Mit is mondhatnék .néha vannak rosznapok és lesznek is. Hogy több jó nap van az életedben mint rossz? Nem tudom , talàn isten sem tudja màr ha létezik.
Van olyan nap mikor azt kívànod bârcsak túllenél rajta és nagyonritkân bâr megâllna az idő mert most minden olyan tökéletes . Akkor nyugodtan pihenhetsz nem nyomja a vàllad semmi .
Vidàm vagy mint egy gyerek .
Ősszínte mosoly van az arcodon .
De nekem nem ez a nap volt .

Effi pici finom vàllain pihent a jobb karom.Bicegtünk hazafelé.
Szerencsére a szemem nem dagadt be illetve mégjobban örülök neki hogy nem kékűlt be mint a szílva.

-Effi nem kell hazakísérned !
Jól vagyok !

- Làtom Josh , làtom .
-de nem azért kisérlek mert kell,
Hanem mert szeretnék veled lenni most. Vàlaszólta Effi .

Effi fehér ingjét ami most eléggè nem fehér sokkal inkàbb koszos .
Mivel az imént még a földön henyélt .
Ha ràgondolok elönt a düh és hiàba is fâj most is a kezem ,
Mérgemben összeszorítom az öklöm és a fogaim is.

Az úton köd volt . Alig làttunk az orrunkig . A jàrda körűlbelűl melletünk minteggy hàrom négy méterrel arréb volt . De mi mâr felnőttek vagyunk nem pisissek.
Mi az út szélén közlekedünk .

- Effi valamit ell kell mondjak !

-Mit akarsz Josh?

- Vissza kell mennünk az ünnepségre . Mert a szinpad felett volt egy pisztoly fennakadva. Szerintem a gyilkos dobta fell oda . Ezért kerestelek , de utànna meg teljesen kiment a fejemből.

Effi közelebb lépett.
Majd a mellmasomra helyezte a kezét . Majd mivel magasabb voltam nàla így felemelte a jobb làbàt és felém emelkedett .

- Majd holnap foglalkozunk vele kis hősöm .

Màr majdnem megcsókolt a cseresznye ajkàval . Én meg becsukott szemmel és visszafogottlélegzettel vàrtam az ambróziàt érő csókjàt. De ez volt . A szerencsénk.!

A tàvolból nem làtthattunk volna semmit . Majdahogy becsuktam a szemeim. Majd hallottam ahogy egy kocsi felén szàguld. Kinyitottam a szemem.
És màr làttam is a fényét Effi szőke hajàn àt àtszűrődött .

Megfogtam Effit felkaptam . És az út végére vetődtem . A sajàt testemmel védtem Effit negogy a kavicsos dúrva főld felsértse a barna bőrét.

A hàtamra érkeztünk. Még mindig hallottam Effi sikolyàt a fülemben .
A rossz làtàsi viszonyok miatt a felénk szàgúldó kocsi a legközelebbi fànak csapódott.
Nagy robbanàs volt de nem olyan nagy robbanàs inkàbb a kocsi és a fa ütközésének hatalmas robaja.

Effi óceànkék szemei most a rémülett tükröződött bennük .
És könnyes volt a szemesarka.
A hàtam tele volt sérüléssel a dúrva kavicsok felsértették az ingem és a bőröm is .

Effi cseresznye ajka sértetlen maradt csak az àllàn volt egy hajszàll vàgàs volt kicsitt vérzett is .

Effihez közelebb màsztam. Majd megfogtam a remegő kezét.
Majd megcsókoltam .

-Amíg itt vagyok nem lessz semmi baj . Érted.
Majd ismét megcsókoltam .

Effi ràm nézett .
Alig kaptam levegőt . Minden erőmet összeszedtem és azt mondtam Effinek.

- Maradj itt renben mindjàdt jövök.

Talpra àlltam majd levegőért kapkodtam de persze Az a gondolat hogy Effit majdnem elütötték teljesen elment az eszem olyan erő harag keletkezett bennem ami egyenesen a fànak ütköző kocsi sofőrjéhez vezetett.

Elkezdtem rohanni a kocsi felé!

- Josh! JOOOOOOOOOSH ! HOVÀ MÉSZ NEEEE . kiabàlta utànnam Effi .