Kai megint a parkoló másik végéből caplatott az iroda felé. Már egyáltalán nem volt dühös emiatt. Persze bosszantotta, hogy a fizetett helyén állnak, de kezdett úgy gondolni rá, hogy van ennél fontosabb dolog is világon. Meg aztán ott volt a tény, hogy míg sétált, kényelmesen írhatott egy üzenetet Rednek. Még jól is esett neki, hogy hetente többször kénytelen sétálni, mert az utóbbi pár hónapban nem jutott el az edzőbe sem, ami zavarta. Korábban mindig szakított rá időt, de újabban elcsúszott kissé néhány dologgal, így ezt is hanyagolta. Érezte és látta magán, hogy újra fel kéne venni a ritmust, de egyelőre erre nem látott esélyt. Egy komolyabb projekten dolgozott, ami megkövetelte, hogy minden lehetséges idejét rá fordítsa. Így aztán tényleg nem bánta, hogy kicsit mozognia kellett akkor sem, ha ez azt jelentette, hogy valaki bosszúságot akar neki okozni.

Egészen addig nem is érdekelte ezen a reggelen a dolog, míg meg nem látta, hogy távolodik valaki a parkoló helyétől. Sietősebbre vette a lépteit, már kocogott, még utána is szólt a férfinek, aki rá sem hederített. Persze, hogy nem, mivel fülhallgató volt Sunny fülében, így aztán semmit sem hallott. Ő is sietett, mert késésben volt, így Kai nem érte utol. Nem is nagyon erőltette magát tulajdonképpen. Megállt az autó mellett és ránézett, majd a férfi után és megint az autóra. Ez tényleg örömet okoz neki? – kérdezte félhangosan magától. Közelebb lépett az autóhoz és megállt, majd csípőre tette a kezét. Körbejárta, nézte a hatalmas csikarást, amit még ő okozott, majd lehunyta a szemét és sóhajtott. Ez túlzás volt, tudta már akkor, mikor elhúzta a kulcsot az autóról. Elővett egy cetlit és írt rá egy telefonszámot, hozzáírta, hogy hívja fel és mondja, hogy írják a számlájához a javítást. A szélvédőre tűzte az írást, majd az irodájába ment és megkezdte a napját.

Sunny délelőtt már a festéksprayt rázta az autójához sétálva, az volt a terve, hogy megkeresi Kai autóját és összefirkálja ezzel a jó kis lemosható festékkel, de amint meglátta az üzenetet, eltette a festéket. Nem volt szégyellős, felhívta a számot. Egy autószerviz száma volt, elmondta, hogy mi a gond és azt is, hogy ki irányította hozzájuk. Egy szavuk sem volt a vonal végén, azonnal fogadták. Azonnal. Sunny megilletődve ült az autójába és elhajtott a szervizbe. Ott kellett hagyni az autót, de ingyen megcsinálták, így aztán nem vette zokon. Persze Kai felhívta a szervizt és megkérdezte, hogy ki hagyta ott az autót, meg is tudta, de a helyzet az volt, hogy a kocsi Sunny apja nevén volt, így az ő neve fel sem merült. Nem jutott közelebb a pakolóhely rablóhoz, mert abban biztos volt, hogy nem ötvenes üzletember szórakozik vele, ahogy azt a tulajdonosi adatok mutatták. Sunnytól nem kérdeztek semmit, minden számlát Kai nevére állítottak ki, így teljesen mindegy volt, ki hozta be az autót.

Kai másnap nyugodtan autózott az iroda felé, örült, hogy ezúttal a saját helyére állhat majd. Tévedett. A helyén ezúttal is állt egy autó, egy másik. Megállt mögötte és kiszállt. Finoman szólva is dühös volt. Egy üzenet várta a hátsószélvédőn. Elkapta onnan a papírt és megszorította a kezében, miközben olvasta: „attól, hogy fizeted a javítást, még szükségem van autóra és parkolóhelyre. Köszi. Még mindig sokáig alszol." Kai itt helyben akarta széttépni ezt a pofátlan alakot, erre nem számított. Azt hitte, hogy majd legalább annyi lesz benne, hogy ezután békén hagyja, erre beáll a helyére egy másik autóval. Ezúttal nem sajnálta a drága bőrcipőjét, belerúgott az autóba, mire a riasztója megszólalt. Visszaült az autóba és keresett magának helyet. Olyan dühös volt, hogy az nem is jutott eszébe, hogy talán most megjelent volna az, aki lopja a helyét. Ez csak akkor jutott eszébe, mikor már az irodájában ült. Kitty óvatosan sétált be és tette az asztalra a kávéját. Állt az asztal előtt, de nem szólt.

- Mi van? – morrant Kai tőle szokatlan módon, meg is bánta. – Sajnálom. Ne haragudj.

- Semmi gond, látom, hogy fortyogsz. Mi a baj?

- Hagyjuk – legyintette. – Van valami?

- Visszajött a szerződés, amit tegnap küldtünk el a megrendelőnek.

- Aláírták?

- Nem. Van egy kikötésük – sóhajtotta. – Egy hónappal rövidebb határidőt akarnak.

- Van fogalmuk milyen munka ez?

- Van. De csak így hajlandóak aláírni.

- Basszák meg – dohogta, mire Kitty felvonta a szemöldökét.

- Oké, mi van? – ült az asztalra fél fenékkel.

- ...Tegnap elküldtem a parkolóhely tolvajt szervizbe, hogy javíttassa meg a kárt, amit okoztam. Erre ma beállt egy másik autóval a helyemre. Dögölne meg!

Kitty felnevetett, majd Kai pillantása nyomán köszörült a torkán.

- Ez a fickó nagyon bátor. És vicces. Bocsánat, de tényleg pofátlanul vicces.

- Én nem nevetek – simított a homlokára, közben jött egy üzenet Redtől.

- Mi ez a Boss? – kérdezte Kitty.

- Semmi, csak egy szó – ingatta a fejét.

- Bocsánat. Szóval, mit csináljak a szerződéssel? – Kai nagyot sóhajtott, és hátradőlt.

- Módosítsd, majd beszállok én is. Megleszünk.

- Még ezt is akarod csinálni? Kicsit sok lesz.

- Nem lesz gond, hamar megleszünk, aztán kiveszek egy kis szabit.

- Az rád fér.

- Hm – bólintotta, közben a telefonján olvasta az üzenetet.

Red mosolyt csalt az arcára, ahogy máskor is. Kitty a férfit figyelte és arra gondolt, hogy milyen hamar változott a hangulata csupán egy üzenettől. De tudta, hogy ez csak az üzenetnek szólt. Nem mondott semmit, magára hagyta Kait.

- Áh, Azumi – mosolygott szélesen Kitty, mikor kilépett az irodából és becsukta maga mögött az ajtót. – És a barátod?

- Az öcsém – mondta a szőke, ugyanis Sunny állt mellette, hozott neki valamit Daitól.

- Sunny – nyújtotta a kezét, mire a nő mosolyogva finoman megszorította.

- Kitty vagyok. Micsoda gének – mosolyogta tovább, mire a fiúk nevettek, hiszen vérkapcsolat nem volt köztük, de ezt nem osztották most meg a nővel.

- Kai bent van? – kérdezte Azumi.

- Benn, de nincs jó kedve. A parkolóhely tolvaj megszívatta – nevette a nő, mire Sunny felnézett.

- Hogyhogy?

- Még az elején a sztorinak meghúzta a kocsi oldalát, tegnap meg valamiért arra jutott, hogy megjavíttatja. Szerintem csak ki akarta deríteni, kié a kocsi. Na, a lényeg, hogy tényleg a szervizben van a kocsi, de a fickó ma egy másik autóval állt a helyére – nevette Kitty nagyon halkan, még a térdét is csapkodta. Azumi is fojtotta a hangos nevetést.

Sunny is mosolygott, igaz ő kényszeredetten, mert felismerte a tényt, hogy az, akinek a helyén parkol, az Azumi főnöke lesz. Az iroda ajtaja felé nézett, most látta csak a ráírt nevet, ezzel teljes bizonyosságot nyert a felismerése. Kicsit kimelegedett, hogy annak a fazonnak az irodájában van, akivel hetek óta üzengetnek egymással a parkolóban. Nem örült volna, ha itt helyben kiderül, ő volna az, akivel tusakodik.

- Hallottál már ilyet? – fordult Azumi Sunny felé.

- Nem, nem igazán – ingatta a fejét zavartan mosolyogva.

- Nem lennék a fickó helyében, ha egyszer megtalálja – mondta Kitty.

Végszóra Kai kilépett az irodából. Kellemetlen huzat kerekedett, Sunny úgy érezte, mintha valami rossz ómen keltette széllökés kavarogna körülötte. Kai sötétlő tekintettel haladt felé, mintha pontosan tudná, hogy őt keresi. Kai hangulatát nem fokozta a tény, hogy két gombja a méregdrága ingéről leszakadt, amit épp csak néhány napja vett át egy üzletben. Sunny képtelen volt félre nézni, mintha muszáj volna, úgy nézte a felé haladó férfit. Sötét zakója a vakítóan fehér inggel éles kontrasztot adott, az ing alól elővillant a széles mellkas egy része. Sunny biztos volt abban, hogy fekete betűket lát a világos bőrén a mellére varrva. Az ilyesmit hamar kiszúrta. Elolvasni nem tudta, de ez volt most a legkisebb gondja. Tovább engedte a tekintetét a férfin, a zakó ebben furcsa huzatban köpenyszerűen libbent hátra, így Sunny megfigyelhette Kai vonalait, ugyanis az inge kissé feszesen követte a testét. Sunny ismét Kai arcára nézett, amitől bennakadt a levegője. Az a tekintet, amibe belebotlott megbénította. Jeges, szigorú pillantás, szinte villantak a szemei. Ijesztő, egyszersmind nagyon is zavarba ejtő. Sunnyban egy szikrányi kétely nem volt afelől, hogy dühös a férfi. Rá dühös, és még csak nem is tudta. Amellett, hogy valóban rémisztőnek látta, különben megremegett tőle a gyomra. Nagyon vonzónak találta, épp az esete. Volna. Ha kezdene bármikor is Kai kaliberű férfivel. Ő általában a saját korabelieket használta alibinek, eszébe sem jutott ebből a körből kilépni. Jól tudta, hogy a srácokat lehet zsinóron rángatni, azok nem visznek sok érzelmet a kapcsolatokba, de egy érett férfi már egészen más szint lehet. Így gondolkozott.

Kai megtorpant az idegent látva, úgy mérte végig, mint egy darab húst a piacon. Sunny kényelmetlenül érezte magát tőle. Azumi bemutatta őket egymásnak. Sunnynak alig jött szó a szájára, még a hangja is egészen megváltozott. Azumi az öccsére nézett és pont azt kapta, amit várt. Biztos volt abban, hogy elsöprő lesz az első találkozás még akkor is, ha fogalmuk sincs arról, ki a másik. Bár Azuminak úgy tűnt, hogy Sunny pontosan tudja, kit lát maga előtt. Ettől kissé bizonytalanná vált, de nem szólt semmit. Kai újra röviden végig mérte, mintha azt latolgatná, hogy látta-e már valahol? Sosem foglalkozott a suhancokkal, mindig volt egy szint, ami alatt nem nézett meg férfit. Sunny ezen vonal alatt volt.

- Mennem kell – mondta Sunny kissé akadozva. – Nem tartom fel a munkátokat – bólintott, majd elindult, Azumi pedig azonnal utána ment.

Lent az iroda előtt Sunny rágyújtott és tett egy kört a tengelye körül. Azumi őt figyelte.

- Mi a baj?

- Tudod te, ki ez?

- Igen – válaszolta bizonytalanul a szőke, nem tudta, mire is gondol pontosan. Arra, hogy a főnöke, vagy arra, hogy Kai valójában Boss.

- Én állok a helyén! – mondta halkan Sunny.

- Mi? – sikkantotta Azumi. – A parkolóban?

- Igen, hol máshol?! – túrt a hajába.

- Milyen kocsival jöttél ma? De miért jársz ide?

- Nem ide, hanem szembe. Dolgozom egy kis irodában reggelente, suli előtt.

- Miért nem tudok erről?

- Nem fontos, csak gyakorlás – vonta a vállát. – Anya kocsiját használom, míg az enyémet javítják.

- Be kéne ezt fejezned – jegyezte meg feddőn.

- Ó, be is fogom. Ez a faszi rémisztő! – bólogatta. – Ne árulj el neki, mert ketté tör!

- Nem mondok semmit – simított a tarkójára.

Azumi arra gondolt, hogy ennél bonyolultabbá aligha tehetnék a saját helyzetüket ezek ketten anélkül, hogy tudnának róla. Felnézett Sunnyra és próbálta elképzelni mellette Kait. Vagy fordítva. Nem látta a képet elég élesen, de aztán arra gondolt, hogy ő heteroként áll egy meleg srác mellett, min is kéne különösebben meglepődni, ha ez összejön? Ha összejön. Ha ez a parkolós dolog nem ver éket majd később kettejük közé. Ha eljutnak odáig, hogy találkozzanak. Sok volt itt még a bizonytalanság.

Azumi sóhajtott és hátra ejtette a fejét. Sunny ebből csak annyit látott, hogy Azumi aggódik, ő azt hitte, azon, hogy mit fog majd szólni Kai, ha megtudja, hogy az öccse szórakozik vele. Ettől kezdte rosszul érezni magát. Nem akart Azuminak kellemetlenséget okozni.

Sunny hazament, igyekezett terelni a gondolatait, de nem tudott túllépni a dolgon. Már nem rémült volt, hanem szégyellte magát, amiatt, hogy szemtől-szemben találkozott azzal a férfivel, akit szívat. Így más volt. Arcot társított a parkolóhelyhez, így már nem volt olyan vicces. Főleg, hogy dühös volt Kai, nagyon dühös és joggal. Jó fej volt vele, erre ő pofátlankodott tovább.

Járkált a lakásban, majd felhívta a szervizt és megtudakolta, mennyibe került a javítás. Nem volt kevés, de nem hagyhatta, hogy Kai fizesse. Azumi miatt is bocsánatot kellett kérnie a férfitől. Fogta a holmiját és újra autóba ült. Későre járt, de a parkolóban ott állt Kai autója. Nem gondolta komolyan, hogy ott találja, úgy tervezte majd improvizál.

Felliftezett az irodához, és beóvatoskodott. Nem volt már ott a titkárnő, vagy mások, csak egy asztali lámpa világított. Kapott egy üzenetet közben Bosstól, de ezúttal nem nyitotta meg azonnal. Bentebb ment, majd megállt egy pillanatra az iroda előtt. Lerázta magát, és kopogott. Kai felkapta a fejét, el sem tudta képzelni, hogy ki lehet az ilyenkor. Talán még össze is rezzent. Moccant a székben, majd megpillantotta Sunny fejét, ahogy az bedugta az ajtón.

- Bocsánat, lenne egy perced? – kérdezte Sunny. Kai szétnézett, mintha lett volna más is rajta kívül az irodában, majd mutatott maga elé a székre. Sunny besétált, de nem ült le, a szék mögött állt meg.

- Miről van szó?

- Én... Szóval, csak ma... Vagyis – Sunny lehunyta a szemét, majd lassan kinyitotta. – Azt hiszem, ezzel tartozom – mondta és letette az asztalra a csekket, amit hozott. Kai kinyújtotta érte a kezét, nem értette.

- Mi ez? – nézett fel értetlenül, majd újra a csekkre. Ekkor látta az összeget, ami pontosan egyezett azzal, amit kértek a szervizben. Kai sóhajtott és hátradőlt a széken.

- Jól szórakoztál? – kérdezte hűvösen, de meglepően higgadtan, miután összerakta fejben a képet.

- Eddig igen – vallotta be. – De miután láttam az arcot is az ehhez az egészhez, már nem. Sajnálom, elég szar humorom van.

- Kissé – bólintotta, majd ledobta a papírt a kezéből.

- Azuminak semmi köze ehhez.

- Azt magamtól is gondoltam. Ő ennél sokkal komolyabb. És bizonyára kreatívabb is.

- Gondolom, igen – bólintotta.

- Remélem, a jövőben nem lesz kérdés, hogy hová parkolj.

- A helyedre biztosan nem – mondta Sunny közben a férfit nézte.

- Jó fiú – mondta maró gúnnyal a hangjában, elégedett mosollyal az arcán.

Egy pillanatig sem rejtette el a gondolatait Sunnyval kapcsolatban. Haragudott rá, és most jól esett a lelkének taposni rajta néhányat, főként, hogy Sunny szemeiből tisztán kiolvasta, hogy nem az a típus, aki könnyen kér elnézést.

Sunny az ajkába harapott, nem tetszett neki a hangnem és az, amit Kai arcán látott. Kai valahol méterekkel felette képzelte magát, ahonnan lesajnálón meregethette. Ha volt valami, ami egy pillanat alatt kihozta Sunnyt a béketűrésből az, az volt, ha lenézték. Kai pedig ezt tette épp. Tudta ő, hogy most neki kéne csendben maradnia, de képtelen volt arra, hogy szó nélkül hagyja ezt a viselkedést.

- Nekem nem vagy senkim, hogy ezt a hangnemet elviseljem. Akkor sem, ha voltaképpen ártottam neked. Bocsánatot kértem, kifizettem a javítást.

- Csak nem bánt? – kuncogta gonoszkás mosollyal.

- De, ami azt illeti nagyon is bántja a fülem. Úgy hangzik, mintha valami motelbéli kurvához beszélnél, miközben a seggét paskolod.

- Hogy beszéljek egy olyan pofátlan kis senkivel, aki egy befolyásos emberrel baszakodik? Örülj, hogy ennyivel megúszod – vetette oda foghegyről, még a fején is emelt.

Sunny vett egy nagyobb levegőt, mégsem tartotta helyén valónak, hogy Azumi főnökével vitatkozzon, mégis nyílt a bicska a zsebében, miközben Kai tekintetét érezte magán, ahogy az lehámozza róla a ruháját. Úgy gondolta, hogy ezt a finnyásnak tűnő fazont zavarja, amit visel. Egy magához képest is szűknek tűnő farmer volt rajta, ejtett vállú felsővel, amit csak otthon szokott felvenni, de nem is törődött vele, mikor elindult.

- Állj csak belém nyugodtan, nem ijedek meg tőled – mondta Sunny, közben egy szikra is felpattant a szeméből, mire Kai felállt és kihúzta magát. – Megütsz? – nevette halkan.

- Nem koszolom a kezem nagyszájú kölykökkel – mérte végig olyan megvetően, ahogy csak ritkán teszi.

- Sznob köcsög – vetette oda Sunny. – Megérdemelted volna, hogy a kocsidat is összetörjem, ne csak a névtáblád!

- Mi a faszért álltál a helyemre?! – kiáltotta dühösen.

- Ott volt hely, sietek reggelente – vonta a vállát némi elégedettséggel attól, ahogy Kai kifakadt.

- Meg a nevem is ott van a táblán – vágta rá.

- Épp üres volt a hely, nem használtad – magyarázta, mire Kai meglepetten bámult rá.

- Ez meddő vita – jelentette ki. – Hülyékkel nem állok le vitatkozni – legyintette, mire Sunny áthelyezte a testsúlyát egyik lábáról a másikra, majd ő is vetett egy lekezelő pillantást Kaira.

- Szerintem is felesleges tovább magyarázni. De megjegyezném, hogy nem vagyok hülye. Amikor elfoglaltam a helyed siettem, és sosem volt a közelben másik hely, mint mondtam. Arra gondoltam, ha van bérelt parkolód, akkor neked nem kell sietni sehová, akkor jössz-mész, amikor akarsz. Én csóró egyetemista vagyok, akinek minden perc számít.

- Nem tűnsz csórónak, ha csikkzsebből kivágtad ezt az összeget – mutatott a csekkre.

- A szüleim pénze. Miből lenne saját pénzem?

Kai zsebre tette a kezeit és pimaszul végig engedte a másikon a tekintetét. Megint. Sosem pazarolta volna az idejét arra, hogy méregessen egy Sunnyhoz hasonló küllemű srácot, de mivel épp itt állt előtte, újra megnézte magának. Pimasznak tűnt, bevállalósnak is ebben az öltözékben, amiről Kai is elismerte, hogy nem áll neki rosszul, de azért nem az ő stílusa kicsit sem. A szája sarkában ismét gúnyos mosoly játszott.

Sunny megrándult ettől a mustrától, nem esett neki jól, tovább borzolta az idegeit, egyre frusztráltabbá vált. A vállára húzta a felsőt, de ezzel egyidőben a bő anyag miatt a mellkasa lett látható. Sietve vissza rendezte a ruháját. Valamiért az jutott eszébe, hogy valami olyasmire gondolhat most Kai, amit, ha kimondana, valószínűleg meg kellene, hogy üsse miatta.

- Újra mondom, szüleim pénze, mielőtt messzire kalandozna a fantáziád – szerelte le végül a saját kérdését.

- Azzal a pénzzel könnyű dobálózni, amiért nem dolgozol meg. Ha csak nem valóban a tiéd és valamiképp tettél érte... Ebben a szerelésben népszerű lehetsz bizonyos körökben – magyarázta tovább.

- Miért nem mondod ki, amire gondolsz? – kérdezte Sunny, közben pödört a nyelvén a szájában.

- Nem gondolok én semmire – somolyogta. – Ha te igen, az valószínűleg okkal történik – vonta a vállát.

- Nem kefélek pénzért – mondta ki végül, mert biztos volt abban, hogy Kai erre gondolt. – Azt gondolod, hogy aki nem selyem majomnak öltözik, az máshogy nem tud pénzt keresni? Egyáltalán, hogy jut eszedbe ilyesmi? – értetlenkedett tovább. – Tényleg árunak nézek ki? – nézett végig magán.

- Kissé rossz a humorom – idézte Sunny szavait, mire az lehunyta a szemeit. Arra gondolt, jobb volna most már menni inkább, de valamiért maradt még. – Bocsánat – emelte a kezeit. – De azért, ha tükörbe néznél most...

Sunny ingatta a fejét, de még mindig nem hagyta itt az irodát. Valamiért jól esett neki a vita ezzel a férfivel, akkor is, ha itt-ott bosszantotta, ha voltaképp már sértegette. Talán attól, mert egy komoly emberrel beszélgetett, aki még elég jól is nézett ki ahhoz, hogy messziről nézegesse, miközben a magas falai mögött pipiskedve leskelődik a körülötte lévő világban. Óvatosan szétnézett, tetszett neki a hely, úgy gondolta, illik Kaihoz. Elegáns, kicsit sterilnek tűnt, Sunny ízlésének túl tiszta volt, sehol egy porszem, mintha valami bemutatószobában lennének.

Közben Kai őt nézte, azon járt az agya, hogyan lehet ilyen különböző két testvér, mint Azumi és Sunny. Sehogy nem fért a fejébe, hogyan lehetnek ilyen eltérőek. Azumi jól nevelt, rendes fiú volt, ez a vörös srác előtte meg egy kóbor macskának tűnt, akire pórázt kéne vetni. Kai kiszúrt egy apró díszt Sunny csuklóján, amin elidőzött. Tényleg kicsi volt, nem is feltűnő helyen egy szivárványszín zászló. Most már meg is értette az előbbi megjegyzéseit és gondolatait a fiúnak. Sunny azt gondolhatta, hogy Kai azt hiszi róla, mivel meleg, bárkinek megállna, és bármire vevő. Úgy tűnik, ő nem. Vagy csak megjátssza magát. Különben sincs a homlokára írva. Legalábbis nagybetűkkel. Ezen gondolkozott Kai, miközben felpillantott a fiú arcára. Találkozott a tekintetük, de Sunny félre nézett. A Kai féle férfiak kívül estek azon a körön, amikben ő mozgott, nehezen állta a tekintetét. Kai idősebb is volt nála, sokkal komolyabb, mind emellett elég jóképű ahhoz, hogy zavarba hozza, akármennyire is furcsa ez a helyzet.

- ...Aki ennyire arrogáns, az tapasztalataim szerint valami szörnyű hiányosságot igyekszik palástolni – mondta Sunny már csak azért is, visszafordítva Kai felé a fejét.

Közben lassan, szánakozón engedte a tekintetét Kai csípője alá, még fel is nevetett gúnyosan. Igyekezett nem nyilvánvalóvá tenni, hogy kényelmetlenül érzi magát, inkább ilyen otromba és teljesen felesleges viccel próbálta leplezni. Ahelyett, hogy lelépett volna most már tényleg.

- Ó, visszakarmolsz. Elég sokáig tartott, mire kitaláltad ezt a viszontválaszt – kuncogta. – Hidd el, hogy nincs problémám a finoman csomagolt témában, amire célzol.

- Hogy is mondtad? Nem gondoltam én semmire, ha te igen, az bizonyára okkal történik – billentette a fejét Sunny. Kai ajkai megrezzentek, és ezzel egy időben felhúzta a kesztyűt a kócos vörössel szemben.

- Jó, nagyon jó – ismerte el Kai, közben maga elé bólogatott, majd megkerülte az asztalt és félig felült rá. – Nem is vagy olyan egyszerű.

- Miből gondolod, hogy hülye vagyok? Tényleg csak abból, mert nem hordok ilyen flancos ruhákat? – bökött a férfi felé a fejével. – Azumi sem hord ilyesmit. Őt nem tartod hülyének.

- Nem is játszik velem a pakolóban.

- Látod, most mondtál valami érdekeset! Ő nem játszik veled, én viszont igen. Szóval, ha én emiatt vagyok hülye, nem gondolod, hogy valaki más is az?

- Ejj, ez is ügyes! – szívta a fogát Kai, Sunny pedig kezdte elveszíteni a fonalat a beszélgetés hangulatát illetően. Már nem tudta, hogy vitatkoznak, gúnyolódnak, haragszanak-e, vagy csak csipkelődnek.

- Ugye, hogy ne a borítóról ítéld a könyvet?

- Beszédes karkötőd van – váltott hirtelen témát Kai, kezdte unni a korábbiakat.

Sunny azonnal az említett tárgyhoz húzta a kezét, nem is gondolta, hogy kiszúrta a másik. Nyelt egyet és érezte, hogy az arca melegszik, kipirul, Kai ilyen hatással volt rá.

- Otthon tudják? – kérdezte Kai.

- Mi közöd hozzá? – mordult Sunny, pedig valójában nem akart.

- Semmi, csak megkérdeztem.

- Ebből gondoltad, hogy árulom magam? Azt hiszed, meg a többi „normális" ember, hogy mert meleg vagyok, nekem bármi megteszi?

- Ez a tapasztalatod?

- Sok a tahó – mondta. – De nem válaszoltál a kérdésemre.

- Azt csak úgy gondoltam az összkép miatt – húzta a vállát.

- Pont ezt mondtam volna az impotenciádról – vágott vissza. – Őszintén szólva, az ilyen alakokban, mint te a pénzük a legvonzóbb és azért sokan hajlandóak lenyögni a csillagokat az égről, miközben ti pénzeszsákok elhiszitek, milyen jók vagytok az ágyban. Ha tudnátok, mit gondolnak valójában – fintorogta Sunny.

Kai villanásnyi idő alatt termett Sunny előtt, amire az igazán nem számított. Kai magához rántotta Sunnyt, a felsőjét az öklébe gyűrve. Kényes témába karmolt bele Sunny, ugyanis nem volt semmi ezen a világon, amit Kai nagyobb sértésnek élt volna meg, mint mikor a férfiasságát kérdőjelezték meg, Sunny pedig ezen az estén már nem először tette. Sunny nevetett, tovább provokálta ezzel a férfit. Ebbe a történetbe belefért volna néhány ökölcsapás, amilyen hangulatban volt az utóbbi időben még jól is esett volna neki.

A következőkre egyikük sem számított. Kai megcsókolta Sunnyt, vagyis csak az ajkuk találkozott, mert Sunny meglepetésében összeszorította a száját. Elhúzta kissé a fejét, megilletődve nézett a férfire, de a következő próbálkozásnál már engedett és visszacsókolt. Kai még mindig az öklében gyűrte Sunny felsőjét, így néztek egymás szemébe.

Egyszerre mozdulva kezdték végül húzgálni a ruhájukat. Kai kibújt a zakójából, maga mögé dobta, Sunny is így tett a felsőjével, majd újra csókolózni kezdtek, ezúttal sokkal hevesebben, közben araszoltak hátra, mintha keresnének valami alkalmas helyet a... Mire is? Sunny agya vadul pergette a lehetőségeket, amik nem voltak túl változatosak a fejében. Szex, és ennek minden szinonímája. Ellenkezni sem volt ideje, vagy inkább nem is akart. Kai gondolt egyet, és néhány pillanaton belül Sunny a hátán találta magát, hangosan fel is nyikkant, ahogy a kemény padló megütötte, de sokat nem törődött vele, mert már tépte is fel Kai hófehér ingét, a gombok úgy peregtek, mint jégeső idején a jéggé fagyott esőcseppek. Ezen a napon Kainak nem volt szerencséje a gombokkal.

Sem egyik, sem másik többet szót nem szólt, csak hagyták történni a dolgot. Az övcsatok egymásnak válaszolva csörögtek, miközben izgatott pihegés, a ruhák susogása töltötte be a szoba csendjét. Mint két éhes vad, tépték egymást foggal, körömmel szó szerint. Itt-ott apró sebet hagytak egymáson, Kai hátán hosszan vöröslött Sunny körmeinek nyoma. Egyikük sem tudott volna felmutatni olyan esetet, hogy egy sosem látott idegennel csinálja, mintha valami kontrolt vesztett ösztönlény volna. Leszámítva a klubmegnyitót, amikor tudtukon kívül épp egymással akadtak össze.

Kai a fiú nyakán húzódó régi heget csókolta, a nyelvével simogatta, a fogaival karcolgatta, ami nem volt rossz ötlet, mert Sunny kéjesen feszítette magát a férfihez. A teste minden porcikája reagált Kaira, erre a képtelenségre. A szex lehetőségére, amitől már olyan rég megfosztotta magát. Most nem érezte, hogy megfutamodna, mint korábban tette. Kait felizgatta ez a reakció, ami heves volt, nyers, de ettől lett ez a vörös macska ilyen vonzó most. Meg akarta mutatni, hogy kivel is szórakozott, hogy kibe aggatta a karmait az imént a szavaival. Sunny dereka alá simította a tenyerét, ő maga is mozdult, így a hátát az íróasztalnak vetette, Sunny pedig az ölébe került. Egy lélegzetvételnyi időre megálltak, nagy kortyokat nyeltek a levegőből, majd Sunny a másik vállaira húzta a kezeit, emelte a csípőjét, hogy végre érezhesse a férfit. Kai viszont sokkal mohóbb volt ebben a percben, ami azt eredményezte, hogy egyetlen mozdulattal csúszott Sunnyba, amitől az hátra vetette a fejét és panaszosan nyögött fel, ugyanakkor végig száguldott a testén a kéjes érzése a ténynek, hogy épp szeretkezik valakivel. Kainak a fiú arcáról nem az jutott eszébe, hogy szenved, így nem állt meg, még csak nem is lassított, pedig ekkora kihagyás után az első mozdulatok igazán kellemetlenek voltak. Sunny igyekezett ettől elvonatkoztatni, élvezni akarta a szexet, bárhogy is történik épp. Lábai széles terpeszben álltak, olyan szégyentelenül izgató látványt nyújtva, hogy Kai mordulva vetette magát a nyakára, vállára, amibe végül beleharapott, jókora nyomot hagyva maga után. Kai nem gondolta, hogy ez a srác, aki még csak nem is az esete ilyen szexi tud lenni, ennyire fel tudja őt húzni, ennyire jól tud neki állni a szex. Átadta az irányítást, Sunny kapaszkodott a férfi széles vállaiba. Kai felbillentette Sunny fejét, a szemébe akart nézni, látni akarta, ahogy az a büszke tekintet meginog, kéjtől fátyolossá válik, miközben ő mélyen elmerül a testében. Sunny elhúzta a fejét, a férfi pillantását még mindig megvetőnek érezte, és ebben a pillanatban arra is rájött, hogy besétált a csapdájába. Megint hülye voltam. Sunny lehunyta a szemeit, már nem érdekelte, hogy mit gondol róla a másik. Addig fokozta a tempót, ameddig képes volt rá, míg egészen hirtelen vége nem lett.

Hosszan ziháltak egymásba kapaszkodva, végül Sunny mozdult, felállt Kai öléből és remegve lépett távolabb, majd húzgálta magára a ruháit. Végig az járt a fejében, hogy a saját szavait cáfolta meg az imént, épp ő volt az, aki példát szolgáltatott a könnyen kapható srácokra. Mit gondoltam? Sunny kezei reszketni kezdtek, próbált nem elsüllyedni szégyenében. Épp kezdett volna valamiféle magyarázkodásba, mikor Kai is feltápászkodott, hasonlóképp öltözni kezdett. A tépett ingébe bújt, majd hátat fordított a fiúnak és csak ennyit mondott: sose lássalak többet. Sunny megfagyott ettől a mondattól, de bólintott, bár ezt Kai nem látta. Nem mondott semmit, még csak nem is köszönt, mikor kisétált az irodából, nem tartotta fontosnak ezután az elbocsátás után.

Sunny gyengének érezte a lábait, bizonytalanul jutott el a kocsiig, ott beült és a fejét a kormányra hajtotta, majd csapott néhányat a műszerfalba, végül nagyokat sóhajtott, hogy ne kezdjen bőgni. Utálta magát azért, amit tett, főleg Kai utolsó szavai után. Sosem volt könnyen kapható, most pedig egy idegen férfivel feküdt le, aki ráadásul úgy dobta félre végül, mint a szemetet. Az én hibám.

Ha ez nem lett volna elég, eszébe jutott Boss. Meg, hogy üzent neki. Elővette a telefonját és megnézte az üzenetet. Boss ennyit írt: hiányoznak a betűid, írj nekem. Sunny összeszorította a szemeit, de mégis volt néhány csepp, aminek nem tudott parancsolni és kibújva a pillái alól végig folyt az arcán. Épp azelőtt írt neki Boss, hogy olyasmit tett volna, amiről azt gondolta, sosem lenne rá képes. Ha megnézi korábban, akkor talán nem csalja meg. Megcsalta egyáltalán? Igen, ha ez jut eszébe. Nem válaszolt. Most képtelen volt rá.

Kai az irodában állt egy cigarettát égetve az ujjai között, közben a telefonját tartotta. Nem kapott választ Redtől, csak annyit tudott, hogy elolvasta az üzenetet. Ő sem akart most írni semmit, először remélte azt, hogy ezen az estén Red nem ír neki. Nem tudott volna most lelkiismeret furdalás nélkül beszélgetni Reddel. Szégyellte magát. Nem a szex miatt, hanem mert ilyen módon reagált. Ez a kölyök ide jött bocsánatot kérni, aztán ahelyett, hogy kidobta volna, beleállt a vitába, aminek ez lett a vége. Sosem rendezett még így semmit. Egy villanásra eszébe jutott az a homályos emlék, amint a klubmegnyitó estéjén vonszol maga után egy férfit. Még jó, hogy az akkor lelépett. Akkor Max miatt volt dühös, és akkor is hülyeség lett volna. Most is az volt. Bár azt elismerte, hogy idegenekhez képest nagyon is jó volt az összhang. Kai sóhajtott, az arcára simított és halkan káromkodott, magát szidta, amiért ilyen hevesen reagált egy provokációra. Ráadásul goromba volt, amit mondott neki a végén. Magára volt dühös, de Sunny kapta a velejét. Legalább biztosan nem jön vissza.