Ahogy felkeltem, annnyira fáradt voltam, hogy inkább visszaaludtam volna, nameg levegőt se nagyon kaptam, valamint erősen émelyegtem valami európai nyavalyától, de annak ellenére megnéztem, mennyi az idő.

19:21

Csak fél órát aludtam? Fura. Mindegy, még alszom egy kicsit. - gondolkodtam naivan. Lezártam volna a telefont, erre véletlenül megnyitottam az előlapi kamerát. Az én szép kis arcom köszönt vissza rám valami hihetetlenül ocsmány szögből, szörnyű megvilágítással. Valami már akkor sem stimmelt... Várjunk, mégis mi a négylábú nyerítő emlősállat ürülékének erkölcsösebb megnevezése történt a tejfehér hajammal?

- Úristen Yoongi, te élsz? - rontott be a szobámba Taehyung, egyszerre megkönnyebbült és rémült fejjel, a Jungshook szaknevű jelenséggel az oldalán.

- Ez neked új?! Megmagyaráznátok, hogy miért lett konkrétan padlizsánlila a fejem? - kezdtem el rekedtesen vitatkozni, miközben sorra beözönlöttek a többiek is, de az arckifejezéseiken végigpillantva újra nekiindultam a kérdezősködésemnek - Áh, nem is így kérdezem. Hogy sikerült ilyen gyorsan átfestenetek a hajam, ráadásul észrevétlenül?

- Ember. - tette karját vállamra Hoseok - Négy napon keresztül aludtál anélkül, hogy bármit is észrevettél volna belőle. Szétszéledve kellett várostnéznünk, hogy az ARMY normális magyarázatot kapjon arra, hogy miért nem látnak, de így is sokan odajöttek hozzám, hogy hol hagytalak téged...

- Azt elfelejtetted elmondani, hogy egész délután fetrengtél, hogy mi lesz veled nélküle, és hogy ki fogja csak úgy ordibálni néha, hogy "J-Hooooooope!". - folytatta a betegségem szép kis történetét Namjoon - Ja, és a hajszíned Jinnek köszönd.

- De nyugi, van még vagy egy tonnányi kép a cikonszőke hajadról befonva, összekötve, feltupírozva, normálisan... De ugye attól még szép lett? - mentegetőzött Jimin a bűnrészességét bizonyítva.

- Meg se próbáltatok felkölteni?

"De, csak amikor még az se különösebben zavart téged, hogy először Hófehérke, majd Csipkerózsika jelmezbe öltöztettünk, kár lett volna nem baromkodni a kómás fejeddel, miközben téli álmot alszol, és álpogatunk is téged."

Hozzávetőlegesen ennyit sikerült leszűrnöm a hat válaszból, aminek hangereje (mondanom sem kell) igazán kellemes volt a beteg fülemnek.

- ...Tehát így sikerült élő kővé válnod egy pár napra. - tette hozzá a csattanónak szánt befejezést a maknae line, akik minden bizonnyal begyakorolták, hogy hogyan tájékoztatnak engem a megnyúlt sziesztám történéseiről.

- Éhes vagy? - ugrott fel hirtelen Jimin a lábam mellől.

- Diétáznia kell, nem? - kérdezte óvatosan Namjoon.

- De... Minek? Négy és fél napon keresztül nem evett semmit! - háborodott fel Jin - Na, egyed csak üresre a hűtőt..!

- Mozognod is kéne, nehogy a végén még ne tudj táncolni! - tanácsolta Jungkook, mire megpróbáltam rövidre zárni a témát:

- Figyeljetek, ez így mind szép és jó, de most visszaaludnék...

- NEHOGY! - ordított fel egy emberként a társaság.

- Négy napig aludtam, nem mindegy pár óra pluszba? - ültem fel, minek hatására a lusta dögök mind odaültek mellém.

- Nem, mert körülbelül másfél óra múlva indulunk. - mondta Namjoon olyan hangsúllyal, mintha már a hanglejtésével elkezdene kirángatni az ágyból.

- Jól van már... - Keltem fel amúgy már alapból felöltöztetve. Amint felálltam, máris elkezdtem szédülni annyira, hogy hatan ugrottak utánam, hogy a padlizsánfejem ne törjön bele a parkettába. Amikor sikeresen visszaraktak az ágyamba, RM feltette az életemet (nem éppen) megváltoztató kérdést:

- Jimin vagy Hobi?

- Tessék? - értetlenkedtem.

- Melyikük fog arról gondoskodni, hogy épen és ébren maradj?

- Jimin mellett könnyebb elaludni. - gondolkodtam túl hangosan, mire Hoseok, mint valami szánsájn mutatott szivecskét a pofámba.

- Sok boldogságot! - ment ki először Jin, mögötte a kissé letört Namjoonnal, akinek most nem jött be az OTP-je. Ha nem tűntek volna el olyan gyorsan, simán visszakiáltottam volna, hogy 'Viszont!', annak ellenére, hogy a torkom igencsak fájt.

Az aprónép is kibattyogott mindenféle jókívánságokkal, és egyedül maradunk ketten, a libafoskék ágyon.

- Mindjárt karácsony, mit szeretnél? - veszi elő a bőröndömet, hogy elkezdje pakolni a szobában majdnem szanaszét heverésző ruháimat és egyéb cuccaimat.

- Ki...

- Nem, nem kapsz megint kispárnát. Az ARMY úgyis eláraszt vagy harminc köbméternyi kispárnával, plüssel, kajával és rajzzal. Te is tudod.

- Ezesetben tudnátok szervezni nekem mégegy találkozót Kumamonnal?

- Hova tűnik a swaged, Yoongikám?

- Csitt, te nem vagy beteg...

- Nem, de a staffnak hála immunis vagyok a nyavalyádra. - válaszol a fel nem tett kérdésemre egy félig önelégült, félig sajnálkozó kifejezéssel az arcán - Szóval Kumamon... Elintézem valahogy, azon ne múljon! De neked még abba kell hagynod a szédülést, mert holnapután koncert lesz!

Ezzel zárva mondanivalóját kezdett kioperálni engem a pokrócom alól. Nem sokat ellenkeztem, csupán hirtelen lerántottam magam mellé, a pulcsija madzagjánál fogva. Nem, nem fojtottam meg.

-Fel tudok kelni magamtól is! - vigyorodtam el annak reményében, hogy ezúton vidámabbá teszem a beszélgetést, de nem így sikerült.

-Azt már láttuk. - sóhajtott Hobi, majd hónom alá tette a kezét, hogy ismét elkezdjen kisegíteni az ágyból - Jobb lesz neked, ha inkább segítek.

Az elkövetkezendő percekben a fejvedztett rohanás, aggódás és hercehurca zajlott le, míg meg nem kezdtük utunkat Magyarország felé... Helikopterrel?!

-Te Hobi...

-Hm?

-Nem tudod véletlenül, hogy mi a rákért kell nekünk helikopterrel menni egy ehhez képest szomszédos országba?

-Nem teljesen, viszont Namjoon azt mondta, hogy Zico azt mondta, hogy ott durván sok az ARMY.

-Egoista dolog, ha nem lepődtem meg? - közlöm a legnyugodtabb hangszínemen.

-Jó kérdés, de ha ennyire féltenek minket a magyar utcáktól, akkor gondolom, vagy minden sarkon kirabolnának, vagy minden lépésnél lerohannának ezek az emberek. Vagy mindkettő?

-Leginkább mindkettő. - ordított hátra nekünk RM, hogy lejjebb vegye Hoseok kíváncsiságszintjét, mert ugye a helikopter az belülről hangos.

Az út további részében nem igazán történt semmi, mivel Hobin és rajtam kívül mindenki elaludt. Na, szép..! -gondolkodtam, majd elkezdtem bámulni kifelé az ablakon.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Köszi, hogy elolvastátok, és remélem, hogy követni fogjátok ezt a varázslatos.... Valamit. :')