Effi a földön hevert megréműlve .szerencsére a testemmel védtem így még karcolàsok se lettek rajta.
De a tény hogy el is üthette volna az a kocsi teljesen màs emberré tesz. Örjöngök, szivem kalapàl, nem talàlok racionàlis pontot tényt hogy miért is segítseg azon a nyomorékon aki a fànak ütközött,de tovàbb megyek logikus magyaràzatot se tudok adni ha túlélte a fànak csapódàst miért ne verjem félholtra.
Futok , sietek a gőzőlgő tropàra kàrosodott kék egykoron kocsinak nevezhető tàrgy felé.
Kinyitom az ajtót és a matek tanàrom végzetesnek tűnő sebbel a fején .
A szívem zihàl ,ver , alig làtok
Meglàtom hogy a karom nekem is vérzik. Kiszedem a kocsiból az egykori tanàrom élettelen és mozdulatlan testét a füstőlgő kocsiból.
LAssan elkalhul a vilàg körbe körbe tàncol.A szivemet egy régi dalt jàtszik.
Bom....bom...bommm.
Egyre hangosabban màr a fűlemben érzem .nem érzem a kezeim az ujjaim elzsibbadtak a nyelvem nem mozdul.
Effire nézek majd a térdeim elernyedtek .Szemeim a kocsi fustjén majd a halott tanâromon .
Fura mód szirénat hallok .
És sötéttségbe zuhanok.

zajok kellemes hangok, sötéttség
Kényelmes időtlen csend .sötétség.
Majd lassan fény .És fellélegzek.
Csuklomon tapasz , vénàmban icikepicike de nagyon irritàlo tú.
szomjas vagyok , kiszâradtam teljesen .
A màsik karomon egy fekte kalap alatta egy bojhos szőke hajzuhatag épp pihen .
Effi az nem keltem fel .
Este van a szobàban senki sincs .
Ha tippelnem kellene elàjultam
Vagy a vérveszteség miatt ,vagy hogy nagyon megijjedtem.
De mégis nyugalom tölt el. Finom mosoly az arcomon .
Mert a szőke hajzuhatag itt fekszik velem .
Effire hajtom a fejem .És lāgy csókot nyomok a kalapjàra .
Az illata bejàrja az egesz szobàt
Teljes nyugalom .jó igy aludni.