Dai tükörből figyelte a mögötte várakozó Sunnyt. Dai épp egy fodrász fürge ollója alatt ült, megunta a rég viselt frizuráját és egy új stílust akart kipróbálni. Sunny pedig elkísérte, de egy pillanatra sem figyelt rá. A telefonjába bújva vigyorgott, de nem úgy, ahogy korábban, ez őszinte volt, igazi. Dai sejtette, hogy pasi van a dologban, de azt nem tudta, hogy az online pasas, aki valójában Kai, vagy az az idegen lienzon, akiről azóta sem tudta meg ki volt. Utálta, hogy Sunny ilyen szűkszavú ezekben a dolgokban.

- Azt hiszem, kiszőkíttetem a hajam – mondta Dai, mire Sunny odavetett egy „oké"-t, majd pár pillanat múlva felkapta a fejét.

- Mi?!

- Figyelsz te egyáltalán?

- Persze, bocs – mondta és eltette a telefont. – Szóval szőke? Azumi tudja?

- Sose lennék szőke – forgatta a szemeit. – Csak gondoltam, erre felkapod a fejed.

- Nem állna jól.

- Feljössz, ha itt végeztünk? Azumi későig lesz az irodában. Jó volna beszélgetni kicsit. Ráérsz?

- Rá – bólintotta, hiszen, Kai is ugyanúgy az irodában ragadt estére, mint Azumi. – Honnan jött, hogy levágatod a hajad?

- Meguntam. Időnként útban is van – kacsintotta, mire Sunny halkan elnevette magát. – Te nem akarsz új sérót?

- Nem kösz, jó ez így.

Biztos van, akinek így tetszik – gondolta magában Dai, miközben mosolygott maga elé.

Nemsokára már Sunny autójában ülve haladtak Azumi lakására. Dai fejében cikáztak a kérdések, de egyiket sem tette fel, mindenképp zavartalan körülményeket akart. Meg egy italt, de legalább egy kávét.

Sunny laposan figyelte, ahogy Dai a lakásban kavarog, olyan volt, mint aki menten felrobban. Nem tűnt idegesnek, de messziről látszott, hogy kikívánkozott belőle valami. Sunny előtt landolt egy csésze kávé, majd Dai felpattant a kanapéra, mint egy macska és nagy szemekkel figyelte előtte a meglepett fiút. Sunny arra gondolt, ha elé dobna egy gombolyagot, biztosan lecsapna rá.

- Oké, mi bajod van? – szegezte neki a kérdést Sunny. – Ha lány lennél, megkérdezném, hogy terhes vagy-e?

- Nem hinném, hogy nekem való lenne a gyerek – ingatta a fejét. – Veled mi a helyzet?

- Mi...? – rázta a fejét értetlenül, tényleg nem tudta követni Dait. – Nem gondolkoztam még ezen, nem is igen kell, úgy hiszem.

- Nem erre gondoltam... Kivel jársz?! – bukott ki Daiból.

- Tessék? – nevette zavartan a másik, még félre is nézett.

- Jól hallottad. Ismerlek, biztosan van valakid. Miért nem mondasz erről semmit? Azt hittem, barátok vagyunk, hogy a legjobb barátod vagyok!

Sunny húzott a vállán és a tarkójára simított, majd elővett egy cigarettát és rágyújtott, közben kisétált az erkélyre. Dai követte, rágyújtott ő is és a vörös hajút figyelte. Az csak szívott két nagyot a cigarettán és megadta magát.

- Jól van. Oké. Elég friss, még nem akartam beleélni magam, ezért nem meséltem. És ne is mondj Azuminak semmit.

- Jól van, nem mondok.

- Semmit – ismételte, még az ujját is felemelte. Dai kicsit összevonta a szemöldökét, nem is tudta elképzelni, milyen titok lappanghat egy ilyen sztoriban, ahol Sunnyak pasija van.

- Megértettem – bólintotta.

- Hol is kezdjem? – mondta végül. – Talán a parkolóban. Vagy még korábban? Elég... kanyargós az út. Vegyük sorra. Emlékszel a klub mennyitóra?

- Nem sokat mondtál róla. Ami furcsa is volt.

- Nem voltam rá büszke. Persze sokat ittam akkor is. Valami pasi fogott és magával vitt. Egész ígéretesnek tűnt a dolog, míg meg nem futamodtam. Szóval, ott hagytam.

- Miért?

- Mert az arcát se láttam, csak nem kefélek egy idegennel!

- Nem? – vigyorgott Dai, mire Sunny legyintett.

- Tartsuk a sorrendet. Szóval elkezdtem beállni egy bérelt parkolóba, és hadakoztam a fickóval. Közben jött az online pasas. A parkolós fazonnal ment az adok-kapok, és véletlenül megtudtam, hogy az épp Azumi főnöke. Nem volt pofám tovább szórakozni vele, főleg, hogy kifizette a kocsim javítását. Elmentem hozzá, és kifizettem a számlát.

- Ó, erről nem tudtam!

- De tudtál – gyújtott rá újra.

- Nem, biztosan nem mondtad – okvetetlenkedett, majd hirtelen elkerekedtek a szemei. – Ne mondd, hogy ő volt az, aki „véletlenül megharapott"!

- Ő volt.

- És beolvastál neki?

- Be, igen.

- És mit szólt?

- Hanyatt vágott az asztalon. Azt akarta, hogy legyünk partnerek, érted...

- Erre te? – mozdult előre Dai, majd szétvetette a kíváncsiság, Sunny sosem látta ilyen élénknek azelőtt.

- Elhajtottam. Kétszer elég volt a hülyeségből. Ami valójában három alkalom volt. Mert kiderült, hogy ő volt a megnyitós pasas is.

- Ezt el sem akarom hinni!

- Nincs vége – jegyezte meg Sunny.

- Lehet ezt még cifrázni?

- Ó, lehet – bólogatott. – Kiderült, hogy Kai az online pasas.

Dai leült, ezt már nem tudta talpon tovább hallgatni. Rágyújtott, és csak nézett maga elé. Próbálta összerakni, amit Sunny mondott.

- Szóval, akivel most jársz, az folyton az utadba került, de fogalmad sem volt róla, hogy ismered?

- Röviden, igen.

- És miért nem tudunk mi arról, hogy van valakid?

- Mert még nem akarom. Azt sem tudom, hogy Azumi mit szól majd hozzá...

- Azumi tudja – mondta szárazon. – Már azt, hogy Kai, valójában Boss. Felismerte a hangod, mikor üzenetet kapott tőled Kai. Azt mondta, hogy örülne nektek.

- Miért nem mondta el?

- Te elmondtad neki, hogy én ki vagyok?

- Az más volt.

- A lényeg ugyanez volt. Tudtál valamit, amit ő nem. Nem akart belefolyni, vagy belekavarni. De... Akkor most minden oké?

- Most igen. Helyén van minden, bár még szokom, hogy egy ilyen pasim van. Ő nem olyan, mint a korábbiak. Komoly férfi, nem egy taknyos. Néha azt gondolom, nem lesz hosszú életű a dolog, máskor meg azt, hogy jobb nem is lehetne. Érted?

- Azt hiszem.

- Valójában egész más világ vagyunk – gondolkodott el Sunny. – Tudod te hány éves? – nevette. – 34.

- Ó – billentette a fejét Dai.

- Hát én is ezt mondtam. Gondolod, hogy van ennek jövője?

- Számít, hogy hány éves, ha működik? – kérdezte szelíden.

- Nem tudom – vonta a vállát. – Most talán nem. Különben rendben van, minden téren. Kedvelem.

- Kezdesz belezúgni?

- Valami olyasmi – vallotta be. – Rég volt már, hogy ilyesmit éreztem, és nehezen vallom be magamnak, de azt hiszem, így van. Félek is ettől az egésztől, ugyanakkor arra gondolok, hogy kétszer nem léphetek ugyanabba a szarba, igaz?

- Nem, én sem hiszem – ingatta a fejét. – Ő hogy áll hozzád?

- Jól. Figyel rám, érdekli őt, amit mondok. Elvisz randizni, érzem, hogy jól érzi magát velem. Nem egy szeretőt akar.

- Gondolom, azért nem bánja nagyon, hogy lefekszel vele? Vagy te azt, hogy vele lehetsz.

- Ó, te sem bánnád, hidd el – mondta halkan.

- Csak nem zavarban vagy? – szúrta oda mosolyogva.

- De, eléggé – harapta az ajkát. – Tudod, hogy nem szeretek az ilyesmiről beszélni.

- Tudod, hihetetlen ez a sztori – mosolyogta szélesen. – Hogy tudtad eddig magadban tartani?

- Most sem mondtam volna, ha nem kérdezel rá. De baromi kíváncsi vagy, tudod?

- Tudom, és azóta fúrja az oldalam a kíváncsiság, mióta hallottam az online pasasról. De alig beszélsz magadról.

- Most már mindent tudsz.

- Gondolod, hogy Kai nem mondta el Azuminak?

- Biztosan nem. Kérdeztem tőle, és azt mondta, nem beszélt róla.

- Elhiszed?

- Ha már most kételkednék benne, akkor szakíthatnék is, nem? Igyekszem bízni. Azt hiszem, jól megy.

- Minden esetre én szurkolok. Megérdemelsz valami jót.

- Remélem, ezt fent is így gondolják.

- Az exed azóta nem jelentkezett?

- Nem, dehogy – ingatta a fejét. – Nem hülye, felfogta, hogy a hátam közepére sem kívánom.

- Hát, adtál rá okot, hogy máshogy gondolja...

- Többet nem fogok, elhiheted. De ha már exeknél tartunk, Jo békén hagy?

- Pár üzentet írt, de el sem olvastam őket. Nem is mondtam Azuminak, te se tedd. Kérlek.

- Nem fogom. Örülök, hogy nem reagálsz rá. Ezt is abba fogja hagyni előbb-utóbb.

- Nem tudom, miért vagyok még mindig érdekes neki.

- Mert elhagytad, magad mondtad, hogy őt nem szokás elhagyni. Bántja az egoját.

- Csak egy srác vagyok, pótolható – rázta a fejét.

- Fel sem fogod, mit jelentesz valakinek, akit egyszer megérintettél – mondta őszintén. – Akár Jo, akár Azumi... Akarnak téged.

Dai nyelve hegyén volt egy kérdés Sunny felé, épp az imént fejtegetett gondolat vonatkozásában, de nem tette fel. Sokszor tartott magában Sunnyval kapcsolatban gondolatokat, kérdéseket, amiket már nem szabad boncolgatni. Volt lehetősége feltenni ezeket a kérdéseket, kimondani ezeket a gondolatokat, de nem tette, akkor pedig szépen magában is kell tartania őket. Kiváltképp akkor, amikor Sunny épp belehabarodik valakibe, ő maga pedig fülig szerelmes.

- Volt egy rövid időszak, amikor igen – mondta Sunny a fiúnak háttal, mintha legalábbis Dai kérdezett volna tőle. – De rég átértékeltem az összes gondolatom rólad, talán már mondtam is – Dai nem reagált, csak lehajtotta a fejét, nem gondolta, hogy ennyire átlátszó. – Most másra kell koncentrálnom. Nem is akarok erről többet beszélni. Volt lehetőségünk, egyikünk sem élt vele, hagyjuk is ennyiben végleg.

- Szerencsés vagyok, amiért téged az utamba sodort az élet.

- Az ügyeletes rendes srác vagyok – nevette még mindig háttal. – Éhes vagyok, rendeljünk pizzát.

- Nincs hozzá kedvem, de Azumi főzött tegnap, szóval, van kaja, ha kérsz – mondta, közben a hűtőhöz sétált és kinyitotta.

- Bármi is az, jöhet – szólt, a telefonját nyomkodva. – Nemsokára végeznek bennt.

- Azt hittem, tovább tart – mosolyogta Dai a hűtőben matatva.

- Intézhetek plusz munkát Azuminak, ha gondolod – vigyorogta a kijelzőre.

- Kösz nem, így is sokat van benn.

- Túl sokat, ha engem kérdezel.

- Különben mióta is tart ez a te románcod?

- Jó rég, ha az egészet vizsgáljuk, ha azt, hogy van valakim, akkor Négy-öt hete. Azt hiszem.

- Hogy tudtad magadban tartani...?

- Ahogy te sem beszéltél Azumiról.

- Nem volt mit.

- Igazad van, az semmi, hogy telefonon beszéltél vele minden nap, aztán randizni jártál vele hetekig, míg az a rohadék el nem bánt veled.

- Lapozzunk – emelte a kezét megadón. – Inkább arról beszélj, hol találkoztok, vagy hol randiztok?

- Van lakása a városban, meg egy háza a zöld övezetben.

- Azért mást is csináltok, nem csak keféltek, ugye? – Sunny mozdulata megakadt, pillanat alatt rákvörössé vált. Az ilyen kérdésektől tényleg zavarba jött mindig, pedig ezen kívül nehezen lehetett ilyen reakciót kapni tőle.

- ...Nem.

- De jól értettem, hogy lefekszel vele?

- Dai! – szólt hangosabban, már izzadt is kicsit. Dai rendkívül élvezte, hogy húzhatja kicsit a másikat, igazán sosem látta még így kínlódni Sunnyt.

- Jól van, bocsánat! – nevette. – Vicces vagy, amikor ilyen zavarban vagy. Én szoktam ilyet. Szóval, mivel nyűgöz le?

- Jó ötletei vannak. Néhány napja egy felolvasó estre mentünk. Az előtt szabaduló szobába vitt. Ki se néztem belőle. De voltunk már fürdőházban is. Nem rég tart – húzta a vállát. – Inkább csak a lakásban vagyunk, ha végzett az irodában, és én is ráérek.

- Ez úgy hangzik, mintha minden időtöket együtt töltenétek.

- Pont úgy – éretett egyet Sunny, közben el is mélázott ezen. – Nem vagyok sok? – kérdezte hirtelen. – Rám fog unni. Vagy azt gondolja, hogy rá akaszkodom. Ki fog dobni, mert matrica vagyok – mondta maga elég meggyőződéssel.

- Héhé! Ne agyalj ilyesmin! Ha nem akarna veled lenni, ő tuti megmondaná. Nem olyannak tűnik, aki fél valakit lekoptatni.

- Igazad van – fújta ki magát.

Sunny lehunyta a szemét és igyekezett magát rávenni arra, hogy ne gondolja túl ezt a dolgot. Olyan természetesnek tűnt számára, hogy amikor csak tudnak, együtt vannak, bele sem gondolt abba, hogy talán túlságosan nyomul Kaira. Igaza volt Dainak, ha valamit Kai nem akart, azt kereken előadta, nem kertelt, ezzel sem lenne másképp. Akkor pedig csak az lehet, hogy ugyanannyira élvezi az együtt töltött időt, mint Sunny. Röviden, működik a dolog.

- Csak próbáld meg élvezni és olyan Sunnysan lazán venni – mondta Dai, mire Sunny elmosolyodott és a rezgő telefonjára pillantott, amin egy üzenet várta Kaitól.

- Ne fáradj a kajával, úgy tűnik máshol vacsorázom.

- Legyen tápértéke is annak, amit a szádba veszel – jegyezte meg Dai, amire Sunny igazán nem tudott reagálni. – Mi van? – nevette.

- Veled mi a fene történik? – kérdezte komolyan, Dai pedig tovább nevetett.

- Önmagam vagyok.

Sunny mielőtt elindult még újra Dai lelkére kötötte, hogy nembeszél erről Azuminak. Dai nem értette, hogy miért kell titkolózni, ha ennyiresínen van a dolog, de nem feszegette tovább, és megígérte, hogy nem beszélróla. Arra gondolt, hogy Sunny fejében valami olyasmi járhat, hogy Azumi talánmégis rosszallná a dolgot. Mármint, hogy tényleg Kai és Sunny együtt vannak.Gondolni valamit és elképzelni más, mint a ténnyel szembe kerülni. Sunny óvatosvolt, talán önvédelemből is kivárt még, mielőtt hangosan is kimondaná a világelőtt, hogy van valakije. Dai pedig ebbe a döntésbe nem szól bele azzal, hogybeszél erről Azuminak.