Harry elment bevásárolni, így körül néztem a ház többi felébe is. Igazság szerint első dolgom a másik szoba megnézése volt. Nem esett szó róla, gondolom az anyukája szobája volt, talán tolakodás vagy pofátlanság. Igaz ő sem kutakodott az én régi dolgaim között.

A szobába belépve elakad a lélegzetem. Ez egy férfinak volt a szobája. Az aztalon nem volt sok minden, pár rajz és ceruza. A szekrény ajtaja nyitva volt, így gondoltam miért nem nézhetnék bele. Az első blúz, ami a kezem közé került szimpla fekete trikó volt, egy névvel rajta. Louis.

-Mégis mit keresel itt? – hallom az ajtó csapódást.

-Sajnálom, nem kellett volna tolakodnom. Mégis kinek a szobája ez? – fordulok a fiú felé, a pólóval a kezembe.

-Szerintem már tudod. – állkapcsa megfeszül és a blúz felé biccent.

-Louis. – mondom ki halkan a nevet. – Itt éltetek együtt? – közeledek a fiú felé, ledobva a pólót az ágyra.

-Csak néha jöttünk el ide. – néz le a földre.

Hihetetlen féltékenységet éreztem, reménykedtem benne, hogy én vagyok az első, akit elhozott ide. Sajnos, az az érzésem támadt, nem csak barátok voltak a fiúval. Muszáj rákérdeznem, a kíváncsiság és a féltékenységem nem hagy lennebb.

-Ti...? Talán lefeküdtetek? – nézek a fiúra, a tekintetét keresve.

Nem kellett válaszoljon, ahogy megláttam a könnyeket és a bűntudatot az arcán már tudtam. Igen.

Vajon miért dühít ez ennyire? Hogy egy fiúval volt, vagy hogy volt valakivel előttem? Tudhattam volna, ahogy ő mondta, mindig voltak jelek.

Kimentem a teraszra, nem jött utánam. Nem lepődők meg. Még mindig volt 6 szál szivaram, abból, amit Dylan adott, így rágyújtottam, annak ellenére, hogy tudom Harry utálja, ha szivarazok.

Lefeküdt Louissal, akkor ezért ment szét a banda? Zayn valójából ezt elégelte meg? Miért hazudna?

-Talán ideje lenne megtudd az egész igazságot. Akarattal nem akartam elmondani, mert tudom, hogy elfogsz ítélni. Ahogy a többi is tette.

-Talán észrevehetetted volna már, nem vagyok olyan, mint a többi. – már kicsúszott alólam a kontrol, elvesztettem az eszem. – Egy dolgot viszont utálok, ha hazudnak és titkolóznak előtte. Tudod miért? Mert pont én voltam az, aki hazudott a világnak, tudom, hogy milyen mikor félsz az ítélkezéstől. Azt hittem tisztában vagy vele, hogy én teljesen elfogadom, ha biszexuális vagy. Nem vagyok hülye, női ékszereket és cipőket hordasz. Feminista vagy, mindig látni rajtad valahogy a szivárványt, ami a melegek zászlója. Soha nem említettem, inkább csak tudtam legbelül és ez teljesen rendben van nekem, de azt akartam, hogy őszinte légy velem.

-Tudom...- lép közelebb. – Tudom. – lassan ölel át. – Ígérem elmondok majd mindent idővel, viszont jelenleg elég, ha annyit tudsz, hogy valójából én basztam el mindent. Miattam esett szét a banda. Tényleg lefeküdtem Louissal, de hidd el sajnos nem ez volt a probléma. - ennyi volt nála. Ahogy a vállamra hajtotta a fejét, eleredtek a könnyei. Sírt, megint. Pedig utálom, ha szenved és most miattam szenved. Én voltam az, aki tolakodott, hogy lehettem ilyen egoista? Ő mindig figyelt rám és az érzéseimre, erre én mindent elcseszek.

Nem az a típus, aki eltakarja a könnyeit, felvállalja és a tudat, hogy a könnyek, amik, most a vállamat áztatják miattam hullanak.

MIATTAM.

Sziasztok! Nem tudom ti mit gondoltok de engem elkapott a fangörcs mikor megláttam a fenti képet. 😱😍😍

S a szokásos dumaaa ne feledjétek, ha tetszik ez a rész is akkor jelezd valamilyen formában!
🌈🌈🌈🌈🌈