Az utunk békésen zajlott egészen addig, amíg hirtelen el nem ütöttünk valamit. A levegőben. Nem is igazán valamit, inkább valakit. A csapódásra mindenki felriadt, a pilóta pedig csak nyugodtan közölte, hogy bizony elütöttük a Kisjézust, de ne aggódjunk érte, mert ő már alapból halott, és a csapódás is csak a karácsonyi csillagokkal teli madarasteszkós szatyra volt, amit - mivel ő Jézus - pikkpakk megjavít.

- Hát, ilyen se' történt még... - jegyezte meg V, amit Kookie és Hoseok valamiért nagyon szórakoztatónak talált, Jin pedig (miközben a kezembe nyomta a mai negyedik indokolatlan méretű szendvicsemet) megdicsérte Namjoont, hogy valami végre nem miatta tört össze. És Jimin? Jimin nézte az alattunk egyre fényesebb földet. Közeledtünk a cél felé.

Körülbelül 10-15 perc múlva a helikopter megkezdte a landolást a reptéren. Kiszállásnál kellemesen csalódtam magamban, mert sikerült úgy-ahogy segítség nélkül lesétálnom a szokatlan jármű fedélzetéről, majd onnan szinte azonnal beleülnöm a sötétített ablaküvegű kisbuszba, amivel rövidesen folytattuk utunkat a hotel felé.

Útközben megálltunk valami Hősök Terénél korcsolyázni, ami valszeg meg volt tervezve, mert ezen csak én lepődtem meg, de én nagyon. Mint megtudtam, a jégpályát csak nekünk lefoglalták két és fél órára. Bementünk az épületbe, ahol megkaptuk a bérelt korcsolyáinkat, aztán ki is merészkedünk a jégre. Nem mondom, hogy hiba volt, de legközelebb kétszer is meggondolom, hogy kell-e ez nekem halálos betegen.

Szóval:

Mindenek előtt, nyilván rá kell lépni a jégre, de Jiminnek és Taehyungnak sikerült ezt is elrontani. Igen, mindketten sikeresen fenekükre buhantak, olyan szinkronban, hogy azzal meg tudtak volna nyerni egy páros műkorcsolya-bajnokságot. Kezdeti nehézségek után már úgy-ahogy mindannyian meg tudtunk állni a korink élén, és sikerült is mennünk 1-2 kört folyamatosan, amikor kitaláltuk, hogy mi most márpedig táncolni fogunk a zenénkre, ami a pálya melletti hangszórókból szólt. Hihetetlen kecsességgel kezdtük meg a táncolást a War Of Hormone-ra, amikor már gyorsan tisztáztam Jungkookkal, hogy akkor, ha fel mer esni velem a vállán, akkor minimum levágom a fejét a korcsolyám élével. Olyan másfél percnél, amikor elkezdtünk bukdácsolni, megjelent valami szerencsétlen csaj a hídnál egy kisebb csoporttal, és onnantól kezdve percenként hallgathattuk, hogy "SEOKJIN OPPA SARANGHAEYO!!!!". Jin a helyzethez szokva csinált egy nagyszivecskét, hogy legyen már nyugodtan, de helyette csak sikoltozni kezdtek. Vissza a tánchoz.

Kookie inkább úgy döntött, nem vesz a nyakába, ami őszintén szólva, talán jobb is mindkettőnknek. Fura bejelenteni, de sikerült bármiféle esés nélkül véghezvinni a rögtönzött jégtáncbemutatónkat. Addig. Aztán a DOPE jött. Nem mondom, nem a világ legnehezebb dolga pont ezt eltáncolni jégen, de én, Ifjabb III. Louis Williams Suga Adams atya (úristen, ez de rosszul hangzik magyarra fordítva...), bevallom, hogy ezt én rontottam el. Ugyanis az "Energy, energy, energy" résznél egy picit túltoltam az előremenetelt, ÉS közben még sikerült hátraesnem, miközben a korcsolyám tragikus keretek közt kitúrta Namjoonéit a tisztes helyükről, de szerencsére ügyesen esett, és nem tört el egyikünk bordája sem. Ilyenkor, fájdalmak közepette határoztuk el, hogy meghagyjuk a jégen való táncolást azoknak, akik értenek hozzá, és emiatt hangosan csalódott a jégpálya területe körül összegyűlt, jobb napokon 2-3 kisvárost kitevő ARMYból és bámészkodókból álló emberáradat. Egy órát még csúszkáltunk a jégen össze-vissza, majd önfeláldozóan, gyalog indultunk el a hotel felé.

Útközben többször is megálltunk nézelődni, mert Budapest egy szép város, csak retkes. Betértünk egy adventi vásárba, ahonnan a következő dolgokkal kerültünk ki:
- 3 kürtőskalács

- egy mézeskalács házikó

- egy kiscicás sapka, hozzáillő sállal

- egy doboznyi zenélő karácsonyfadísz

- 2 csomag fokhagyma(?)

- egy icipici pink műfenyő

- másfél kiló gumicukor

- egy-egy átlag adag forralt bor (az összes segítőnek is... biztos jó napja lehetett az árusnak)

A vásárból kiérve egy egész csinos téren találtuk magunkat, közepén egy szép, terebélyes karácsonyfa volt, csoki-és szaloncukordíszekkel, a tetején egy hófehéren világító angyalkával. A fenyő alatt egy jászolt tákoltak össze, benne a szokásos bábukon kívül kettő élő, fiatal kosbirkával. Nem sokat hezitáltunk, odamentünk megsimogatni a barikat. Jimint különösen szerették, valószínűleg azért, mert a haja miatt őmaga is egy báránynak nézett ki. Végül pedig annyira összebarátkoztunk velük, hogy amikor könnyes búcsút vettünk tőlük, követni szerettek volna bennünket.

Végigmentünk a kivilágított utszákon egészen a hotelünkig. A szobát terv szerint Hoseokkal együtt kaptam, középen, míg az ideiglenes lakásunktól jobbra tartózkodott Jin, Namjoon és Jimin, balra Jungkook és Taehyung. Sietve beköltöztünk, hogy megkapjuk a jól megérdemelt éjszakai pihenőnket.

---------------------------------------------------
Köszi, hogy elolvastad! ^^

Folytatás körülbelül egy hónap múlva!