Megcsókoltam.

Cseppet sem lepett meg, hogy nem váltott ki belőlem semmijen érzelmet.

Vissza csókolt. Tépte ajkaimat, mintha már rég vágyott volna erre. De belőlem csak undort váltott ki.

-Khmm... - erre a hangra automatikusan elhúzódtam Carltól. Dylan volt az. -A többit a szobádban folytassátok Emily. Nem kell mindenki lássa, hogy mit műveltek.

Teljesen elvörösödtem, szégyelltem, amit tettem.

-Én inkább megyek. - állt fel Carl. Én még mindig a szégyennel és a levegőhiánnyal küszködtem.

-Jól van... Ömm... Akkor holnap találkozunk. - nem néztem rá.

-Jól van. - és elment. Ahogy Dylanre néztem láttam a gúnyt az arcán.

-Gyere velem. - fogja meg a karom és vonszol maga után. A szobájába érve becsukja az ajtót. - Ha jól tudom azt mondtad, nem vagytok együtt.

-Nem is vagyunk, csak meg jelent Harry, engem pedig elkapott a hév. -mekegtem, mint egy bolond.

-Tudom. Láttam őt mérgesen felmenni a szobába. Nem viszed túlzásba? Ha azt akarod, hogy ne érezzen irántad semmit azt nem így kell csináld. - sóhaj, majd leül az asztalához és rágyújt egy szivarra. - Kérsz? - nyújtja felém a csomagot. Már hetek teltek el mióta rágyújtottam, de most jól jött.

-Rám fér. - veszek el egy szálat, majd követem a példáját. - Akkor mit javasolsz? - nézek rá kétségbeesően.

-Ha azt lássa, hogy mással vagy, azzal csak beindítod az ösztöneid és még jobban veled akar lenni. Viszont. - szív a szivarjából párat. - Ha levegőnek nézed azzal csak szép lassan lemond rólad.

-Tényleg így gondolod? - nézek a padlóra.

-Amúgy is... Az a Carl, nem úgy csókolt, mintha csak barátok lennétek. - lefagyok. Én is észrevettem, hogy túl szenvedélyes volt, már-már kiéhezett volt.

-Igazat lehet. - bukik hátra a fejem.

-Menj a szobádba, gondolkozz a dolgokon mert nem jó irányba haladsz. - azzal feláll majd a csomag cigijét a kezembe nyomja, én pedig kínosan veszem el, majd ki sétálok a helyiségből.

Talán nem jó ötlet a szobám sötétségébe vetni magam, azokkal az idióta gondolatokkal. Hiába tagadom. A vágyakat még le lehet küzdeni, de ha valakihez nem csak testileg vonzódunk akkor már sokkal nehezebb a dolog. A szív elleni harc sokkal nehezebb. Szánalmas vagyok.

Hirtelen pár hideg kéz fedi el a szám.

-Shhh... én vagyok az. - ledermedek. Harry.

-Mégis mit képzelsz, hogy csak így bejössz a szobámba? - fordulok meg, majd ahogy szembe találom magam azokkal a gyönyörű szempárokkal egyből ki megy az erő a lábamból.

-Kíváncsi lennék mégis min gondolkoztál ennyire, hogy még csak azt sem hallottad, hogy bejöttem.

-Semmi közöd hozzá. - veszem fel a tipikus semleges álcát.

-Hiába tagadod. - lép veszélyesen közel hozzám, amitől könnyen észreveszem, mély szaggatott lélegzetvételét. - Vonzódsz hozzám, szeretsz. Te is ugyan arra vágysz, mint én. - tesz pár lépést felém, amitől én alapból hátrálok. - igaza volt.

Fejezd be Harry. - hangom erőtlen volt. A szám valamiért nem akarta, hogy ki mondjam ezt.

-Tényleg azt akarod? Fejezzem be? - már annyira közel állt hozzám, hogy éreztem a forró leheletét a számom. - Ne csinálj úgy mintha a kis barátod ki tudna elégíteni.

-Nem tudom mi van veled. Az a Harry, akit én ismerek egy kedves megértő fiú, aki semmi hasonlót nem mondana egy lánynak.

-Tudod... - vesz egy hosszas mély levegőt. - Nekem is vannak határaim, én is férfi vagyok. - ahogy ezt kimondta ezer mocskos dolog jutott eszembe, nem csak neki vannak vágyai, de én mégsem dörgölőm az orra alá.

-Miért nem tudod csak elfogadni a tényt, hogy nem érdekelsz? Keress mást! - éreztem, ahogy a könnyeim újra előtörnek.

-Ne hazudj többet. - hangja eszméletlen mély és rekedt volt. Egy könnyű mozdulattal átkarolja a derekam és erősen magához tapasztott. Kezeimet selymes göndör fürtjeibe mélyesztette, lehunytam a szemem, megfeledkeztem Williamsről, az akadályokról. Csak vele akartam lenni, begubózva a pillanatba, beszívni a fiú erős illatát, érezni a szívverését. Harry lágyan simította végig halántékom, arcom, majd a nyakam vonalát. Égett a bőröm ahogy meg érintett. A fiú kezei óvatosan újra lefelé haladtak, majd újból teljes erejével magához szorított. Száját az enyémhez tapasztotta, puha volt az ajka, annyira puha. Lassan meggondoltan csókolt, mintha azt akarná elmondani, amit szavakkal nem tudott. Engedtem a vágynak, át karoltam a nyakát, hogy azt a milliméternyi távolságot is megszüntessem. Kezem göndör fürtjeibe marcolt. Harry újra és újra az ajkaimat érintette finoman, felfedezte a szám az övével, miközben nyelve újra meg újra az ajkaimat érintették.

Eltaszítom magam, de mindössze csak pár centire.

-Ennek rossz vége lesz. - mondtam, miközben nem tudtam levenni a szemem ajkairól.

-Nem érdekel. - húzott újra magához. Egyikünk sem bírt már magával, gyengéd csókunkból szenvedéllyé terebélyesedett. Csókunk egyre hevesebb vadabb lett, téptük egymás ajkait. Össze vissza harapdáltam száját, de ő sem fogta vissza magát. Tudtam, hogy nyögdécselő hangok törnek fel belőlem, mivel már szinte fájdalmasan szorított neki a falnak, az pedig tetőzte a vágyainkat ahogy testünk egymáshoz simult.

-Emily! Csaknem éhen halok, nem eszünk valamit? - lép be Anne.

Ahogy meghallom barátnőm hangját, erőteljesen eltolom magamtól a fiút.

-Basszus...- dermed le barátnőm.

Nem tudtam meg szólalni, mellkasom folyton fel-alá járt, folyamatosan levegő után kapkodtam.

-Nem zavartál meg semmit. - kezdek belé. - Harry...Már megy is. - nézek a fiúra. Aki csak bólint és csalódottan elhagyja a szobát.