Azuminak sikerült időben leadnia egy munkáját, amit jó eséllyel el is fogadnak majd, így végre szusszanhatott kicsit, mielőtt bele vetette magát a vizsgaidőszakba. Ayának rettenetesen megtetszett a hely, ahol korábban jártak, természetesen az a hely, ahol Dai dolgozott. Nem akart nagyon tiltakozni, mert az csak felesleges magyarázkodáshoz vezetett volna, így oda mentek lazítani. Igaz volt az is, hogy neki is bejött a hely. Hangulatos volt, tágas, szellős, lehetett táncolni, beszélgetni, épp jó volt.

Ezen az estén a harmadik ital került eléjük, de még egyszer sem látta Dait. Nem mintha kereste volna. Persze, hogy nem kereste. Nem is dolgozhatott minden nap. Jól van így, nem akarta megint látni. Hirtelen mikrofonnal jelent meg egy férfi a kis színpadon, ami tőlük nem volt túl távol, tisztán ráláttak, ha akartak. A férfi beszélni kezdett, aki valami sorsolásról hadovált, amire Azumi nem figyelt, mert mással volt elfoglalva, azt sem látta, hogy Aya egy pillanatra eltűnt a barátnőjével. Tényleg csak egy pillanat volt a színpad közelsége miatt. Egy dobozba dobták bele a szalvétát, amire a nevüket és az asztaluk számát írták. Ezt kérte a mikrofonos fazon. Ki fogják sorsolni, hogy kinek jár ezen az estén a különleges tánc. Különleges tánc. Erre fordult hátra a szőke, majd a lányra nézett, aki nevetett.

- Ne nézz már így, kizárt, hogy mi nyerjünk, de jó poén – nevette Aya és emelte a harmadik italát ő is.

- Szerintem, lassíts – javasolta Azumi.

- Ó, tudod, mit hoz ki belőlem a pia, hadd igyak csak – kuncogta tovább, mire a szőke elvette a poharat és kiitta.

- Elég, Aya – mondta szelíden, de ellentmondást nem tűrően.

- Nélküled fogok bulizni járni – mutatott rá a lány, és a barátnője felé fordult. Azumi mosolygott és folytatta a beszélgetést.

Egy kerek órán keresztül semmi nem történt, mikor is újra megjelent a mikrofonos férfi egy dobozzal és beszélni kezdett. A szőke a sikításra lett figyelmes, bántotta a fülét, ahogy a kapatos lányok visítottak a teremben. Nem figyelt megint, így nem tudta, mi az oka, de nem kellett találgatnia, mert Dai lépett a beszélő mellé. A haja hátra volt fésülve, füstös sminket viselt, egy borvörös szövetnadrágot, fehér strasszos övvel, ami épp csak a csípőjén tartotta a nadrágot. Nagyon-nagyon kevés kellett ahhoz, hogy ne látszódjon ki ez-az a nadrág alól. Rövid zakó is volt rajta, szintén vörös, fehér kövekkel kirakva a hajtókája. Alatta nem volt semmi, így az óvatosan sejlő izmokat is kitűnően lehetett látni, meg a köldökében meg-megcsillanó ékszert. Különleges tánc. A szőke összerakta a képet. Dai fog táncolni valakinek. Azumi a plafon felé nézett, mintha fohászkodott volna, de nem elég gyorsan, vagy hangosan, ugyanis két pillanattal később hallotta Aya nevét és az asztal számát. Meg a lány visítását. A szőke tekert a nyakán és az ajkára nyalt, de nem valami izgatott nyalakodás volt, sokkal inkább ingerült, ütés előtti kényszercselekvés. Nem akart jelenetet, de rohadtul arra sem volt kíváncsi, hogy egy másik pasas tegye-vegye magát a csajának. Ráadásul egy meleg fickó. De persze ő ezt honnan is tudhatta volna. Megint csak magyarázkodnia kellett volna, azt meg nem szeretett. Alig gondolta végig a dolgot, mikor már Dai megállt a lányok előtt. Mosolygott rájuk, majd a fiúk felé fordult:

- Uraim, itt akarnak maradni? – kérdezte halkan, közben kajánul vigyorgott.

- Mindenképp – mondták egyszerre.

- Tőlem nem kell félteni őket – nevette Dai, még kacsintott is egyet, majd felemelte a kezét, mire fény irányult rá, és elindult a zene.

A két lány ülve toporzékolt kicsit, mikor elkezdődött a műsor. Semmi különös nem volt benne, Dai tekergett, a csípőjét ringatta, fel-fel simított a rövid kabát alá, ahogy a zene adta a ritmust. Hirtelen felnevetett, az asztalra csapott, amitől mindenkinek felállt a szőr a karján. Lassan felpillantott, úgy tűnt, mintha még a szeme is villant volna. Az arcán egészen különös mosoly jelent meg, amiről Azumi azt gondolta, hogy nem is illik a fiúhoz. Valamiért így találta. A fény színe megváltozott Dai körül, fehérről vöröses színre váltott. Elkezdődött a műsor. Aki azt hitte, hogy eddig is azt nézte, az igazán meglepődött, amikor Dai bele lendült. A zene is megváltozott. Érzékivé vált, lassan borzolta a kedélyeket Dai táncával. A csípője úgy tekergett a lányok arca előtt, mintha a következő pillanatban felajánlaná magát fogyasztásra, közben a zakó gombjai is kezdtek egymás után pattogni, amiket a műsor előtt begombolt. Dai megfordult, így a feszes hátsója mosolygott a lányokra és két kínlódó srácra, akik voltak olyan ostobák és az asztalnál maradtak. Megbánták. Dai a válla felett nézett hátra, közben a vállairól lassan csúszott centiről centire lefelé a vörös zakó, mint valami posztó a bikák orra előtt. Mielőtt végleg lecsúszott volna visszarántotta és megfordult. Újra a lányokkal szemben volt, de már a meztelen mellkasát látták, nem a zárt kabátot. Előre nyúlt és a székek támlájába kapaszkodva húzta magát a lehető legközelebb hozzájuk, oda-odasimulva, kicsit sem szemérmesen. A lányok levegőt sem vettek, amikor egyikőjük zárt térde fölé állt terpeszben, a csípője épp a lány arca előtt hullámzott, közben a köves övet is kibontotta, kihúzta a bújtatókból, majd a lány nyakába akasztotta. Bele fúrta az ujjait a puha barna tincsekbe, majd a legcsekélyebb rossz érzés nélkül húzta az ágyékára és néhányat mozdított a csípőjén, miközben a fejét hátra billentette, mintha épp egy jóféle orális szexben lenne része. A lányok és a szőke is egészen jól hallhatta, ahogy felnyög közben az előadás részeként, a távolabb ülők csak az arcát láthatták. A következő mozdulattal elhúzódott, lehajolt a lány arcához, rámosolygott, majd folytatta. Milliméterekre a lány arcától húzta végig a testét, egészen addig, míg az arcuk újra egymáshoz nem ért. Dai mosolygott, cicázott a lány ajkával. Ekkor az a lány barátja felállt és mozdult, de Dai kipördült és a műsorba fűzve a jelenetet a fiú álla alá simította egy ujját, majd lecsúsztatta a mellkasára és visszalökte a székre, mire az döbbenten figyelt tovább. Dai lehúzta a zakót, majd eldobta. Szándékosan a szőke arcába, mert ezúttal Ayát vette célba. Leguggolt elé és az ajkát húzta végig a bokájától a combjáig, nem viccelt, hozzá ért, még a nyelvét is ki-kidugta közben. Kinyújtotta a kezét Azumi felé, rámutatott, majd kinézett rá és vigyorgott. Azuminak nem tetszett ez a vigyor. Dai szétlökte Aya combjait, a rövid, szűk szoknyája egészen a csípőjéig gyűrődött fel ettől. Dai a kezeit megint bokától indította, ezúttal sem kapkodta el túlságosan, végül minden rossz érzés nélkül csúsztatta a kezeit végig mélyen a belsőcombokra. Aya levegőt sem vett, mikor Dai két hüvelykujja rásimított a fekete szatén bugyijára. Dai villantott rá egy mosolyt, hozzá simulva felállt, összezárta a combokat, végül a zsebéből előhúzott egy szál virágot és Aya mellei közé tűzte, majd hátrébb lépett és tovább táncolt. Két ujját akasztotta a nadrágjába és lentebb tűrte, igazán nem volt szégyenlős, még olyan messzire is ment, hogy kipattintotta a gombot a nadrágján, miközben a csípője egy pillanatra sem állt meg, közben a másik kezével simította magát. Az arcán meggyőző kéjes kifejezés játszott, még nyöszörgött is hozzá, amit már azok sem hallottak, akik elég közel voltak. A teremben csend volt, csak a zenét lehetett hallani, senki sem szólt egy szót sem, nem volt taps, vagy sikongatás. Sokan látták már táncolni Dait, de ezt a műsort még nem. Az utolsó mozzanata tette fel az I-re a pontot, mikor is a nadrágja alá simított és dobott egy csókot a lányoknak. A zene véget ért, és csak Dai halk pihegését hallották a hozzá közelebb ülők, más zaj alig volt. Lassan fütyülni és tapsolni kezdetek, mire Dai kihúzta magát, kicsit lihegősen vette a levegőt. Oldalról érkezve a zakója csattant a mellkasán. Azumi lépett elé, fölé magasodott, de nem mondott semmit, csak fogta Ayát és elvitte. Dai nevetve nézett utánuk, majd meghajolt és eltűnt az öltözőben.

Letusolt, átöltözött, ma csak ennyi volt a dolga. Nem bánta, még volt mit tanulnia otthon. A tükör előtt állt és a foltokat kezdte sminkelni a nyakán. Fogalma sem volt arról, miféle krémet hozott neki Sunny, de azt tudta, hogy kell még neki belőle. Szempillantás alatt tűntek el a foltjai és nem is érzett különösebb fájdalmat. Az előző esti vitájuk kicsit eldurvult megint Joval, ami lassacskán mindennapossá vált. Az is feltűnt Dainak, hogy gyakran szorongatja a nyakát. Meg akarna fojtani? Ezen gondolatán elmélázott kicsit, majd legyintett. Miután végzett a sminkkel, fogta a táskáját és elindult haza. Nem tartott sokáig a lendület, mert a parkolóban Azumiba botlott. El akart mellette menni, de a szőke utána szólt.

- Tessék? – fordult a szőke felé Dai.

- Ezt nem kellett volna.

- Mondtam, hogy menj ki – igazított a táskáján. – Különben sem esett csorba a becsületén. Ha rajtam múlik, nem is fog.

- Akkor sem csinál ilyet egy ép elméjű férfi!

- Millióan csinálják. Olyanok is, mint te – nézett végig rajta. – A gatyájukba tömik a pénzt. Én tök amatőr vagyok hozzájuk képest. De, ha csak ezt akartad, akkor mennék.

- Muszáj volt?

- Mi bajod? Ez csak vicc! – ráncolta a homlokát. – Nem a te öledbe másztam bele, a közeledbe sem voltam. Nem is fogok, ne aggódj. Kiütésem van a homofóboktól – mondta és újra elindult.

- Nem mondtam, hogy az vagyok – szólt utána.

- De, mondtad – hátra sem nézett. – Nem nekem, a barátodnak. „Utálom a buzikat". Szíved joga, csak kerülj el – intett hanyagul.

- Csak meg akartam köszönni.

- Mit? – Dai megtorpant és hátrafordult.

- A múltkorit.

- Már megköszönted akkor.

- Tudom, de úgy éreztem, szükség van rá.

- Nincs – mondta, majd elnémult a beszélgetés. – ...Akarsz még valamit mondani?

- Nem. Bocsánat, menj csak – ingatta a fejét.

Néhány autó elhúzott mögöttük az úton, miközben a lámpáik sebes tűnékeny csóvakét simítottak végig a parkolón, így a két fiún is. Dai igazított a vállán lógó táskán, toporgott, zavarban érezte magát valamiért, végül bólintott, hátat fordított a szőkének és ott hagyta.

Dai nem értette a dolgot, furcsa volt az egész. Arra gondolt, hogy eredetileg meg akarta ütni őt Azumi, aztán rájött, hogy semmi értelme és inkább témát váltott a szőke. Jobb is így, nem akart volna néhány pofont ettől az óriástól. Dai autóba ült és hazament. Otthon üres volt a lakás, aminek most örült. Nem is kapcsolt villanyt, csak botorkált a csendes, sötét lakásban. Pedig kellett volna a fény, mert tanulnia kellett volna. Elnyúlt az ágyon és akármit csinált Azumi járt a fejében. Ha becsukta a szemét, ha kinyitotta, csak őt látta. Nem akarta ezt, mert zavarta. Nagyon zavarta, hogy egy olyan férfi kergeti a gondolatait, akit kétszer látott és utálja a melegeket. Remélte, hogy a bárba ezek után már nem fog betévedni, mert nem akarta újra látni.

Dai a fürdőben támaszkodott a mosdókagylóra, a karjai remegtek, a lábai sem voltak jobbak, de még tartották. A fehér porcelánon néhány élénkpiros pötty volt szétszórva, ahogy épp beleesett. Dai ajkából csepegett. Lassan felnézett a tükörre, de nem sokáig tűrte saját maga látványát. Most csak a szája vérzett, de a szeme alatt is látott horzsolást, annak is nyoma marad. Lehunyta a szemét, néhány könnycsepp kibújt a pillái alól, közben óvatosan megrázta a fejét. Jo sokkal durvább és gyakrabban emelt rá kezet, mint korábban. Igaz, ő sem volt mindig elég okos ahhoz, hogy befogja a száját, szóval nem csak Jo hibája. Ő így tartotta. Úgy gondolt erre, mint két férfi vitájára. Ez nem egy olyan helyzet, ahol az egyik fél nő, és arra nem emelhet kezet a másik. Dai férfi volt és mint olyan, akár meg is lehetett ütni. Jo pedig megtette, ha akarta. És tényleg mostanában aggasztóan gyakran. Hullámvölgy, majd elmúlik. Még mindig ezzel magyarázta Dai. Ellökte magát a támasztól, majd keresett gyógyszert. Mohón nyelte a vízzel, remegősen kifújta magát és lemosta a szájáról a vért. Belül is felrepedt az ajka, a fogai elintézték. Hosszan kifújta magát ismét, miután visszafordult a tükör felé. Nem tudta, hogy milyen sminkkel fogja ezt eltűntetni, pedig egész jól ment már neki az ilyesmi. A hajába túrt, és a tükörben a csuklóján is észrevette a foltokat. Elhúzta a száját, aztán hátat fordított a valóságnak.

A telefonja rezgett mellette, rápillantott. Sunny kereste, hogy felugrana hozzá. Dai vont a vállán, végül is nem először látja majd így. Először hagyni akarta a fenébe a kinézetét, aztán mégis a smink cuccai után nyúlt. Sunnyt nem tudja átverni, nem is akarta, de ha ki akar menni a lakásból nem árt valamit tompítani a sérülésén.

Épp végzett, mikor Sunny besétált a lakásba. Mindig megborzongott, mikor idejött, nem tetszett neki a hely aurája. Érezte mindenhol Jot, akit nem kedvelt. Főleg, mert egy rohadék volt, aki a barátját bántotta. Sokszor mondta már, hogy ez nem jó így, hogy szakítsanak, de Dai sosem hallgatott rá, mindig megvédte Jot. Sunny nem értette, tényleg nem értette, miért van ez, de többet nem tehetett. Most sem szólt azonnal, a dolog miatt, csak öt perccel később, ahogy belépett.

- Húzz már el innen a picsába! – szólt ingerülten a fiúra.

- Ne kezdd megint – emelte a kezét. – Csak vitáztunk.

- És minden vita pofonnal kell, hogy végződjön?

- Pasik vagyunk, előfordul.

- Nem, rohadtul nem – mondta Sunny.

- Hagyjuk ezt – emelte a hangját Dai.

- Majd viszek virágot a sírodra – mondta Sunny és az ajtó felé indult. – Menjünk, éhes vagyok. Van még krémed?

- Van egy kevés. Honnan van?

- Egy ismerős gyógyszerésztől. Hozzak?

- Igen, hálás lennék – zárta maga után az ajtót. Sunny erre nem mondott semmit, de legszívesebben kiabált volna. – Este Jössz a bárba?

- Nem, haza kell mennem. Amúgy se vagyok kíváncsi a faszidra.

- Nekem legalább van.

- Ó, hát nem állnék érte sorba – dohogta.

- Jól van – nevette és átölelte a másik vállát, de felszisszent.

- A vállad is fáj?

- Kicsit. Jo hátra kötötte a kezeimet. Nem rossz öltet, csak túl szoros volt.

- Ezt te tényleg élvezed? – fordította a fiú felé a fejét, aki megvonta a vállát.

- Az elején furcsa volt, de most már nem az. Néha túlzásba viszi, de amúgy jó.

- Szereted, ha fáj?

- Jo ilyen – húzta újra a vállát. – Legalább érzem, hogy akar.

- Összetörni és megalázni. Én tuti nem tudnám így csinálni.

- Hozzászoknál. Beszélj inkább a te pasidról.

- Nincs nekem senkim – rázta a fejét Sunny.

- Valaki csak megrágta a nyakad...

- Csak szex volt, nem járok senkivel.

- Ó, nocsak! Sosem beszéltél még az ilyesmiről.

- Most sem fogok. Csak egy kaland – magyarázta. – Szót sem érdemel.

- Legalább neked is fáj valamid?

- Fáj – mosolyogta Sunny, bár pontos akkor lett volna, ha azt mondja, hogy belül fáj a lelke, de egyszerűbb volt elkenni a témát némi füllentéssel.

- Gondolom, te élvezted – dünnyögte.

- Aha – bólintotta és sóhajtott egyet, majd rágyújtott és Dai szájába tolta a cigarettát.

Nem akart a témáról többet beszélni. Nem akart magáról többet hazudni Dainak és nem akart hallani Joról. Dai már hozzászokott a durvasághoz, és ez lett a természetes, amit rossz volt hallgatni. Az egy dolog, hogy valaki szereti az ilyesmit és simán fellógathatják egy kampóra, élvezi. Megint másik ez az eset, ahol Dai megszokásból engedi, hogy Jo durva legyen vele. Nem tetszett neki sosem ez az egész, az első pillanatban tudta, hogy Joval lesznek gondok, amikor meglátta. Igaza lett, de Dai meg se hallotta, amit mondott. Neki marad az, hogy tovább duruzsol Jo ellen, hátha egyszer célba ér. Egyébként meg segít, ha kell. Különben meg valahol mégis megértette a fiút, ő is járt hasonló cipőben, bár az nem szorított ennyire.

Végül egy padon végezték egy-egy hamburgerrel, nem akartak beülni sehová. Jó ez így. Nyugodtan beszélhettek.

Este Dai, Jo és még pár barátjuk beültek a bárba, ezúttal lazítani ment Dai is, nem dolgozni. Iszogattak, beszélgettek, nevettek, ahogy más baráti társaság. Jo a harmadik itala után már harapós kedvében volt, ami azt jelentette, hogy bele-beleharapott Daiba. először csak játékosan, ahogy máskor is tette. Aztán a vállába egy igazit, amitől Dai haragosan nézett rá. Fájt neki. Ezt egy elnevetett csókkal még megoldotta Jo. Dai a vállára simítva mocorgott a széken, közben kérte Jot, hogy ne csinálja újra. Az emelte a kezét, majd hozzábújt a fiúhoz, aki átölelte a vállát. Ebben a percben úgy tűnt, csak egy pár, akik civakodtak. És Dai is pont így gondolta. Még mindig tudta keresni a másikban a jót, időnként talált is benne, és olyankor hajlamos volt elfelejteni azt, hogy valójában nincs rendben köztük semmi. Ezen az estén csak egy srác akart lenni a pasijával, aki jól érzi magát, egyelőre Jo is partnernek látszott ebben.

A sors, vagy a jó piák, de újra idehozta valami Azumit. Valójában igen gyakran betértek ide újabban a barátaival, de Dait mindig elkerülték. Nem bánta kicsit sem, főleg a műsora után. Most azonnal kiszúrta, de őt nem vette észre a fiú, háttal volt neki. Leültek egy asztalhoz és rendeltek. Azumi nem akart figyelni rájuk, de önkéntelenül is feléjük tévedt gyakran a tekintete. Jo hátra-hátranézett, mintha érezte volna a figyelmet, de nem tudta beazonosítani honnan jön.

A szőke fél szemét egész este rajta tartotta a másik kettőn, valami zavarta. Dai feszesnek tűnt, a barátja pedig alapból nem tetszett neki. Aztán rájött, hogy mi zavarta, mikor Jo megfogta Dai állát és beszélt hozzá. Azumi nem értette, mit mond, ahhoz nem volt elég közel, de tudta, hogy mit lát. Amikor Jo megszorította Dai csuklóját, a szőke előre mozdult, de egy szemfüles barátja a mellkasának csapta a kezét.

- Ne hősködj, majd ők elintézik. Azt se tudod, kik ezek – mondta a srác, mire a szőke lehunyta a szemét.

- Látod, hogy mi folyik ott, nem? – kérdezte Azumi.

- Látom, de nem a te dolgod – erősködött.

A szőke végül maradt a helyén, de amikor Dai elindult a mosdók felé, ő is utána ment. Dai a nyakát dörzsölte egy kis hideg vízzel, mikor a szőke megjelent mögötte. A tükörből látta meg, nem is foglalkozott vele, csak kurtán köszönt neki, ha már lényegében ismerik egymást. A szőke nem ment tovább, megállt az ajtóban.

- Gond van? – kérdezte Dai.

- Én akartam ezt kérdezni.

- Mi? – kérdezett vissza és kihúzta magát, majd felé fordult.

- Láttam, mit csinált a srác. A faszid?

- Nem mindegy neked?

- Az?

- És, ha igen? Mi közöd hozzá?

- Úgy látom, nem bánik veled jól – Dai megdörzsölte az arcát, nem értette, mi történik.

- Bocsánat, de mennem kell – mondta és elindult, de a szőke hatalmas tenyere megállította, amint a mellkasára simult. Dai azonnal elcsapta a kezét és idegesen a szőke mögé nézett, hátrébb is lépett.

- Mi bajod van? – szólt rá idegesen.

- A srác bánt téged, miért tűröd? Ha segítség kell, szólj. Te segítettél nekem, én is segítek neked.

- Elment az eszed – ingatta a fejét.

- Komolyan mondtam – lépett közelebb, Dai pedig hátrált.

- Én is - vágta rá idegesen.

A szőke lépett felé, míg már Dai hátát a fal érte. Azumi hatalmas tenyerével felé nyúlt, mire Dai összehúzta magát és a szemeit becsukta. Nem tudta, mire számítson most egy homofób óriástól. Azumi a hüvelykujjával törölt a fiú száján, az alapozó kissé el is kenődött. Dai nyelt egyet és megremegett az ajka, ő maga is. A szőke a szemeibe nézett és egyszerre megértette, hogy miért olyan rettenetesen fájdalmas a tekintete. Dai félt. Ebben a pillanatban nem is tudta Azumi, hogy mitől. Tőle, vagy a barátjától, vagy a következő pillanattól. Azumi a fiú bal vállára pillantott, a felsője véres volt. Nem viccelt a fickó, tényleg megharapta. Elhúzta a kezét Dai arcáról és válla felé nyúlt. Dai megint elcsapta a kezét, mire Azumi felemelte azt. Nem akart vele semmit, azonban Dai nyomban visszavonult. Azumi nem adta fel, félre húzta a felsőt és a sebet nézte. Meg is számolhatta volna a nyomokat, ha akarja.

- Ki kell tisztítani – mondta.

- Majd megcsinálom – húzta vissza a felsőjét. – Boldog vagy?

- Nem, egyáltalán nem.

- Húzz el, ne járj a sarkamban!

- Félsz tőle? – kérdezte Azumi a fiú szavába vágva.

- Mi? – kérdezte, közben a szőke egy zsebkendőt nedvesített vízzel, majd visszalépett és a fiú felé bökött.

- Vedd le.

- Nem! – kiáltotta fojtottan, értetlen, talán rémült tekintettel. Egyáltalán nem értette mi folyik most körülötte.

- Akkor csak húzd félre. Ki kell mosni a sebet, ha a nyála is belekerült, el fog fertőződni.

- Pontosan tudom, mit kell vele csinálni – biztosította Azumit, amit az egy percig sem vont kétségbe.

- Azt én is gondolom – mondta és újra Dai elé lépett, elhúzta a felsőt és a sebre nyomta a zsebkendőt.

Dai nem fogta fel, mi történik. Ez a pasas itt előtte maga mondta, hogy utálja a melegeket, most meg épp az ő sebét tisztogatja. Bolond, csak ez lehet - gondolta Dai. Nézte a szőke szép arcát, majd elfordította a fejét, és hagyta, hogy csinálja. Egyrészt jól esett a kedvessége, másrészt pedig mit tehetett volna? Nem volt ellenfél Azuminak. A tekintetét járatta a szépnek mondható mosdóban, ahol most rajtuk kívül senki sem akart tartózkodni. Alig hitte, hogy épp most üres, a máskor mindig forgalmas hely.

- Miért hagyod ezt? – kérdezte Azumi.

- Az én dolgom, igaz? Nem is ismerjük egymást.

- Csak nem tudom elviselni, ha valakit bántanak. Ez a srác bánt téged. Ahogy nézem, nem is ritkán.

- Semmi közöd hozzá.

- Tudom, tudom – mondta. – De rühellem az ilyet.

- Jobban, mint a melegeket?

- Sokkal jobban – válaszolta olyan gyorsan, hogy Dai kénytelen volt ránézni.

Azumi is egy pillanatra ránézett, majd vissza a sebre. Igazából nem volt túl nagy, de elég mély, jó ürügy volt arra, hogy szóval tartsa Dait.

- Akkor miért csinálod ezt? Ha meglátja, vagy megtudja, abból én jövök ki rosszul – szólt Dai, közben a padlót bámulta, és hagyta, hogy a szőke matasson a vállán tovább.

- Segíteni akarok.

- Nem kell.

- Biztos?

- Biztos – mondta, majd felnézett a szőkére.

Azokkal a szemekkel, amiket Azumi nem tudott kiverni a fejéből. Fájdalmasan szépek voltak. Azumi elhúzta a kezét Dai válláról és a fiú arca felé nyúlt, majd hirtelen megállt, mintha azt kérdezte volna magától: mit csinálok?

Dai szóra nyitotta a száját, de nem tudta elmondani, amit akart, mert meghallotta Jot, ahogy őt keresi. Dai megragadta a szőkét és a legközelebbi fülkébe taszította, majd rácsapta az ajtót. Egyikőjük sem tudta, hogy honnan jött ez az erő, de tény volt, hogy egy pillanat alatt tette arrébb Azumit.

- Jössz már? Téged várunk – szólt Jo. – Mi volt ez a nagy csattanás?

- Valami részeg betántorgott a fülkébe, nem fontos – mutatott a fülkére.

- Jól vagy? – kérdezte Jo, meglepően kedvesen. – Ne haragudj, elkapott a lendület. Fáj? – kérdezte a fiú vállára simítva.

- Nem vészes. Menjünk vissza, innék valamit.

- Arra gondoltunk a srácokkal, hogy elmennénk enni, nem vagy éhes?

- De, jó ötlet, menjünk – mondta és elindult, de Jo megfogta a csuklóját és magához húzta.

Azumi a ruhák halk susogását hallotta, meg azt, hogy csókolóznak. Ez biztos volt, felismerte az ajkak csattogását. Csoszogós lépéseket hallott, aztán egy fülke ajtaját nyikorogva nyílni, majd türelmetlenül csukódni. Egy pillanatra megfagyott, amikor fojtott nyikkanást hallott, meg izgatott pihegést. A hang irányába fordult lassan, de meg volt dermedve. Ezek itt akarják csinálni? – kérdezte magától.

Dai nem állította meg Jot, nem volt kedve most ehhez, de akarta, hogy Azumi hallja ezt és elmenjen a kedve a további hősködéstől. Azumi nem ment sehová. Állt a szűk fülkében és egyenesen a hangok irányába nézett. Nem látott persze semmit, de hallotta. Végig hallgatta az egészet az elejétől, a végéig, ahogy Jo liheg, élvezettel morog, ahogy Dai fojtott hangon válaszol Jo mozgására. Azumi egészen elveszettnek érezte magát. Nem ismerte ezt az érzést. Megbénulva állt és képtelen volt elmenni onnan. Összerezzent, mikor egy ütés érte a másik kettő fülkéjét, egy mélyről jövő, halk nyögéssel kísérve. Azumi valószínűsítette, hogy Jo befejezte a szexet, ezt megerősítette egy kuncogás és odavetett utasítás. Azt mondta Dainak, hogy tegye rendbe magát és induljanak, mert már éhes. Ezután Jo kiment a mosdóból.

Csend lett. Egyikük sem mozdult. Dai kezdett végül motoszkálni előbb. Azumi kilépett a fülkéből, majd oda sétált a másikhoz, és maga sem tudta miért, de benyitott. Az ajtó ismét nyikorgott, mint az előbb, de most sokkal szégyenlősebbnek tűnt a hangja. Dai húzta fel épp a nadrágját. Nem nézett Azumira, csak öltözött.

- Mondták már, hogy baj van a fejeddel? – kérdezte Dai.

- Hallottam már – válaszolta Azumi.

- Szerinted ez fájt? – nézett fel, mire a szőke arca megmerevedett a másik pillantásától. Dai szemei párásak voltak, az arcán még ott játszott a szex miatt a pír. Azumi tekintete Dai ajkaira siklott, amiket duzzadtan, vörösen lüktetni látott. – Úgy tűnt, hogy szenvedtem?

- Nem – mondta némi szünet után, mikor végre eltudta szakítani a pillantását Dai ajkairól.

- Akkor remélem, hogy megértetted, semmi szükség arra, hogy segíts.

Dai ellépett a szőke mellett, közben neki ütközött a vállának. Vagyis a karjának, mert Dai nem volt elég magas. Durvaságnak szánta, de csak ő maga járt rosszul, mert fájt a válla kicsit. Végül is, otthagyta Azumit. Az meg csak állt ott, mintha leforrázták volna. Nézett előre az üres fülkébe, ahol az imént még Dai és Jo szeretkeztek. Egyre gyorsabban vert a szíve, miközben visszapörgette a történteket. Nyelt egy nagyot, a tarkójára simított és lehunyta a szemét. Zaklatottnak érezte magát, de az okát nem feltétlenül találta meg abban, hogy két meleg srác csinálta tőle néhány méterre. Valami más volt hiba, amit nem tudott megfogalmazni magában.

Mire a szőke is előkerült a mosdóból, Dai és a többiek már elmentek. A szőke azonnal kiszúrta az üres asztalt, pedig remélte, hogy még látja majd Dait. Remélte? Sietve trappolt az asztalához és két pohár italt lelökött egymás után, amit a barátai előtt talált. A többiek értetlenül méregették, de nem kérdezősködtek, ők is látták, hogy ki távozott a szőke előtt a mosdók irányából. Sejtették, hogy valamit beszélhettek, ami úgy tűnt nem sült el jól.