A hely, ahol a halott hírességek találkozhatnak és ihatnak egy jót.
A nevem Ashlynn Casselberry, és én vezetem ezt a bárt. A helyiség amúgy nem valami nagy, de pár ember számára pont tökéletes. Azt szeretem benne, hogy nagyon autentikus és barátságos hangulat lengi körül. Most éppen Jim Morrison lépett be az ajtón és rendelt:
- Üdv! Egy vörösbor és egy cigaretta lesz.
- Szia, rendben, akkor a szokásos -mosolyogtam rá, majd kiszolgáltam. Ő erre elmotyogott egy köszönömöt, és leült az egyik székre, és elkezdte az egyik újságot olvasni. Én meg vigyorogva megvontam a vállam, és visszafordultam a kedvenc törzsvendégemhez.
- Ó, és mondd csak, Freddie, szoktad néha néha csekkolni a bandát?
- Persze, drágám, még a filmet is megnéztem!  Rami  egész tűrhetően játszik engem. Meg remélem hogy a Mazzello és a Hardy gyerek között van valami, mert csak úgy izzik közöttük a levegő - nevetett fel a frontember.
- Én is remélem. - bólogattam bőszen  nagy fujoshi lévén.
- Huh, de elszaladt az idő! Jim már vár, viszlát drága, akkor holnap ugyanekkor.
- Rendben! Viszlát, Freddie! Puszilom Jimet és a macskákat!
-  Mindenképp átadom! - mondta somolyogva és távozott.
Egy kis idő múlva egyszer csak csilingelni kezdett a csengő, ami egy újabb kuncsaft jöttét jelezte.
- Azta! Tök olyan ennek a helynek a neve, mint az egyik dalom. - A hang egy körülbelül húszas évei végén lévő, szőke hajú és azúrkék szemű sráctól származott, aki fekete pólót viselt, amin ez állt: ,,Grunge is dead. And me too"
- Csak nem Kurt Cobain? - ez volt az a pillanat, amikor az állam egy triplaszaltó kíséretében landolt a padlón. - Mivel szolgálhatok? - kérdeztem ,,enyhén" fangörcsös állapotban.
- Dede, személyesen - küldött felém egy szelíd mosolyt. - Egy csombormenta tea lesz, semmi több. Gyomorbántalmaim vannak. -  mondta, majd rágyújtott.
- Okés, egy pillanat, és hozom! - Amilyen gyorsan csak tudtam, elkészítettem az italt, majd dúdolva kiszolgáltam. Közben pedig a Gyíkkirály egy pá Ash, majd jövököt motyogva lelépett, és Cobain is végzett közben a cigijével.
-,,Sit and drink Pennyroyal Tea...."
- ,,Distill the life that's inside of me" - sóhajtja az énekes. - Köszönöm szépen! -majd beleivott a teába - Hmmm..ez isteni lett! - vigyorodott el kisfiúsan, így láttatta a cicamosolyát.
- Köszi, örülök, hogy ízlik! - gördült mosolyra a szám nekem is. Majd rákönyököltem a bárpultra.
- Mesélj Kurt, hogy vagy? - kérdeztem érdeklődve.
- Hát, nem is jól, de nem is olyan szarul. Szóval, elmegy. Bocs, ha hülye a kérdésem, de te lennél a Halál?
- Nem, egyáltalán nem. Nem bírnám elviselni, hogy mások életét kéne elvennem, vagy hogy még több szuicid gondolatot hintsek el mások elméjében. Én szinplán csak egy lány vagyok, aki szereti a zenét. Meg nem mellesleg halott. Apropó halál, mi is történt pontosan április ötödikén?
- Mindig, akárhányszor találkozom valakivel, mindig az az első kérdése, hogy : -itt elmélyítette a hangját.- ,,Hé, Kurt! Mi történt veled a halálod napján?" És ebben az a gáz, hogy én sem tudok olyan nagy részleteket. Basszus, részeg voltam és be voltam állva, mégis mire kéne emlékeznem? Igen, volt mellettem egy puska. De nem én lőttem. Meg a búcsúlevelet se én fejeztem be. Igazából pont leszarom, hogy élek, vagy sem. Csak Frances hiányzik nagyon. -nézett rám búsan.
- Ezt teljességgel megértem -bólintottam szomorúan - én se emlékszem a saját halálomra, csak sötétségre, és  zuhanásra.
- Akkor nem csak én jártam így? Az utolsó dolog amire emlékszem, az a lövés volt, azután teljes képszakadás. Meg még az maradt meg, hogy egy tisztásra pottyantam, ami olyan volt, mint a Lake of Fire-ben! Aztán egy fehér hajú csávó elkezdett egyenesen terelgetni, mert arra van a Menny, én meg valamilyen isteni csoda folytán odajutok. Nem mintha megérdemelném. - nevetett fel kissé kínosan.
- Ezzel vitatkoznék - dobtam felé egy vigyort - kamaszok millióinak adtál reményt,  vagy mentetted meg őket, még a tudtodon kívül is!
- Ez igaz, de én kicsit se éreztem magam tinédzserek bálványának, és az x generáció szócsövének. Az is kezdett idegesítővé válni, amikor mindenki a rohadt Teen Spiritet zengte, a többi dallal és albummal mit sem törődve. Néha már bánom, hogy megírtam - bámult maga elé kissé bosszúsan.
- Képzeld, egyszer Jimre hagytam a boltot,  csak hogy belóghassak az Unpluggedra! - meséltem röhögve.
-  Nemár! Komolyan? - kacagott fel - Hogyhogy nem vettelek észre?
- Mivel akkor már rég nem éltem. A szellemeket meg maximum a gyerekek, az állatok és a térfigyelőkamerák látják. Szóval, ilyenkor mázlim van, mert olyan koncerteket láthatok, amelyeket mindig is akartam. Ráadásul teljesen ingyen! Mi ez, ha nem királyság?
- Milyen koncertekre lógtál be eddig? - azúrkék szemei az érdeklődés fényét tükrözték vissza.
- Hmmm.... láttam a The Doors-t, a Queen rengeteg fellépésénél voltam ott, meg a ti koncertjeiteket is végig ugráltam, majdnem az összeset! Elmondhatatlanul imádom a zenéteket, hatalmas hatással volt rám! - magyaráztam csillogó szemmel.
- Oo, köszönöm szépen a többiek nevében is! -eme mondtat kimondása után az arca egy vöröses árnyalatot vett fel - Elég későre jár, szerintem lépnem kéne, gondolom, már te is be szeretnél zárni. Ne haragudj, hogy idáig feltartottalak - nézett rám bűnbánóan.
- Jajj, dehogy tarottál fel! Inkább köszönöm, hogy eljöttél! - néztem rá letörölhetelnen mosollyal, majd kisétáltam a bárpult mögül, hogy kikísérjem.
- Akkor okés - vigyorgott rám, majd átkarolta a derekam és magához húzott, miközben az arcom  pedig egy paradicsom színében pompázott. Az ölelésünk alatt pedig kivágódott az ajtó és egy félreismerhetetlen hangot hallottunk a hátunk mögül, mire egyből szétrebbentünk
- Mennyit tököltök még azzal a szaros teával drágáim?! Ideje menn....jajj, elnézést, megzavartam talán valamit?
-Khm..hát, igen. Mi kéne? -néztem rá kínosan.
- Semmi különös, csak itt hagytam a kulcsom, de már megyek is! Aztán a berendezésre vigyázni! -dobott felénk egy perverz vigyort, és egy kacsintást, felkapta a holmiját, majd somolyogva távozott.
- Akkor a hangulatnak most lőttek, ugye? - tettem fel a kérdést hervadtan.
- Neeem, egyáltalán nem - jelentette ki, és táncba hívta a nyelvem egy szenvedélyes csókra, amit én hevesen el is fogadtam. A csókunk végeztével, kicsit eltoltam magamtól, majd mélyen a szemébe néztem.
- Holnap is jössz majd, ugye?
- Persze! -mosolyodott el lágyan, majd nyomott egy puszit az orromra. Én pedig vigyorogva, akár egy vadalma, kikísértem a bejárathoz.
- Viszlát, Ash, akkor áll a holnap?
- Naná, hogy! Viszlát, Kurtie! - Ezekután még búcsúzóul átölelt, majd újra birtokba vette az ajkaimat, és elindult. Én pedig rákvörös fejjel néztem a távolodó alakját, utána kitakarítottam és bezártam. Nyugisan hazabattyogtam, majd kissé fáradtan zuhantam bele az ágyamba.
- Áhhh, Istenem, de imádom a munkám! - leheltem bazsalyogva, majd elnyomott az álom.

Hello Lovies!
Íme a legújabb oneshotom!😁
Ha tetszett, akkor ezt jelezd egy votetal és egy kommenttel!❤❤❤