-Nem hiszem, hogy bármilyen érdekes történettel szolgálhatok neked. - nézek a mellettem ülő Dylanre, próbálva lebeszélni az egészről.

-Majd én azt eldöntöm. – mosolyodik el. Nem tévedtem, ő tényleg mindig eléri, amit akar.

-Mégis honnan tudjam, hogy bízhatok benned? - húzom fel a szemöldököm, mivel tisztában vagyok a pletykákkal, amik a suliban terjednek.

-Ha tudnád, nem lenne bizalom– ahogy látom neki mindenre van válasza.

-Szereted a játékokat mi?

-Ugyan Emily, az egész életünk egy nagy sakktábla. Gyalogosok, akik feláldozzák magukat érted, könnyű irányítani őket. A huszár lépéslehetőségeit egyedül az korlátozza, ha a tábla szélén vagy a sarokban áll, illetve, ha saját figurák állnak az érkezési mezején. Az ilyen emberek sokat segítenek, viszont a piszkos munkát nem képesek elvégezni. A futó, értékét 3 gyalogéban szokták számolni, bár ez nagymértékben függ az állástól. Ők mindig azok az emberek lesznek, akiknek hatalmuk van, na ők azok a személyek, akik elvégzik a mocskos munkát. A bástya, szabad szellemű emberek, szerintem mindenki ismer ilyeneket, ők mindig közel férkőznek hozzád, de velük kell a legóvatosabbnak lenni, könnyen át állnak a másik oldalra. A vezér, rályuk számíthatsz a legjobban, ők azok a személyek, akik minden áron meg védenek. Viszont – nevet. - ne feledd ezek az emberek mindig meg szeghetik a szabályokat, mindig lesznek olyan gyalogosok, akik futónak képzelik magukat, vagy olyanok, akik elárulnak. A világ kegyetlen, és hidd el, ha valamit elveszítesz azt nem kaphatod vissza, még ha azt is hiszed. - az arcomhoz nyúl, és le törli az éppen ki buggyanó könnycseppet.

-És a király, az ki? – kérdem.

-Azok mindig mi magunk vagyunk. Emily, elég rád néznem és tudom, hogy te irányításra születtél. A világ a tiéd, a te szabályaid, a te életed.

-És ha már minden romokban hever? – kérdem indulatosan.

-Akkor építs. Építsd újra az életed. Minden attól függ, honnan nézed. Az egyik ember fényt lát, a másik sötétséget. – mosolyodik el.

-És te mit látsz, ha rám nézel? Fényt vagy sötétséget?

-Fényt. Egy igazi királynőt. – el mosolyodom.

-Hol voltál eddig? – kérdem mosolyogva.

-Mielőtt a szobába jöttem volna? – gondolkodik el. – a vécén. - mondja komolyan. El nevetem magam.

-Akkor elmondod végre, mégis ki is vagy? – kérdi komolyan.

-Hmm...Hol is kezdjem?

-Miért kerültél az intézetbe?

-Az anyám be drogozott miután feljelentettem őt a rendőrségen. Ezek után érvénytelen lett a feljelentés és engem bedugtak egy intézetbe.

-Elég érdekes családból származol, tudsz róla?

-Szerintem te sem panaszkodhatsz. – utalok arra, hogy neki is eléggé elbaszott családja van.

-Köszönöm! - teszi a kezét a szívére és színpadiasan meg hajol.

-Harryvel mi a helyzet? Kíváncsi vagyok, hogy is keveredtél össze apám egyik legnagyobb ellenségével? – ráncolja össze a homlokát.

-Az apád kért meg hogy férkőzzek hozzá közel, információkért. – húzom el a szám.

-Gondolom az nem volt tervben, hogy belé is szeretsz. – arca komoly volt. Végig mért, szerintem azért, hogy vajon ezzel a mondattal meg bántott-e.

- Az tényleg nem volt tervbe. – mosolyodok el keserűen.

-Tényleg együtt vagy azzal a fiúval? Carl, ha jól emlékszem.

-Nem. Igaz nagyon fontos számomra, de soha nem néztem rá olyan értelembe. Mindig az életem része volt. Rengeteg emlék köt hozzá-mentegetőzők.

-Emlékek, ragaszkodások, megbánások. Ha túl sok felesleges dolgot hordsz magaddal azok végül agyon nyomnak. – nem tudom mire célozhat ezzel.

-Lehet, de Carl akkor sem fogom ki törölni az életemből.

-Csak még véletlenül se vegye át a bástya serepét. – mondja. BÁSTYA. Egy áruló?

-Mégis mit tervezel, hogy kerülőd el Harryt? Egy házban fogsz lakni vele.

-Tudod Dylan, szerintem elég tágasz ez a ház. Amúgy is ő nem jár már iskolába és kétlem, hogy felkelne olyan korán. S ha netalán összefutunk levegőnek nézem, amúgy is, nem hiszem, hogy még érezne bármit is irántam. – bambulok a földre.

-Ugyan Emily. - nevet fel. – Azt elhiszem, hogy most csalódott benned, de én is férfi vagyok, tudom, ha valaki így néz egy lányra, akkor bizony kurvára vágyakozik utána. Tudom nem volt szép hallgatódzni, de a kíváncsiság nagy úr. Láttam ahogy meg feszült minden izma mikor ki mondtad, hogy együtt vagy Carllal. Biztosra veszem, hogy mikor azt mondtad neki, hogy meg untad, akkor még küzdött volna éred, de így elvesztette a reményt, de még így is van egy olyan érzésem, hogy nem mondott le rólad. – teszi a kezét a vállamra.

-Nem is vagy olyan szörnyű Dylan Peterson. – mosolyodok el és felállok.

-Öröm volt beszélgetni veled Emily. – mosolyodik el.

-Úgyszintén. – az ajtóhoz sétálok. – Köszönöm a mait. Aludj jól Dylan.

-Te is Emily.

Vajon ez minek lesz a kezdete? Egy katasztrófának... vagy talán egy szép dolognak?

Ha ez a rész is tetszett jelezzétek nekem. 🙏Mit gondoltok Dylan viselkedéséről? Vajon megbízható személy? 🤔

Ne feledjétek! Az  akarat az acélnál is erősebb! 🌹❤️