Sunny lábát végül meg kellett műteni, Jo csúnyán elbánt vele, de szerencsére komolyabb baja nem esett. Miután kiengedték Sunnyt a kórházból, Kai ellentmondást nem tűrően költöztette magához, míg teljesen fel nem épül. Nem titkolt szándéka volt, hogy ez idő alatt Sunnyt magához édesgeti még jobban, mint eddig sikerült a kórházban. Természetesen a lehető legtöbb időt töltötte a kórházban Sunny közelében. Mindenképpen éreztetni akarta vele, hogy mindent komolyan gondolt, amit akkor este mondott, és ez azóta sem változott. A verekedés előtti pillanatban elég jól állt a szénája.

Sunny természetesen nem akart Kaihoz költözni, de nem volt más választása, miután egyenesen oda vitte autóval. Egyedül nehézkes volt egyelőre neki. Dai és Azumi folyton az egyetemen, vagy a munkahelyükön voltak. Arról pedig szó sem lehetett, hogy hazaköltözzön. Évek óta egyetlen hónapot lakott otthon, miután az előző pasijával szakított. Utána egyetemre ment és persze külön költözött. Röviden, nem akart anya mellé visszamenni. Így maradt a legkisebb rossz, Kai. Kai saját maga főnöke volt, így ő otthonról dolgozott, rövid időre ment csak be, ha muszáj volt. Teljesen Sunnyra tudott koncentrálni.

Kai trikóban és melegítőben tett-vett a konyhában, reggelit készített, még nem öltözött át. Igazából abban is maradhatott volna, amit előző este felvett az alváshoz, mert nem várt senkit és nem is tervezett menni sehová, maximum a kertbe, ott meg akár pucér is lehetett volna. Sunny botorkált elő a szobájából, amit a földszinten rendezett be neki Kai, mivel a fiú lába gipszben volt még jó darabig. Sunny leült egy székre, Kai pedig elé tette a friss kávét és a reggelit. Sunny már egészen hozzászokott ehhez, kedvelte ezeket a reggeleket. Igazából jól érezte itt magát. Kai jó társaság volt, és még vonzó is. Nagyon vonzó. Sunny nem dicsérgette, nem szórta rá a bókokat, de azért oda-oda szúrta óvatosan a véleményét. Voltaképpen nagyából újra együtt élt valakivel, amit így azért nem igazán mondott ki, mert nem is volt biztos benne. Egy házban éltek, ez igaz, de nem volt ez teljesen kerek. Például nem aludtak egy ágyban sem.

- Hogy érzed magad ma reggel? – kérdezte Kai, közben egy konyharuhát csapott a vállára.

- Jól, egyre jobban. Amint lekerül a gipsz, hazamehetek.

- Az orvos azt mondta, hogy lassú a teljes felépülés, ne erőltesd magad.

- Jól vagyok – mondta újra.

- Inkább csak menekülni akarsz innen. Pedig nagyon jól kijövünk, nem? Én jófiú vagyok, nem erőltetek semmit, te pedig ki vagy szolgálva. Olyan itt neked, mintha herceg volnál. Épp csak le nem fürdetlek rózsavízzel. Ami amúgy nem is rossz ötlet – kuncogta. – De a viccet félre téve, ne ugrálj, komoly sérülésed volt.

- Dai hívott este. Jo tárgyalását kitűzték, eléggé kapkodnak vele.

- Tényleg? – mosolyogta az orra alatt.

- Van hozzá közöd? – Kai felnézett, lenyalt az ujjáról egy kevés szószt, majd hátat fordított a fiúnak és a hűtőben kezdett matatni. Sunny nem kérdezett többet. Valójában ez is olyasmi, amiért nagyon hálás volt, meg sok minden másért, amit gondosan megtartott magának.

- Kimegyek úszni, kijössz a teraszra? Távol a víztől, nehogy beleess.

- Majd megmentesz, nem igaz? – kérdezte két falat között.

- Hősnek tűnök?

- Megfelelő körülmények között igen. Különben valami szuperhős jelmez jól állna.

- Nem látom magam piros harisnyában – emelte a csészéjét, mire Sunny felnevetett.

- Abban én sem, igazad van. De egy maszk, az nem volna rossz.

- Szereted az ilyet?

- Nem tudom – vont a vállát. – Nem próbáltam még.

- Mesélj még erről – sétált át a fiú elé. Leült szemben vele és élénken figyelte. Sunny zavarba jött. Túl közel volt most Kai ezt a témát firtatva.

- Ne csináld már – fordította el a fejét Sunny, miközben halkan beszélt.

Kai jól látta, hogy az arca is kissé kipirult, amitől oda volt. Nem volt jellemző, hogy ilyen reakciót vált ki valakiből. Akikkel eddig kezdett, azok ilyesmitől sosem jöttek volna zavarba.

- Merésznek hangzik, de némi csipkét el tudok rajtad képzelni – mondta, mire Sunny szemei elkerekedtek és lassan visszafordult Kai felé. – Ühüm. A combodon. Feketét mondjuk. Fűzőt is – billentette a fejét. – Talán csizmát – gondolkodott el.

- A faszidon én is látom.

- Az te vagy, nem?

- Én? – szólt hangosabban. – Nem emlékszem ilyesmire. Én Maxra gondoltam.

- Ó, igen, neki jól állt – mondta szemrebbenés nélkül. – De én most rólad beszélek. És azt hittem, hogy elég egyértelmű a helyzetünk. Együtt élünk, nem tűnt fel? Nem tűnök elég komolynak veled?

- Félek, felbukkan egy újabb különleges barát – mondta őszintén.

- Nem fog, már mondtam. Bízz bennem kicsit. Tudom, hogy nehéz. Azumi mondott erről valamit, aztán persze Max feltűnése sem erősítette benned felém a bizalmat, de azt hiszem, jó ideje bizonyítok neked. Csak egy kicsit engedj közelebb – kérte, közben a fiú combjára simított.

- Kicsit? – nézte Kai kezét, élvezte az érintést, meleg volt és nem tolakodó.

Valójában azt gondolta, hogy Kai teljesen más, mint amilyennek tűnik. Amikor először látta azt hitte, hogy az a típus, aki elveszi, amit akar, és nem kérdez semmit. Sunny viszont rájött, hogy az csak a felszín. Kai nagyon is figyelmes tudott lenni, kedves és törődő.

- Egy kicsit közelebb – bólintotta Kai, mire Sunny előre hajolt, hogy megcsókolja, mikor az ajtócsengő hangosan megszólalt. Mindketten összerezzentek, megtört a varázs és a lendület, így csak nézték egymást röviden, majd Kai ciccentett és elindult az ajtóhoz, hogy megnézze ki az.

Azumi érkezett dobozzal a kezében, amiben Sunny holmija volt.

- Mi ez? – kérdezte Sunny miközben belenézett az elé tett dobozba.

- A cuccaid egy része. Hívott a főbérlőd, hogy felmondták a szerződésed.

- Bassza meg a bérletidíj! – csapott a homlokára. – Most mi a fenét csinálok?

- Maradsz itt – jelentette ki Kai. – Itt nem kell a bérleti díj miatt aggódnod.

- Ebben nem lennék biztos – jegyezte meg Sunny, mire Kai vigyorogni kezdett. Azumi csendesen figyelte a másik kettőt, de nem tett megjegyzést. Ő csak halkan szurkolt nekik.

- Miért nem engem hívtak? – kérdezte Sunny.

- Mikor kórházba kerültél, én vettem kezembe a dolgaid, ennyi.

- Jó, majd intézem, hogy hozzák el a holmim.

- Daial megcsináljuk. Ezek olyan dolgok, amik kellhetnek.

- Eddig is megvoltam nélkülük. Megvan itt mindenem – mondta Sunny, át sem gondolva a szavait. Kai elégedetten mosolygott, majd visszasétált a konyhába és töltött kávét Azuminak.

- Kai, Kitty üzeni, hogy beírt egy találkozót délutánra.

- Igen, szólt nekem is. Át tudsz jönni Sunnyhoz?

- Nem kell rám vigyázni, megvagyok egyedül – mondta Sunny. – Komolyan. Szeretnék egy kicsit egyedül lenni.

- Jól van, legyen – mondta Kai, közben Azuminak adta a csészét. Belenézett a dobozba és felkiáltott, mint, aki megütötte a főnyereményt. – Nézd mit találtam! – emelt ki Kai a dobozból egy maszkot, amiről Sunny azt sem tudta, hogy van olyanja. Pláne nem tudta, hogy került oda a „kellhet" dobozba. Kai forgatta az amúgy tök snassz fekete maszkot, amit épp csak a szem elé szokás tenni és nevetett. Az egész fekete szaténból készült, csak fel kellett kötni és kész.

- Menj a fenébe – morogta Sunny és fogta a mankóit, majd elbotorkált a szobája felé.

- Mi baja? – kérdezte Azumi.

- Semmi – nevetett tovább Kai, közben a zsebébe tette a maszkot.

- Hogy van? – kérdezte halkan Azumi.

- Jól, tényleg. Néha elbambul és összerezzen, de nem vészes.

- És hogy álltok?

- Mint eddig – húzta a vállát. – Ha engem kérdezel együtt vagyok, ha őt, akkor rángatja a vállát. Igazán mindent megteszek, de úgy érzem, kevés. Neki. Nem mondanám, hogy elutasító, inkább nem mozdul. Vagy ilyesmi – mondta bizonytalanul. – Szeretem, hogy itt van, szeretek rá főzni, szeretem körbe ugrálni, kiszolgálni, komolyan. De ő nem bízik bennem. Pedig igazán ki sem teszem a lábam innen. Megértek én mindent Azumi, de van egy határ, amin túl már tehetetlen leszek.

- Beszéljek vele?

- Dehogy! Ez a mi dolgunk. Majd mi rendezzük. Talán ez egy lecke nekem. Mindig minden olyan simán ment az ilyesmiben, most kicsit melósabb – húzta a vállát.

- Hn, akkor rád bízom. Most mennem kell, mert még be kell ugranom az egyetemre is, aztán vissza az irodába, és Dai is igényt tart rám. Zsúfolt a felnőtt élet – nevette.

- És bonyolult – tette hozzá Kai. – Mondd meg Kittynek, hogy nem kések és főzzön kávét.

Kai kiengedte Azumit, majd Sunny után ment. Megállt az ajtóban és a fiút figyelte, ahogy neki háttal az ágy előtt áll a mankóira támaszkodva és ruhát válogat, próbált valamit keresni, ami ráment a gipszre, de nehéz dolga volt. Nem volt rajta felső, egy heget is jól lehetett látni, amit verekedés közben egy éles szélű kő hagyott maga után. Egész mélyre sikerült, varrni is kellett. Még élénk színe volt, de már kötés sem kellett rá. Nem volt olyan csúnya, de azért biztos volt benne, hogy Sunny nem fogja mutogatni. Ha tippelnie kellett volna, esélyt látott arra, hogy lesz rajta egy tetoválás, ami elrejti. Sunny aprót mozdított hátrafelé a fején, mire Kai odasétált hozzá és mögé simulva átölelve a nyakába csókolt. Sunny hagyta, közben tovább forgatta a a holmikat az egyik kezében. Kai végig húzta az ajkát a fiú nyakán, a tarkóján, majd a másik oldalra tért át, ahol a puha ajkai közé vette a fiú fülcimpáját.

- Ez lefedi azt, hogy „egy kicsit" engedjelek közelebb? – kérdezte Sunny.

- Nagyjából. Rossz?

- Nem, egyáltalán nem. Tetszik.

- Akkor, miért nem bízol bennem?

- Ösztönös, nem miattad van – mondta és szembe fordult a férfivel. – Nem csak a rossz tapasztalat miatt, már gyerekkoromban sem voltam valami jó ebben. Talán, mert anyám elhagyott, nem tudom. Azumi szülei, az én szüleim is szeretnek, én is őket, a családom. De, ezt tulajdonságomat nem tudták kinevelni belőlem. Lehet, ezért nem jön nekem össze sose semmi. Magamban sem bízok, másban miért tenném? – mosolyogta, közben Kai szép arcát nézte és a rövid barna hajába simított. – Benned akartam bízni, már elhittem, hogy ez jó lesz, amikor Max megtörte a lendületet. Még, ha el is hiszem, hogy nincs már jelen, akkor is... Van egy fal, amit nem tudok ledönteni. Próbáltam, de nem megy.

- Akkor engedd meg, hogy én tegyem meg. Soha életemben nem csináltam olyat, hogy online fűzzek valakit. Én randira viszem a pasikat. Repülőre teszem őket, elviszem a világ végére vacsorázni, vagy sétálni valami luxus tengerpartra, vagy Párizsba, ha azt akarják. Nem fotókat küldözgetek a kádamról egy arctalan fiúnak. Mégis megtettem, és most itt vagy, mert azt akarom, hogy itt legyél. Velem legyél itt. Nem titkoltam eddig sem, hogy szőröstől-bőröstől akarlak, többször elmondtam, és igazán mindent megteszek érted. De kérek én is valamit cserébe. Ne csak én tapossak, oké?

- Szeretsz engem? – szegezte neki a kérdést hirtelen, szinte a szavába vágva, mire Kai megakadt egy pillanatra, majd bólintott.

- Miért lep meg? – kérdezte, miközben Sunny meglepett arcát nézte. – Velem laksz, igaz? Körbe donglak egésznap, lesem minden kívánságod. Mi más oka lehetne?

- Bűntudat.

- Miért lenne bűntudatom? Nem tettem ellened semmit. Ne hivatkozz Maxra, unalmas kifogás.

- Sajnálom – mondta, közben lehajtotta a fejét és felsimította a kezét a másik mellkasára, kicsit közelebb lépett. – Ne bánts nagyon, azt nem szeretem. Hallod?

- Hallom – húzta a kezét Sunnyéra, majd rá csókolt. – Akkor most megyek úszni – mondta, majd elengedte Sunnyt, aki megfagyott. Nézett Kai után, aki az ajtó felé indult. – Vicceltem – fordult vissza, majd elkapta a fiút és belefordult vele az ágyba. – Azt hitted, majd csak úgy nyugtázom ezt a beszélgetést?

- Menj a fenébe – nevette Sunny.

- Ma ezt másodjára mondod. Nem baj. De nézd, csak mi van nálam – mondta és előhúzta a zsebéből a maszkot. – Kipróbáljuk?

- Ebben nincs semmi izgalmas, látsz benne.

- Ó, keressünk valamit, ami eltakarja a szemed?

- ...Később – mondta Sunny egy aprót nyelve.

- Este?

- Mondjuk – biccentette.

- És most...? – nézett végig a fiún, maga mellett.

- Most mész úszni, én pedig nézlek.

- Komolyan?

- Komolyan. Oda indultál. És még nincs reggel kilenc.

- Nem tudom, hogy függ össze ez azzal, hogy szeretkezni akarok.

- Hát úgy, hogy én meg nem – jelentette ki Sunny, mire Kai hátra ejtette a fejét és sóhajtott. – És azt is ki kell találnom, hogy a fenébe fog ez menni gipsszel a lábamon.

- Hát oda nem öntöttek gipszet, ahová én vágyom – nevette. – Amúgy is csak fantázia kérdése. Nem hinném, hogy olyan bonyolult lesz – morfondírozott, majd közel hajolt és felsimított a csípőjére. – Most megelégszem néhány csókkal.

- Azt kétlem.

- Azt mondtad, nem. Én pedig megértettem. Ez is valami, amit jegyezz meg velem kapcsolatban. Figyelek. Ha azt mondod, nem akarod, akkor nem teszem.

- Jól van, jól van – szólt Sunny, közben hosszan kifújta a levegőt. – Szóval, tényleg ide akarsz költöztetni?

- Itt laksz egy ideje, nem? Mi fog változni?

- Ez? – nézett végig kettejük között.

- Ó, igen, ez nagyon is – nevette.

- Kai, ugye nincs közöd ahhoz, hogy a lakásomnak lőttek?

- Nincs, persze, hogy nincs. A sors akarta ezt, nem gondolod? – nevette és a hátára fordult. – Komolyan, mi tényleg egymásnak vagyunk rendelve, nem igaz? Gondold csak végig, hogy jutottunk el idáig.

- Hiszel ebben?

- Általában nem, de ebben ez esetben kénytelen vagyok hitelt adni ennek.

- Igazad lehet – mosolyogta. – Nekem szánt az ég – mondta és Kai felé fordult. – Elég furcsa páros vagyunk. Az elegáns üzletemben és, egy... hát szóval, én.

- Nincs veled semmi baj, tetszik, amit látok. Ez valami egészen új. Dögös vagy, kicsit nyers, de legalább kimondod, amit akarsz anélkül, hogy sokat gondolkoznál azon, hogy milyen szót használj. Szerintem jókat fogunk vitatkozni. És utána békülni – nyalta a szája szélét. – Már látom magam előtt, ahogy bökdösöl az ujjaiddal, miközben kiabálsz velem, utána pedig az ölembe pattansz, mint az irodában.

- Lehetne, hogy ne emlegesd az azt az esetet?

- Ne csináld már, imádtam.

- Ahhoz képest elég tahó voltál végül.

- Ezt már elmagyaráztam.

- Emlékszem. Különben, igaz, hogy néha egyáltalán nem gondolkozom azon, hogy mit mondok. Ez szokott gondot okozni.

- Ezért vert meg az a fazon is?

- Nem. Azért, mert előtte péppé vertem őt. Mert dühös voltam. Rá, mindenkire. Ő így intézi a dolgait. De azért ez nem mindennapos. Balhézni sem szoktam. Csak a szám jár.

- Na, az nem hátrányos tulajdonság bizonyos esetekben.

- Legyél komoly – morrant egyet.

- Komoly vagyok. Mit fognak hozzám szólni a szüleid?

- Anyám imádni fog. Apám... hát ő majd beszél veled az üzletről. Nem mindig kezeli jól a dolgaim. Általában nem, inkább csak nem emlegeti. Szerintem veled kijön majd. Úgy néztem, szimpatikus voltál nekik. Jó volt a belépőd azzal, hogy folyton a kórházban legyeskedtél körülöttem.

- Hívjuk meg őket vacsorázni. Illene normálisan bemutatkoznom, ha már a család része lettem – magyarázta, Kai pedig ezt szó nélkül hagyta. Erős kifejezésnek érezte, de nem akart megint károgni. – Dairól tudnak?

- Nem. Fogalmuk sincs róla. Apám ki fog akadni. Lehet, hogy anya is. Egy meleg elég volna a családba, még sok is, de hogy mind a két fiú... Azt hiszem, ez meg fogja feküdni a gyomruk. Azumi nem siet haza vinni Dait, ezt megértem.

- Jók együtt, de kitudja, mit tartogat a jövő, nem igaz? Sohasem lehetsz biztos semmiben.

- Most magad ellen beszélsz.

- Nem, nem. Csak azt mondom, hogy minden és mindenki változik. Az, hogy most szerelmes vagyok, nem jelenti azt, hogy tíz év múlva is az leszek. Ahogy azt sem, hogy nem együtt fogunk megöregedni. Érted, mit akarok mondani?

- Értem – bólintotta. – Rendben. Carpe diem.

- Valahogy úgy.

- Azért nekik neccesebb. Az apám elég sarkos figura tényleg. Aggódom, mi lesz, ha bemutatja Dait.

Kai erre nem reagált, nagyon is megértette a helyzetet. Ő maga sem járt különösebben kényelmes cipőben, ugyanis az ő másságáról tulajdonképpen nem vettek tudomást. Úri szórakozásnak tartották a szülei mindig és teszik ezt most is. Senkire sem kíváncsiak, ha férfiről van szó, így aztán Kai sosem vitt még el hozzájuk senkit. Mindig csak legyintettek, újabban már minden alkalommal azt emlegetik, hogy feleséget kell már találnia. Kai erre mindig valami megnyugtató, kitérő választ adott és megritkította a hívásokat, találkozókat. Abban bízott, hogy egyszer végre felfogják majd, ő sosem fog nőhöz közeledni.

Sunny a hirtelen beállt csendes merengésre lett figyelmes, de ezúttal nem kérdezett semmit, csak közelebb vackolta magát Kaihoz. Nem tetszett most ez a téma neki, nem tűnt vidámnak, így aztán igyekezett túllépni rajta. Inkább azon kezdett gondolkozni, hogy miként folytassa a reggelt. A kezébe fogta a telefonját, nyomkodta, néhány perc múlva Kai telefonja értesítést jelzett, így ő is előhúzta a zsebéből. Az online társkeresőről, hogy a Red nevű felhasználó törölte a fiókot. Sunny Kai felé fordította a telefonját, hogy megmutassa neki a módosított kapcsolati státuszát. Kai híján volt az ilyen profiloknak, nem is óhajtotta őket, de úgy gondolta, hogy Sunnytól ez nagy dolog.

Vége