Azumi a szobája ajtajában állt amúgy vizesen, épp a zuhanyozással végzett. Az ágyban szuszogó Dait nézte, ahogy az semmitől sem zavartatva aludt. Nyugodt volt, most nem dobálta magát, valami rossz álom miatt. Igazából egyre kevesebbszer volt már ilyen, legalábbis Azumi ritkábban látta. Dai egy párnát ölelve aludt, ruha az épp nem sok volt rajta, ahogy máskor sem. Azumi önuralmára szükség volt bőven, mert Dai nem könnyítette meg a dolgát. Néhányszor már neki lendültek a szexnek, de Dai mindig megállította végül. Azumi igazán megtett érte mindent, sosem kapkodott, vagy nyomult a kelleténél jobban, de Dai mégis kitartóan hárított. Mindig ugyanaz volt a kifogás, túl nagy. Azumi sosem hallotta ezt ennyiszer, mint mióta Dai és ő együtt voltak. Normál esetben örült volna neki, de mostanában ezt inkább degradálónak érezte.

Hangosan recsegett a padló, ahogy az ágy felé lépkedett. Még mindig nem sikerült megjavítani. Dai nem ébredt fel, csak mocorogni kezdett a zajra, hunyorgott kicsit álmában. Azumi felhúzódott mellé az ágyra és tovább nézte. A tekintetével végig tapogatta az arcát, a nyakán futó mintát, amit újabban imádott csókolgatni, majd tovább haladt a mellkasára, hasára, csípőjére, combjaira. Itt megállt és visszapillantott a csípőjére. A hosszú hetek alatt már hozzászokott ahhoz, hogy egy pasit ölelget és simogat, és egészen be tudott tőle pörögni. Daitól, nem mástól. Most nyelt egy nagyot és az ajkát nedvesítette, majd a másik fölé hajolt és megcsókolta. Addig csókolta, míg viszonzást nem kapott, míg Dai fel nem ébredt. Áttért a fiú nyakára, közben beakasztotta az ujjait az egyetlen ruhadarabba, amit az viselt, a feszes alsónadrágba. Nem akart most megállni, kívánta Dait. Eleget várt, eleget szajkózta, hogy tőle nem kell félni. Dai emelte a csípőjét, hogy boxer lekerüljön, majd elnyúlt az ágyon és lassan nyitotta a combjait. Abban a pillanatban Azumi hatalmas tenyerei beterítették a jobb combját, közben izgatottan morrant két csók között. Dai erőt vett magán és elhatározta, hogy nem futamodik meg, és már csak azért is élvezni fogja. Hosszan kifújta a levegőt, majd Azumi vállaira simított és a hátára lökte. A csuklójáról lehúzott egy hajgumit és összefogta az elöl hosszabbra hagyott haját, majd a csípőjét magasan tartva behajolt a szőke lábai közé. Azumi az ajkába harapva szisszent, és épp beleőrült abba, amit látott. Sok mindenről gondolta már, hogy jobban nem tudja felizgatni, de ebben a pillanatban Dai került a dobogóra legfelső fokára. Dai, ahogy a combjai közül felpillant, miközben a szája tele van vele. Mozdulnia sem nagyon kellet, csak a kezét kinyújtania, hogy a fiókból elővegyen néhány szükséges holmit. Dai nem foglalkozott a nesszel, pontosan tudta, miután matat a szőke, és ettől kicsit nagyobb átéléssel folytatta, amitől Azumi nagyobbat szusszant. Azuminak csak a kezét kellett kinyújtania, hogy elérje Dai csípőjét, fenekét, egy egészen picikét kellett csak közelebb húznia a fiút, hogy kényelmesen tudja lazítani. Azumi a végtelenségig higgadt hangjával beszélt Daihoz, nyugta, becézgette. Dai elhúzódott, megcsókolta Azumit, majd hozzásimult, közben a térdeit a csípője mellett támasztotta meg. A szőke Dai hátára simított, mohón kapott a fiú ajkai után, mikor az cicázni kezdett vele. Dai egy kis tégelyből bőven nyomott a kezére, összedörzsölte két tenyerét, majd halkan nevetgélve egyik kezével hátra nyúlt, a másikkal előre, hogy saját magát simogassa. Azumi tekintete kezdett úszni Dai látványától, imádta az egészet, főleg, mikor Dai a vállaiba kapaszkodott, és lassan ereszteni kezdte a csípőjét. Azumi türelmetlen volt már, legszívesebben egészben falta volna fel Dait kiváltképp, mert az önuralma utolsó morzsáival gazdálkodott immár. Dai irányított, ő szabta meg az egész együttlét tempóját, mélységét, de Azumi nem bánta. Lesz ez még fordítva is, így gondolt rá. A lényeg úgy is az volt ebben a pillanatban, hogy végre igazán elfogadta őt Dai, és épp a felhők közt lebegett minden tekintetben. A legnagyobb meglepetés és élvezet akkor érte utol, mikor Dai az utolsó néhány közös mozdulatra egészen az ölébe ült. Azonnal a fiú csípőjére fogott, de Dai a kezei után kapott és összefűzte a kezeiket, ő akart mozogni, csak magáénak akarta tudni mindkettejük örömét. Azumi az közös orgazmus a pillanatában teljesen elveszett, Dai akarva, akaratlanul magához láncolta.

Dai Azumit noszogatta, hogy menjen végre arrébb, mert le akarta venni az ágyról a jócskán összepiszkolt lepedőt. Egészen belemelegedtek az új élménybe, alpaposan helyben hagyták az ágyneműt. Dai zavarban volt ettől az egésztől, pedig korábban egy kicsit sem tűnt szégyenlősnek. Állt az ágy mellett két kezében tartotta a lepedő sarkait, miközben a még mindig rajta fekvő szőkét figyelte. A szőke jelenést, a férfit, akivel az imént szeretkezett. Érezte, hogy a nyakáig vörösödik, majd inkább az arcára húzta a kezeit és hátra ejtette a fejét. Azumi kuncogott, elégedetten simította hátra a haját, majd felállt és magához húzta Dait, mire az megölelte. Boldog volt, amit még mindig nehezen hitt el.

- Szerintem ráérsz még ezzel az ágyneműcserével – jegyezte meg Azumi.

- Én is azt gondolom, bár már kettővel ezelőtt is azt hittem, hogy kimerültünk – motyogta, közben Azumi feltette Dait egy asztalra.

Dai szét nézett maga körül, mindenhol papírlapok, ceruzák, tusok, mindenféle holmi, amit nem lett volna szerencsés lelökni. Kérdőn nézett a szőkére, de az nem tűnt úgy, mint aki vissza akarna menni az ágyba. Azumi végig simított Dai lábán, majd könnyedén a vállára húzta, Dai lábujjai egyenesen a plafon felé néztek, és ebben a pillanatban nagyon hálás volt a saját hajlékonyságáért. Dai szemei egy pillanatra elkerekedtek, miközben Azumi ellenállás nélkül csúszott belé. Mikor épp nyitva volt Dai szeme, csak Azumit nézte, ahogy az arcán ragyog az újdonság varázsának minden élvezete, aminek ő is fontos része. Talán ő egyedül, ha Azumiról van szó, de ez most teljesen lényegtelen volt, arra figyelt, ami épp történik, hogy Azumival szeretkezik, megint.

Sunny magához képest szinte hangtalanul érkezett a lakásba, már kezdte volna hangosan köszönteni a lakóit, mikor megütötték a fülét a jól ismert, bár általa rég nem hallott hangok, amiket semmivel sem lehetett összetéveszteni. Megtorpant, majd néhány másodpercig csak fagyottan állt, végül amilyen halkan csak tudott, távozott és bízott abban, hogy nem hallották őt meg. Ha Azumi még Ayával járt volna, biztosan rossz érzés nélkül zavarja meg őket, de most inkább kifutott volna a világból. Megint az vágta arcon, hogy az ő hetero testvére előbb talált magának egy srácot párnak, mint ő maga. Egyszerűen nem fért a fejébe, hogyan lehetséges ez, hogy fordulhat elő az, hogy őt ennyire figyelmen kívül hagyják a férfiak. Nem volt csúnya, nem volt buta, a személyisége sem volt rossz. Sokszor hosszan gondolkozott azon, hogy mi lehet a baj? Persze tudta, hogy kellene hozzá ő is, de azért nem sértődött volna meg, ha valaki komolyan venné, akiben bízhat kicsit.

Messze sétált Azumi lakásától, cél nélkül haladt, egészen kizökkent attól, aminek tanúja volt. Rágyújtott és megállt egy erősen tükröződő üvegfal előtt, vizsgálta magát. Épp vörösre volt festve a haja, a tövénél feketére, a szemei finoman kihúzva. A felsője kissé feszesen követte a vonalait, amiről messziről látszott, hogy sokat foglalkozik vele. A nadrágjában szépen kerekedett a feneke, nem szerette, ha lóg rajta. Nem volt különösebben beképzelt, de azt tudta magáról, hogy jól néz ki, helyes srác. Szippantott a cigarettán és a saját szemeibe nézett, bár nehezen tudta volna megmondani, mit lát, vagy gondol, mikor ezt teszi.

Az üvegfal mögött egy ismeretlen ismerős állt, méghozzá az a bizonyos klubmegynitós fazon, aki mellől Sunny végül elfutott. Kai valamiért nem mozdult, mióta Sunny megállt az utcán a fal előtt. Fogalma sem volt, miért bámulja ezt a fiút, még csak ismerősnek sem tűnt, mégsem tudta elfordítani a fejét felőle. Nem láthatta őt Sunny, nem tudhatta, hogy ott van, biztos volt abban a férfi, hogy valamin nagyon elgondolkodott. Amikor Sunny kint a saját szemébe nézett a tükörablakban, ez a férfi ugyanígy tett, Sunny tekintetétbe fúrta a sajátját. Valamiért megfogta ez a tekintet, mély volt és úgy gondolta, hogy ez a fiú sokkal többet látott már, mint azt bárki gondolná róla. Nem ismerte őt, nem is tervezte megismerni, de mégis egy pillanatra megragadta őt a fiú. Mikor Sunny elindult, ez a férfi még utána fordult, a tekintetével addig kísérte, míg tudta, majd ment ő is a dolgára, késésben volt kissé.

Sunny közben megrázta magát, és próbált a feladatára koncentrálni. Beült az autójába, de nem indította be a motort, csak ült a volán mögött. A fülében csengett Azumi és Dai hangja, amint nyilvánvalóan szeretkeztek. Nem kéne csak úgy megjelennem, állapította meg félhangosan, majd a fejtámlának döntötte a fejét. Nem érezte jól magát a bőrében, és ezen nem segített Dai és Azumi jól alakuló kapcsolata. Nem irigy volt, inkább azt sajnálta, hogy neki nem megy az ilyesmi. Annyira utállak – sziszegte maga elé, az exének, mintha legalábbis hallotta volna.

Beindította a motort és indult a dolgára. A dolga pedig történetesen egy könyvelőirodába vitte, ahol önszorgalomból dolgozott, mellesleg nem beszélt erről senkinek. Nem is kapott ezért pénzt, ő csak gyakorolni akart. Az előadásai előtt járt ide, hogy megcsinálja, amit ráhagytak. Az iroda előtt sosem volt hely, ezért a mindig közeli irodaház parkolójában keresett egyet. Általában késésben volt, ezért igyekezett a legközelebbit megtalálni, ami a korai órák ellenére is időnként nehéz volt. Aztán egyik nap beállt egy névreszóló helyre, mert arra gondolt, ilyen korán úgy se jár be az, akinek saját helye van. Mire ő végez a dolgával a hely tulajdonosa még fordult egyet az ágyában. Így aztán egyik nap követte a másikat, amikor ő odaállt, ahogy tette most is. Lezárta a kocsit és kocogva tette meg a távot a könyvelőirodáig.

Kai a drága óráját fordította el a csuklóján, hogy megnézze az időt, tényleg késésben volt, amin nem segített, hogy valaki odaállt a névre szóló parkolójába. Megint. Kai bosszúsan szántotta ujjait a sötét hajába, közben két ujja közé vette a cigarettáját. Vastag füstfelső akadt meg a széles vállaiban, majd a feje fölé kavarogva elillant. A zakója fényesen követte a teste vonalát, az inge gombolása kibomlott, amit nem is vett észre, túlságosan el volt foglalva azzal, hogy valami gyökér beállt a helyére, és csak a pakoló végén talált helyet. Az ujjai között füstölgő cigarettát eldobta, majd' felrobbant, hogy percekig kell sétálnia a parkolóban, mert valami agyahagyott nem tud olvasni. A telefonja lemerült, így a titkárnőjét sem tudta felhívni, hogy azonnal kerítsen valakit, aki apró darabokra töri azt az autót, ami a helyén áll már megint. Ha nem lett volna ez elég, még egy rágóba is belelépett, ami a méregdrága cipőjéhez makacsul ragaszkodott.

Mikor elhaladt a bérelt parkolóhelye mellett az autó még mindig ott állt és, ha nem sajnálta volna a finom bőrcipőt a lábán, biztosan belerúgott volna egyet, így tovább ment. De visszalépett. Elővette a kulcsát és megforgatta a kezében, majd körbejárta az autót. Nem volt valami drága, inkább olcsónak mondta volna, ő sosem ült volna bele, ebben biztos volt. Gonoszul nevetett egyet, majd végig húzta a kulcsot az autó oldalán. Rohadj meg, te agyatlan barom, dohogta maga elé, majd dolga végeztével tovább sétált.

A folyosókon úgy kavargott végig, mint egy baljós árnyék a sötét öltönyében. Mindenki utána fordult, nemtől, kortól függetlenül, hiszen Kai egész egyszerűen döbbenetesen vonzó volt. Magas, fiatal, jóképű, nagyon jóképű, és ezt tudta is magáról. Nem minden esetben használta ki, de nem riadt vissza ettől sem. Megérkezve az irodájába még mindig morcos volt, ez jól látszott, mert általában nyugalmat sugárzott, most viszont a világos bőre egészen rózsaszínné vált a dühtől. Volt, aki szerint idegesítően nyugodt volt általában, de nem most. A titkárnő asztalánál megállva megtámaszkodott az asztalon, hosszan kifújta a levegőt, majd felnézett és mosolygott. A nő képtelen volt a szemébe nézni, legragadt a nyitott ingnél, jobban mondva annál, ami alatt volt. Végig nyalt az ajkán, miközben nagyobbakat kortyolt a levegőből, és szemtelenül kukucskált be a hófehér ing alá. Egészen jól látta az izmos mellkasát, hasát. Kai csettintett, mire a nő torok köszörülve felnézett.

- Kitty kedves – kezdte tovább mosolyogva, de a nő tudta, hogy jobb, ha a következőkre kedvező választ ad. – Találd meg nekem azt a sofőrt, aki már megint a helyemre parkolt, és kérlek add elém, hogy elmagyarázzam neki, mit jelent, ha valakinek a neve aranyszínű betűkkel van egy táblára írva a parkolóhelynél.

- ...Már intézkedtem. Reggel láttam az autót, de nem találtuk meg. Arra gyanakszunk, hogy nem az épületben van a tulajdonosa... Igazán sajnálom... Már felhívtam egy céget, akik távirányítós akadályt telepítenek majd elé, így csak te tudsz odaállni.

- Remek, ez igazán remek gondolat – bólintotta. – Hol van Azumi? Itt kéne lennie már 5 perce – nézett az órájára.

- Szólt, hogy késik, valami dolga van.

- Mi dolga van reggel fél kilenckor?

- Kai, nem körülötted forog a világ – szúrta oda a nő.

- Csak egy kicsit – kacsintotta és felvette az asztalról a telefont, és nyomban átkapcsolt cápába, mivel egy üzletfele hívta, közben begombolta az ingét is.

Kai sosem viccelt, ha üzletről és pénzről volt szó, amikor ez a két dolog került szóba, olyanná vált, mint egy dobermann, fegyelmezett, higgadt, de veszélyes. Most is ez jutott a nő eszébe, mikor Kai szavai katonásan pattogtak egymás után, ami azt sugallta, hogy ellentmondást nem tűr.

Kitty sóhajtott egy nagyot, ahogy gyakran, mikor Kairól volt szó. Sajnálta, hogy egy ilyen hím más férfiakra gerjed, nem pedig a nőkre, mondjuk épp rá. Aztán felnézett és meglátta Azumit. Azonnal felcsillant a szeme, ugyanis róla véletlenül épp tudta, hogy hetero. Évek óta bedolgozott már a cégnek, és épp azóta nyalja a szája szélét Kitty, amikor meglátja a szőkét. Kai intett a Azuminak és az ablaknál állva tovább beszélt telefonon. Azumi megállt Kitty asztala előtt és Kait figyelte. Mióta Daial járt, időnként megállt és megnézett egy-két férfit, hogy tesztelje magát. Nem volt benne biztos, hogy Daira korlátozódik az érdeklődése, vagy másik férfi is fel tudja-e kelteni az érdeklődését. Kai jól nézett ki, ezt még egy Azumi féle férfi is jól látta, és elismerte. Kai bőre világos volt, az ajkai fakók, mintha alig lett volna benne vér. Ebben hasonlított Daira, de nála sokkal férfiasabb volt. Magasabb is, bár nem olyan magas, mint ő maga. A vállai szélesek, a dereka karcsúbb, csinos, így gondolta Azumi. Kai fenekére tévedt a szőke tekintete, amit már a másik is észrevett. Mindig tudta, hogy mikor bámulják a fenekét, és most is érezte a kitüntető figyelmet, bár Azumitól nem várt ilyesmit. Elsétált a szőke előtt és bement az irodájába, Azumi pedig követte a tekintetével, majd visszafordult Kitty felé.

- Bocs, hogy késtem, egy kis térőt kellett tennem. Kainak nincs jó kedve – állapította meg a szőke.

- Bezzeg neked – jegyezte meg a nő Azumi széles mosolyát, kisimult arcát látva. – Egy ideje valaki a helyére parkol, ráadásul nem is ebbe az épületbe jön be. Szóval, elég morcos emiatt. Tegnap is a parkoló közepén talált helyet – kuncogta. – Tudod, mennyire utálja az ilyesmit. Ami az övé, az az övé. Birtokló a kis aranyos – mosolyogta Kai felé nézve. – Kár, hogy meleg.

- Egy másik életben szerencséd lesz.

- Nem biztos, hogy addig kell várnom – mondta, közben egy tollat pörgetett az ujjai között. – Úgy hallom, Ayával szakítottál.

- Nem volt nehéz kiszúrni, a státuszomat már rég módosítottam.

- Akkor talán elmehetnénk meginni valamit, vagy enni.

- Hn, most nem alkalmas, de köszönöm.

- A hétvégén?

- Úgy értem, mostanában nem.

- Várok még, ha korainak gondolod.

- Nem, arról van szó, hogy van valaki, akivel járok.

- Máris? Nem gyors ez egy kicsit?

- Nem épp most hívtál randira?

- Az más – legyintette. – Azért fontold meg – mondta és egy mappát nyújtott felé. – Ezt vidd be Kainak, kérni fogja.

A szőke elvette a mappát, majd bement az irodába és becsukta maga mögött az ajtót, letette a mappát az asztalra, majd mellé a sajátját és leült. Kai közben letette a telefont, a sajátját töltőre tette, és a szőkére pillantott. Feszesen végig mérte, majd leült ő is és hátradőlt.

- Késtél – kezdte Kai.

- Igen, volt egy kis dolgom.

- Ilyen korán?

- Ilyen korán itt is van dolgom, miért ne lehetne máshol?

- Igazad van, hagyjuk. Kicsit rossz kedvem van.

- A parkoló miatt?

- Amiatt is, igen. Na, mutasd, mit hoztál – nyújtotta a szőke felé a kezét, mire az átadta a mappáját.

Kai azonnal nyitotta és kivette a rajzokat belőle. Alaposan mustrálta őket, most is, mint mindig kitűnő munkát kapott. Fel-felpillantott, majd újra hátradőlt.

- Van valami a ruhámon? – nézett Azumi a mellkasára.

- Nem. Csak arra próbálok rájönni, hogy mi történt veled?

- Hogy érted?

- Sokkal izgalmasabbak a munkáid. Már figyelem néhány hónapja, és határozottan azt gondolom, hogy valami történik veled. Valami jó – intett az ujjával, hogy nyomatékosítsa.

- Én is azt hiszem, hogy valami jó dolog történik velem – ismerte el.

Kai mosolygott, az ajkán húzta végig két ujját, majd felállt és odalépett a szőkéhez. Zsebre tette a kezeit és újra megnézte magának. Azumi kissé kényelmetlenül moccant a székben, mivel Kai levetkőztette a szemeivel. Kai lassan felé hajolt, egészen közel a szőke nyakához. Mélyet szippantott, majd halkan felnevetett, mint aki épp most jött rá valamire.

- Mi a fenét csinálsz? – kérdezte Azumi.

- Bizonyítékot gyűjtök.

- Mit? – rázta a fejét, majd felállt és arrébb lépett. Kényelmetlenül érezte magát most Kai mellett.

- Neked faszid van – jelentette ki. – Egy macska. Jól tart, ebben biztos vagyok – kuncogta. Azumi kezéből kifordult egy üres pohár, épp a szőnyegre esett, így nem tört össze.

- Elment az eszed.

- Igazán? Az illatod elárul mindent – billentette a fejét. – Első osztályú orrom van a férfiakhoz. Most épp szó szerint. A te illatod mindig erős, markáns, amíg a barátnőd megvolt, keveredett némi virágos illattal. Most sem csak a sajátod van rajtad, de nem is egy nőé. Egy másik férfi parfümje van rajtad. Nem túl drága, inkább olcsónak mondanám, de nem rossz. Jól áll – jelentette ki, miközben Azumi felvette a poharat és letette az asztalra.

- Félelmetes vagy – nyögte Azumi.

- Őstehetség. És az utolsó porcikámig szerelmes minden férfibe, így aztán nincs előttem titok. Hogy történt ez?

- ...Hosszú történet, nem mennék bele. És kérlek, ne tedd közhírré.

- Sosem tenném – mosolyogta. – Akkor viszont hadd kérdezzem meg, hogy miért vizsgáltál olyan élénken az imént?

Azumi egy pillanatra megfeszült, nem gondolta, hogy ennyire feltűnően csinálta volna. Végül a tarkójára simított és meghúzta a vállát.

- Bocsánat. Csak... Arra próbálok rájönni, hogy mi történik velem. Hogy váltottam-e, vagy csak egy valakire vagyok kíváncsi?

- És, jutottál valamire?

- Arra, hogy te nem vagy rám hatással.

- Lehetőség kérdése – mosolyogta, majd ellökte magát az asztaltól és közelebb lépett a szőkéhez.

Kai az ajkát nedvesítette, finoman mosolygott, inkább csak a szája sarkában játszott egy huncut félmosoly. Gyorsan mozdulva akarta megcsókolni a szőkét, de az a bokszolói reflexeivel élve azonnal hárított, a kezét a Kai szájára tapasztotta és ő maga lépett kettőt hátrébb. Kai tekintetétől megborzongott, de nem azért, mert vonzónak találta, hanem mert ijesztően komolynak tűnt. Meg akarta csókolni, nem puszilgatni, hanem igazából megcsókolni. Tesztelni akarta.

- Rád biztosan nem váltottam – mondta a szőke és lassan elhúzta a kezét, de nem engedte le a védelmét.

- Én is így látom. Fordítsuk komolyra a szót – fordított hátat a szőkének és az asztalhoz lépett. – Mióta is dolgozol be hozzánk?

- Két éve.

- Remek. Lejárt a próbaidőd. Olvasd el, írd alá – nyújtotta felé a mappát, amit korábban épp a szőke hozott be.

- Mi ez? – nyitotta a mappát, amiben egy szerződés volt. Egy igazi munkaszerződés. Végig futtatta rajta a szemét, majd felnézett. – Diplomás bér? Sőt, annál több is. Még nem diplomáztam.

- Nem érdekel, a munkád értékelem, nem a papírjaid. Írd alá, dolgozz nekem.

- Biztos vagy benne?

- Szoktam viccelni ezzel?

- Nem – ingatta a fejét a szőke, majd lapozott egyet. – A diplomázásig biztosan nem tudok máshogy dolgozni, mint eddig.

- Tudom, nem is gondoltam másként. Elfogadod?

- El – bólintotta, majd letette az asztalra a mappát és aláírta a papírt. – Köszönöm.

- Megérdemled – magyarázta, és többet most nem akart a szerződésről beszélni, majd otthon olvasgatja Azumi, ha akarja, más úgy sincs benne, mint amit eddig is csinált. – Mesélj erről a macskáról – kíváncsiskodott tovább Kai.

- Mit? – mosolygott Azumi. – Annyi mindenről tudnék beszélni, ha róla van szó.

- Hol találtad?

- Nem is tudom. Több helyen belefutottam. Valahogy útközben így esett.

- Szívesen megismernék egy srácot, aki téged elvarázsol. Mondjuk két hét múlva a reklám hajón – fűzött egy kis munkát is a könnyednek tűnő beszélgetésbe.

- Nem akartam oda menni.

- Ó, mint a cégem grafikai felelőse, illusztrátora, kénytelen leszel.

- Amúgy, mi történt a csajjal, aki előttem töltötte be ezt a posztot?

- Kezdett elszállni, nem tetszett a stílusa és a munkája. Hogy őszinte legyek, sokat visszadobtak az utóbbi időben tőle, muszáj volt kitennem. Szóval, húzz szép ruhát és hozd el a cicád. Mi a neve?

- Dai – mondta a szőke az arcára simítva.

- Kai-Dai, jól hangzik, össze ne keverd – nevette. – Vicceltem.

- Nem tudnám összekeverni.

- Abban biztos vagyok. Sok szerencsét hozzá – mondta Kai, miközben vállon veregette a szőkét.

Még váltottak néhány szót, aztán Azumi otthagyta az irodát, csak a határidős munkáját hozta be ezen a reggelen. Az utója felé haladva már üres volt Kai bérelt helye, de a névtáblája le volt törve. Ingatta a fejét, mert nem tudta sírjon, vagy nevessen ezen a helyzeten. Volt egy barbár, aki olvasni sem tud, odaáll a más helyére, és még a tábláját is összetöri. Ezt a tényt inkább nem osztotta meg Kaial, még a végén elfüstölt volna így korán reggel. Azumi innen az egyetemre ment, közben pedig felhívta Dait és elmondta neki, hogy milyen szerencse érte, lett munkája.

Kai ezen a napon is beletemetkezett a munkájába, ahogy máskor is szokott. Általában a napja nagy részét, sőt az egészét az irodában töltötte munkával. Otthon nem várta senki, addig maradt, ameddig akart, vagy kellett. Egy megfoghatatlan kapcsolata volt csupán, ami igazán esetleges volt. Nem voltak együtt, de külön sem, amolyan van is, nincs is kapcsolat volt ez. A férfit Maxnak hívták, és jött-ment Kai életében. A férfi egy jómódú életművész volt, akinek annyi dolga volt csupán, hogy élvezze az életét. Jórészt utazással töltötte az idejét, azt nagyon szerette, néha bejelentkezett Kainál, akkor hosszabb-rövidebb időre nála maradt. Kai sosem tudta, mikor jön újra, Max jött, mikor a kedve tartotta. Mostanában nem számított rá, mert volt egy nagyobb vitájuk, amiről Kai azt gondolta, egy darabig kitart majd a duzzogása.

Este volt már, mikor megfogta az egyik kávéscsészét, ami a kezéhez a legközelebb volt, hátha van benne még valami. Üres volt. Sóhajtott és összecsukta a laptopját. Felállt, összeszedte a 6-7 csészét és átsétált vele az iroda teakonyhájába, majd szépen elmosta mind. Kai kávéfüggő volt, igazán mindegy volt, milyet iszik, a lényeg, hogy kávé legyen. Persze a minőségre finnyás volt, de hogy üres, cukros, tejes, vagy mézes, az igazán nem érdekelte. Kitty tartotta a fogyasztását kordában, délután már csak koffeinmenteset ihatott, mert a nő attól tartott, hogy egyszer Kai kidől a sok kávétól.

Megtörölte a kezét, majd lekapcsolta a teakonyhában a villanyt, visszament a zakójáért, a többi holmijáért, és haza indult. Kint már sötét volt, mikor kilépett az épületből, hűvös volt a levegő, ami igazán jól esett neki az egész napos munka után. Ahogy sétált átmozgatta a vállait, lerázta a kezeit, kissé el volt gémberedve. Megállt a parkolóhelye előtt és érezte, ahogy bőre alatt a vére forrni kezd, amint meglátta a letört névtáblát. Megfojtom, ha megtalálom. Morogta maga elé, miközben rágyújtott és hátra hagyta a bérelt helyét, trappolt az autójához. Ott már igazán füstölni kezdett a feje, mikor megállta, hogy a méregdrága autóját valaki meghúzta. Kai szeme tikkelt, molekulákra taposta a cigarettát a lába alatt, majd beült az autóba és hazahajtott.

Hatalmas kád vízben engedte magát nyakig, közben a jobbjában tarott egy pohár erős italt, arra gondolt, hogy ez a minimum, amit megenged magának egy ilyen rémes nap után. A bal kezében a telefonját tartotta, és a névjegyzékét pörgette, hátha talál benne valakit, akihez kedve lenne éjjel, de hosszas keresgélés után félre tette a készüléket. Lehunyta a szemét és nyelt egy korty italt. Erős volt, marta a torkát, nem is ízlett neki különösebben. Rezzent a telefonja, mire lassan kinyitotta a szemét és utána nyúlt. Egy értesítés érkezett, amiről hirtelen azt sem tudta, hogy mi lehet. Megnyitotta és közben eszébe jutott, hogy elvesztett egy fogadást, miután regisztrált egy társkeresőre, amiről teljesen megfeledkezett. Most innen jött egy értesítés új felhasználóról. Nem rémlett neki, hogy valaha kapott volna ilyesmit, de ha már itt volt előtte, megnézte. Hosszas bemutatkozást olvasott, nem is tudta, miért. Elsőre zagyvaságnak tűnt, de valamiért kétszer is elolvasta, utána már értette, hogy mögöttes tartalma van, és biztos volt benne, hogy nem mindenkinek jött ez át. Profilkép nem volt hozzá, illetve arc nem, így nem is fordított a továbbiakban rá több figyelmet. Red. Unalmas egy felhasználónév, de jól ír. Ezt még magában megjegyezte, majd kilépett a vízből és egy köntösbe bújt, majd bebújt az ágyába és igyekezett végre lezárni a napot egy kiadós alvással.

Másnap reggel Kai korán ébredt, még alig világosodott odakint. Megállt a hatalmas szekrénye előtt és elhúzta az ajtóit, majd végig nézett a temérdek szabott öltönyön. Általában sötét színűeket választott, ezen a reggel viszont valami világosabbhoz volt kedve. Kivett egy kék szettet, hozzá sötétkék inget választott. Szépen sorban magára öltötte a darabokat. Amíg a mellényt gombolta, azon kapta magát, hogy az előző esti értesítésen jár az agya. Jobban mondva a bemutatkozó szövegen. Titokzatosnak tűnt, de nem olyan megközelíthetetlenül tartózkodónak, inkább elgondolkodtatónak találta. Társkereső. Elnevette magát, majd a konyhába sétált és főzött egy kávét magának. Sosem szorult rá ilyesmire, ő az a típus volt, aki megkapta azt, akit kinézett magának, és annak megadta a módját. Szeretett úr lenni, és ezt a kiszemeltek is élvezték. Volt egy szint, ami alatt sosem ismerkedett, és ezek a férfiak megkívánták a nagyvonalúságot, ő pedig örömest volt gáláns lovag, ha úgy látta, megéri. El sem tudta képzelni, hogy online bohóckodjon, méltatlannak tartotta magához.

A város már kezdett ébredezni, miközben ő az autójában átszelte azt. A forgalom már-már gyérnek volt mondható, alig kellett figyelnie az útra, így megint arra eszmélt, hogy ezen a Red nevű fickón agyal. Marhaság. Rázta a fejét, és inkább bekapcsolta a rádiót, hogy másra figyeljen.

Ahogy befordult az irodaház parkolójába, már messziről látta, hogy állnak a helyén. Lassan begurult az autó mögé. Le sem állította a motort, csak kiszállt és megkerülte a járgányt. A szélvédőre borított egy adag epres joghurtot, amit később akart meginni. A letört névtáblája még mindig csorbán éktelenkedett, ami tovább dühítette. Megfojtom. Fogadta meg újra, majd visszaült az autójába és keresett egy másik helyet. Korán volt, de már nehezen talált parkolót. Mindig ilyen sok autó állt itt? Nézelődött, fel sem tűnt neki eddig, hiszen saját helye van. Volt. Lesz. Csak ki kell iktatnia a bitorlót.

Sunny kapkodta a lábait, közben az időt is nézte, mert az előadásáról nem akart késni. Vagyis nem sokat. Időre már biztosan nem ér oda, a reggeli csúcs megindult, ő pedig elpiszmogott a könyvelőirodában. Futólépésben haladt az autója felé, közben kereste a kulcsot, amit sosem talált meg elsőre. Épp a kocsihoz ért, mikor meglett. Beült és akkor látta csak a hatalmas, megszáradt valamit a szélvédőn. Kiszállt és megkapargatta. Megcsapta az orrát az eper illat, ráncolta a homlokát, fogalma sem volt arról, hogy mi lehet ez. Azt viszont tudta, hogy nem lesz egyszerű levakarni. Ráadásul késésben volt. Visszapattant az autóba és próbálta a szélvédőmosóval, az ablaktörlővel leszedni, de az a valami egyre csak maszatot hagyott inkább, mintsem eltűnőben lett volna. Sunnyban felment a pumpa. Gyerekes majom! Sziszegte maga elé, miközben a kesztyűtartóban keresett valamit, amivel le tudja kaparni. Még szerencse, hogy mindenféle holmi volt ebben a rekeszben, így egy jégkaparót is talált. Azzal gyorsan letakarította annyira, hogy legalább kilásson. Már nem érdekelte, hogy lekési az óráját.

A táblán álló rendszám alapján megkereste Kai autóját. Leállt mellette és kiszállt. Szélesen szétnézett, nem látott senkit. Még kamerák sem voltak, ami igazán furcsa volt itt a puccos negyedben. Nem számítanak itt garázdaságra. Rosszul tették. Sunny felnyitotta a csomagtartót, amiben épp az előző nap nagytételben vásárolt ragasztós jegyzettömbök sorakoztak nagy stócokban. Mivel nem volt nála más, ezt használta. Kai egész autóját kitapétázta a színes kis lapokkal. Az egyikre ráírta: a hárobú elkezdődött.