Vadonatúj fehér autó szinte hang nélkül parkolt le Kai háza előtt, épp Sunny kocsija mellé. Az érkező ült a volán mögött és némán nézte az idegen autót. Sosem látta azelőtt, nem is tudta elképzelni, hogy ki vezethet ilyet, aki Kai háza előtt parkol vele. Kai numerái vagy taxival jöttek, vagy maga Kai hozta őket haza. A férfi lehajtotta a tükröt, igazított a haján, a finom fekete csíkot a szeme körül a kisujja élével simította tökéletesre, majd kiszállt az autóból. Elővette a kulcsát és felsétált az ajtóhoz.

Nesztelen léptekkel közeledett a lépcsőn felfelé Kai hálója felé. Nagyon tudni akarta, hogy kié az autó. Tényleg nem csapott semmilyen zajt, még a háló ajtóval sem kellett vesződnie, mert nyitva volt. Megállt a küszöbön, majd bentebb lépkedett, egészen az ágyig sétált. Zsebre tette a kezét és tovább figyelte Kait, ahogy igyekszik maga alá gyűrni valakit. Ők egyáltalán nem érzékelték, hogy ott van valaki.

- Jó reggelt – szólt a férfi, mire Kai azonnal megfagyott. Nyomban felismerte a hangot, nagyon jól ismerte. Lassan fordította a fejét hátra, majd félre pillantott és felült az ágyon.

- Menj ki, mindjárt megyek – szólt a férfihez, Sunny pedig a lába ujjáig vörösödve húzta magára a takarót.

- Jó ég, mit szedtél össze? – kérdezte a férfi Sunnyt nézve, a hangjából csöpögő a maró gúnnyal döbbenet vegyült.

- Menj innen ki – szólt erélyesebben Kai, mire a férfi emelt a fején.

- Biztos, hogy engem kell elküldened?

A férfi mosolygott, majd megfordult és visszament a földszintre. Sunny közben kimászott az ágyból és szó nélkül húzgálta a ruháit magára. Mikor Kai hozzáért lerázta magáról, de nem szólt hozzá.

- Hallgass meg, hadd magyarázzam meg!

- Hagyj békén! – mondta halkan és elindult, mire Kai utána kapott. Sunny visszafordult és lendületből behúzott neki egyet. Kai megtántorodott és az állához kapott.

Sunny futva vette a lépcsőket, majd megkereste lenn a táskáját, és úgy rohant ki a házból, hogy a másik férfi szinte csak egy csíkot látott belőle. Az mosolyogva kortyolt a kávéjába, kissé összerezzent, mikor Sunny bevágta a hatalmas bejárati ajtót, még egy kép is leesett a falról, hangos csörömpöléssel tört össze. Nem kellett várni sokat Kaira, azonnal pattogott le a lépcsőn, majd kirohant a ház elé, de már sehol nem volt Sunny, vagy az autója. Visszament a házba, ő is bevágta az ajtót, majd a férfihez trappolt.

- Hogy kerülsz ide? – kérdezte dühösen, fojtottan.

- Leszállt a gépem, és gondoltam, meglátogatlak.

- Nem hívott senki!

- Nem? – kérdezte szelíden, a csészéjét letéve. – Az, hogy kaptam kulcsot, az nem egyértelmű meghívó?

- Menj el, nem vagyok rád kíváncsi! – fordított hátat a férfinek, miközben a kulcsait kereste, hogy Sunny után menjen.

- Ugyan már – szólt a férfi nevetve. – Ki ez a szakadtka?

- Semmi közöd hozzá!

- Óh, ne csináld már. Érdekel. Sosem vonzottak az ilyen hajléktalanok – mondta, közben a körmeit vizsgálta. – Komolyan, hogy van hozzá gusztusod?

- Tűnj el! – kiáltott megint.

- C-c-c – emelte az ujját, majd felállt és Kai elé sétált. Felsimított a mellkasára, egy ujját végig húzta Kai tetoválásán, majd a szemébe nézett. – Maxit nem szokás így félre tenni, azt hiszem, ez világos.

- Nem vagyunk mi semmik, hogy így beszélj velem – sziszegte, miközben ráfogott a férfi csuklójára és durván elhúzta a bőrétől a kezét.

- Annál sokkal többek – emlékeztette, közben lerázta a durva szorítást a csuklójáról. – Azt elnézem, hogy megváratsz, hogy itt-ott keresel, nekem is van saját életem, de – lapogatta ezúttal a férfi vállát – nem vagyok a kurvád, akit eldobhatsz, ha meguntad, mert egy ócska utcagyerekre áll fel a farkad – szólt komolyan, kissé sötét tekintettel, mire Kai mellkasa nagyot emelkedett.

- Akkor most szépen kérlek, hogy fejezzük be azt, ami köztünk van, vagy volt, és menj el innen – szűrte a fogai között.

- Rosszul számolsz, ha azt hiszed, hogy egy ilyen kócos kölyök majd elveszi tőled a kedvem – sétált vissza a kávéjához. – Neked mellettem a helyed, ezt már néhányszor felismertük, nem igaz?

Kai nem fűzött ehhez semmit, egyszerűen ott hagyta a férfit. Az maga elé mosolyogva emelte a csészéjét, majd a bejárat felé fordult. Sunny amennyire idegen látvány volt Kai mellett, épp annyira nyugtalanító, ha azzal párosította, hogy a férfi milyen ingerült lett miatta.

Max egy bumeráng volt, a kóbor macska, aki néha visszatért egy-egy rövid időre, ha a kedve úgy tartotta. Kai sosem vette túl komolyan őt, bár azt elismerte mindig, hogy nagyszerű kiegészítője. Mind megjelenésben, mind stílusban, mind pedig az ágyban. Jól kijöttek általában, de jó volt ez így mindkettejüknek. Abszolút nem számolt vele Kai, sosem gondolta, hogy épp most bukkanna fel. Általában szólt, ha érkezik, most viszont bejelentés nélkül jött. A lehető legrosszabbkor. Max egy gazdag, elkényeztetett férfi volt, aki nem szokott ahhoz, hogy nemet mondjanak neki, most pedig Kai megtette. Ennek nem örült.

Kai felöltözött, majd rá sem nézve Maxre az autójához sietett. Bevágta magát a volán mögé, indította az autót, majd nagyokat csapott a kormányra. Rájött, hogy fogalma sincs arról, hogy hol lakik Sunny. Sosem járt a lakásán, és sosem kérdezte, erről. Fogta a telefonját, hívta Sunnyt, de nem is kapcsolt a hívás. Azumi számát kereste ki, de mielőtt elindította a hívást, rájött, hogy ő semmit sem tud róluk, és nem volt biztos abban, hogy azzal kéne nyitnia a témában, hogy az öccse elrohant tőle, mert egy másik férfi megjelent a házában. Kai a tehetetlen dühtől forrongott, fogalma sem volt, hogyan is oldja meg a helyzetet.

Visszakullogott a házba, ledobta a kulcsait és leült Maxel szemben. Az kényelmesen hátradőlt, keresztbe tette a lábait és mosolygott. Ragyogott, csodás volt, mint mindig, Kai viszont ezúttal csak annyit érzékelt belőle, hogy tönkre tett valamit.

- Miért nem hívtál? – kérdezte Kai látszólag higgadtan.

- Meg akartalak lepni. Úgy látom, sikerült. Ki ez a kölyök?

- A fiúm.

- A mid? – nevette a fejét hátra ejtve. – Ne nevettess, elcsúszik a sminkem.

- Komolyan mondtam. De lehet, hogy múlt időben kéne beszélnem, miután bemasíroztál a házamba.

- A kulccsal, amit adtál – jegyezte meg. – Nos, legalább nem kell vesződnöd azzal, hogy lekoptasd. Foglaltam asztalt estére.

- Nem megyek veled sehová. Hallottad, amit mondtam? Sunny a fiúm.

- Sunny – ismételte fintorogva.

- Max, menj el innen!

- Biztosra veheted, hogy én maradok. Majd segítek kiheverni ezt a fiút – kacsintotta, mire Kai felállt és az emeletre indult.

- Én fogok elmenni, ha te itt maradsz.

- Ne légy nevetséges – nézett Kai után, miközben az a lépcsőn haladt felfelé.

Kai nem reagált, a hálóban egy bőröndbe pakolt, közben folyamatosan hívni próbálta Sunnyt. A telefon még mindig elérhetetlen volt. Mikor megjelent az ajtóban a bőröndjével, Max hangtalanul követte a tekintetével. Egész eddig azt hitte, hogy viccel, hogy csak hisztizik, bár igaz, hogy ez Kaira nem volt jellemző. Amint egyedül maradt a házban, vett egy nagy levegőt és próbálta felfogni, mi történt voltaképpen. Kai otthagyta őt a saját házában, egy Sunny-féle fiú miatt, ami korábban elképzelhetetlen volt.