A történtek után nem meglepő módon Sunny letiltotta Kait, nem volt hajlandó beszélni vele semmilyen formában. Becsapta őt, és erről megfogadta, hogy nem tűri el többé senkinek. Sunny újra csalódott, úgy érezte, hogy megtaposták, megint a földbe döngölték. Egyszerűen nem értette, hogyan lehetséges az, hogy megint megtörténik vele az, amiről azt hitte, hogy sosem fog többé, mert megtanulta a leckét. Megtanulta, de úgy tűnik, hogy nem volt elég alapos. Most újra át kell venni a tanultakat.

Sunny nem beszélt napokig senkivel, még Azuminak sem vette fel a telefont, csupán egy üzenetet írt, hogy hagyják békén. Azumi azonnal arra gondolt, hogy történt valami közte és Kai között. Nem tudott erről semmit, de biztos volt abban, hogy köze van hozzá. Nem akart beleszólni, de nem hagyhatta azt sem, hogy Sunny így összetörjön miatta. Amikor Azumi elment Sunny lakására, de az nem engedte be, a szőke az irodába vette az irányt. Nem kérdezte, hogy szabad-e, Kai szobájába lépett és maga után csukta az ajtót, be is zárta. Kai felnézett a papírjaiból, majd visszafordult, és intett a székre, hellyel kínálva a másikat. Azumi leült, majd elhúzta a papírokat Kai elől. Az nem nézett rá, sejtette, hogy mi lehet a látogatás oka. Az ajka belső felét harapdálta, kimelegedett, érezte, hogy nem lesz kellemes ez a látogatás.

- Mit csináltál? – kérdezte Azumi. – Sunny nem veszi fel a telefont napok óta, nem reagál semmire, nem nyit ajtót. Mit csináltál az öcsémmel? – szúlt fojtottan, mire Kai felemelte a fejét. Nyelt egy aprót, mert Azumit nagyon dühösnek látta. Kai rázott egy aprót a fején, majd nyitotta a száját.

- Semmit – mondta tőle szokatlan hangszínben, mintha el akarna tűnni innen.

- Igazán? Tényleg? – bólogatta dühösen. – Mindent tudok, Kai. Azt is tudom, hogy vele hadakozol a parkoló helyért, azt is tudom, hogy te vagy Boss. Szóval, mi a fenét csináltál?

- Honnan tudsz te erről? Persze, elmondta...

- Semmit sem mondott, magamtól jöttem rá. Illetve, a parkolós dolgot tényleg ő mondta.

- Az egész véletlenek sorozata! – hadarta ingerülten. – Gondolom, akkor jött rá, hogy ki vagyok, amikor itt járt. Elhozott egy csekket, hogy visszaadja a javítás költségét. Vitatkoztunk, sértegettük egymást, aztán csak úgy megtörtént! Sajnos, tudtomon kívül épp miatta voltam vele olyan, amilyen, de nem tudtam, hogy ő Red!

- Várj, mi az, hogy csak úgy megtörtént? Miről beszélsz? – vágott közbe a szőke. Kai feszülten járatta rajta a szemei, majd ciccentett egyet.

Pillanatnyi csend fagyott a levegőbe, majd Azumi kiropogtatta az ujjait. Kai a szőke kezeire nézett, remélte, hogy nem fogja megütni.

- Nem volt erőszak, meglepően lelkes volt.

- Ne beszélj így róla!

- Ez az igazság – mondta határozottan. – Elzavartam, nem voltam kedves. Haragudtam rá és magamra, mert Redre gondoltam. Néhány nap múlva visszajött, hogy beolvasson. Nem egészen úgy alakult, ahogy elképzelte, mert újra beadta a derekát. Azt mondtam neki, legyen a szeretőm, de elutasította. Hagytam, hadd menjen. Ezután nem sokkal derült ki, hogy ki ő. Ahol minden kezdődött. Döbbenetes pillanat volt, amikor rájöttünk, ki a másik. Üzenetet váltottunk, azon az online felületen, és épp egymás mellett álltunk. El tudod képzelni? – nevette halkan. – Nem hagyott szóhoz jutni, otthagyott. Még aznap rábeszéltem, hogy találkoznunk kell. Sikerült rendezni, ő mégiscsak Red... Most már mindent tudsz. Vagyis annyit még hozzátennék, hogy együtt vagyunk azóta. Szinte minden nap találkozunk. Illetve, eddig így volt. És most cefetül érzem magam. Nem tudom megfogalmazni, de...

- Szereted – fejezte be a szőke. – De, ha ilyen meseszerűen alakult, akkor most mi van?

- Nincs vége – szólt Kai. – Pár napja is nálam volt, együtt vacsoráztunk, velem aludt. Reggel viszont elbaszódott minden. Max megjelent, megállt a szobám ajtajában és elcseszett mindent.

- Ki az a Max?

- Nehéz megfogalmazni a szerepét. Ő Max. Jön-megy, ha akar. Most épp jött.

- Van egy faszid, és egy másikat szédítesz?

- Nincs senkim. Illetve van, nagyon is van, de az nem Max. Sunny az, akivel járok. Max nem a valakim. Max egy barát.

- Akit megdugsz – tette hozzá a szőke.

- Bonyolultabb ennél.

- Akkor mégiscsak van valakid Sunnyn kívül, nem?

- Nem – kiáltotta. – Nem. Ő ezt többnek érzi, számomra sosem volt több, mint egy barát, aki közelebb áll. Igen, persze, hogy lefeküdtem vele, akkor nem lenne ez a cirkusz! A gond csak az, hogy őt nem lehet visszautasítani egykönnyen. Ha akar valamit, azt nagyon akarja. Azt hiszem, most ez én vagyok.

- Akkor élj vele boldogan és hagyd Sunnyt.

- Nem, ezt nem fogom megtenni.

- Fontold meg – kérte Azumi, de egyáltalán nem volt kedves a hangja, Kai úgy gondolta, hogy jó tanácsnak szánta, amit nem árt megfogadni.

- El fogom ezt rendezni – emelte a kezét.

- Sosem avatkozom Sunny dolgaiba, de hogy tiszta legyen, miért kell neked békén hagynod, elmondom, hogy most mit csináltál vele. Sunny régóta nem bízik meg senkiben. Ez az egyik oka annak, hogy egyedül van. A másik pedig az, hogy nem tartja magát nagyjából semmire. Nem látszik, igaz? Hát csak figyelni kell és meglátja az ember. Sunny egy elég bonyolult lélek. Nevet kifelé, de belül egyáltalán nem vidám. Amit most tettél vele, az jó eséllyel újra megroppantotta. Volt egy fiúja. Az első pillanattól kezdve utáltam, ahogy mindenki. Valamiért viszketni kezdett tőle a tenyerem. Sunny teljesen megszédült és azon kaptuk magunkat, hogy miatta kiabál velünk, úgy védte, mint egy oroszlán a kölykét. Végül elköltözött. 17 éves volt és elment otthonról ehhez a seggfejhez. A srác lényegében a szolgájaként kezelte, Sunny pedig vigyorgott, boldog volt. Tényleg az volt. Mindent megtett a srácért. Szerintem még a zokniját is ő húzta fel a lábára. Sunny senkire nem hallgatott, aztán hirtelen megjelent otthon és mintha sosem létezett volna az a pondró nem hallottunk róla. Sunny nem mondott semmit. Sokára beszélt róla, amikor újra felbukkant a fiú. Hazudott Sunnynak mindenről, még a neve sem volt igazi! Eltudod ezt képzelni? Mindeközben Sunnyn röhögött ő is meg a barátai. Nyilván közben volt másik srác is, de az csak hab volt a tortán. Azóta Sunny egyedül van. Valahogy sosem jött neki össze semmi, legalábbis ezt mondta, de szerintem egyáltalán nem is próbálkozott senkivel. Miközben nagyon is akarta, hogy valakit érdekeljen. Nem is tudom, mit érezhetett. Most pedig jöttél te, akiért oda volt, ezt én is láttam, aztán átbasztad.

- Nem csaptam be.

- Akkor, hogy került oda ez a Max? És áruld el, hogy jutott reggel az ágyadig?

- Van kulcsa.

- Van? – kérdezett vissza a szőke. – Akkor azt is áruld el, hogyan beszélhetsz még mindig így Sunnyról? Azután is van még hozzád egy másik pasasnak kulcsa, miután miattad szaladt ki az öcsém a világból, azt tudod még mondani, hogy fontos neked? Tudod, mit gondolok én most? Azt, hogy neked kurvára távol kell tartanod magad tőle. És ezt nem kérem, hanem mondom. Nem akarok veled rosszban lenni.

- Nem szeretem, ha fenyegetnek – jegyezte meg Kai.

- Ó, ez nem is fenyegetés volt. Biztosra veheted, hogy bejelentkezem nálad, ha tovább baszakodsz – mondta fagyos tekintettel és felállt, majd elindult az ajtó felé.

Kai nem kezdett magyarázkodni, nem értett egyet és nem is gondolta, hogy neki azt kéne tennie, amit Azumi mond. Ez rá és Sunny tartozik, és nem hagyhatja annyiban.

Sokadik alkalommal vette hiába a telefont a kezébe, mert még mindig nem tudott kapcsolatba lépni Sunnyval. Telefonált párat, hogy kiderítse, hol is lakik a fiú, vagy hová szokott járni. A címe hamar meglett, a többi információra kicsit várnia kellett.

Néhány nap múlva kapott pár címet, ahol meg szokott fordulni. Úgy gondolta, most nemigen fog felbukkanni egyik helyen sem, így egy magánnyomozót bérelt fel, hogy figyelje őt és hívja, ha valahová elindul. Kai azt is gondolta, hogy sosem engedné be a lakásba, ha megjelenne ott. Átkozta magát azért, hogy nem volt erőszakosabb abban a tekintetben, hogy ezekről a dolgokról Sunny alig akart beszélni, és most ilyen körülményesen kell utána járnia.

Kai a lakásában lakott mióta elviharzott tőle Sunny, mivel Max nem tágított, és nem akart egy házban lenni vele. Max nem ment sehová, ő pedig így kénytelen volt a saját házból elmenni. Max makacs tudott lenni, és most sem akarta Kait elengedni. Kai viszont azt nem akarta, hogy köze legyen hozzá, vagy a gyanúja is felmerüljön. Sunnyt akarta visszakapni.

Egy hete volt a lakásában, és unta már, hogy Sunnyról semmi hír. Aggasztotta, hogy nem jött ki a vackából. Néhány futár volt csak, aki megfordult nála, többször Azumi, de egyikük sem volt ott sokáig, így szóltak a jelentések. Kai néhányszor elindult, de aztán mégis maradt, feleslegesnek tartotta oda menni. Ha Azumit nem engedi be, őt pláne nem fogja.

Egyik este kopogtak az ajtaján, mikor kinyitotta, Max állt előtte. Nem szólt, csak elsétált mellette. Egyenesen az ablakhoz ment és az éjszakai várost figyelte. Kai közelebb lépett hozzá, de elég messze ahhoz, hogy ne érhessen hozzá.

- Azt mondod, makacs vagyok, de te sem panaszkodhatsz – szólt Max.

- Mikor mész már el?

- Még ma reggel is azt hittem, hogy ez köztünk valami másról szól. Valami egyedi, amit csak mi értünk. Hogy távol vagyunk egymástól, de elég erősen kötődünk mégis, hogy ugyanott és ugyanúgy folytassuk, amikor újra találkozunk. Különlegesnek éreztem ezt az egészet. Téged – mosolyogta maga elé. – Továbbra is tartom ezt. De sehogy sem fér a fejembe, hogy egy ilyen valószerűtlen jelenség miatt megbolondulsz, mit ez a fiú. Engem félre állítasz. Engem – ismételte halkan. – Egyetlen logikus magyarázatot tudok erre elképzelni. Szerelmes vagy. Te felismerted ezt? – kérdezte, miközben felé fordult.

- Lassan – bólintotta.

- Hogy történt ez? Nem is ismered – mondta szelíden. Kai nem kérdezte, ezt honnan is tudja, mert Maxnak mindig voltak olyan dolgai, amiről nem akart tudni. Ez például olyan volt, nem akarta tudni, hogyan jutott olyan információhoz, amiről nagyjából más nem tud, csak ő és Sunny.

- Sokkal többet beszéltem vele, mint bárki mással eddig, ha ilyesmiről van szó. Veled is sokat hallgatunk, nem igaz?

- Azt gondoltam, hogy hisztizel, és másnap visszajössz. De, hogy egy hétig itt legyél, miközben én a te házadban... Na, ez már nekem is sok. Nem szeretem a botrányt, versenyezni pedig pláne nem fogok egy ilyen fiúval, mint ez a te Sunnyd. Még a neve is... - nevette halkan, kissé gúnyosan. – Menj, ha akarsz. De jó, ha tudod, hogy engem megtalálsz, ha úgy gondolod, hogy ez a móka már unalmas. Ezt azért megtartom – emelte a kulcsot. – Ha másért nem, hát emlékbe.

Kai a férfit nézte maga előtt, nem szólt, csak félre állt az útjából. Nem akarta azt mondani, hogy „rendben", nem akarta mondani, hogy „nem foglak keresni". Sosem égetett fel semmilyen hidat maga mögött, ezúttal sem tette. Már csak azért sem, mert ami köztük volt, vagy van, az tényleg valami egyedi, ahogy Max mondta. Ő maga nem volt szerelmes ebbe a férfibe sosem, de nem mondhatta, hogy csak egyszerű barát volna, vagy egy olyan valaki, akivel az élvezet miatt lefekszik. Ezeket a gondolatokat szándékosan nem osztotta meg Maxszal sem eddig, sem most. Kiváltképp most, amikor Sunny fontosabb. Maxnak nem kellett elmondani, hogy vége a beszélgetésnek, elsétált Kai mellett, rá sem nézett, a kezei is a zsebében voltak. Most elment. Talán még visszajön, így gondolta. Addig vár, ő ráért. Kaira várni nem volt számára fáradtság. Bosszúság ebben az esetben talán, de nem fáradtság.

Miután Max elment, haza indult, de még az autóban kapott egy hívást, hogy Sunny elindult és egy bár felé igyekszik az útvonal alapján. Kai azonnal megfordult és ő is arra indult. Mindenképp beszélni akart Sunnyval, és máshogy nem volt rá lehetősége.

Sunny a bárba igyekezett Daihoz, végre előbújt a csigaházából. Szélesen szétnézett, hátha véletlenül felbukkanna valahol Jo, de nem látta sehol az alapos fürkészés után. Különben sem járt ide sűrűn, csak Dait ellenőrizni, azon kívül sosem időzött itt sokat. Igazából most sem várta őt, de számításba vette, hogy ha felbukkanna, akkor biztosan megint valami verekedésbe keveredik vele. Jo nem volt az a típus, aki egy ilyet reakció nélkül hagyna akkor sem, ha már régen történt. Mivel Sunny tisztának látta a terepet, besétált a bárba. Dai ezúttal nem dolgozott, vendég volt. Sokat gondolkozott, végül maradt a bárban, nem engedhette, hogy Jo miatt a munkáját elveszítse. Dai egy félreesőbb asztalnál ült, épp Azumival beszélgetett telefonon, mikor Sunny csatlakozott. Intett neki, majd leült és szélesen szétnézett a teremben is.

- Mi a baj? – kérdezte Dai, miután letette a telefont.

- Semmi, csak szétnéztem, rég jártam itt. Azumi?

- Később csatlakozik, még az irodában van. Lassan többet van ott, mint az egyetemen – Sunny mozdított a fején, de ehhez a témához nem szólt hozzá. – Jól vagy? Eléggé elvesztél mostanában.

- Jobban, igen.

- Elmeséled?

- Nem, nem hinném. Amúgy is kezdem azt hinni, hogy csak én képzeltem ezt az egészet.

- Azt nem hinném.

- Beszéljünk másról. Kéne néhány jegyzet az órákról, teljesen elhanyagoltam a tanulást.

- Oké, majd átviszem holnap. Jössz már suliba?

- Igen, de nem holnap. Ma szerintem kissé elfogok csúszni.

- Tervezed?

- Nem, de látok rá esélyt – mosolyogta.

- Kai csinált valamit? – kérdezte csak azért is. Sunny felnézett és elvette a fiú elől az italát, majd lehúzta. – Mondd már el! Megőrülök, olyan kíváncsi vagyok, hogy mi van veled. Azon kívül lerágtam a körmöm, úgy aggódtam, legalább a telefont felvehetted volna!

- Senkinek nem vettem fel a telefont, ne érezd magad rosszul miatta. Kicsit el kellett bújnom. Utálom ezt az egész rohadt világot és az összes pasit, akit a hátán hord. Befejeztem. Csajozni fogok.

- Te? – nevette Dai.

- Akkor egyedül rohadok meg, de még egyszer pasit nem engedek a közelembe forduljon fel az összes – dohogta tovább, Dai pedig úgy látta, tényleg így gondolja a másik akkor is, ha voltaképpen viccesen hangzott.

- Azért én és Azumi túlélhetjük?

- Légy komoly.

- Csak, mint te. Sunny... mi történt?

Sunny kocogtatta a pohár oldalát, harapdálta a szája belső felét. Dai mégiscsak a barátja volt, és talán tényleg érdekelte, mi van vele. Ha már őt sem érdekelte volna, igazán bajban lett volna. Dai unszolta finoman, mire Sunny vont a vállán.

- ...Van valakije. Valami gazdag selyemfiú. Besétált a hálójába, érted? Abba a szobába, ahol velem hempergett. Saját kulcsa van a házához. Miért hiszem még mindig el, hogy érhet valami jó?

- Mert így van. Csak... Nem tudom! Nem verhet át mindenki! – magyarázta.

- Mégis így van! Azt hittem, megtanultam, hogy ismerjem fel azt, aki átver, de úgy tűnik, tévedtem.

- Nem tudom, mit kéne mondanom.

- Semmit, csak ne feszegessük a témát.

- Ha így akarod, rendben – vonta a vállát, majd intett a pult felé, mire egy lány elindult feléjük egy üveg itallal, még csak mondaniuk sem kellett semmit. – Ő jó lesz? Azumi azt mondta, jó csajnak számít – nevette Dai, mire Sunny is duzzogva mosolyra húzta a száját.

Dai kitöltötte az első kört, amit Sunny egy mozdulattal lökött le, majd kérte a következőt és így sorban még párat. Kezdett már lazulni, kicsit csúszni, de egyúttal könnyebbülni is. Felállt és táncolni indult. Dai azonnal mozdult utána, nem akarta, hogy valami baja essen, vagy hülyeséget csináljon, amit később megbán, és majd megint befordul. Úgy tűnt, hogy az utóbbi jó néhány hétben többet megtudott Sunnyról, mint az évek alatt, mióta ismeri. Dai kicsit rosszul érezte magát amiatt, hogy a saját nyomora miatt sosem vette észre, hogy valójában Sunny is kínlódik, önző volt, így érezte. De nem is volt ez igaz, mert mindenkinek a saját baja a legnagyobb, Dai esetében pedig tényleg nem csak nyafogásról volt szó.

Sunny kizárta az egész termet a tudatából, csak a zenét hagyta meg, amiről úgy érezte egészen a lelke mélyébe hatol és ott igyekszik szétcsapni, kiszorítani mindent, ami bántja. Jobban volt talán, de nem jól. Dai látta, hogy Sunny sír, közben mosolyog. Utálta, hogy tehetetlen volt. Valami ilyesmit érezhetett vele kapcsolatban Sunny is, mikor még Joval járt. Dai megragadta Sunny karját és magához húzva megölelte. Sunny erősen kapaszkodott belé, és sírt, biztosan hangosan is, de ezt nem hallotta Dai a zene miatt. Biztos volt abban, hogy ha nem így lett volna, Sunny nem adja így ki magát. Jó volt ez így.

Kai egy ideje már figyelte őket, többször mozdult, hogy oda menjen, de nem tette. Látta, hogy Sunny egy másik fiút szorongat, ölelget. Azt is jól látta, hogy az a derekát, hátát simogatja, közben a nyakába fúrja a fejét, innen Kai biztosra vette, hogy csókolgatja Sunnyt. Elöntötte a méreg, még a kezei is ökölbe szorultak. Arra gondolt, hogy Sunny hisztizik, nem áll vele szóba, közben pedig egy másik sráccal enyeleg. Itt és most akarta tisztázni a dolgot. Az asztalra csapott és megindult a két fiú felé. Oda érve szétszedte őket, majd Daira pillantott, aki hátrébb lépett Kai pillantásától. Kai nem ismerte fel, ahhoz túl sűrű volt a köd a szeme előtt, dühös volt. Sunny Dai mellé állt, mire Kai megragadta a karját és húzni kezdte maga után. Sunny folyamatosan tiltakozott, rángatta Kai kezét, mire az megállt és magához rántotta. Egyenesen, dühösen a szemébe nézett, közben épp csak össze nem ért az orruk hegye. Sunny tartása elernyedt, és bábként mozdulva követte Kait, aki továbbra is húzta maga után. Kint a bár előtt a falhoz lökte Sunnyt és elé állt. Két kezét a feje mellett támasztotta meg, ingerülten szuszogott, majd félre nézett és elhúzta a kezeit. Sunny nem mozdult, úgy állt ott, mintha a falhoz szegezték volna, csak a szemeivel követte Kait.

- Megőrültél? – kérdezte végül Sunny. – Mi ez a nagy jelenet?

- Beszélni akartam veled, de nem tudom, hogy, van-e még miről?

- Tessék? – szólt Sunny felnevetve. – Nem nekem van pasim!

- Nem? Akkor ez mi volt?

- Tartoznék magyarázattal? – billentette a fejét.

- Igen! – kiáltotta. – Igen is tartozol!

- Miért? Elég világos a helyzet, nem? Valaki besétált a kulcsra zárt házadba! Én pedig elég okos vagyok ahhoz, hogy ezt megértsem!

- Legalább hallgass meg!

- Ne erőlködj, nem leszek játéka senkinek. Menj vissza ahhoz az elegáns férfihez, illik hozzád.

- Ő nem az enyém, nem kell hozzá visszamennem. Ő egy... ő csak egy valaki. Nincs már közöm hozzá. Rég nem is láttam, jött-ment mindig, sosem voltunk egy pár. Mióta veled járok, eszembe sem jutott, az meg pláne, hogy felbukkan.

- Miattam ne szakíts vele, nem vagyok rád kíváncsi.

- Sunny, sajnálom! Nem gondoltam, hogy beszélnem kéne Maxról. Újra mondom, csak jön és megy, amikor épp nincs senkim. Általában szól, amikor kedve van hozzám, de most nem tette. Nem is laktam otthon mióta elmentél tőlem! A lakásomban voltam, míg Max a házamban. Nem is beszéltem vele. Ma délután megkeresett és végre megértette, hogy nem akarok tőle semmit. Elment a házamból.

- Most nem akarsz tőle semmit?

- Most nem akarok tőle semmit, amíg te képben vagy – mondta egyenesen.

- ...Nem vagyok. És most mehetsz – intett a kezével és ellökte magát a faltól.

Kai elkapta az állát, nem szorította erősen, csak hogy figyeljen rá és ne tudjon ellépni. Sunny nem volt ijedt, sokkal inkább valami mást érzett, amit nem tudott nevesíteni ebben a pillanatban. Sunny mellkasa szaporán mozgott, nem is tudta, hogy mit érez pontosan. Még mindig ingerült volt, de ehhez keveredett valami izgalom, amit Kai váltott ki belőle. Izgatott volt amiatt, amit a másik csinált, teljesen elgyengült tőle, de ezt nem mutathatta ki, ha megteszi, abban a pillanatban elveszik, és Kai fog nyerni.

- Elég világos voltam én is az elmúlt időszakban, igaz? – kezdte Kai, némi szünet után. – Azt mondtam, hogy kellesz nekem, ezt tartom most is. És nem azért játszottam veled ezt a marhaságot online, hogy most elpöccints, mint egy csikket. Elbasztam, igen. De ez nem jelenti azt, hogy nem tetszek meg mindent azért, hogy helyre hozzam. Ha azt hitted, hogy lerázhatsz csak úgy, miközben duzzogsz, akkor elszámoltad magad, ahogy látod. Itt vagyok, mert itt akarok lenni. Ha akarok valamit, azt megszerzem, mindegy miről van szó. És most téged akarlak, úgyhogy szokj hozzá a gondolathoz. Lehet, hogy nem holnap, mert makacs vagy, de biztos lehetsz benne, hogy nekem lesz igazam – mondta katonásan, amitől Sunnyba fagyott a szó.

Sunny csak arra tudott koncentrálni, hogy talpon maradjon és megértse, amit épp mondott neki Kai. Nem birtokolni akarta, nem az önérzete miatt akarta megkaparintani őt, hanem mert tetszett neki, kedvelte. Sunny ezt érezte. Kai tekintete izzott, amitől Sunny teljesen elgyengült, nem akarta őt még ilyen szenvedélyesen senki. Remegősen fújta ki a levegőt, miközben Kai készült őt megcsókolni.

- Most pedig áruld el, hogy ki volt az, akivel ölelkeztél benn?!

- Mi...? – ráncolta a szemöldökét Sunny.

- Nagyon felhúzott, ahogy ott enyelegtél vele. Be akartam mosni neki egyet, de ezt mégsem tehetem meg... Vagy igen? Elég bizalmasan beszélgettél vele az asztalnál is.

- Figyeltél? – hitetlenkedett Sunny.

- Egy ideje már itt vagyok, igen.

- Ha lenne kedvem hozzá, most nevetnék. A sas szemeid nem látták, hogy Dai van velem? – kérdezte gúnyosan, majd ellépett Kai elől. – Nem hiszem el, hogy kérdőre vonsz – gyújtott rá. – Ha annyira fontos vagyok neked, miért nem kapartad az ajtómat? Nem vettem fel? És? Rám is rúghattad volna az ajtót, nem igaz?

- Ennél civilizáltabb vagyok, de ha tudom, hogy ezzel meggyőzlek, minden bizonnyal megteszem – magyarázta a fiú hátát figyelve. Egy perce még ott reszketett előtte, várta, hogy megcsókolja, most pedig kiosztja. Kai lehunyta a szemét és próbálta valahogy megérteni a másikat. – Beszélhetnénk normálisan? Nem itt egy bár oldalában.

- Hazudni bárhol lehet, nem igaz? – dünnyögte maga elé két slukk között.

- Mi történt? Egy perce még majd' elájultál, mert a falhoz préseltelek, most meg flegma vagy. Az tetszik, ha kemény vagyok veled? Ezt eddig nem mondtad. Nem gond – mondta, közben lépkedett Sunny felé, aki megfordult és hátrált. – Megbüntetlek, ha erre vágysz.

- Ne légy hülye – fordította el a fejét, majd szippantott volna a cigarettából, de Kai kilökte az ujjai közül és megfogva a csuklóját magához húzta.

- Eszemben sincs futni hagyni ezt a lehetőséget kettőnk között. Ha kell, akkor kezdjük elölről az egészet.

- ... Nagyon, nagyon megbántottál – kezdte Sunny és újra rágyújtott. – Nem voltak illúzióim ezzel kapcsolatban, tudtam, hogy nagy játékos vagy, bármikor feltűnhet valaki, akivel kavartál, vagy jártál. De, hogy a saját kulcsával nyitja a házad valaki, aki úgy beszél rólam, mint egy koszos rongyról, arra nem számítottam tőled sem. Nem tudom, hogyan tekintsek erre az egészre most.

- Max elment. Megértette, hogy ez most lehetetlen.

- A kulcsát is visszaadta?

- Vissza – vágta rá Kai pillanatnyi megingás nélkül. Tudta, hogy ha most azt mondja, még mindig van kulcsa a másiknak, Sunny itt hagyja. – Kérlek, valahogy lépjünk túl ezen.

- Nem is tudom, mi bánt jobban – szólt és leült egy betonpárkányra. – Az, hogy Max megjelent, vagy az, hogy leengedtem a védelmem.

- Nem álltom, hogy soha többé nem foglak megbántani, de azt igen, hogy még egy ilyen nem fordul elő. Nincs több lezáratlan ügyem – magyarázta, és Sunny mellé ült, aki bólogatott aprókat maga elé.

Nem akarta csak úgy, néhány szép szó után megadni magát, kiváltképp, mert az elmúlt napokban teljesen begubózott senkivel nem állt szóba. Úgy érezte, hogy felesleges volt a hiszti, ha most megbocsát.

- Átgondolom – mondta végül. – Ilyen egyszerűen nem kapsz vissza.

- Jól van, így is jó – mosolyogta, mert valójában ez így is több, mint amire számított, mikor elindult ide. Sunnyból kinézte, hogy egy-két jobbost kioszt, mielőtt elküldi a fenébe. – Hazavihetlek?

- Azt mondtam, átgondolom – emlékeztette.

- Én csak azt kérdeztem, hogy hazavigyelek-e? Te mire gondoltál? – billentette a fejét az ajkát harapva.

- Semmire – rázta a fejét a torkát köszörülve.

- Gyere, hazaviszlek.

Kai felállt és felhúzta magához Sunnyt. Szándékosan szűkre szabta a távolságot, így Sunny mélyen beszippanthatta a másik illatát, érezhette a belőle áradó finom, langyos közelséget. Kai próbálta emelni a másik állát, hogy az ránézzen, hogy végre meg is csókolhassa, de Sunny húzódozott még mindig. Végül Kai két keze közé fogta a fiú arcát és begyűjtötte a csókot. Vagyis egy puszit a másik ajkáról, azonban Sunny feltette az „i"-re a pontot és megcsókolta Kait.

Kai már a zsebében érezte a dolgot, végre egy jó napot zárhat ezúttal, ezt gondolta, miközben újra csókolózhatott Sunnyval. Ekkor hirtelen nagy erejű lökést érzett Sunny felől, azt hitte, hogy a fiú löki el, de hamar rájött, hogy nem erről volt szó. Megtámadták őket. Maga mögé fordította Sunnyt, aki azonnal kilépett mögüle, nem volt ő óvni való sosem. Jo állt előtte egy vascsővel a kezében, amivel az előbb megütötte Sunnyt. Kai nem értett semmit, nem is érkezett kérdezni, mert Sunny neki esett Jonak. Épp úgy, mint legutóbb, amikor így összeugrottak, Sunny a felgyűlt dühét igyekezett ráereszteni Jora. Egyértelmű volt, hogy valamikor ez még bekövetkezik, de most a legrosszabb pillanatot választotta erre Jo. Hangos csörömpöléssel ért földet valahol a vascső, amit Jo elejtett, erre már néhányan előkerültek valahonnan és távolról figyelték a verekedést. Többen rendőrért kiáltottak, de jórészt csak messziről figyelték őket. Kai próbált közbeavatkozni, de Sunny meglepő erővel lökte félre. Egyre csak Jot igyekezett laposra verni. Hosszan ment az adok-kapok, aminek egy csúnya reccsenés vetett véget, amint Sunny a földre került. Hangosan ziháltak egymást nézve, miközben Jo egy fegyvert fogott Sunnyra. Az csak kapkodta a levegőt, mást alig lehetett hallani, mivel a fegyver láttan minden bámészkodóba belefagyott a szó. Hirtelen sziréna zaja ütötte meg a fülüket, mire Jo futásnak eredt, de Kai utána kapott és földre vitte, hátra csavarta a kezeit és ráült, míg megérkezett a rendőrség.

Hamar bilincs került Jo kezére, és az is kiderült, hogy illegálisan tartott fegyvert, ez és a többi jegyzett stiklije elég volt ahhoz, hogy egy darabig élvezze a rendőrség vendégszeretetét. Közben egy mentő is megérkezett Sunnyért, mert, mint kiderült csúnyán eltört a lába. Kai próbálta kiszedni belőle, mi volt ez az egész, de Sunny nem akart erről beszélni, épp el volt foglalva a pokoli fájdalmával. Az érkező Dai és Azumi voltak, akiktől majd a választ remélte.

Miután Sunnyt kórházba szállították, ők hárman követték. Míg vártak a fejleményekre, Dai elmondta Kainak, hogy mi is történt, azaz, vélhetően mi történt. Beszámolt a korábbi verekedésükről, nagy vonalakban arról, hogy neki mi köze is van Johoz. Kainak nem teljesen állt össze a kép, de nem kérdezősködött sokat, biztos volt abban, hogy jó sok minden kimaradt a magyarázatból, de úgy gondolta, ahhoz neki semmi köze. A lényeg most az volt, hogy Sunny rendben legyen.