Kai napokig paprikás hangulatban volt azután, hogy Sunnyval összegabalyodott. Nem tudta elfelejteni, hogy milyen meggondolatlan volt, mennyire esztelenül cselekedett. Aztán az is zavarta, ahogy bánt Sunnyval. Nem szokott ő ilyen durva lenni senkivel, főleg nem azzal, akivel épp lefeküdt, Sunnyval mégis otrombán viselkedett.

Akkor azt gondolta, hogy jól van ez így, nem látja újra, majd szépen el is sikkad az emlékei között. Aztán a lelkiismerete mégis beszélt hozzá, főleg mert ő rossz szájízt maximum üzlet miatt hagy maga után, magán emberként ritkán vált el csúnyán valakitől.

Sunnyt nem tudta elérni, felkeresni, nem ismerte a számát, semmit sem tudott róla. Azumit mégsem kérdezhette meg, akkor valami magyarázatot kellett volna adnia, de semmiképp sem akarta vele megosztani, hogy három mondatváltás után lefektette a testvérét. Ráadásul még Red miatt is rosszul érezte magát. Alakult valami köztük, és most úgy érezte, becsapta ezzel az egésszel, pedig valójában nem tartozott neki elszámolással. Meg is ritkultak az üzenetváltásaik. Nem tudta az okát, vagyis részéről értette volna, de nem emlékezett, hogy valamit írt, amiért megharagudhatott volna a másik. Aztán az jutott eszébe, hogy esedékes lassan a korábban szabott határidő. Arra gondolt, hogy Red mégsem akar vele találkozni, így aztán inkább lekoptatja. Sajnálta volna, ha így van, mert megkedvelte, és valóban hiányoztak az üzenetei.

Sunny sem volt jobb hangulatban, bár ő inkább csak magába fordult, ahogy szokott, ha valami baja van. Persze mosolyogott és vigyorgott, de azt, aki jól ismerte nem tudta becsapni. Sem Dai, sem Azumi nem faggatta, de mindketten látták, hogy valami történt. Kíváncsiak voltak, ó nagyon is kíváncsiak, de inkább kivárták, míg Sunny magától mond valamit. Ha egyáltalán megteszi. Bossnak feltűnően keveset írt, őt jobban megakasztotta ez a random szex, mint gondolta. Először azt hitte, hogy majd könnyen túl teszi magát rajta, mivel Kai olyan otromba volt, de rájött, hogy épp ez bántotta még mindig. Aztán azt is felismerte, hogy ha kedves lett volna vele, akkor sem lenne jobb a lelkének, egyszerűen nem kellett volna megtennie. Azt ő is elismerte viszont, hogy mindentől függetlenül jobban hiányzott neki a szex, mint azt igyekezett magával elhitetni, ezt később ismerte csak fel, miközben rágta magát a dolgon.

Dai a konyhában tett-vett, miközben Sunny a jegyzetei felett görnyedt. Tanultak, bár Dainak sok kedve nem volt jelenleg ehhez, éhes volt és nyűgös. Sunny felállt és odasétált hozzá, majd elvett egy üveg vizet a pultról. Dai nem érkezett szólni, hogy ne nyissa fel, mert felrázódott, máris beterítette Sunny ruháját, csurom víz lett. Elégedetlen sóhajjal kísérve tette le a palackot, majd levette pólóját. Dai felé pillantott mosolyogva, amiért így járt, nem is tervezett ennél többet, de meglátta a harapásnyomot a vállán. Elkerekedett a szeme és nyomban elfordította a fejét. Aztán visszanézett a fiú felé. Kissé zavartan nézett mégis jobbra-balra, végül megfordult és a pultnak dőlt, előre bámult. Nem is tudta hirtelen, mitől lett ilyen zavarban.

- Mi bajod? – kérdezte Sunny immár a lehiggadt palackból kortyolva.

- Semmi, igazán – ingatta a fejét. – Mi újság veled? – kérdezte a szeme sarkából pillantva a másikra.

- Semmi – mondta, vagy kérdezte, maga sem tudta, Dai furcsának tűnt.

- Aha, oké – bólogatta, mire Sunny értetlen fintorral az arcán sétált Azumi szobájába, hogy keressen egy pólót.

Azonnal megértette, mi baja van Dainak, mikor a vállát meglátta egy tükörben, ő maga már egészen hozzászokott a makacs folthoz, ami valamiért nehezen akart eltűnni. Neki nem volt abból a krémből, amit Dainak is vitt korábban, nem volt rá sosem szüksége, így nem használta ezen a folton sem, megaztán takarásban volt, nem látta senki. Kifordult a szobából és visszasétált Daihoz, mellé dőlt a pulthoz.

- Ez csak... Véletlen volt – kezdte Sunny, mire Dai felé fordult.

- Hogy valaki megharapott?

- Igen – mondta halkan.

- Van valakid?

- Nincs.

- Ó, értem – bólintotta. – Akkor, tényleg véletlen volt.

- Kérlek, ne említsd Azuminak. Szeret kombinálni.

- Nem mondok semmit. De miért is vagyunk ilyen zavarban?

- Nem tudom. Én nem szoktam ilyesmit csinálni.

- Engem nem zavar – húzta a vállát. – Nagyfiú vagy, csinálsz, amit akarsz. Senkit nem nyilaztak még le azért, mert volt egy liezonja.

- Nem ismerem őt – mondta halkan. Úgy érezte, valamiképp beszélnie kell róla, még akkor is, ha konkrét személyt nem említ.

- Hogy érted? – fordult felé Dai.

- Ahogy mondom. Sose láttam előtte – motyogta.

- Bevállalós – jegyezte meg. – Hogy sikerült ez?

- Hosszú sztori, nem mennék bele. Nem láttam még, de kapcsolatban voltam vele tulajdonképpen, csak nem tudtam róla.

- Az internetes randi? – kérdezte, hátha megtud erről valamit.

- Nem, dehogy – ingatta a fejét. – Másról van szó, de mindegy. Azt hiszem... Nem is tudom, hogy mi történt. Vitatkoztunk voltaképpen. Aztán egyszer csak letepert és... kész.

- Wow... Mint egy filmen – szólt Dai megdöbbenve. – Milyen volt? – lökte meg a vállával játékosan Sunnyt.

- ...Gyors. Heves. Valójában elég... kemény – bökte ki végül, de belepirult, hiszen élénken emlékezett, hogy Kai lényegében csak ült az asztal tövében és ő volt az, aki pattogott az ölében, mint egy gumilabda.

Dai halkan nevetett, közben figyelte Sunnyt. Sosem hallott még csak hasonló sztorit sem tőle. Pironkodni sem túl sűrűn, valójában talán még sosem. Mióta beszélt magáról, és Azumi morzsázott neki róla, már azt is tudta, hogy miért nem. Szóval most megértette, hogy a barátja valami igazán komfortzónán kívüli dolgot tett, amitől nem feltétlenül érzi jól magát, úgy tűnt. Dai úgy gondolta, hogy valami megnyugtatót kellene most mondani.

- Nincs ezzel baj. Mindenkinek kell ilyesmi. Fiatal vagy, ezt is meg kellett tapasztalnod. Szerintem kicsit lehetnél nyitottabb.

- Mire?

- Bármire. Emlékszem, mit mondtál, hogy mit gondolsz. Szerintem tévedsz. Nem hiszem el, hogy nem akar téged senki felszedni. Azt gondolom inkább, hogy szemellenzővel jársz.

- Nem hinném, hogy így lenne.

- Akkor miért keféltél egy random fickóval? Ő nem akart téged?

- Azt mondta utána, hogy sose lásson többé. Szerinted, akart engem? – kérdezte, mire Dai ajkai elnyíltak és együtt érzőn magához húzta Sunnyt. – És el se tudom felejteni egy darabig – bökött a vállára. Dai annyira mondott volna valamit, de nem tudott. – Ne erőlködj, csak ki akartam adni magamból. A szex jó volt, rám fért. De az elbocsátó szép üzenetet meghagyhatta volna magának. Amúgy sem kerestem volna többet.

- Micsoda egy rohadék – sziszegte Dai.

Közben Sunny egy pillanatra elrévedt, ahogy felidézte Kai szép arcát, és a formás testét, még az illatára is emlékezett. Kávé és cigaretta, kevés parfüm. Sunny felnézett és mosolygott, Dai pedig az arca felé nyúlt és letörölt egy apró könnycseppet. Sunny észre sem vette, hogy kiszökött a szeméből.

- Ezt nem érdemli meg – mondta Dai az ujját nedvesítő cseppet mutatva Sunny felé.

- Nem is neki szól.

- És te mit mondtál neki egyáltalán?

- Semmit, felöltöztem és eljöttem. Nem is köszöntem. Igazából az én hülyeségem volt, hogy belesétáltam a csapdájába. beszólogattunk egymásnak, aztán ez lett a vége.

- Te? Szó nélkül hagytál egy ilyet? – hitetlenkedett Dai.

- Mit mondhattam volna neki?

- Bármit? Vagy behúzhattál volna neki!

- Ugyan, Dai... Örültem, hogy a lábamon kijöttem. Vannak esetek, amikor nem vagyok olyan vagány, mint hiszed. Hát az ilyen dolgok pont ilyenek. Szex, és érzelmek. Azoktól leblokkolok. Mondjuk.

- Mintha nem tettél volna még hasonlót. Jot is elpáholtad, mert dühös voltál, az is csak érzelem, nem? – emlékeztette. – Hát én tuti elmondtam volna a véleményem!

- Ó, biztosan – nevette Sunny.

- Jonak nem, de most ugye másról beszélünk.

- Másról, igen – értett egyet és belekortyolt a vízbe.

- Ne mondd, hogy nem gondolkozol ezen az egészen!

- Mindegy már – húzta a vállát. – Nem ér annyit.

- Megkeresném – ragaszkodott hozzá mégis. – Keresd meg! – élénkült fel. – Ne higgye azt, hogy így bánhat veled! Olvass be neki! – hergelte Sunnyt, vagy inkább saját magát.

- Mivel etet Azumi, hogy ilyen harcias lettél?

- Önbizalommal töltöget.

Sunny mondott volna erre valamit, de inkább megtartotta magának, hogy valójában mivel is töltögeti szerinte a szőke. Inkább hagyta ezt a mondatot, ahogy Dai kiejtette a száján. Nem is akart ezzel foglalkozni, el akarta felejteni, vagy legalább lezártnak tekinteni a dolgot, mert amilyen jól érezte magát, olyan szörnyű lett a vége.

Sunny visszament a jegyzeteihez, Dai pedig tovább figyelte a barátját. Tehetetlennek érezte magát. Sunny nem volt jól, és nem tudott neki segíteni. Megint megrekedt egy állapotban, vagy visszalépett kettőt, mikor már elindult előre, amikor már kezdett kissé magára találni újra. Nem tudott mit tenni, csak mellette lenni. De az nem volt elég. Sunnynak nem csak egy barátra volt szüksége, kellett neki valaki, aki szereti. Ezt Dai jobban értette bárkinél.

Sóhajtva lépett el a pulttól és leült a fiú mellé, a fejét a vállára hajtotta, úgy lapozgatta a tovább a könyveit. Sunny nem szólt semmit, hagyta, hogy Dai hozzábújjon, jól esett neki. Törődött vele, ez fontos volt Sunnynak.

Sunny a következő napokban nem találta a helyét, egyre csak Dai szavai motoszkáltak a fejében, amik azt mondták, hogy nem lehet őt így elzavarni, nem hagyhatja magát. Egész este ez járt a fejében, akárhová nézett Kaira emlékeztető öltönyöket látott, mert egy családi eseményen volt kénytelen részt venni, így ős maga is vasalt inget, öltönyt húzott. Miért is hagytam akkor? Máskor valami hasonló miatt biztosan behúzott volna egyet annak, aki így beszél vele, Kait pedig szó nélkül ott hagyta. Hát ezt mégsem hagyhatom annyiban! Letette a poharat a kezéből, amit épp csak forgatott, bele sem ivott majd elindult Kai irodájához. Végig az járt a fejében, hogy mekkora tahó ez a faszi, és ő meg hogy lehetett olyan hülye, hogy lefeküdjön vele? Ha legalább befogta volna a száját! - gondolta magában Sunny, miközben odalépett a gáznak.

Hamar odaért az irodához, addigra már az is eszébe jutott, hogy ilyen későn miért is lenne ott bárki, de azért, ha idáig eljött, legalább azt megnézi, itt van-e. Egyszer már itt találta, talán most is így lesz. Az autóját nem látta a parkolóban, de tett egy próbát és felment. Még a portás sem állította meg, talán az öltözéke miatt, azt gondolhatta róla, hogy valahol itt dolgozó irodista, aki visszaugrott valamiért.

Az egész épület kongott az ürességtől, csak a lámpák kattogtak halkan itt-ott. Nem volt valami bizalomgerjesztő most a hely, Sunny amúgy sem kedvelte az ilyen épületeket éjjel, mindig valami horrorfilm jutott róla eszébe, azokat meg nem szerette.

Mikor belépett az irodába végig futott a hátán a hideg, pont igy nézett ki legutóbb, mikor itt járt. Fényt is látott Kai szobájából, így gondolta, hogy itt lesz. Felszívta magát, és egyenesen bemasírozott a szobába, nem kopogott, csak ment előre.

Kai az asztala mögött ült, lassan felnézett, a meglepettségét nem is tudta volna leplezni. Hátradőlt a széken és végig mérte Sunnyt. Szabott öltöny, ing, elegáns cipő. Nem festett rosszul. A vörös tincsek most hátra voltak fésülve, egészen hangsúlyosak lettek a feketére festett részek, amik jól álltak neki. Sunny nem tűnt idegesnek, vagy feszültnek, Kai el sem tudta képzelni, miért lehetett itt. Nem kínálta hellyel, gyanította, leül majd, ha akar. Kai rágyújtott és várta, hogy váratlan vendége kibökje, mit akar. Bár egy sunyi mosoly bujkált a szája szélén, miközben visszagondolt a kettejük közt történtekre.

Sunny az asztal előtt állt, lepillantott a padlóra, ahol olyan hevesen szeretkeztek, amitől megborzongott. Ezt Kai is jól látta, de nem tette szóvá. Még mindig várta, hogy a másik megszólaljon. Sunny meglátta a borítékot, amit hozott korábban, azt is látta, hogy a csekk ugyanúgy benne van, hozzá sem nyúltak. Zsebpénz ez neki - mondta magában, majd megtámaszkodott az asztalon. A nyakában lévő hosszú láncon lógó medál előre-hátra himbálózott, Kai azt figyelte.

- Mondanék valamit – kezdte Sunny, mire Kai felvonta a szemöldökét.

- Úgy rémlik, világosan fogalmaztam korábban – intett felé hanyagul a kezével.

- Hát pont ezért vagyok itt! Mit képzelsz magadról, hogy így viselkedj egy másik emberrel?

Igaz Kai, hogy pont ezt akarta, hogy találkozzanak újra, de, most, hogy Sunny ilyen belépővel nyitott, felhúzta a kesztyűt. Bocsánatot akart korábban kérni, most viszont inkább előbb meghallgatná, mivel készült ezúttal Sunny.

- Úgy viselkedtem, ahogy azt megérdemelted. Hetekig bosszantottál, aztán idejössz, nagy kegyesen elém teszel némi pénzt, hogy majd ezzel minden rendben lesz. Aztán megdugatod magad, és még meg is sértődsz, ha nem vagyok rád többet kíváncsi – magyarázta. – Tekints a szexre úgy, mint én. Bocsánatot kértél, amit elfogadtam, de többet nem kell találkoznunk.

- Ez a baj a gazdagokkal. Tárgyként kezelnek másokat.

- Te sem vagy koldus – bökött a fejével a csekkre. – De mi bajod is van tulajdonképpen? – kérdezte, közben elnyomta a cigarettát. – Nem tűnt úgy, mintha szenvedtél volna alattam. Óh, bocsánat! Technikailag én voltam alul – nevette halkan. – Nem értem most ezt a hisztit. Repetázni akarsz? Ahhoz nem kell ez a körítés.

- Annyira nem volt jó, hogy megismételjem – vetette oda Sunny, mire Kai szemöldöke megint csak magasra szaladt.

Előre hajolt és megpöccintette Sunny medálját, ami hosszú láncon lógott, majd hirtelen feltekerte a kézfejére és közel rántotta magához a fiút. Lentebb engedte a tekintetét, ami megakadt a gombokon. M.S. Ez állt rajtuk. Azonnal felismerte őket, épp olyanok voltak, mint az, amit a lakása fürdőjében tart a polcon. Nem dobta ki, most remélte, hogy a takarítónő sem tette. Sosem gondolta volna, hogy a részegségében elrángatott alak, az épp a beosztottja testvére lesz, aki a pakolóhelyét lopja, és aki jórészt szó nélkül hempergett vele. Kicsi a világ, de ennyire? Felpillantott. Egyenesen egymás szemébe néztek, közben Kai halványan mosolygott.

- Hazudsz – mondta halkan.

- Be kéne vernem a képed – sziszegte Sunny.

- Próbáld meg – biztatta Kai, miközben még közelebb vonta. – Mi lesz? Megütsz, vagy megülsz?

Sunny hirtelen próbált elhúzódni, de Kai nem hagyta, erősen tartotta a láncnál fogva, ami valamiért nem szakadt el. Sunny tartotta a szemkontaktust, nem is pislogott, nem akart meghátrálni, nem akarta, hogy Kai nyeregben érezze magát.

- Kezdjük újra – javasolta Kai. – Nem kellett volna olyasmit mondanom, igazad van. Dühös voltam más dolog miatt is, rajtad csattant. Valójában sokat gondoltam arra az estére, rád. Nem vagy az esetem, de remek volt az összhang, összeillünk, nem gondolod?

- Attól, mert belém fért a farkad, még nem leszünk jók együtt – morogta Sunny.

- Csak szex, nem akarlak magam mellé. Mit szólsz?

Sunny ráncolta a homlokát, összevonta a szemöldökét, nem értette, hogyan gyűrűzhetett ez a dolog eddig a javaslatig. Ő azért jött, hogy elküldje Kait melegebb éghajlatokra, erre az épp felkéri szexpartnernek. Újra el akart húzódni, Kai egy pillanatig engedett a szorításon, de teljesen nem hagyta kicsúszni a kezei közül a láncot. Sunny felsimított Kai csuklójára, majd két ujjával nyomni kezdett egy-egy bizonyos pontot, mire Kai felszisszent és azonnal elengedte a láncolt. Sunny kihúzta magát, kicsit igazított a zakóján, Kai pedig a csuklóját dörzsölgette, közben kuncogott, amiért ilyen váratlan fogással szerelték le.

Sunny rágyújtott és a férfit nézte, aki az egetverő magabiztosságával, a végtelenül komoly tekintetével fürkészte őt, amitől olyan nagyon szexi volt. Sunny szippantott a cigarettán, közben lentebb engedte a tekintetét Kai arcáról, követte az ing szegélyét, amin három-négy gomb már nem volt a begombolva, alá is látott éppen, ha akart. Akart. A világos bőrén jól kivehető volt a sötét színű bimbó, meg az a szép betűkkel felírt szó Kai bal mellkasán, amit most nem tudott elolvasni, és már nem is emlékezett, hogy olvasta-e korábban, de most kedve lett volna hozzá.

- Ha élvezetről van szó, nem kell ennyit gondolkozni – mondta Kai. – Annyi mindenről kell felelősen döntenünk, a szex ne legyen ezek között. Ha folyton csak agyalsz ezen, arra ébredsz egy reggel, hogy mennyi mindent kihagytál, amit meg kellett volna tenned. Fiatal vagy, dögös, miért ne élveznéd ezt?

- A szex nem olyasmi, amit csak úgy csinálsz.

- De, pont olyan. Múlandó jó érzés, amit nem tudsz folyamatosan fenntartani, ezért újra és újra csinálnod kell, hogy érezd.

- Ehhez kell más is, nem csak ösztön.

- Múltkor kellett hozzá más is? – kérdezte azonnal Kai, közben már egész közel került Sunnyhoz, ugyanis felállt és felé sétált. – Talán szerelmes voltál belém? Nézz a szemembe és mondd azt, hogy nem volt jó. Ide, bele mondd, hogy felejthető volt – mutatott a szemeire. – Ha az lett volna, nem lennél itt. Nem azért jöttél ide, mert megsértődtél azon, amit mondtam. Kifogásnak nagyszerű, de ne nézz ilyen hülyének, hogy ezt benyaljam.

- Komolyan azt hiszed, hogy a szex miatt jöttem ide?

- Nem kell bevallanod – ingatta a fejét. – Nem fogok gúnyolódni rajtad miatta.

Sunny elnyomta a cigarettáját és megdörzsölte az arcát. Egészen kimerültnek érezte magát ettől a beszélgetéstől, pedig alig tartott néhány perce. Jött, hogy beolvasson Kainak, erre teljesen más irányt vett a dolog, azon kapja magát, hogy épp győzködik. Egy pillanatra elbizonytalanodott a tekintetben, hogy mit is keres itt? Tényleg nem csak amiatt volna itt, mert olyan csúnyán küldte el Kai, vagy tudat alatt vágyott valami ilyesmire?

- Nem vagy valami kedves, de az őszinteséged nagyra értékelem – kezdte Sunny. – Ritka az ilyen egyenes ember, mint te.

- Egyik a sok vonzó tulajdonságom közül – mosolyogta.

- A szerénytelenség nem az.

- Ugyan már – mosolygott tovább, Sunny pedig ezt a széles szép mosolyt nézte, ami a vonzó ajkakról fakadt. Sunnynak nagyon is tetszett ez a férfi, bár hozzá hasonlóval nem próbálkozott még sosem.

Végül is, elmondta, amit akart. Kai meghallgatta. Elismerte, hogy goromba volt vele. Akkor most menjek haza? Igen, ezt kéne tennem. Sunny szétnézett az irodában, mintha keresne valamit, valójában csak a másik tekintetét kerülte, mert biztos volt abban, hogy ha még egyszer Kai ránéz, ha villant egy olyan pimasz mosolyt, elveszett. Kai mocorgott, Sunny a szeme sarkából pillantott rá.

- ...Nem kéne ezt csinálnom – motyogta maga elé, majd vett egy nagy levegőt, letette a zakóját, végig gombolta az ingét.

Kai először csak nézte őt zsebre tett kezekkel, majd kihúzta a jobb kezét és a gombjaihoz nyúlt, de Sunny megállította, ő akarta csinálni, Kai hagyta. Kai visszadugta a kezét a zsebébe és kíváncsian várta, mit is fog csinálni a másik. Sunny gombolta az inget, alásimított, lassan csinálta, nem kapkodott. Élvezni akarta az ujjbegyei végén a másik puha, langyos bőrét. Közben Kai aprólékosan mustrálta őt. Nem figyelte különösebben korábban, de meg kellett vallani, hogy Sunny jól festett. Szépen formált testet látott Kai, ami épp annyira volt kidolgozott, amit még szexinek talált, a túl gyúrt férfiakat nem kedvelte, azt meg pláne, ha nálánál izmosabb. Sunny épp jó volt. Kai mozdult, csak annyit, hogy a másik nyakához hajoljon és rácsókoljon a bőrére. Valamiért úgy érezte a másiknak erre van szüksége, abból gondolta, ahogy hozzáért. Sunny lehúzta Kai ingét, majd egyet hátrébb lépett.

- Ne finomkodj, nem illik ehhez a történethez – mondta Sunny. – Csak szex, te mondtad.

- Nekem igen, de neked is?

- Ne foglalkozz azzal, hogy én mit gondolok.

- Rendben, de ha legközelebb visszajössz, ne kérj emiatt számon.

- Nem lesz legközelebb – jelentette ki Sunny.

Kai ehhez nem fűzött szót, de mosolygott, mert úgy gondolta, nem biztos, hogy utoljára látják egymást. Kai mozdult, magához húzta Sunnyt, majd megfordította, és feltolta az asztalra, mögé nyúlt és félre söpört néhány dolgot, ami útban volt. Sunny a hátára feküdt, Kai pedig azonnal gombolni kezdte a nadrágot a fiún, egyúttal le is húzta. Sunny pihegve nézte a fölé hajoló férfit, majd mohón megcsókolta, picit bele is harapott az ajkába.

Kai szemei villantak, élvezte ezt a vadmacskát, akit talált, főleg, hogy következmények nélkül tehetnek bármit. Kai Sunny egyik combjára fogott, majd a vállának támasztotta, így a fiú lábujjai a plafon felé mutattak. Kai a fiú hasa fölé hajolt, körbe karcolta fogaival a köldökét, majd haladt a csípője felé, arca végig simította Sunny izgalmát. Kai Sunny szájába tolta egy ujját, amivel az röviden játszott, majd a következő mozdulattal már a szájától jóval lentebb érezhette. A levegője benn akadt egy pillanatra, mikor Kai az ajkai közé engedte. Sunny becsukta a szemét, próbált nem túl hangos lenni, nem akarta, hogy azt a benyomást keltse, hogy ennyitől teljesen beindult. Kai viszont pontosan tudta, milyen hatással van rá, valamiért az az érzése támadt, hogy Sunny valami újat próbál épp. Nem a szexet önmagában, hanem a szexet egy olyan helyzetből, ami igazán komfortzónán kívül van. Kai pedig ebben szívesen segített.

Kai figyelt Sunnyra, érezte, hogy türelmetlen, mintha túl akarna esni ezen az egészen. Talán így is volt. Sunny akarta ezt, meg nem is. Jobb lett volna, ha valaki olyannal van, aki máskor is mellette lesz, nem csak itt ezen a kemény tölgyfa asztalon. Kai nem tervezett elkapkodni semmit, bár valóban nem ígérte volna, hogy szűzavatásra készül. Igazság szerint mindkettejüknek volt fogalma arról, hogy mire számítson most a másiktól.

Sunny lába még mindig a plafon felé nyúlt, már kissé feszítette is, attól, amit Kai csinált. Nyirkossá vált a bőre, az arca kipirult a saját hangját hallva, miközben Kai erőteljes lökéseit élvezte. Kai nem tudott másfelé nézni, csak Sunny arcát figyelte, nagyon bejött neki, ahogy minden lökés nyomán kéjes grimaszba torzul, miközben próbál csendesebb lenni. Kai végtelenül elégedett volt magával, amiért ilyen hatással volt erre a srácra, aki megint vesztett egy csatát vele szemben.

Sunny az asztalon feküdt még mindig, miután az ismét hevesre sikerült szexnek vége lett. Kai is kellemesen elfáradva ült a fotelben, egy cigarettát lógatott a kezében. A nadrágját épp csak felhúzta, eszébe sem volt zárni, ahogy az inge is nyitva volt. Sunnyt nézte, ahogy az asztali lámpa fénye gyengén világítja, itt-ott árnyékok vetültek a testére, a combjai finoman remegtek, amitől igazán megnyerő látványt nyújtott. Hűvös levegő tódult be az ablakon, mire Sunny libabőrös lett, de nem mozdult. Nehéznek érezte magát, mintha zsibbadt lenne az egész teste. El volt szokva a szextől, ettől a fajtától pedig különösen.

- Add meg a számod – törte meg Kai a csendet, mire Sunny mosolyogva nyelt egyet.

- Minek?

- Hátha valamiért szükségem lenne rá – kortyolt a poharába.

- Nem hinném, hogy ez előfordulna – fordította Kai felé a fejét.

- Korábban is ezt hitted – jegyezte meg. – Azt mondtad, nem kéne ezt csinálnod. Van valakid?

Sunny lassan felült, elvette az asztalról a cigarettát, rágyújtott és kifújta a füstött. Egész eddig nem is gondolt Bossra, most pedig hirtelen rossz érzés kezdte átjárni a testét. Nem akarta elrontani ezt a könnyed érzést a lelkében, de Kai most emlékeztette arra, hogy megint valami olyat tett, amit nem volna szabad.

- Nem is tudom... Néha azt gondolom, van, máskor pedig azt, hogy őrültség ezt gondolni. Nem mennék bele mélyebben – ingatta a fejét.

- A szívügyek sosem egyszerűek – mondta, mielőtt a cigarettájába szívott volna. Valami hasonló választ adott volna, ha Sunny kérdez tőle. Több szálon is tudta volna ezt kijelenteni. – Megadod a számod?

- Nem – mondta Sunny és lecsúszott az asztalról. – Éppen kettővel többször csináltam hülyeséget, mint kellett volna. Soha életemben nem történt még ilyen.

- Nem tűntél kezdőnek – nevette Kai.

- Arra gondoltam, hogy sosem láttalak előtte. Talán kétszer.

- Háromszor, de ebből kétszer lefeküdtél velem. Jók az arányok.

- Épp erről beszélek. Ez nem én vagyok. A szex jó volt, de amit utána érzek az szar.

- Semmi okod rá, de nem győzködlek. Hátha még összefutunk máskor is – kacsintotta Kai.

Sunny halványan mosolygott, közben komótosan öltözködött. Kait emlékeztette valakire, de egyelőre nem tudta belőni, hogy ki lehet az, csak úgy érezte, ismerős ez a fiú, akiről annyit tud, hogy a neve Sunny.

Ezúttal véletlenül sem mondott olyasmit, hogy nem akarja többet látni, sőt még egyszer megpróbálta rávenni, hogy adja meg a számát, de újbóli elutasításra talált a kérése. Kai gondolkozott rajta, hogyan is juthatna Sunny elérhetőségéhez, de lévén, hogy a közösségi médiát nem tartotta semmire privát felhasználóként, így semmilyen platformon nem volt profilja, ott sem tudta megkeresni, Azumitól pedig nem kérhette el a számát anélkül, hogy magyarázatot adott volna a kérésre. Azt mégsem mondhatta neki, hogy kétszer már zajos sikerű találkozásban volt részük egymással, és szeretne még több ilyet. Egyelőre bízott abban, hogy valahol, valahogy még összefutnak majd. A biztonság kedvéért adott neki egy névjegykártyát.

Sunny a kocsija előtt rágyújtott és kissé nyúzottan simította az arcát. Aludni akart, régen mindig szundított egyet szex után, főleg, hogy általában este ejtették szerét az exével. Most pedig még haza kell vezetnie. Halkan nevetett magán, miközben arra gondolt, hogy vitatkozni jött ehhez a férfihez, erre megint összegabalyodott vele. Aztán más is eszébe jutott, nevezetesen Boss. Vele kéne inkább ezt csinálnia, nem egy idegennel, ez járt a fejében. De épp most találkozzon vele, mikor valaki mással szeretkezett már kétszer is? Elővette a telefonját, hogy írjon neki valamit, de aztán mégis ízléstelennek tartotta épp most, mikor még más valaki illatát érzi magán. Eldobta a cigarettát, majd az autóba ült és kiállt a parkolóból. Alig gurult néhány métert, mikor felé sétált Kai. Gondolkozott azon, hogy megálljon-e, mondjon-e valamit, végül arra jutott, hogy inkább elhajt mellette. Épp csak az ujját mozdította felé, hogy köszönjön, mire Kai dobott felé egy hanyag csókot. Sunny elmosolyodott, a visszapillantóból még ránézett, aztán haza indult.

Kai is hazament, egy ilyen élmény után semmi kedve nem volt a hangulatát munkával elrontani. Álmos, vagy fáradt egyáltalán nem volt, így a kertben ült le egy koffein mentes kávéval, jobban mondva két csészével, amit le is fotózott Rednek és elküldte. Azt írta mellé, hogy „az egyik a tiéd", utalva arra, hogy lassan választ kell adnia Rednek, hogy találkozik-e vele. Kai látta, hogy elolvasta az üzenetet, hogy választ kezdett írni, de mégsem jött üzenet. Elszívott egy cigarettát, de még mindig semmit nem kapott. A kezébe vette a telefont és írni kezdett Rednek.

- Mi a baj mostanában? Kissé távolságtartónak tűnsz – írta Rednek.

- Sajnálom, elég melósak a napjaim – jött a válasz.

- Munkám nekem is van. Mást érzek – írta azonnal. Red a telefon végén nagyot nyelt és az ujjai kissé megremegtek a képernyő fölött.

- Nem tudom, mire gondolsz.

- Akkor elmondom. Arra, hogy nem írsz, nem reagálsz valami sűrűn, pedig ez nem így volt. Nem akarsz velem beszélni? Ne csinálj belőlem hülyét, azt nem szeretem. Mondd meg, ha le akarsz koptatni.

- Nem erről van szó – jött nyomban a válasz. – Kicsit... összezavarodtam. Vagyis inkább... történt valami, amit nem tudok helyén kezelni, pedig azt gondoltam, hogy igen.

- Elmondod? – kérdezte, Red pedig úgy érezte, hogy kedves kérdés volt, pedig csak betűk voltak egymás mögött. Ettől kicsit megnyugodott.

- Nem tudom, hogy mit von majd maga után.

- Ezt nem értem. Gond van? – Kai egyre csak nézte, amint a készülék folyamatosan jelezte, hogy Red ír. Ír, de még mennyit. Kai tenyere nyirkossá vált, nem tudta, hogy mire számítson. Nem akarta azt olvasni, hogy nem kíváncsi rá többet, látni akarta ezt a fiút, mindenképp meg akarta ismerni.

- Nagyon szeretem, hogy itt beszélgetünk. Kedvellek, tényleg nagyon kedvellek. Kicsit talán merész szóhasználat, de ez a kapcsolat nagyon bejön, és fontos nekem. Nem tudom, hogy mi is ez, hogy lehetne nevezni, de részemről nem vicc. Ezért is olyan nehéz nekem most. Bűntudatom van, mert tettem valamit, amire magam sem találok magyarázatot. Úgy érzem, hogy meg fogsz rám haragudni, és joggal. De mindenképp el akarom mondani, ha már rákérdeztél, így könnyebb volt elkezdeni. Nagyon, nagyon, nagyon sajnálom, ami történt, de őszintének kell lennem veled... Hosszú lenne most elmagyarázni, hogyan is történt, nem is pontosan értem én sem, de a rövid változat annyi, hogy lefeküdtem valakivel.

Kai a telefon végén óriásit sóhajtott, mikor végig olvasta. Megkönnyebbült. Persze, nem esett jól olvasnia, de hát végtére is ő is hibázott, nem dőlt össze a világ. Az jobban bántotta volna, ha elküldi őt Red. Hivatalosan nincsenek együtt, nem is látták még egymást, miért is számoltatná el a fiút. Őt sem vonhatná kérdőre, amiért pont ugyanazt tette. Felnőtt emberek, ilyen irányú szükségletekkel, megtörténik és kész, mennek tovább. Kai sokkal lazábban kezelte ezt a témát, legalábbis nem borult ki tőle annyira, ahogy azt Red esetében tapasztalta.

- Oké – küldte első körben a kurta választ.

- Oké? – kérdezett vissza Red.

- Nincs ezzel semmi baj. Nem mondom, hogy el vagyok tőle ragadtatva, de nem járunk, nincs miért magad rosszul érezni. Legalábbis ennyire nem. Semmi gond. Inkább azt mondd meg, hogy mikor találkozunk? Három nap múlva vége a hónapnak, esedékes a találka.

- Azt mondtad, hogy döntenem kell.

- És még gondolkozol?

- Nem, igazából nem. Csak azon, hogyan is kellene ezt megejteni.

- Csak találkozzunk, nem kell túlkombinálni.

- Valami klasszabbra számítottam – írta egy mosollyal a végén.

- Elég klassz lesz végre találkozni. Szombaton este hétkor a víztározónál. Nem akarok embereket magam körül. Nyugi, nem vagyok kéjgyilkos.

Red felnevetett a telefonnal a kezében, egészen felszabadult attól, hogy elmondta, mit tett és attól is, hogy emiatt Boss egy kicsit sem volt rá mérges. Legalábbis úgy tűnt. Úgy látszott, csak ő maga csinált ebből ekkora ügyet, mindenki más számára a szex, csak szex. Megnyugtatta, hogy még ezek után is ennyire látni akarta. Red eldőlt az ágyon és szédült bele ebbe a könnyű érzésbe, ami átjárta a testét. Izgatott volt, de nem ideges, akarta, mindennél jobban akarta most már látni ezt a férfit, aki ilyen megértő és ennyire kíváncsi rá. Rá, Redre, a személyre. Még válaszolt, nyugtázta a találkozót és küldött egy képet két nyalókáról, és mellé írta: az egyik a tiéd.