindig teljesen máshol vagy. A szex így nem működik. Ha a szíved Jakehez húz, akkor menj hozzá. Nem szólok bele, semmi közöm hozzá, de akkor engem kérlek hagyj békén. Van jobb dolgom is, mint utánad szaladgálni, miközben semmit nem érzünk egymás iránt – Ace szomorúan néz rám vissza. És most először nyílik meg előttem.

Sokáig állunk egymással szemben, én pedig elhatározom magam. Teljesen.

– Rendben. Legyen, Ace. Teljesen a tiéd vagyok, Jaket pedig...vele nem tudom mi lesz, de arra kérlek..., hogy a meccsig bírd ki. Utána elmondom a szüleimnek mi történt. Így megfelel? – lépek hozzá. Ace lenéz hozzám, és szinte bizsereg a levegő köztünk.

– Ne azért tedd, mert én ezt akarom, hanem azért, mert te szeretnéd, Blair. Nem szeretném, hogy hirtelen rossz döntéseket hozz. Aludj rá egyet, majd holnap beszélünk – ad nekem egy lágy puszit majd finoman kitol az ajtón és becsukja az orrom előtt.

Sokkolva bámulom a szürke ajtót.

Fogalmam sincsen mit érezek.

Jakebe szerelemes vagyok, azonban Ace jó úton van, hogy átvegye Jake helyét, és az nagyon nem tetszik nekem. Tudom, hogy nem lesz jó vége, viszont én örömmel belemegyek.

Karácsony van? 😏

Hát, rám jött az írás, szóval úgy voltam vele, hogy írok egy részt ide lel

Remélem tetszett ez az kis rész Ace szemszögéből, de nem hinném, hogy sok lesz belőle majd.

Igazából az egész történetet max 15 fejezetre terveztem, de annyi ötletem van még, hogy örülhettek, mert még lesz jó pár rész.

Kommenteljetek nekeeem bc I'm bored asf

Love & Peace💕

•°•°•°•°•

- 2018. 06. 11.