Josh az iskola bejáratánál áll.
Már becsengettek.
Fürtjeit fújja a szél,  levegőt vesz egyre eroteljesesebben kapkodja.
A történtek után  először nyitja ki ezt az ajtót.
Ilyenkor  minden embernek ha vissza esik nehezebb dolgokat  csinálnia amit  a hétköznapokban  akár többször is élvegzett elsőre.

Nem a sulitól félt Josh.,
Hanem ha ki nyitja azt az ajtót talán az a kalapos szőke lány nem lesz ott a suliban. És ameddig nem nyitja ki addig a remény mindig ěl  hogy eEffi ott van.

Kinyitom az ajtót . Síri csend
Bátorságom  ossszegyujtve  belépek a suli rideg folyosólyan és hallom ahogy lepedék kopogók. Mint valami kórterem  egyre hangosabban vér a szívem és fél jönnek azok a dolgok amik történtek effivel a kórházban.
Ott ülök melette és fogom a kezét miközben elmondta hogy lehet hogy rákos  azóta nem beszéltem  vele lefagytam és már egy jó idő el is telt azóta teljesen kiesnek a napok valahogy megzuhantam  emiatt sem találkoztam. Vele nem lettem volna jó társaság illetve azt se tudom merre lehet.
Kinyitottam az ajtót belépek a tanteremben és sehol nem látom Effit.
Nagy szomorúan leulok.
Thomas vigyorog
Tipikus szodasszifon szemüveg a szemem  és mosolyog
. Én is örültem neki de őszintén szólva nem tőle vártam a mosolyt.
Thomas  nem tudod mi van Effivel?

Mire Thomas azt felelte.. Az iskolai zsibongas közepette.
Josh nem tudom senki se halott róla egy hete semmit.
.  
De megkereshetjuk . Mondta mosolyogva  Thomas

Egy percet sem gondolkodtam  kilétem az ajtón és kB  3percet voltam újra a suliban. Hát nem így terveztem ezt a napot sem. De amit ember tervez....... 
.
. Kilepve az ajtón  mindketten felvettuk a napszemcsit lassítva mint abban a csi sorozatban az a csávó.
Tudjátok a voroshajú.

Keressük meg Effit mondtam vágányon..
. És mire kimondtam már tolta is a biciklit Thomas nagyon gâzul. Ennyit a vaganysâgról