-Ébresztő! - ordítja az őr.

-Jó reggelt! - mondtam unottan. Nem aludtam semmit.

-Készülj fel ma új szoba társad lesz. - mondja unottan Karter (az őr).

-Miért? Volt régi is?

-Kíméljen meg a vicceitől Emily. - mondja nagy sóhajok között.

Csak bólintok egyet majd kinyitom az ajtót és végig nézek a folyosón.

Mindenki egy emberként vonult a folyosón. Elég egyértelmű volt, hogy enni mennek, úgyhogy követtem a tömeget.

A reggeli, főtt tojás volt. Fúj... Utálom a tojást.

-Jó reggelt hölgyeim! - mondom vidáman a két konyhás néninek, akik furán néztek rám, majd rá is jöttem, hogy miért, amikor körbe néztem.

A fiatalok többsége sápadtan és élettelenül ült az asztalnál, vagy éppen idegességükben babráltak valamivel.

Egyből lehervadt a mosoly az arcomról.

El is felejtettem, hogy ők bizony tényleg drog problémákkal küzdenek.
Elveszem a joghurtot, amit a tojás mellé adtak és leülök egy üres asztalhoz.

Körbe néztem, de a tekintetem senkivel sem találkozott. Mindenki a tálcáját nézte.

Szuper.

A szoba felé veszem az irányt, ugyanis 9-kor bejött az őr és közölte, mindenki induljon a szobájába.

Fekszem az ágyon és a falat pásztázom.

Fehér.

Utálom a fehéret, sőt minden világos színt.

-Szomjas vagyok - koppintom meg az ajtót. Semmi válasz. Akkor most vizet sem adnak?

Már vagy 10 perc telt el.

-Vicc királynő itt van a vized - mondja Karter.

-Köszönöm! - mondom majd elveszem a kis lyukon.

Hihetetlenül unatkoztam.

-Karter?

-Igen. - válaszol unottan.

-Hány éves?

-27 - válaszán meglepődők és egyből kikukucskálok a kis részén, ami az ajtón volt.

-Wow. Mindig is ez volt az álma? Hogy ilyen munkája legyen?

-Valakinek ezt is kell csinálja. - hangja már kevésbé volt unott. Szerintem rá jött, hogy tőlem úgysem szabadul meg.

-Mióta dolgozik itt?

-Egy hete - komolyan? Hirtelen ki tör belőlem a nevetés.

-Tudja nekem sem az volt az álmom, hogy itt kössek ki. - bámulok magam elé. Valójában most sem fogom fel, hogy hol vagyok.

Elhatároztam, hogy ebből is a legjobbat hozom ki és próbálok szórakozni mivel legalább nincs iskola. Na igen, minden tini álma.

-Milyen drogot használtál? - kérdése valamiért bántott. Tudtam, hogy semmilyent, de úgysem hinne nekem.

-Minden félét - válaszolom. Pedig semmi drogot nem ismerek.

-S meg bántad? - kérdi már kedvesen.

-Nem is tudod mennyire. – mondom keserű szájízzel már inkább magamnak.

-De inkább azt bánom, hogy hátra hagytam életem legfontosabb emberét. S még alkalmam sem volt elbúcsúzni tőle és azt mondani, hogy köszönöm és hogy mennyire szeretem őt. - erre nem mondott semmit. Mit is vártam.

Carl.

Vajon mit csinál most, mit gondol hol vagyok?

Aggódik? Talán dühös rám?

Vagy még rosszabb utál? Neem... Ő nem utálhat.

Azt nem tudnám elviselni, már a gondolatától is össze szorul a gyomrom.

Vissza sétálok az ágyamhoz.

Most, hogy jobban bele gondolok régebb nagyon szerettem rajzolni. Főleg, ha unatkoztam.

De itt kétlem, hogy adnának ceruzát meg bármi hasonló dolgot.
Az ajtó nyílására leszek figyelmes.
Igaz is... Karter mondta, hogy szóba társat kapok.

Az ajtón egy alacsony nagyon vékony fekete hajú lány jön be.

Felpattanok.

A lány meg csak rám se néz.
Az ágyhoz megy és lefekszik.

Ez most komoly?

Összeráncolom a homlokom.
Én pedig reménykedtem, hogy lesz, akivel társalogjak.

Én is követem példáját és hátlag lefekszem.

Megint a plafont figyelem.

-Fél 1 van! - ordítja az őr ahogy végig meg a folyosón.

-Hé. - lépek oda a lányhoz, aki félénken rám néz. - ebéd van, jössz?
Felül az ágyról, sápadt volt és erőtlen.

-Tudod nem értek ehhez de a kaja csak jót tehet most neked. - nézek rá mosolyogva.

-Menj a picsába. - mondja komoly arccal. Az én arcomról pedig ma már másodjára lehervad a mosoly.

Értetlenül nézek a lányra.

Pedig olyan felénk kis lánynak tűnt.
Meg rázom a fejem és ki megyek az ajtón.

Már a folyosón éreztem az étel illatát.

-Jó napot! - mosolygok megint a konyhás nőknek. Ők pedig csak bólintottak egyet. Nem baj nem adom fel! Úgy sincs jobb dolgom.

Hogy őszinte legyek fogalmam sincs milyen leves ez, csak turkáltam benne majd ettem pár kanállal a levélből ugyan is jól esett a meleg folyadék. A krumpli pire viszont jó volt, a "hús" mellette már kevésbé.

Miután ettem az udvarra mentem.
A friss levegőt beszívva már sokkal jobban éreztem magam.

Egy padon foglalok helyet majd körbe nézek.

Érzem, hogy valaki legelteti rajtam a szemét ezért oda fordulok.

Egy nagyon magas srác volt.

Göndör tincsei szanaszét álltak. Zöld szemét innen észre lehetett venni.

Az "egyenruha" enyhén meg feszült izmain.

Tetoválásai pedig egy-egy helyen ki látszottak a felsőjéből.

Nem tagadom, felkeltette a figyelmem.

Ő pedig szerintem nagyon jól tudta ezt mivel egy apró mosoly jelent meg az arcán, ami arra késztetett, hogy én is mosolyogjak.

Egy ideig csak néztük egymást.

Sok srác vette körül.

Gondolom társasági ember.

Nem az a fajta ember vagyok, aki meg retten egy ennyitől.
Egész végig arra vártam, hogy ő nézzen félre, de nem tette, sőt a mosolyából már át váltott vigyorgásba.

Heloo! Szerintetek ki az ismeretlen srác ? 😏😁 Ha tetszett ez a rész is, tudjátok már, jelezzétek valamilyen módon! 🙏❤️

Ne feledjétek! Minden próbálkozás többet ér a tétlenségnél. Egy-egy próbálkozás lehet, hogy kudarcot vall, de a tétlenség maga a garantált kudarc.🌹❤️❤️