Kétségbeesetten pillantottam a sötét utcára, miközben telefonomat előkaptam a zsebemből és Jav-ot kezdtem el tárcsázni.

-Nem idevalósi vagy mi? -lépett mellém a srác kezében egy szál cigivel és öngyújtóval. Mérgembe elfordultam tőle és fel-alá kezdtem járkálni -Aludhatsz nálam ha kell -idegeimen táncolt és ez a megjegyzése elszakította előttem a kötelet.

-Csak maradj kussban -suttogtam, majd a bár előtt lévő asztalhoz ültem és percenként hívtam Javiert. Hogy lehetek ilyen buta? Tudtam, hogy Javier sosem csalna meg mégis elmentem táncolni a helyi menő gyerekkel, aki mégjobban buzdított arra, hogy megcsaljam és ráadásul Jav szeme láttára csókolt meg.

-Angol vagy? -sóhajtottam, majd bólintottam, miközben a mellettem lévő székre ült -Hallatszik az akcentusodon -nevetett fel, mire felmorogtam -Mit is keresel itt? Egy másik kontinensen, kultúrában, hagyományokban és tánc tudás nélkül? -megforgattam szemeim, majd annyit válaszoltam, hogy neki semmi köze az én életemhez.

Igazából 3 éve költöztem ide Javierrel, mert még Angliában egy egyetemre jártunk, majd az egyetem után közös megegyezés alapján költöztem vissza hazájába és szüleihez is. 1 évig éltünk szüleinél, majd egy lakást béreltünk ki. Szüleim hónaponta küldenek egy kisebb összeget, amit természetesen a közös kasszába rakok.

-Hahó! -hátra hökkentem, amikor egy kéz került elém, majd csettintett egyet.

-Mi van? -morogtam felé, mire felkuncogott és még egy szál cigit húzott elő -Nem gondolod, hogy túl sokat szívod ezt a szart?

-Hó-hó elöbb még meg sem mertél mukkani, most pedig ítélkezel? -mondta -És még a nevedet sem tudom -forgatta meg a szemét.

-Nem is kell tudnod -vontam meg a vállam. Következő pillanatban a telefonom vadcsörgésbe kezdett és boldogan vettem tudomásul, hogy Javier neve villog a kijelzőn.

-Jav...-suttogtam, de szavamba vágott.

-Mindjárt ott vagyok érted -ezerszer megköszöntem, majd boldogan pillantottam fel az égre.

-Azt hiszem nekünk véget ért itt a kis kalandunk. Jó volt veled két ballábas -állt fel a székről és felém nyújtotta a kezét, amit megráztam.

Út patka széléhez sétáltam és vártam, hogy Jav megjelenjen a kis ronccsal, ami persze vele van jóban-rosszban.
Amikor meglátom a kocsit hatalmas megkönnyebülés járja át a szívemet és amikor beszállok a kocsiba Javier meg sem engedi, hogy bocsánatáért esedezzem hanem egyből ajkait az enyémekre nyomja.

-Tudom, hogy önkéntelenül nem mennél bele ilyenbe. Én pedig nem hibáztatlak, mert tudom, hogy ő csókolt meg provokálásból -túr bele a hajamba, mire megrázom a fejem és kezeimmel körbe ölelem nyakát, amennyire tudom.

-Szeretlek -suttogom, eltol magától és letörli a szememből kihulló könnyeket.

-Ahogy én is téged -utolsó csókot nyom ajkaimra, majd sebességbe rakja a váltót és haza indulunk.