Sunny Azumi kanapéján feküdt és nassolt, közben a szőke rajzolt. A gondolatai megint távol jártak, egy sírós szemű fiú körül, aki annyira, makacsnak tűnt, hogy már csak azért sem fogja feladni a szőke. Amikor eszébe jutott, hogy talán épp megint megüti a fiúja, mindig ingerült lett. Ez az utóbbi időben gyakran előfordult. Azumi mindig összeszedett volt, és zavarta a saját állapota. Kiváltképp mert egy srác miatt volt ingerült és mert amúgy rohadtul semmi köze nem volt tényleg az egészhez, és valójában semmit sem tudott az egészről. Bámulta a papírt maga előtt, a ceruza hegyével böködte a fehér lapot, egyre csak Dai járt a fejében. A hangja, ahogy halkan felnyögött, miközben a barátjával csinálta a fülkében. A tekintete, amit azután emelt rá, hogy kinyitotta a fülke ajtaját. Nem tűnt elégedettnek, vagy kielégültnek, inkább beletörődő volt. Furcsa volt látni egy ilyen szempárt, aki olyanhoz tartozott, aki percekkel azelőtt még szexszelt.

Azumi eldobta a ceruzáját és felrúgta a papírral telt szemetesét. Számtalan papírgalacsin gurult szét a szobában, olyanok voltak, mint a hógolyók. Nyomban elég hűvössé vált a szoba levegője ahhoz, hogy ezek akkor sem olvadtak volna el, ha tényleg hóból lettek volna. Sunny hirtelen és döbbenten ült fel, sosem látott még ilyet korábban. A testvére sosem reagált ilyen durván semmire. Ha dühös is volt, akkor sem csinált jelenetet, csak csendben fortyogott.

Azumi felállt és szedegetni kezdte a szétrepült papírgalacsinokat.

- Mi bajod? – kérdezte Sunny.

- Semmi – dohogta.

- Ayuval van gond?

- Aya – javította ki. – Jegyezd már meg végre, baszd ki! – kiáltotta, majd kifújta magát. – ...Bocsánat, nem akartam kiabálni.

- Oké, mi bajod? – kérdezte újra Sunny.

- Nem tudom – ült a padlóra a szőke. – Segíteni akarok valakinek, aki nem hagyja. De annyira nem hagyja, hogy szétvet az ideg tőle!

Sunny végig mérte a szőkét, a gyászos ábrázatát, majd elutasított egy hívást Daitól, mert most Azumi fontosabb volt. Dai hívását nagyon indokolt esetben utasította csak el, mert sosem tudta, hogy miért hívja épp? Segítenie kell, vagy csak kajálni akar egyet? Esetleg végre kell neki a kanapéja.

- Egy barátod? – szólt Sunny a telefont lefordítva az asztalra.

- Nem is ismerem – dohogta.

- Ezt nem értem – ráncolta a homlokát Sunny.

- Ezt a valakit bántja a párja, és nem hagyja, hogy segítsek neki.

- Mit tehetnél, ha ő nem akarja?

- Nem tudom, bármit – vonta a vállát.

- Engedd el – sóhajtotta. – Egy barátom pont ebben a cipőben jár. Régóta rágom a fülét, hogy lépjen le, de marad. Szóval, ha nem akarja, akkor hagyd.

- Ilyen egyszerű?

- Nem. De miért akarsz valamit, amit a másik nem? Ő választ, nem te. A saját élete.

- Igen, de akkor is... Te feladtad?

- Nem – ismerte el. – Nézd, az a lány ezt választotta, akkor viselje. Segíteni csak azon lehet, aki hagyja.

Azumi bólintott, tudta ő nagyon jól, hogy ez igaz, de akkor sem tudta csak úgy hátra hagyni. Arra már nem akart kitérni, hogy nem lányról van szó, hanem egy srácról. Megrázta a fejét, amitől szőke tincsek csúsztak ki a laza copfból. Sunny jól látta, hogy ez a történtet nem ennyiről szól, de nem feszegette. Azumi beszél, ha akar. Most nem akart.

- Mindegy, hagyjuk – szedte tovább a szemetet. – Mi van veled? Nagy a csend körülötted, az sose jó.

- Jól vagyok, jól viselkedem.

- Igazán? – mosolyogta maga elé.

- Igen, miért ne lehetnék én is egyszer jó? Amúgy se vagyok olyan balhés...

- Nem így értettem – mondta és leült Sunny mellé. – Mi van a kávézós csávóval?

- Kávét főz a feleségének – sóhajtotta.

- Mi van? – kérdezte nevetve.

- Ja, ez van – húzta a vállát. – Véletlenül megtudtam, hogy van családja. Hát, próbálkozzon mással.

- Kár volt kitenned az előzőt.

- Nem, nem volt kár. Kiráz a hideg, ha arra gondolok, milyen visszataszítóan lihegett mindig a nyakamba – még meg is ugrott, ahogy borzongott.

Azumi nevetett, el sem tudta képzelni ezt, pedig egészen friss élménye volt a dologgal kapcsolatban, hiszen élőben hallotta, ahogy két másik pasas csinálja tőle néhány méterrel.

- Találsz másikat – mondta őszintén, kedvesen. – Mondjuk azt, aki miatt a múltkor fordítva volt rajtad a felsőd.

Azumi a szeme sarkából pillantott Sunnyra, kíváncsi volt arra, józanul hogy reagál a témára. Ismerte a testévérét, most is értette, hogy ez valami olyan, amiről egy szóval sem fog többet megtudni, mint amit eddig elmondott róla Sunny. Ami azt illeti eléggé sántított neki a sztori.

- Az csak egy... Nem volt komoly – rázta a fejét, tényleg nem tűnt úgy, mint aki tovább akarna róla beszélni, pedig Azumi kíváncsi volt arra, hogy mi a pontos sztori. – Nem esz a fene, nem kell sajnálni. Ó, el ne felejtsem! Kellene még a krémből – váltott gyorsan témát Sunny. Sosem szerette, ha ezt a vonalat elemzik, főleg mert nem járt ő senkivel nagyon rég, csak időnként randizott valakivel, hogy békén hagyják a kérdésekkel a témában. Annál is inkább terelni akart, mert az exéről volt épp szó, amit semmiképp sem akart Azuminak elmondani.

- Nincs itthon, Sisitől kell kérni.

- Akkor felhívom én, majd megkérem, hogy csináljon nekem egy tégellyel.

- Kinek viszed ezt?

- A fentebb említettnek. Mondtam, hogy van egy barátom, aki toporog a mocsarában. Rühellem a fickóját, de őt kedvelem.

- Miért nem veszed el attól a hapsitól? – kérdezte komolyan.

- Vagy barát, vagy szerető nincs a kettő között semmi. Azon kívül nem akar ő tőlem semmit, ha máshogy lenne, már megtörtént volna.

- Vagy csak nem voltál elég rámenős. Tetszik neked?

- Tulajdonképpen az esetem, ha passzív párt keresnék – gondolkozott el egy pillanatra. – De úgy hiszem, én nem vagyok az övé, legalábbis biztosan nem akar tőlem semmit – mondta újra, amiből Azumi azt szűrte le, hogy Sunny talán próbálkozott, de nem járt sikerrel.

- Ezt csak ő tudja – biccentette. – Szerintem bárki jól járna veled.

- Kímélj meg az ilyen bátorító szövegtől, nem szenvedek – magyarázta, mire Azumi mosolygott ugyan, de ebben a kijelentésben sem hitt teljesen.

- Nem értem, az ilyet, de komolyan. Sem azt, hogy valaki bántja azt, akivel együtt van, sem azt, aki tűri.

- Hát, biztosan van több oka annak, hogy marad. Félelem, ragaszkodás, megszokás, muszáj... Nem tudom.

- Nekem is ez a tippem – sóhajtotta. – De olyan szomorúan néz. Azok a szemek, Sunny...

- Mi van, szerelmes vagy? – kérdezte nevetne, a szőke pedig szintén elnevette magát.

- Nem. Csak tényleg olyan fájdalmas a tekintete, hogy azt érzem muszáj valamit csinálnom!

- Maradj ki belőle, az lesz a legjobb. Az ilyen fazonok nem csak azokat zaklatják, akikkel együtt vannak.

- Úgy nézek ki, mint aki megijed egy ilyen féregtől?

- Nem, de a féregnek lehet fegyvere, meg barátai.

- Te aggódsz?

- Persze, hogy aggódom. Tudom, milyen vagy, ha a fejedbe veszel valamit. Aya tudja, hogy ilyen nagyon hős akarsz lenni?

- Nem mondtam ezt senkinek, csak neked.

- Ne bonyolítsd vele a dolgaid. Ha kérne a segítségedből, már megtette volna, hidd el, tapasztalatból beszélek.

Azumi is egyetértett ezzel a véleménnyel, de ő sajnos valóban elég makacs tudott lenni, ha volt rá oka, és úgy érezte, hogy ez a szempár elég indokkal szolgál ehhez. Sunny még szóval tartotta, rövid ideig majd magára hagyta, kiváltképp, hogy a kívántnál többször került elő a rá, illetve a férfiakra irányuló kérdéssor, mint azt szerette volna. Sunny nem szeretett hazudni, Azuminak főleg, így aztán inkább lelépett, minthogy olyasmiket mondjon, aminek jó, ha a fele igaz.

Azumi visszaült a munkája fölé, de csak nem jöttek a kívánt vonalak, ívek, csak maszatolt. Rágyújtott, jött-ment a lakásban, ivott hideg, buborékos vizet, újra próbálkozott a rajzolással, de nem ment. Hirtelen felpattant és elindult otthonról.

A gyógyszerész lányhoz ment, kért tőle egy adag krémet, majd a bárhoz indult, pedig azt sem tudta, hogy Dai ott van-e, vagy egyáltalán ott dolgozik-e még. Zárva volt a hely, csak úgy nem tudott bejutni. Túl korán jött, igazából nem is nézte, mennyi az idő.

Egy lányt fűzött meg, hogy engedje be, miután kiderítette, hogy Dai bent van. Nem volt nehéz dolga, a mosolya mindig döglesztő volt, szépen tudta a szavakat is forgatni, így aztán könnyedén eláruta neki a lány, amit tudni akart.

Azumi megkereste az öltözőt és benyitott. Dai háttal ült neki egy padon. A hátán volt néhány folt, némelyik friss, mások régebbiek. Azumi apró zajt keltett, amikor bentebb lépett. Dai azonnal megfordult, és mikor meglátta a szőkét értetlenül összevonta a szemöldökét.

- Te üldözöl? – ripakodott rá.

- Csak hallgass meg – emelte a kezét. – Felfogtam, amit mondtál, oké. Legalább ezt hadd adjam oda – nyújtott felé egy kis dobozt.

- Mi ez?

- Segít gyógyulni.

- Mit akarsz tőlem? – kérdezte halkan.

- Csak segíteni.

Dai bizonytalanul felé lépett és elvette a dobozt, majd visszahátrált. Nem tudta, hogy mit vesz a kezébe, vagy miért is vette el, vagy miért is hagyja, hogy Azumi itt legyen, és miért nem dobatta ki azonnal.

- Mi lenne, ha legalább beszélnél róla? Még találkoznod sem kell velem, csak hívj fel és mondd el, oké? Talán, ha hallod a saját hangod, akkor végre kilépsz ebből a kapcsolatból – magyarázta Azumi.

- Neked tényleg valami van a fejeddel – mondta és halványan mosolygott maga elé.

- Magam is azt hiszem – szólt és leült.

- Azt hittem, a múltkori után sose látlak többé. Bár akkor is ezt hittem, amikor a csajodra másztam.

- Nem ijeszt el ilyen apróság.

- Meleg szex, vagy ha a csajodat más fogdossa?

- Oké, ez így máshogy hangzik – nézett fel egy szekrényre maga előtt nevetve. – Gyakran csinál ilyet?

- Nyilvános szex? Igen, elég gyakran csináljuk. Te sose próbáltad?

- Nem erre gondoltam – harapott el egy mosolyt. Szórakoztatta a fiú közvetlensége.

- Hát arról beszélünk. Alapvetően elég izgalmas.

- És a másikat?

- Most arról nem akarok beszélni – mondta és a szőke kezébe adta a dobozt. – ...A hátamat nem érem el.

Azumi felnézett a fiúra kissé megilletődött a ki nem mondott kéréstől, majd megforgatta a dobozt a kezében. Ő jött segíteni, akkor teszi. Dai leült neki háttal és az ölébe tette a kezeit. Hallotta neszelni maga mögött a szőkét. Mikor hozzáért a bőréhez a hideg krémmel, Dai lehunyta a szemeit és összeszorította az összekulcsolt kezeit. Azumi is észrevette, hogy apró izmok mozdulnak, de nem tette szóvá. Dai messzire ment ezzel nagyon messzire, de akarta tudni, milyen érzés, ha Azumi hozzáér. Váratlanul gyengéd volt az a hatalmas kéz, ami Azumihoz tartozott. Puha, finom, langyos érzés volt, ahogy könnyedén siklottak a krémes ujjak a hátán. Dai pontosan tudta, hogy hol is vannak azok az átkozott foltok, aminek időnként a szőke a közelében sem volt. Mintha egészen más céllal csinálta volna ezt az egészet. Azumi óvatosan kente be a foltokat. Nem is tudta, hogy miért. Némelyikről egyértelmű volt, hogy nem fájhat, mégis finoman kente, mintha simogatná a fiút. Igazság szerint tényleg azt csinálta, csak próbálta magával elhitetni, hogy nem így van. Furcsa volt a keze alatt tapintani egy másik srác bőrét. Más érzés volt, mint mikor Ayát érintette. Dai bőre hűvös volt és feszes, nem puha, inkább keménynek mondta volna, kissé csontos érzés volt. A vállai sokkal szélesebbek és határozottabb vonalúak voltak, kissé sarkosnak tűnt.

Azumi kontatktlencsétől kéklő szemei alaposan végig tapogatták Dai világos bőrét, a testének vonalait, amit ijesztően szépnek talált a szőke. Felcsúsztatta a krémes kezét egy foltra, ezzel Dai nyakára tért át. Az ujjai teljesen beterítették a fiú hosszú nyakát, még az álla felé is elnyúltak kissé. A másik keze sem volt tétlen, az még mindig Dai hátán, derekán cirókált óvatosan, mintha valami rosszban sántikálna, amit a másiknak nem szabad észrevennie. Dai önkéntelenül engedte hátra a fejét, közben lassan lehunyta a szemeit. Azumi jól látott és értett mindent, ami történik, azt, ahogy Dai reagál rá, és azt is, hogy neki ezt egyáltalán nem volna szabad előidéznie. Mégis képtelen volt abbahagyni, amit csinált, vagy épp amiatt nem tette, hogy nagyon is tisztában volt azzal, ami történik. Egyre csak ezt a fiút nézte maga előtt, ahogy az élvezettel engedi beleveszni magát egy érintésbe, ami a legvalószínűtlenebb személytől érkezik. Azumi ujjai tovább cirógatták Dai nyakát, majd felsimított az arcára, mire a fiú ajkai is elnyíltak, miközben a derekáról is a hasára siklott a hatalmas langyos kéz. A szőke keze alatt tisztán érezte, ahogy Dai meg-megremeg egy pillanatra, ahogy azt is tapasztalta, hogy melegebb lett a bőre. Azumi maga felé fordította, látni akarta az arcát, a szemébe akart nézni a másiknak, tudni akarta, hogy most is olyan fájdalmas-e a tekintete, vagy ezúttal valami egészen mást lát majd?

A saját reakciójára nem számított, arra, hogy felé mozdul, hogy valami teljesen valószerűtlen fordul meg a fejében. Dai a finoman nyílt ajkaival, a félig lehunyt szemeivel hihetetlen látvány volt Azumi számára. A szőke hosszú ujjai Dai tarkójára simultak, miközben maga felé mozdította a fejét. Dai hangosan vette a levegőt, Azumi a keze alatt remegést érzett, de az is lehet, hogy a saját reszketése volt, ami az ujjbegyeit csiklandozta a fiút tartva. Azumi ajkai forrón és szárazon feszültek, az járt a fejében, hogy ennek a fiúnak a csókjától újra nedvesek lehetnének. Dai ekkor felugrott és egészen messzire lépett tőle. Azumi meg akarta csókolni. Mindketten tisztában voltak ezzel, ami őrültségnek tűnt. Mereven néztek egymás szemébe, de sokáig nem szóltak egy szót sem. Azumi magához tért a révületből, és eljutott a tudatáig, hogy majdnem megcsókolt egy srácot, amit még sosem csinált. Dai pedig attól lett inkább sápadt hirtelen, mint zavartan piruló, hogy kevésen múlt a csók, amit nem Joval váltott. Dai idegesen nézett szét maga körül, közben az zakatolt a fejében, hogy egy idegen férfinek hagyta, hogy simogassa. Egyre csak tombolt az agyában, hogy Jo meg fogja tudni.

- ...Innen megoldom – mondta Dai, mire a szőke összedörzsölte a kezét majd egy törölközőbe törölte, de már nem nézett a fiúra. Túl lőtt a célon, ő is érezte.

- Használd többször egy nap, míg el nem múlnak a foltok és a sérülések. Nézesd meg orvossal, ha úgy látod.

Dainak ismerősnek tűnt a szöveg, de most másra koncentrált. Arra, hogy valami elképzelhetetlen történt az imént. Hagyta, hogy valaki hozzáérjen, aki nem Jo. Soha, még a gondolat sem fordult meg a fejében, míg ezzel a szőke óriással nem találkozott. És ez a szőke óriás egy olyan srác, akinek barátnője van, aki nem olyan, mint ő, most mégis úgy tűnt csókolózni akart vele. És, ahogy hozzáért... Lopva rápillantott a szőkére, majd sietősen a felsőjébe bújt, mindenképp el akart innen tűnni. Zavarban volt, ugyanakkor idegessé is vált attól, amit tett. Megadta a számát Azuminak és gyorsan kiment az öltözőből.

Azumi ült a padon és bokáit rugóztatta. Mi a fenét csinálok?, kérdezte magától és az arcát a kezeibe temette. Nem talált választ, nem is remélte, hogy másképp lenne. Egy idegen srác után kajtat mindenféle kifogásokat keresve, most pedig olyan messzire ment, amiről azt gondolta, sosem tenné. Úgy érintett egy másik fiút, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, ha simogatja, hova tovább, meg akarta csókolni. Nem jó ez így – ez dübörgött a fejében, miközben felugrott ültéből és szinte futva hagyta el az öltözőt, a bárt is.

Ayát lerázta, nem akarta most látni. Helyre akarta tenni a fejében a gondolatait, de nem nagyon sikerült. Az egy dolog, hogy segíteni akart, az meg egy másik, hogy egy srácot simogatott a segítségnyújtás jegyében, és egyáltalán nem esett neki rosszul.

Az első hívás még azon a héten befutott egyik éjjel. Kint eső kopogott az ablakon, bent csak az óra kattogott a sötét szobában, miközben Azumi az ágyában fekve hallgatta a másikat. Dai suttogva mesélte el, mi történt vele, Azumi pedig egy hang nélkül figyelte, amit mond. A szőke nem tudta eldönteni, hogy friss élmény-e, vagy egy korábbi, de dühössé vált tőle. Érezte, ahogy pezsegni kezd a vére a bőre alatt, hogy egyre erősödik a vágy benne, az iránt, hogy azt a szemétládát cafatokra tépje. Képtelen volt felfogni, hogy bánhat így egyik ember a másikkal. Tőle az ilyen céltalan durvaság szörnyen távol állt. Ez nem olyan, mint a ringben, amikor ő bokszolt, ott harcolt, tétje volt minden ütésnek, az sport. Ez Dai és a barátja között erőszak, amit a fiú szenved el, nem is ritkán. Dai nem engedte reagálni, amint elmondta, amit akart bontotta a hívást. Azumi néhányszor visszahívta, de az nem vette fel. Kezdetnek megteszi., gondolta Azumi és újra végig pörgette a fiú szavait, miközben hegyet épített az elszívott cigarettákból a hamutálba.

Sunny eközben egy klub megnyitóján kavargott az emberek között, már nem volt szomjas, de sakál részegnek sem volt mondható. Egy helyen, ahol alkoholt mérnek, nyilván nem vizet iszik az ember. Ráadásul nem egy ilyen helyen. A klub a Gold nevet kapta a tulajától, ehhez illő pompa is fogadta, a betérőt. A poharak szája aranyozott volt, a dekorációt fényes fekete és arany színben álmodták meg, minden csupa ragyogás volt, a tánctér fényei is arany és ezüst színűek voltak, még a por is gyémántpor volt a pult tetején, igazi puccos, gazdagok játszótere nyílt meg ezen az estén. A plafonról óriási kristály csillárok lógtak, amik a rajtuk simogató fényektől sziporkáztak. A spicces vendékek, valami romlott palotában érezhették magukat.

Sunny alapvetően nem szerette az ilyen hivalkodó helyeket, de ide mindenképp el kellett jönnie. Annyit áradoztak róla a barátai, hogy ki sem hagyhatta, főleg, miután kapott egy meghívót a megnyitóra az egyik csoporttársától. Felvett hát egy élére vasalt sötétkét szövetnadrágot, hozzá világoskék inget és, hogy hű maradjon önmagához, tornacipőt húzott a szetthez. A rengeteg bódult, vidám ember között ő maga is szédült bele a semmibe, ebbe a könnyű gondtalanságba, amit megengedett magának erre az estére. Igazán fáradtnak érezte magát a falai között, amit magának épített fel, amiket képtelen lebontani. Ha ugyan le akarta bontani. Itt bent biztonságban volt, ha nem engedett be senkit, az nem is tudta bántani.

Lecsapott egy üres poharat az asztalra és máris kérte a következőt, amitől tudta, hogy már nem volna rá szüksége, de átkozottul ízlett neki ez az ital, aminek a nevét sem tudta. Édes volt és itatta magát, szinte az alkohol ízét nem is érezte, épp csak a nyelve hegyét csípte minden alkalommal, mikor belekortyolt. Ettől volt olyan alattomos ez az ital, mert észrevétlenül ütötte ki az embert.

Nem tudta a szájára venni a soron következő adagját, mert valaki megfogta a kezét és húzta maga után a tánctérre. Követte az egyik barátnőjét, aki maga elé perdítette és máris táncolni kezdett, Sunny pedig szélesen vigyorogva húzta magához és, tekergett vele együtt, miközben az aranyszínű fénycsóvák nyalogatták a testüket. A zene egészen a sejtjeiben dübörgött, igazán elengedte magát, élvezte az estét, ahogy már rég nem tette. A lány tekintete kissé fátyolos volt az italoktól, amiket jószerivel számolatlanul döntött magába ő is, ahogy a mindenki más. Sunny mellkasának préselte magát, hízelgett a testével, mintha nem tudná pontosan, hogy a fiút aligha érinti meg ez a műsor. Sunny beszállt a játékba, a csípőjére simított, és együtt mozgott vele. A nehéz édes illat, ami a nőből áradt betöltötte Sunny orrát, miközben úgy szorította magához, mintha világ életében lányokat fogdosott volna. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy jobban tenné, ha beállna a sorba és heterová válna. Lehetetlen. Nevetett a hatalmas csillár felé, majd az édes illatot elvágólag felváltotta egy domináns férfi illat, ami erőszakosan söpörte el a lány kölnijét. Az illatot követte egy széles mellkas, ami Sunny hátához simult, a nyakán pedig puha ajkak landoltak. Fordította a fejét, de nem látott arcot, csak barna csillogó rövid tincseket.

Hamarosan két erős kéz csúszott a derekára, ellentmondást nem tűrően leválasztva róla a lányt, aki eddig Sunnyhoz tapadt. Sunny meg akart fordulni, de a férfi nem hagyta, egyre csak a nyakát becézgette. Sunny hátra nyúlt, az idegen hajába simított és még inkább a bőréhez szorította. Lehunyta a szemét, szinte az ajkán érezte a csókokat, amiket a nyakára kapott, élvezte, bárkitől is jöjjön ez most. Kipattantak a szemei, mikor a fenekénél keménységet érzett, újra meg akart fordulni, legalább az arcát akarta látni annak, aki épp ráizgult. Megint nem sikerült, amit tervezett, helyette a csuklóját megragadta a férfi és húzni kezdte maga után. Sunny szédelegve követte a széles vállakat, amin szénfekete, csillogó ing feszült, a gerince mentén kissé sötétebb csíkkal a verejtéktől. Sunny lépkedett az illat nyomában, ami mélyítette a részegségét. Mit fogok most csinálni? Tényleg egy sosem látott idegennel fekszek majd le? Mintha csak a férfi hallotta volna a gondolatait, hátra pillantott és küldött egy mosolyt Sunny felé. Bénítóan jó képű férfi nézett vissza Sunnyra, akinek az ajkai is elnyíltak tőle. Egy ilyen félisten kívánja épp őt? Ez nem is lehet igaz.

Az utca fényei alig jutottak be a fás ligetbe, ahol Sunny és a random partnere lihegve simogatták egymást. Ritmustalanul csókolóztak, mintha mindent azonnal akarnának, és az is késő lenne. Hirtelen a férfi megállt és kifújta magát, majd lassabban csókolta meg Sunnyt. A fiú lábai remegtek a férfitől, az italtól, az izgatottságtól, az egész képtelen helyzettől. Évek óta ilyen közel nem járt a szexhez, leszámítva a múltkori eszement ötletét az exével. A nadrágjában kellemetlen feszülés támadt, érezte, hogy az alsója is nedvesedik, ennyitől kikészült, pedig igazán ki akarta élvezni ezt a férfit. Felsimított a selymes tapintású ing alá. A kezei kemény, felhevült testet tapintottak, a kockákat meg is tudta volna számolni a férfi hasán, ha épp ezt fontosnak tartotta volna. Más érdekelte. Sebesen bontogatták az ujjai a férfi övcsatját, nadrágját, miközben az Sunny ingét egyszerűen feltépte. A gombok messze repültek, Sunny felnyögött és megrogyott. A férfi halkan nevetve fordította meg Sunnyt, akinek a körmei végig szántottak a fa kérgén, aminek neki nyomta az idegen. Az agyáig hatolt az érdes sóhajtás, ami a férfi felől jött, a nyakszirtjén égő csókok elvették Sunny eszét.

Sajnos kinyitotta a szemét, és vele szemben alig néhány méterre két szégyentelenül bámészkodó szempárba botlott a tekintete. Hirtelen fejbecsapta a józanság. Egy fa tövében készül egy idegennek adni magát? Megőrültem? Kérdezte magától, miközben lerázta magától a férfit és felé fordult. Hevesen emelkedett és süllyedt a mellkasa, amit már az inge sem fog takarni gombok híján. A férfi olyan gyönyörű példánya volt a férfinemnek, hogy Sunny szíve belefacsarodott, amiért itt kell hagynia. Kell? Kell, mert ennyire nem lehet kétségbeesett, hogy utcán szeretkezzen közönség előtt valakivel, akit sosem látott. A férfit ez nyilvánvalóan nem zavarta, úgy tűnt, csak Sunnyt látja, mások nem érdeklik. A tekintete tüzesen izzott, éles vonásait meg-megvillantotta a park mellett elsuhanó autó fényszórója. Gyönyörű. Ezt gondolta Sunny, majd nekiiramodott és sietve elhaladt a férfi mellett, aki utána fordult és egy nevet kiáltott utána, de Sunny nem értette pontosan, nem mintha számítana, egy keresztnév, az alapján úgy sem találná meg sosem.

Sai?Kai?Dai? Mit kiáltott? Kérdezte magától Sunny, már otthon egy kád vízből kimászva. Nehéznek érezte a testét, fájt a feje, forgott a lakás, mozogtak a bútorok, röviden részeg volt. Pedig azt hitte, hogy ott kijózanodott, mikor kíváncsi tekintetekbe botlott egy lökésre a szexről. Milyen szép volt. Sunny lehunyta a szemeit, de nyomban kapaszkodnia kellet, mert szédült. Látta a férfi arcát maga előtt, már ettől is szédülhetett volna. Na és a teste! Sunny minden ujját megnyalta volna utána, de ő megint megfutamodott. Ezt tette volna? Meghátrált talán, de nem tett semmi szégyellni valót. Ez nem ugyanaz. Sunny megnyugtatta magát, majd fogott egy üveg vizet és a szobájába botorkált, majd bedőlt az ágyba. Soha többé nem iszok. Ezt fogadta meg Sunny, mielőtt lassan zsibbasztani kezdte az álom. Meg azt, hogy abba a klubba még egyszer nem teszi be a lábát. Nevetve gondolt a széttépett ingére, aztán mégis szúrni kezdte a szemét a könny, mikor az jutott eszébe, hogy hasonló aligha történne vele józan állapotában. Sosem engedne magához közel ilyen férfit, egyszerre már összetörte egy ilyen, nem vágyott rá újra. Vajon ilyen élesen látom majd kijózanodva is az arcát? Sunny még egy nagy sóhajt eresztett a sötét szobába, aminek a falai gyorsan elnyelték azt, mintha meg sem történt volna. Utálata ezt a helyet, hitte, hogy a lakás is őt. Folyton arra emlékezett, hogy hibát hibára halmozott mindig, ha férfiakról volt szó. A legnagyobbat épp akkor, amikor hitt egynek. Azóta nem teszi.

A csillogó hajú, széles mellkasú, gyönyörű férfi, akit Sunny egy pillanatig majdnem magáénak tudhatott, épp a taxiból esett ki jóformán, miközben már a madarak csiporogtak a késő hajnali órán. Inkább volt már reggel, mire Kai haza talált. Ezt a nevet kiáltotta Sunny után, így hívták. Kifizette a taxit, majd vett egy nagy levegőt és megindult a bejárat felé.

Alig tudta az épület kódját beütni, csak harmadjára sikerült eltalálni. Megragadta nehéz ajtót, majd taszított rajta egyet, hogy bejusson az épületbe. Nem sokon múlt, hogy be ne essen és elterüljön a hideg kövön. Hosszú, tántorgó lépésekkel jutott a hatalmas előtér közepéig. A portás laposan figyelte, de nem tette szóvá a véleményét. Kai kihúzta magát, biccentett felé, és minden erejét egyenes járásra használva eltántorgott a liftig. Hitte, hogy jól csinálja. Kívülről ez távolról sem volt hihető. A lift elindult vele, a gyomra követte, ami rettenetes érzést keltett Kaiban. Hihetetlenül leitta magát, ami nem volt rá jellemző, szerette, ha pontosan tudja, mi történik körülötte és vele.

A lakásba már szó szerint beesett. Nagyokat, mélyeket szuszogott, majd elnevette magát, ahogy a bejárati ajtó mellett a falnak vetett háttal ült a padlón. Nem is tudta, hogy min nevet, egyszerűen csak kitört belőle. Még jó, hogy nem lát senki. Az ilyen viselkedés igazán távol állt tőle, ő egy finom úriember, aki egy jónevű céget vezet, neki kötelező a hibátlan megjelenés és magaviselet. De nem az előző estén. Pocsék napot öblített le azzal a rengeteg alkohollal, aminek most a hatását szenvedte. A homlokát támasztva ráncolta a szemöldökét és próbálta felidézni annak a férfinek az arcát, akit kirángatott maga után a parkba. Ez is egy olyan tett volt, ami sosem jutott volna eszébe, ha nincs benne egy hordónyi pia. Hagyta elfutni. Rosszul választottam.

A fürdőszobában felnézett a tükörre, ahol magát látta, vagy legalábbis egy lestrapált verzióját. Elmosódott, torz arcot látott, amit sokáig nem is állt, inkább hagyta a fenébe még a tusolást is. Az ágyához botorkált és arccal előre belezuhant. A puha matrac hangtalanul fogadta az érkezését, egyetlen panaszos nyikkanása sem volt. A fekete szatén ágynemű hűsítette az arcát, amit szörnyen forrónak érzett már egy ideje. Végig simított az ágyneműn és lehunyva a szemét mosolygott. Mint egy koporsó. Ezt mondta mindig erről a fekete ágyneművel húzott ágyról a férfi, akit jobb lett volna meg sem ismerni. Igazi se veled, se nélküled kapcsolat volt ez szerelem nélkül. Játék, nem több, ami komolyabb volt, mint egy flört, de kevés az igazi szerelemhez. Ha most látná ez a férfi, biztosan kimérten figyelné egy karosszékből, és tetetett sértettséggel lökné félre, ha közeledne felé. Nem volt most itt, Kai nem is tudta, mikor látja újra.

Késő délelőtt ébredt egyfájdalmas görcsre, ami fejében jelentkezett. Azonnal felült az ágyban és ahalántékát szorítva szuszogott. Lassan emelt a fején, beleszagolt a levegőbe ésfintorogva felállt. Bűzlött a haja, a ruhája, a bőrére kellemetlenül ragadt azinge, nem érezte jól magát. Szétnézett a szobában, nem látott jelet arra, hogyidehozott volna valakit, aminek most örült. Semmi kedve nem volt magyarázkodnivalakinek, akit sose lát többé. Kihúzta az ingét a nadrágból, levette, és aföldre dobta, ahogy a többi holmiját. Arra gondolt, hogy inkább kidobja,minthogy ilyen állapotban elvigye a tisztítóba. Lomha léptekkel vette a be afürdőt, megállt a mosdó előtt és megtámaszkodott, majd felnézett. Megriadtsaját maga látványától. Mennyit ihattam? Motyogta maga elé. Ahogy azuhanyfülke felé indult, észrevette, hogy a csípőjére ragadt valami. Jobbanmondva a bőrébe ágyazódott az a valami, nyilván egész eddig rajta feküdt. Egygomb, aminek a lenyomata ott virított a csípőjén. A szeme elé emelte, nem azövé volt, neki arany színű gombjai vannak az ingén, amit az imént vett le,miután végig gombolt. Forgatta a gombot a kezében, két betű állt rajta. Tudta,hogy nem márkajelzés, sosem hallott még ilyenről. Drága holminak tűnt, inkábbarra gondolt, hogy egyedi, monogramos gomb lehet. M.S. Olvasta abetűket, próbált rájönni, hogy kihez tartozhatnak, vagy mit csinálhatott mégelőző éjjel. Villant egy kép a szeme elé, amint igyekszik valakit maga alágyűrni, aki aztán otthagyta. Nem is az esetem. Rázta a fejét, aztánletette a gombot a pultra, majd letusolt