-Min nevetsz ennyire? Konkrétan a halálba megyünk...-nézett rám Quentin úgy, mintha kijelentettem volna, hogy 1+1=3.
-Nem halunk meg, van nálunk védőruha, és felvettél vagy ötven kütyüt, szóval nem lesz baj.
-39 fajtát, nem tudtam többet, a minichipem röviden bezárta magát.-(ez azt jelenti, hogy nem enged be magába több tárgyat a minichip, de csak egy rövid időre. Nincs köze a földiek rövidzárlatához.)
Ezután jó tíz percet bámultuk Cuteiris körül a színes légáramlatokat, és a csillagokat. A Mosolyik nem hagyták abba a csodálkozást. Én nem tudtam minek örülök ennyire. Quentinnek igaza van. A halálba tartok, és annak is a fájdalmas részébe, és erre végigröhögöm az utat.
-Many, látod, ott van!-mutatott előre Quentin, én követtem az ujját, és egy nagy fehérséget bámultam, fekete csíkokkal. Ez a nagy félelmetes bolygó, akitől mindenki fél.... egy földi zebrabolygó.....
-Aha, hát, nem így képzeltem el...
-Hát, legalább gyorsan végz...
-Nem, nem! A belső a fontos, a kinézetről nem lehet megállapítani a boldogság áriáját.-kezdte Quentin, de én gyorsan a szavába vágtam az egyik híres íriszes közmondással. Quentin forgatta a szemét, én meg bólogattam. Furcsán nézhettünk ki így egymás mellett.
-Quent, nézz előre!-kiáltottam neki, az ujjamat előre hozva. Azonnal belilult Quentin, és én is, a Mosolyik félelme miatt.
-Meteorok veszik körbe? Egy ilyen pici bolygónak, hogy lehet ekkora vonzásereje? A mellékbolygóknak kellene a főbolygó körül forogniuk! Ez.. ez... szabályellenesség!-kezdett Quentin kiabálni, mint egy őrült tudós, én már lassan Cutesteinnek néztem.
-Tudjuk, Quent tudjuk, hogy te ilyen... "felháborító dolgokra" mérges leszel, de légyszives figyelj előre.-próbáltam úgy fogalmazni, hogy Quentnek ne legyen "szívfájdalma" az űr közepén.
Ezután már jócskán figyeltünk a meteorokra, és ki is kerültük őket.
-Látod? Így csinálja egy pro...
-Quentin!! FIGYELJ ELŐRE!!! Áhh!-üvöltöttem neki, de már késő volt. Nekiütköztünk egy óriási meteoritnak, és elkezdtünk zuhanni.
Biztonsági öveket bekapcsolni! Biztonsági öveket bekapcsolni!-mondta az űrhajó.
   És erre elkezdtünk zuhanni. Ez a Sorsnak nem volt elég, még bele kellett ütköznünk néhány meteorba. Úgy éreztem magam, mint egy ting-tong labda (a ting-tong hasonlít a földi pingponghoz, de a ting-tongban minden ütésnél megváltozik a labda színe).
Jó néhány meteorba ütközés után, végre lepuffantunk a földre. Jó, hogy védőruhában maradtam, mert összetört az ablak, és mivel Quentinen nem volt védőruha, elkezdett fehéredni, de gyorsan magára csatolta a ruhát.
-Nem valami kellemes érzés...-nevetett fel Quentin, én meg szóltam neki, hogy menjünk ki, és nézzük meg a terepet.
Kiérve, a kopár mezőre, borzasztó szomorúság, és sok utálat vegyült e nyomasztó levegőbe. Körbenézve, láttam, hogy a hegyek, falfehérek, a föld koromfekete. Ettől csak még rosszab lett az egész bolygó hangulata. A pigment hiány borzasztóan hatott e szegény bolygóra. Drexy és Szambu, is szomorúnak tűntek. A védőruhájuk is csak úgy lógott rajtuk.
Egyszer csak egy hangott hallottam. Megfordulva láttam, hogy egy óriás madár közelít felénk. Hasonlított a tidrisi ragadozó vérköpőkre. És felénk tartott.
-Gyorsan be az űrhajóba!-ordítottam Quentinnek, és egy másodperc múlva, mindketten rohantunk az űrhajóba. Drexy kicsit hátramaradt, és amikor mi már bennt voltunk, ő még picike szárnyaival nem érte el az űrhajót. És az ajtó csukódott.
-Gyerünk Drexy!-ordítottam felé, miközben már félig csukva volt az ajó. A madár már tátotta is ki a száját, de Szambu beállt az ajtóba, így ő utolsó csepp erejéig támasztotta az ajtót, hogy Drexy be tudjon repülni. És sikerült neki.
Az ajtó becsapódott, és a madár fémbe ütötte a csőrét. Majd leült a bejárat elé, így nem tudtunk kimenni.
A madár valamilyen radiáción ment keresztül, így fekete fehér lett, és a fél fején a bőr lemállott, de még kivehető volt a vérköpő alakja. Csak SOKKAL félelmetesebb, és nagyobb volt.
-Most mi lesz? Kimegyünk meghalunk, itt bent meg nem maradhatunk.-nézett rám a fogolytársam teljesen jogosan, mert ebben a helyzetben semmit sem csinálhatunk, hogy Cuteiris megmeneküljön.
-Megvárjuk míg a madár elmegy.-fogalmaztam meg mondatban a siralmas gondolatainkat.-Addig nézzük meg az eszközöket, tömjük be a lyukakat, hogy ne kelljen védőruhában járni itt is. És akkor majd elindulunk, és megkeressük. a forrást.
-Jó ötlet, várjál....itt a minichipem.-adta oda Quentin a már jó nehéz minichpjét. Gyorsan kihúztam belőle az összes kütyüt. És elemeztem őket.
-Lássuk... lézersugár, jól jöhet....,mini KV-főző, oké.., terepfelmérő robot, ez kell.., csali, nem rossz.., kisbomba.., ezzel vigyáznunk kell.., dinamit, evvel is..., egy plüssmac..
-Add vissza Bruqemet!-ordított fel Quentin, és kitépte a kezemből a macit.
-No comment.., hol is tartottunk? Megvan! Még néhány csali.., egy titkoskamera, hát nem is tudom.., egy ilyen bolygókocsinyítő tabletta, ezen még elgondolkozhatunk....,még néhány minichip, ez neked való..., aztaa!!! Egy klónozó gép!-az utolsót nem csak tettemttem, hogy örülök, hogy jobb hangulat legyen, hanem tényleg örültem neki.
-Juhú. Klónozhatunk Mosolyikat..-forgatta a szemét Quentin, mire a Mosolyik nyikkantak egyet.
-Quentin! Ne ijeszgesd őket! És egyébként is, ha kifogyunk a védőruhákból, előtte klónozhatunk néhányat!
-Hát végülis, ezt még át lehet gondolni, de most azért kezdjük átalakítani ezt az óriást!
Hát elkezdtük. És avval kezdtük az egészet, hogy az ablakot megjavítottuk Szuperblak üvegjavító krémmel, és hejrehoztuk a pigmentpótló klímát. Így már nem kellett védőruhába járnunk. Otthonosabbá tettük az egész űrhajót.
     Ez egészen sokáig tartott, így a vérköpő is elrepült. Én éppen aludni indultam, amikor Quent elhívott.
-Gyere ide Maly, találtam valamit!
Én odamentem, és amikor az egyik ülésre leültem, Quent megnyomott egy gombot, mire az űrhajó egy terepjáróvá alakult.
-Szuper! Ez tök jó! Most akkor utazhatunk  a bolygón! Megúsztam a gyaloglást! Jejj!-üvöltöttem bele a robotos átalakuló hangba.
     Ezután tényleg elmentünk aludni, hogy holnap utazhassunk.

Ez jó volt! Annyira élvezem írni ezt a könyvet! Ha nektek is tetszik, akkor voteoljatok, és kommenteljetek!
   Solingerer <3